Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-28 / 279. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. november 28., csütörtök Mit csinál a művelődési osztály? — és a békési kultúrmunkások problémái * ^ ^ TELEVÍZIÓ Békéscsabán D Megyénk székhelyén, Békéscsabán is több televíziós vevőkészü­lék működik már. Ezek a felvételek a RAVEL javítóműhelyében készültek, ahol Lődi András kísérletezik televíziós vétellel. Ismerő* tes, hogy jelenleg még csak igen kisteljesítményű televíziós adó mű­ködik Budapesten, de a vétel — jó légköri viszonyok esetén — itt, Békéscsabán is egész tökéletes már. Antonyin Zápotoczki csehszlovák köztársa­sági elnök temetésé­ről sugárzott műsort a prágai stúdió. Az adást — Bratislaván keresztül — a ma­gyar televízió is köz­vetítette. Képünk: az adás bevezető emblé­máját mutatja be. V Gyakoriak a film­közvetítések is a kí­sérleti adások műso­rában. Képünk egy jelenetet ábrázol a „Szív újra dobog” cí­mű szovjet filmből, melyet végig kitűnően vettek a csabai tele­víziós készülékek. Az emlékezetes szovjet-magyar lab­darúgó mérkőzés szü­net-képét láthatjuk e- zen a felvételen. A szemtanuk szerint a mérkőzést kitűnően lehetett követni a te­levízióból is.. (Csapó László felvételei. 1» AZ OLVASÓK FÓRUMA Legyenek boldogok... Az orosházi Dózsa Tsz bolgár- rtészet brigádvezetője Fodor Á- m november 23-án tartotta es- Lvőjét Lődi Gizellával, a Bőripa- Szövetkezet dolgozójával. A snyasszony-apja, Lődi József, az osházi Új Élet Tsz tagja s így a kodalomba a szövetkezet teher- itójával szállították a vendége­it. Este megtelt a nagy kultúrte- m vidám lakodalmas néppel. A ilegény öccse, Fodor János, vi­lin ritmusokkal köszöntötte a dal párt és a vendégeket. A épszámú vendégsereg csak más- ip, vasárnap reggel 6 órakor in­át hazafelé az Új Élet Tsz te- irgépkocsiján, sok örömet és ildogságot kívánva a fiatalok­ik. Fodor Bálintné, Orosháza. il szarvasi rajkó-zenekarr^H November 22-én Szarvason köz­ségi és járási tanácstagi beszá­moló volt a negyedik kerületben: A beszámoló meghallgatásán több mint nyolcvanan jelentek meg. A hasznos előadás után sok értékes hozzászólás és javaslat hangzott el; Ezt követően a népi zenekar kí­séretével a rajkózenekar adott elő szép népdalokat, majd vidám tánc következett, ahol ä résztve­vők kicsinye és nagyja táncra per­dült, amiről még most is sokat beszélnek az emberek. Itt szeret­nék magam és mások nevében kö­szönetét mondani a népi zeneka» közreműködéséért. Nádas Mátyásné, Szarva*« az orosházi Dózsa Tsz-ben Valahányszor Békésen járók, jól esik megállni a járási művelődési ház előtt s végignézni vaskos, de most is büszke tartású homlokza­tán, két erkélyén. Igaz, hogy ki­csit megcsúnyult az utóbbi évek során. Imitt-amott már a vakolat is megmozdult a vastag falon. S az utóbbi hónapokban bizony sok paraszt bácsi és néni áll meg e jól ismert épület előtt, melynek narkettes nagy tánctermében haj­danában annyi vidám táncot rop­lak. Az öreg bérházban — mint ahogyan azt az idős generáció ma is nevezi, Ilyenkor eszükbe jut a 40—50 évvel ezelőtti megannyi szép emlék, a boldog szerelem, a- mely talán éppen e vaskos falak között, vagy a boltívek alatt lett úrrá szívükben és vált holtig tar­tó szeretetté. S mi tagadás, én is szívesen ke­lesem fel a kultúra e szép nagy házát. Nemcsak azért, mert a csak­nem 70 éves édesanyám is idejárt táncolni, de néhány boldog emlék engem is vonz e kopott, fa­kult falakhoz. E gondolatok és a kíváncsiság késztetett a napokban a külsőleg annyira megviselt járási művelő­dési házba. Sok mindent meg a- toartam tudni. Mindenekelőtt azt hogy mennyire tölti be napjainkban hivatását ez az épület? Hiszen az ellenforradalom sok • bajt okozott itt is. Ez .az . éjí jilet volt a Szatmári István vezette ku- lákok, volt csendőrök és huligán barátaik főhadiszállása. E járási művelődési ház erkélyéről szórták ocsmány rágalmaikat a néphata- iomra. Ezekről az erkélyekről a- karták a múlt év október 27-én ledobni Búzás Gábor elvtársat, a községi tanács elnökét és még jó- néhány kommunistát, valamint K. E. Szabó Gábort, a járási Haza­fias Népfront bizottságának ak­kori pártonkívüli elnökét. Pedig ezekről az erkélyekről a felszaba­dulás utáni években annyi re- ménytkeitő programbeszéd hang­zott el, aminek akkor igen sokan örültek. Itt jelentették be a békési embereknek az új forintot, itt üd­vözölték a gépállomásra érkező első tíz traktort, mint a szocializ­mus falura jött előhírnökét. S amíg az emeletre vezető lép­csőn a boltívek alatt felfelé lép­kedtem, minduntalan arra gondol­tam, vajon mennyire haladt O. Kovács elvtárs, a járási művelő­dési ház ellenforradalom után ide­helyezett igazgatója? Vajon segített-e neki a megyei tanács művelődési osztálya? Amikor az irodába beléptem, éppen egy fővárosi műsorról tár­gyalt egy kiküldöttel. íróasztalán megannyi útmutató, utasítás, kör­iévé! hevert. Láttam, meglehető­sen fáradt. — így megy ez minden nap — sóhajtott, s odalépett a telefonhoz, hogy az akkor este színre kerülő Dulsaka asszony erkölcse című Jókai Színliáz előadására — ami­től a békésiek eléggé húzódtak — lehetőleg telt ház legyen. — Szén munka ez — folytatja a telefonbeszélgetés után — de mennyivel eredményesebb lenne, ha a megyei művelődési osztály népművelési csoportjától nemcsak adminisztratív „segítséget’1 kap­nánk. Ha nemcsak futóvendég­ként jönnének ki hozzánk az elv- társak, hanem úgyis, hogy lenne időnk elmondani problémáinkat és nekik pedig lenne idejük azt meg­hallgatni és közösen megvitatni. Egy pár percre abbahagyja a beszédet, az imént említett admi­nisztratív „segítséget” mintegy félkilónyi stencilezett és géppel írt körlevéllel próbálja „bizonyí­tani”. — Ezekkel bizony nem sokra megyünk mi a Cs. Varga elvtárs­sal — teszi elóbem a köteg pa­pírt, érthető bosszúsággal. Ezzel valóban nem sokra men­nek az elvtársak és aligha lesz így jobb a művelődési ház tömegkap­csolata. — Olyan segítségre lenne szükségünk, mint amilyet Huszár Rezső elv- társtól kaptunk még annakidején, amíg a művelődési osztálynál dol­gozott. Nem egyszer kerékpárral is kijött hozzánk, hogy segítsen. — Hogy csak egy példát mond­jak — folytatta néhány másod­perc múlva O, Kovács elvtárs. — November 4-én itt járt nálunk dr. Kátai Ferenc elvtárs, a népműve­lési csoport vezetője. Két festőnk alkotását nézte meg. Hozzánk, az irodába be sem jött. Csaknem vé­letlenül találkoztam vele a lép­csőnél, amikor már távozott. Üd­vözöltük egymást s megkérdez­tem, bejön-e hozzánk egy kicsit. A válasz csak annyi volt: „Nem megyek be, nem érek rá, sietek.“ És magamra maradtam a lép­csőn... Pedig mennyire szükségünk lett volna a segítségre, hisz1 ak­kor készültünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünnep­lésére. De nem volt ideje bejönni..: De annál inkább hosszan és jól­eső érzéssel beszélt a községi és a járási pártbizottság, a községi és a járási tanács, a KISZ, a Haza­fias Népfront és a nőtanács segít­ségéről. Csak az Állami Népi Együttes előadása után több mint 14 szervnek és vállalatnak küld­tek köszönőlevelet a segítségadás­ért. S ez azt is példázza, hogy jó a művelődési ház vezetőinek kapcsolata a járás s a község kü­lönböző szerveivel. — Miért nem próbáltak az elv­társak közeledni a művelődési osz­tályhoz? — kérdeztem kissé nai- vul O. Kovács elvtárstöl, melyre egy nem várt, de annál inkább ta­nulságos választ kaptam. — Ö, elvtárs, olyan elfoglalt em­berek a megyénél a Kátai elvtár- sék, hogy ezt elmagyarázni is igen nehéz. De mégis elmondok egy példát ennek bizonyítására. Úgy másfél-két hónappal ezelőtt Cs. Varga elvtárs azt mondta, ő sze­retné megismerni Kátai elvtársat, személyesen és ha már ő nem jön ki hozzánk, keressük fel mi a nép­művelési osztályon. így is tettük. S mit szól hozzá, alig volt arra ideje Kátai elvtársnak, hogy ha­mut ass am Cs. Varga elvtársat ne­ki. Végül is meguntuk nézni azt a rohangálást, amit a művelődési osztályon láttunk és távoztunk. Hát ilyen elfoglalt emberek az elvtársak a megyé­nél. Szinte fehér hollóként látjuk az elvtársakat, de az értekezlete­ken mégis konkrétan bírálnak — persze sokszor nem helytállóan. A legutóbbi értekezleten fel is szó­laltam és kifogásoltam: hogyan lehet személyre szóló bírálatot mondani, amikor az elvtársak nem is járnak ki hozzánk? Nehéz lenne e szavakra ráfog­ni, hogy O. Kovács elvtárs rossz­indulatúan bírálta a művelődési osztály népművelési csoportját, vagy személy szerint Kátai elv- iársat. A népművelés ezernyi problémáját bizony nem lehet Bé­késcsabán, az Irodaház asztalainál elintézni. Noha jól dolgozik a bé­kési járási művelődési ház veze­tősége, jó a tömén kapcsolatuk, és szeretik a békési emberek a kultúra e központját, de vannak gondok jócskán, amit joggal sze­retnének felsőbb szervükkel meg­beszélni. — Itt van például a költségve­tés s ez igen fájós nekünk — fűzi a szót O. Kovács elvtárs. Ugyan­is amíg ebben az évben 25 ezer forintot kapott állami támogatás­ként a művelődési ház, addig a jö­vő évre csak 15 ezer forinttal biz­tatnak bennünket. Majd a művelődési ház tatarozásáról beszélgettünk, ■— Bizony itt sürgős tennivalók lennének, — adja a bővebb felvi­lágosítást O. Kovács elvtárs. — A ktsz szerint még ebben az év­ben 74 ezer forintos költséggel rendbe lehetne hozatni a külső ta­tarozást, Azonban jövőre legalább 150 ezer forintba kerül. S mi több, már nemcsak az udvar felőli ré­szen, hanem az utcai részen is életveszélyessé kezd válni a va­kolat leomlása. Pedig nem dol­gozhattunk rosszul ebben az év­ben sem, hiszen 300 ezer forintos tervünket 10 ezer forinttal túltel­jesítettük. Ezt követően arról beszélget­tünk, hogy évenként több mint 130 ezer ember fordul meg a já­rási művelődési házban különbö­ző előadásokon, s ennek több mint 60 százaléka fiatal. Van nagyszerű színjátszó gárdája, tánccsoportja a művelődési háznak. Ezek a fiata­lok, de az idősebbek is, akik öröm­mel látogatják esténként a külön­böző szakköröket, a szabás-varrás tanfolyamokat s a színházi elő­adásokat, megérdemelnék, hogy több segítséget kapjanak a műve­lődési ház vezetői, akik mindent elkövetnek, hogy a község lakos­sága jól érezze magát. Ügy érzem, tanulságos beszél­getés volt ez s a megyei művelő­dési osztály népművelési csoport­jának le kell vonni a megfelelő következtetést, hiszen — és ez minden bizonnyal így van — nem­csak a békési járási művelődési ház vezetőinek problémájáról van itt szó. í‘»alkus Imre november 22-én szarvasmarha- törzstenyésztési ankétot tartot­tak. Az ankéton mintegy 80 tsz- tag jelent meg. Varga Ferenc elvtárs törzstenyésztő hasznos előadást tartott. Ezen a tapasz­talatcserén 12 tsz-böl voltak itt. Az értekezlet végeztével Varga elvtárs az Üj Élet és a Dózsa Tsz elnökeinek dicsérő oklevelet nyújtott át az eredményes nö» vendékszarvasmarha és bikát«» nyésztésért. Ezt követte a jó ebéd s a kel­lemes hangulat. Fodor Bálintné, Orosházán

Next

/
Thumbnails
Contents