Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-30 / 281. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 19ST november r-SO., szombat Sokan ismerik és szeretik me­gyénkben a dalkultúrát, figyelem­mel kísérik kórusaink munkáját <és nem lehet olyan énekkari est, ahol nem jelennének meg. Ez az egyre fejlődő érdeklődés nemcsak annak köszönhető, hogy Békés megye gazdag hagyományokat so­rolhat fel, ha a kórusművészetről beszélünk, hane mannak is, hogy napjainkban egyre több kórus kap sókkal nagyobb támogatást, mint az elmúlt években bármikor. Igen sokszor hallat magáról mostanában a mezőberényi ve­gyeskar. A megyei fesztiválokon, országos dalosünnepségeken szere­peltek kitűnően és az utóbbi hó­napokban már úgy beszéltek ró­luk, hogy ez a megye egyik leg­jobb kórusa, melyről sok régi együttes példát vehetne. Beszélgetés a kórus karnagyával A 2. sz. általános iskola igazga­tói irodájában ismerkedek meg Szabó Antallal, aki 1940. óta kar­nagya a kultúrház vegyeskarának. Sokan ismerik őt, nemcsak Me- zőberényben, hanem a megyében is, sőt, amióta a hajdúszoboszlói dalos ünnepségen első helyezést értek el, — az országban is ismeri neve van. — Negyvennégy tagú a vegyes­kar, — mondja, miután elmondom jövetelem célját, de mivel igen szerény ember, nehezen lendülünk bele a témába, csak hosszú per­cek után tudok meg bővebbet a kórus múltjáról, jelenéről és jövő terveiről. — Minden héten, szerdán és pénteken, sokszor éjszaka tíz óráig is próbázuk. (Vajon így van-e más kórusoknál?) Ha azt írom róluk, hogy lelkesek, lelkiSiriérétesék és 'szeretik a dalkultúrát, — altkor keveset is mondok. Több ennél az, ami összetartja a mezőberényi ve­gyeskart. — öregek, fiatalok dalolnak e- gyütt, olyan öregek, akik már év- j tizedek óta tagjai a kórusnak és j mondanom sem kell, hogy milyen sokat jelent az ő ' evékenységük. j Sokat jelent az, hogy beszélnek a ! Hatvan éves jubileumára készül a mezőberényi kultúrotthon vegyeskara — Beszélgetés a kórus karnagyával, Szabó Antallal — régi sikerekről, régi, nagy verse­nyekről, de az is sokat jelent, hogy rájievelik a fiatalokat a kó­rusfegyelemre és a dal szereteté- re. Szövőgyári munkás, termelő­szövetkezeti tag, egyéni paraszt, postás, — sokféle ember, de mind egyet akar A társadalom majdnem minden rétegéből kerülnek ki a vegyeskar tagjai. Sok tsz-tag, állami gazda­sági dolgozó, a szövőgyár munká­sai énekelnek itt együtt, és a fia­taloknak a legidősebb dalosok: Bornai Pál, Brácsok János, Bol- dis János mondják el a régi em­lékeket, mesélnek azokról az idők­ről, amikor még sok gonddal-foaj- jal kellett megküzdeniük. Jó a tö­megkapcsolata ennek a vegyes- karnak, amit az is bizonyít, hogy például a Mészáros-család öt tag­ja szerepel benne, és amióta a kultúrfházban dolgoznak, sok si­keres körutat jártak már be a környező községekben. Egyre jobban (kibontakozik e- lőttem a mezőberényi vegyeskar élete. Amikor Szabó Antal kar­nagyot a kórus múltjáról kérde­zem, így válaszol: — 1898-ban alakult meg a me- zőberélyi iparos dalárda, mint fér­fikar. Ebből a dalárdából fejlő­dött ki a mai vegyeskar. Jövőre ünnepük hatvanéves jubileumukat Tehát 1898, innen számítják a kórus születését. Az első világhá­ború megzilálta soraikat, de utá­na fokozatosan fejlődött, erősö­dött a dalárda. 1925-ben Zsilinsz- ki Emil tanító vette kezébe a fér­fi-kart és néhány év múlva a Tiszántúl egyik legjelentősebb é- nekkarává fejlesztette. Az 1927-es szegedi országos dalosversenyen ezüst serleget, a szolnoki kerületi versenyen szintén ezüst serleget nyertek. Serlegek, emléktárgyak és oklevelek sora hirdeti, hogy a daloskor hosszú éveken át élen­járt a dalkultúra ápolásában és sok dicsőséget szerzett Mezőbe- rény községnek. Ha tovább la­pozzuk a kórus történetét, fényes dvszám abban 1928. Ennek az év­nek szeptember havában nagy­szabású zászlóavató ünnepséget rendezett a dalkör, melyen tizen­hat énekkar mintegy hatszáz da­lossal vett részt. Később azonban egyre nehezebbé vált a munká­juk, anyagi nehézségekkel is küz­dőt tele és 1938-ban Zsilinszki E- mil megvált a dalárdától. Bálint Géza énektanár lett a karnagy, majd 1940-ben kezdte meg műkö­dését a vegyeskar jelenlegi veze­tője, Szabó Antal tanító. A lelke­sedés és az áldozatkészség mindig átsegítette őket az anyagi nehéz­ségeken is. nem egyszer a saját zsebükből fedezték utazási költ­ségüket, vagy a kottavásárlást is. A felszabadulás után soha nem látott mértékben kezdett fejlőd­ni az énekkar. Több országos da­losversenyen vettek részt, bajd 1948 május 9-én tíz vidéki dalos­kor részvételével ünnepelték meg ötvenéves jubileumukat, ahol Plavetz Jánosnak, az ország egyik legrégibb dalosának hatvanéves dalos működéséért aranyérmet nyújtott át az Országos Dalos Szövetség főtitkára. A NÉPÚJSÁG TÉLAPÓJÁNAK ÜZENETEI Kedves gyerekek! Már a tegnapi Népújságban is írtam nektek, sok kis pajtásnak küldtem vá­laszt és nem felejtke­zem meg róluk. A mai postámmal is felkeresett két kis paj­tás, az egyik Végh Anna Mária Békéscsabáról, a GuUenberg u. S. sz. alól. Kedves Anna Mária! Azt írod nekem, hogy szeretnél te is egy kis csomagot kapni. Szépen kitisztítod a cipődet is és kiteszed az ablakba. Azt írod, hogy nagyon várod az estét és igyekszel jól viselkedni. Ezt el is vá­rom tőled, hiszen már második osztályos vagy, aki tudja azt, hogy a gyermekeknek jónak és szófogadónak kell lenni. Megígérem, hogy viszek neked ajándékot. Orosházáról Kovács Pistike keresett fel le­vélben, de azt elfelejtet­te megírni, hogy melyik utcában és melyik ház­ban lakik. Nem baj Pis­ti, ne izgulj, én így is megtaláltak. Csokoládét és játékokat kérték ás azt is megírtad, hogy jó­fiú vagy. Remélem, ez igaz, és megé rde-mled majd az ajándékaimat. Kedves gyerekek! Vá­rom leveleiteket. írjátok meg, mit kértek tőlem, minél hamarabb, mert nemsokára jándékozó ■ • • ■>■ hol benne • a Nép ’ -óta „r ... A terveikről néhány szót — Hatvanéves jubileumunk megünneplése lesz a legnagyobb esemény az .elkövetkező évben. Több daloskört meghívunk erre az ünnepségre és nagy dalosün- I népségét akarunk rendezni. A ju- : bileumi ünnepségeken kívül már megkaptuk a meghívást a jövő é- vi hajduszoboszlói dalosversenyre és több más országos dalos bemu­tatón is szerepelni akarunk. A vegyeskar most Kodály Esti da­lát, Bárdos: Táncnótáját, Gárdo­nyi Zoltán népdalfeldolgozásait és Lassus: Zsoldos szerenádját ta­nulja, A kultúrotthonban nagyon jól érezzük magunkat. Kovács László kultúrigazgató minden a- nyagi gondtól mentesíti a ve­gyeskart, a legújabb kottákat megszerzi számunkra, nincs gon­dunk a fűtésre, világításra és szép próbateremben gyűlhetünk Össze minden héten a próbanapokon. Többször említi Szabó Antal karnagy a kultúrház és a helyi szervek segítségét. Ügy látszik, Mezőberényben valóban nagyon szeretik a dalkultúrát az emberek és a vezetők is, mert ha nem ígyg lenne, akkor nem szólna annyi el ­ismeréssel róluk. Az énekkart is állandóan bővítik, új tagok szin­te hetenként jelentkeznek és kü-,f lönösen vonzó a fiatalok számára az, hogy a kultúrház sok szerep­lési lehetőséget teremt a vegyes­karnak; a békési járás majdnem minden községét bejárták már. de hangversenyeztek a megye távo­labbi részeiben is. Egyszerű emberek összefogásá­ból született ezelőtt hatvan évvel ez a dalkör és ma is összetartja őket a dal szeretete. A község ünnepségein munkásdaluk tál, mozgalmi dalokkal szerepelni c, a hangversenyeken pedií klasszi­kus szerzők műveit es a ma dal­kultúráját mutatták be, Átfogó műsorpolitikájuk van és ez na­gyon helyes! Milyen Jó, hogy ezt megállapíthatjuk mű r'l mennyi kórusáról elmondhatva"" Ugy8f!ezt* ' SA3S ERVfN Számomra te vagy a legdrágább asszony a földön.. — Az orosházi Petőfi j\épszínputl áj bemutatójáról — S őt az összes többi bolygón is... mondja lelkesedve Koskuba Óta Safranek cseh színpadi szer­ző „Makrancos házasok” című öt képhői álló vígjáték második ké­pében. A „Makrancos házasok” izig- vérig szocialista vígjáték. Hősei a mi életünkből való dolgozó embe­rek, erejük is, gyengeségük is a miénk. A szocializmus építésének kor­szakában a férfi és a nő egyfor­mán kiveszi részét a család és az állam terheiből, ezért a családon belől is egyforma jogok és köte­lességek illetik meg őket. Az év­százados hagyomány azonban másféle jogokkal és kötelességek­kel ruházta fel a férfit, mint a nőt és ez a hagyomány túlélte a polgári rendet. De hogyan állunk a férfi és a nő egyenlőségével, a családon be­lül akijpr, ha a házastársait egy­aránt dolgoznak. Erre a kérdésre ad feleletet Óta Safranek cseh író kitűnő vígjátéka: „A Makrancos házasok”. X/~ oskuba házaspár válni akar, mert a háztartási munkát sem a feleség, sem a férj nem vég« ni, 3 ennek a férj szerint a feleség, * feleség szerint a férj az oka. Az író éhben a helyzetben természe­tesen elsősorban a széthúzást elő­idéző okokat mutatja meg. Ru­zsenka, Koskuba tanár felesége, a válóper tárgyalásán így beszél: „Férjem heti huszonnégy órát ta­nít, én huszonhatot. Értekezlete­ink, tanítási konferenciáink és az előkészületek egyforma időt vesz­nek igénybe. A háztartási munkát azonban egyedül végzem.” A téma közérdekűségét mi sem mutatja jobban, mint az a körülmény, hogy Ruzsenka problémája a mi éle­tünkben is a legtöbb családban je­lentkezik. Hány családban lehet látni, hogy a férj is és a feleség is dolgozik, s munka után, otthon a férj újságot olvas, amíg a feleség fáradtan nekilát a vacsora elké­szítéséhez, majd mosogat, esetleg mos, stoppal késő éjszakáig. Vagy hányszor lehet hallani: „Én vezető beosztásban dolgozom, feleségem­nek nem ilyen kényes a helyzete, a háztartást neki kell ellátni.” E vígjáték hőse, Koskuba Vojta, eképpen érvel a bíró­ság előtt: „Könyvet írok a gyer­mekek iskolán kívüli neveléséről... Bolgárul és lengyelül tanulok.” De arról megfeledkezik, hogy fé­lesége is tanulni szeretne. A konfliktus teljességéhez tar­tozik, hogy a vígjátékban a nők elnyomásának „elvi” megalapozá­sa is hangot kap. Macek Vencel, az ácsból lett bírósági elnök a saját kényelmét szolgáló filozófiá­val így próbálja az álláspontja igazságában megrendült férj el­lenállását fokozni: „Hogyan vál­laljon a férfi olyasvalamit, amit a társadalom nem az ő számára je­lölt k| feladatul, amihez a ter­mészet nem fegyverezte fel meg­felelő szakértelemmel. Miért kel­lene azt ( a háztartási munkát) ne­künk végeznünk, amihez a nők értenek?” Bár a vígjátékban a családi háború a háztartási munka körül zajlik, annál mégis sokkal több­ről van szó: a társadalmi egyenlő­ségről. A bíró hamis filozófiája összeomlik az élet tényei előtt és a konfliktusok tüzétől megtisztult családban a nő méltó helyére lép­het. De megmutatja e darab azt is, hogy ez a családi probléma csak az őszinteség, a kölcsönös áldo­zatvállalás és a szeretet útján oldható meg. Sok mai fiatal há­zaspár megszívlelhetné Macek fe­leségének, Zsófiának Ruzsenká- hoz intézett szavai: „Mi a házas­ságot mindig úgy tekintettük, mint a legdrágább kincset...” A z író a jellemek gyengeségei­ből bői folyó kacagtató helyze­tek teremtésével mélyíti el a víg­játék humorát. A legtöbb kaca­gást, a legharsányabb derültséget nyilvánvalóan az a jelenet váltja ki, amikor a két férj (Koskuba és Macek) hirtelen nekibuzdulásból hozzálát a mosáshoz, de szakérte­lem hiányában több kárt csinál, mint hasznot. A vígjáték bő humorának forrá­sa tehát a hősök jelleme. Kosku­ba Vojta, az ifjú férj szerelmes a feleségébe, de önzése megakadá­lyozza abban, hogy az asszonyt egyenrangúnak tekintse. Koskuba általános iskolai tanár szerepé­ben B. Horváth Jánost látjuk, a- ki — bár néhol még nehézséggel küzd — eléggé bele tudja magát élni szerepébe. Koskuba Vojta önzése feleségé­ben, Ruzsenkában kifejleszti a lobbanékonyságot, amire hajla­mos és ez párosulva makacsságá­val, humoros jelenetei: okozójává lesz. Ruzsenka szerepében, Ács Mária — a „Nászutazás” Nasz- tyenkája — mozog otthonosan, é- rezhető, hogy benne él szerepé­ben. Macek, a bíróság elnöke bort iszik és vizet prédikál elv alapján válik mulatságossá. Macek, a bí­róság elnöke: Szabó Andor, a Zrí­nyi c. dráma Montecuccolija, a Zsuzsi Józsija, a Nászutazás Markja, mint bírósági elnök is jól megállja a helyét. yZsóíián, Macek feleségén azért mosolygunk, mert a szeretet megakadályozza abban, hogy fér­je zsarnoksága ellen fellépjen. Zsófiát Szendi H. Ella, a Nász­*£ä 38» utazás Olgája alakítja. Ebben a szerepében sem okozott csalódást! Biztos szövegtudassal rendelkezik és nyugodtan mozog a színpadon. Bírósági ülnök: Gálik József. Mint fiatal színjátszó, megállja a helyét és néhány mondatával elősegíti a darab sikerét. Ülnöknő: Csízi Sán, dómé, a Nászutazás „Anyahajó“« ja. Rutinos színjátszó. Ügyvéd: Szatmári Imre. Fiatal színjátszó létére jól mozog a színpadon. A- zonban hiányzik belőle néha a határozott fellépés. Lidi, úttörő« lány: Gabnai Rózsi, levélhordónő: Szemenyei Julia, gépírénő: Tóth Sári, mindhárman fiatal színját­szók, fejlődőképességük biztosíték arra, hogy még sok darabban lát­hatjuk őket. A vígjátékot Szemenyei Béta rendezte. A z Orosházi Petőfi Népszínpad színjátszói a Nászutazás c. zenés vígjáték 24 előadása után a Makrancos házasok c. vígjátékkal szerepelnek az orosházi járás köz­ségeiben. Eddig hat előadásban mutatták be ezt a mai témájú víg­játékot, mintegy 1200 dolgozó előtt. November 30-án, szombaton es­te 7 órakor Pusztaföldvár község­ben, az újonnan épített színpad avatásán kerül bemutatásra ez a vígjáték. Orosházán pedig decem­ber 1-én, vasárnap este 7 órakor mutatja be a Petőfi Népszínpad a már eddig is szép sikerrel előadott vígjátékot. ZAN Y VYXCS

Next

/
Thumbnails
Contents