Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-07 / 261. szám
8 BÉKÉS MEG VEI NÉPÚJSÁG 1951. november T., csütörtök Hogy tévedés ne esséK, nem az öldöklő fegyverek általános leszereléséről van szó, hanem arról, hogy a szakszervezet gyulai vízügy igazgatósági alapszerveze tének választási taggyűlésén Nyíri Sándor mérnök felszólalásában javaslatot tett a kommunistáknak. A javaslat így szólt: „A kommunisták hagyják már abba ezt az ellenforradalomellenes agitációt, ne hangoztassák ezt annyit, nem vagyunk dedósok. Értjük már mi, hogy mi volt és a magunk módján el is ítéljük. Nincs szükség, hogy ezt mindig emlegessük. Nyilvánvaló, hogy nem a tízezer kilométerre lévő Amerikához orientálódunk, hanem világos, hogy a Szovjetunióhoz...“ — Ezeket mondta és nem véletlen, hogy azon a szakszervezeti ülésen ezekre a kijelentésekre mindenki a felszólaló felé kapta a tekintetét. Voltak, akik talán azért, mert régen hallottak értelmes ember szájából ilyen sületlenséget. lsen, sületlenség és még annál is több, ma arról beszélni, hogy a kommunisták hagyják abba az el- lenforradailomellenes ideológiai harcot. Mit tesznek esküdt ellenségeink? Híven tradíciójukhoz, minden erővel támadják népünket és igazi érdekéit képviselő forradalmi munkás-paraszt kormányunkat. Az imeperalisták a nyugati rádiókban, napjainkban is a hazugságok tömkelegével akarják a feketét fehérre festeni. Vagyis azt bizonygatják, hogy mi kommunistáik vagyunk az ellen- forradalimárok és a liíthd&Séntyék és-hasonszőrű társaik, akik vissza akarták venni a paraszttól a földet, a munkásoktól az üzemeket, vissza, rakták kalapjuk mellé a véres emlékezetű kakastollat, pillanatnyi uralmukat kihasználva, meggyilkolták és börtönbe vetették a munkások legjobb harcosait, halált kiáltottak a munkások hatalmára ezek a „forradalmárok”. A tőke prókátorai a tőlük megszokott határtalan aljassággal, nem szégyellik szájukra venni a magyar nép szózatát, és még ma is minden gátlás nélkül nevezik magukat forradalmároknak és bennünket, kommunistákat, ellen- forradalmároknak. Dollármilliókat költenek arra, hogy elhitessék a világgal a kapitalizmus magasabb- rendűségét, a szocaiüzmus felett. Dollármilliókat költenek arra, hogy elhitessék a paraszttal, hogy jobb volt, amikor százkilométeröket tolta a ku- kibos talioskát, hogy néhány napot hagymáin és kenyéren élve, dolgozhasson. Dollármilliókat költenek arra, hogy elhitessék a munkással, hogy jobb volt, amikor hetekig a köpködőn lézengett és családja nyomorúságos körülmények között éhezett. És milliókat költenek arra, hogy a társadalom szemetjét ás általuk megtévesztetteket ellenünk, a munkások ellen felfegyverezzék és támadásba küldjék: És mindezt tudva, mi hallgassunk el? Mi fogjuk be a szánkat? Ne emlékeztessük és ne figyelmeztessük népünket a veszélyre. Mi Egy ,.le§iei*elő niihtkozatról" 7 9 fogjuk be a szánkat, amikor igazunk van? Hallgassuk el, hogy népünk, a szovjet nép segítségével és pártunk vezetésével vehette igazán kezébe saját sorsa irányítását, hogy államosítottunk, hogy földet oszlottunk? Ne szóljunk arról, hogy ménünk a kommunistáik vezetésével tüntette el a tömeges nyomortanyáikat, hogy megszüntettük a munkanélküliséget, hogy a paraszt nem sértő szó többé, hogy az államvezetésben lakatosok és nem „kékvérű" urak vannak, hogy a nép álmai, mely a kapitalizmusban csak reménytelen óhajok lehettek, ma a kommunisták vezetésével megvalósulnak? Szó nélkül tűrjük, hogy a gyűlölt urak piszkoljanak bennünket? Nem. Ezerszer is kimondjuk, hogy ezt nem tűrjük és a felvilágosító szó erejével és minden erővel küzdünk ellene. Nyíri Sándor nyilván az értelmiségre gondolt, amikor azt mondta: „nem vagyunk dedósok“. Először is értelmiségünk nem így gondolkozik, hanem nagyon is igényli, hogy az osztályharcban tisztán lásson. És nagy szüksége is van erre az értelmiségnek. Ezt maga Nyin Sándor mérnök igazolja, amikor azt mondja felszólalása második részében: „Nyilvánvaló, hogy nem a tízezer kilométerre lévő Amerikához orientálódunk...”’ Bizony nem. De a nem tízezer kilométer miatt nem, és ezt egy olyan embernek, aki már nem dedós, bizony tudni kellene. Nagy hiba ebben a kérdésben kilométerekre hivatkozni. Kína földje messze van tőlünk, de ha tízezerszer messzebb lenne, akkor is közelebb áll hozzánk, mint Amerika. Végezetül még annyit: nem hagyjuk abba. Nem bizony mindaddig, amíg a néphatalomnak ellenségei lesznek. Ma és a jövőben is megmondjuk nyiltan a magunk igenjét és ha kell, a nemet, A Nyíri Sándorok pedig gondolkozzanak és ne válasszák a „Rómában csak római módon lehet élni” — „elméletet”. Szakadjanak el ettől az elmélettől, mely megbénít minden alkotó tettet. Álljanak szívvel és lélekkel őszintén mellénk, mert a nép nem fogja elfeledni azokat, akik segítenek neki. Segítenek ebben Nyíri Sándoroknak a párt- és tömegszervezetek. Nyíri Sándor nem el- Jenség, ezt tudják ott a vízügynél, Politizált és bakot lőtt és mi ezt most megmondtuk neki. De örülni fogunk annak, ha a szocializmus építésében jó munkájukért dicséretet hallunk róluk. Boda Zoltán A Pártoktatás naplójából ^ A Marxizmas-leninizmas hintései első tanfolyamán Gyulán, az ügyészség egyik irodájába november 5-én, kedden muilka után 5 óra 5 perckor a marxizmus—leninizmus kérdései tanfolyamra szinte egyidőben érkeztek a résztvevők. Bírók, ügyészek, fogalmazók mintha döntő tárgyalásra jöttek volna percek alatt elhelyezkedtek a székeken és öt perc múlva Dobra András ügyész elvtárs, a tanfolyam vezetője megkezdte a foglalkozást. Megállapította, hogy huszonkilenc hallgatóból húszán jelentek meg. A hiányzás oka: betegség és egyesek kiszálláson vannak. Ezután kiosztották a tankönyveket és tanfolyam-bizalmit választottak. Egy elvtársat pedig megbíztak a tanfolyam helyiségének mindenkori biztosításával. Dobra elvtárs a bírói munkával kapcsolatban a marxizmus—leninizmus elsajátításának fontosságáról beszelt. Majd a tanulás módszerére tett javaslatokat. Mint mondotta: a tanulási módszer nem a visszakérdezés, hanem a közvetlen, eleven vita. HangsúSzerencsétlenül járt a Moszkvába érkezett román párt- és kormányküldöttség repülőgépe Az Októberi Forradalom ünnepségeire Chivu Stoicának, a Minisztertanács elnökének vezetésével november 4-én Moszkvába érkezett a Román Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége. A repülőgép, amelyen a küldöttség érkezett, a leszálláskor szerencsétlenül járt. Ennek következtében a gép négy utasa meghalt: Ezek a következők: G. Preotease, a Román Munkáspárt Köz- I ponti Bizottságának titkára, a párt j politikai bizottságának póit'agija, a gép j hajóparancsnoka, navigációs tisztje és az egyik technikus. A repülőgép töb- : bi utasa megsebesült. lyozta: az elmélet elsajátításánál« az a célja, hogy a tanfolyam résztvevői a marxizmus—leninizmus szellemében munkájukat még jobban végezzék. A bevezető után a tanulás és a tanfolyam vezetésének módszereit vitatták meg. Voltak, akik a kéthetenkénti három óra konferencia időt is sokalták, és két órát javasoltak. Egyesek nem titkolt félelemmel beszéltek a régi rossz vitamódsze- rekről, a fölösleges ismétlésekről, mely csák azért történt, hogy mindenki hozzászóljon. Végül megegyeztek a konferenciák időpontjában és helyeselték, ha időbeosztás szerint dolgoznak a tanfolyamokon. A szemináriumok időtartamát két órában határozták meg. Szerintem ez az idő ott, ahol huszonkilenc tagú a szeminárium és előadás is lesz, kevés. Ismerve a tananyagot, alapos felkészülés esetén is erre esetenként legalább három órát szükséges biztosítani (szünetekkel). A vitából kiderült, hogy a tanfolyam részvevői legfontosabb tanulási módszernek tekintik azt az elméleti munkát, mely arra irányul, hogy a tanultakból az ü~ gvészség és a bíróság munkájám^J^ — saját munkájukra, tevékenységükre — fontos következtetéseket vonjanak le. Az elméleti munka csakis így válhat anyagi erővé, A vita után Dobra elvtárs előadást tartott az osztályharcról szóló marxista-leninista tanítás lényegéről és jelentőségéről.. Az előadás után a tanfolyam hallgatói azzal váltak el, hogy két hét múlva alaposan felkészülve találkoznak ismét. B. 220 vagon kukoricát termeltek a Murányi Állami Garasáéban Szokatlanul nagy szorgalommal dolgoztak ez év őszén a Muronyi Állami Gazdaság határán. Az őszi vetések gyönyörűen zöldellnek, a mélyszántásból mindössze néhány napra való hiányzik. A kukoricaszárat 20 fogat, hat vontató és 3 Ze-;1 tor hordja. A csöveket már rég górékba szállították, pedig 100 holdról összesen 22 vagonnal kellett betakarítaniuk. A hol- dankinti átlagtermés meghaladja a 31 mázsát, de kimagasló eredményekkel is dicsekedhetnek. Az ikersorosan vetett kukoricának 35 mázsát adott holdja. Legnagyobb meglepetést azonban egy amerikai hibridkukorica hozott: 150 holdon 48 mázsás átlagterméssel dicsekedhetnek ebből. Az egy méter 30 centis sortávolságra vetett kukorica dús levélzetű, erős szárat hajtott s míg a magyar kukorica után holdanként 250—300 kéve szárat kell betakarítani, ab amerikai hibridről 600—100 kévét. Az eredményes, jó munka titán szerda este hangulatos ünnepséget rendeztek, csütörtökön pedig megérdemelt pihenő napot tartottak a gazdaság dolgozói. / Emlékezés a szovjet emberekre Elfeledni az iskolát, a kolhozt, a szovjet embereket soha-soha nem tudom. Mintha tegnap történt volna, úgy él bennem a búcsúzás órái. Nehéz, nagyon nehéz volt elválni azoktól az emberektől, akiket úgy megszerettem, mint testvéreimet, és legjobb barátaimat. , öt évig tanultam az odesszai mezőgazdasági egyetemen. — Szinte ragyog az arca a kis Le- hoczki Mihálynak, amikor ezekre a kedves napokra emlékezik. — Ez, az öt év fiatal életem legszebb napjai voltak. Ezekből is talán a gyakorlati évek voltak a legszebbek. Odesszában, a Buggyonij kolhozban csaknem egy évet töltöttem. Ez a kolhoz az egész Szovjetunióban híres. Elnöke a többszörösen kitüntetett Poszmil- ni Mókán, aki egyben a Legfelsőbb Elnökség tagja is. Mi úgy meg- szettük egymást, hogy fiának fogadott. Úgy ta- nítgatott, ahogyan csak embertől telik. Most egy éve annak, hogy az ellenforradalom hírére hazajöttem. Csak pár héttel később mentem vissza a diploma- munkámat elkészíteni, Megmondom őszintén, hogy ezer és ezer gondolattal mentem ki a kolhozba. Vajon hogyan fogadnak az emberek, nem haragszanak-e rám azért, ami Magyarországon történt. Szinte csodáltam bennük azt a megértést, a- mit tanúsítottak. Elmondták, hogy nem ránk és rám haragszanak, hanem azokra, akik ezt tették. Tudják, hogy nem a magyar dolgozók voltak az okai az eseményeknek. Nagyon jól ismerik ők az ellenforradalmat, hiszen 19 IS megtanította őket is. Amikor visszamentem, szinte napokat kellett nekik mesélni arról, ami Magyarországon történt. Nem haragudtak rám, pedig lett volna okuk, hiszen az ukrán hadosztály volt a legnehezebb helyeken. Az ő népük vére hullott itt legtöbbet. A kolhoz egyik legjobb fia is itt esett el. Szelivonava néninek ez volt a legkisebb fia. ő tartotta fenn idős anyját. Nővére, bátyja régen elhagyták a szülői házat, ő dolgozott a kolhozban, míg be nem vonult. Nagyon sajnálta az egész kolhoz, amikor megtudták, hogy a kis katonát Magyarországon, november elején orvul meggyilkolták. Sze- livanova néni amikor megláttam, magába ros- kadva sírt, zokogott, siratta legkisebb fiát. Próbáltam vigasztalni, de ő csak zokogva mondta: nem rátok haragszok, hanem azokra, akik o- lyan jó és becsületes gyerekeket megölnek, mint az én fiam. Ezeket az embereket elfeledni soha-soha nem lehet. Nemcsak a felnőttekkel, de még a gyerekekkel is meleg barátságot kötöttünk. Én is, — de ,nás magyar ösztöndíjas is eljárt az úttörő-palotába, s amikor elmentünk, azt sem tudták, mivel a- jándékozzanak meg bennünket. Egyszer engem megkértek, hogy meséljek nekik egy szép magyar mesét. Előbb gondolkoztam, melyik is legyen az, amelyik tetszeni fog a gyerekeknek. Aztán elmeséltem nekik a Piroskát és a farkast. Ez aztán roppant tetszett nekik. Ezután még többször kértek, hogy meséljem a Piroskát. Amikor lehetőségem volt rá, mindig közöttük voltam. Az iskola után, hogy hazakerültem, a barátság továbbra is megmaradt. Levelezek a kolhozelnökkel, barátaimmal és társaimmal. Sokszor van úgy, hogy megkérdezek valamit tőlük levélben, amit nem értek és ilyenkor postafordultával már küldik is a választ, hiszen ott sok minden másképp volt, mint itt a Mezőhegyest Állami CazdaságbanT c's F.
