Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-28 / 279. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. november 28., csütörtök Mit csinál a művelődési osztály? — és a békési kultúrmunkások problémái * ^ ^ TELEVÍZIÓ Békéscsabán D Megyénk székhelyén, Békéscsabán is több televíziós vevőkészülék működik már. Ezek a felvételek a RAVEL javítóműhelyében készültek, ahol Lődi András kísérletezik televíziós vétellel. Ismerő* tes, hogy jelenleg még csak igen kisteljesítményű televíziós adó működik Budapesten, de a vétel — jó légköri viszonyok esetén — itt, Békéscsabán is egész tökéletes már. Antonyin Zápotoczki csehszlovák köztársasági elnök temetéséről sugárzott műsort a prágai stúdió. Az adást — Bratislaván keresztül — a magyar televízió is közvetítette. Képünk: az adás bevezető emblémáját mutatja be. V Gyakoriak a filmközvetítések is a kísérleti adások műsorában. Képünk egy jelenetet ábrázol a „Szív újra dobog” című szovjet filmből, melyet végig kitűnően vettek a csabai televíziós készülékek. Az emlékezetes szovjet-magyar labdarúgó mérkőzés szünet-képét láthatjuk e- zen a felvételen. A szemtanuk szerint a mérkőzést kitűnően lehetett követni a televízióból is.. (Csapó László felvételei. 1» AZ OLVASÓK FÓRUMA Legyenek boldogok... Az orosházi Dózsa Tsz bolgár- rtészet brigádvezetője Fodor Á- m november 23-án tartotta es- Lvőjét Lődi Gizellával, a Bőripa- Szövetkezet dolgozójával. A snyasszony-apja, Lődi József, az osházi Új Élet Tsz tagja s így a kodalomba a szövetkezet teher- itójával szállították a vendégeit. Este megtelt a nagy kultúrte- m vidám lakodalmas néppel. A ilegény öccse, Fodor János, vilin ritmusokkal köszöntötte a dal párt és a vendégeket. A épszámú vendégsereg csak más- ip, vasárnap reggel 6 órakor inát hazafelé az Új Élet Tsz te- irgépkocsiján, sok örömet és ildogságot kívánva a fiatalokik. Fodor Bálintné, Orosháza. il szarvasi rajkó-zenekarr^H November 22-én Szarvason községi és járási tanácstagi beszámoló volt a negyedik kerületben: A beszámoló meghallgatásán több mint nyolcvanan jelentek meg. A hasznos előadás után sok értékes hozzászólás és javaslat hangzott el; Ezt követően a népi zenekar kíséretével a rajkózenekar adott elő szép népdalokat, majd vidám tánc következett, ahol ä résztvevők kicsinye és nagyja táncra perdült, amiről még most is sokat beszélnek az emberek. Itt szeretnék magam és mások nevében köszönetét mondani a népi zeneka» közreműködéséért. Nádas Mátyásné, Szarva*« az orosházi Dózsa Tsz-ben Valahányszor Békésen járók, jól esik megállni a járási művelődési ház előtt s végignézni vaskos, de most is büszke tartású homlokzatán, két erkélyén. Igaz, hogy kicsit megcsúnyult az utóbbi évek során. Imitt-amott már a vakolat is megmozdult a vastag falon. S az utóbbi hónapokban bizony sok paraszt bácsi és néni áll meg e jól ismert épület előtt, melynek narkettes nagy tánctermében hajdanában annyi vidám táncot roplak. Az öreg bérházban — mint ahogyan azt az idős generáció ma is nevezi, Ilyenkor eszükbe jut a 40—50 évvel ezelőtti megannyi szép emlék, a boldog szerelem, a- mely talán éppen e vaskos falak között, vagy a boltívek alatt lett úrrá szívükben és vált holtig tartó szeretetté. S mi tagadás, én is szívesen kelesem fel a kultúra e szép nagy házát. Nemcsak azért, mert a csaknem 70 éves édesanyám is idejárt táncolni, de néhány boldog emlék engem is vonz e kopott, fakult falakhoz. E gondolatok és a kíváncsiság késztetett a napokban a külsőleg annyira megviselt járási művelődési házba. Sok mindent meg a- toartam tudni. Mindenekelőtt azt hogy mennyire tölti be napjainkban hivatását ez az épület? Hiszen az ellenforradalom sok • bajt okozott itt is. Ez .az . éjí jilet volt a Szatmári István vezette ku- lákok, volt csendőrök és huligán barátaik főhadiszállása. E járási művelődési ház erkélyéről szórták ocsmány rágalmaikat a néphata- iomra. Ezekről az erkélyekről a- karták a múlt év október 27-én ledobni Búzás Gábor elvtársat, a községi tanács elnökét és még jó- néhány kommunistát, valamint K. E. Szabó Gábort, a járási Hazafias Népfront bizottságának akkori pártonkívüli elnökét. Pedig ezekről az erkélyekről a felszabadulás utáni években annyi re- ménytkeitő programbeszéd hangzott el, aminek akkor igen sokan örültek. Itt jelentették be a békési embereknek az új forintot, itt üdvözölték a gépállomásra érkező első tíz traktort, mint a szocializmus falura jött előhírnökét. S amíg az emeletre vezető lépcsőn a boltívek alatt felfelé lépkedtem, minduntalan arra gondoltam, vajon mennyire haladt O. Kovács elvtárs, a járási művelődési ház ellenforradalom után idehelyezett igazgatója? Vajon segített-e neki a megyei tanács művelődési osztálya? Amikor az irodába beléptem, éppen egy fővárosi műsorról tárgyalt egy kiküldöttel. íróasztalán megannyi útmutató, utasítás, köriévé! hevert. Láttam, meglehetősen fáradt. — így megy ez minden nap — sóhajtott, s odalépett a telefonhoz, hogy az akkor este színre kerülő Dulsaka asszony erkölcse című Jókai Színliáz előadására — amitől a békésiek eléggé húzódtak — lehetőleg telt ház legyen. — Szén munka ez — folytatja a telefonbeszélgetés után — de mennyivel eredményesebb lenne, ha a megyei művelődési osztály népművelési csoportjától nemcsak adminisztratív „segítséget’1 kapnánk. Ha nemcsak futóvendégként jönnének ki hozzánk az elv- társak, hanem úgyis, hogy lenne időnk elmondani problémáinkat és nekik pedig lenne idejük azt meghallgatni és közösen megvitatni. Egy pár percre abbahagyja a beszédet, az imént említett adminisztratív „segítséget” mintegy félkilónyi stencilezett és géppel írt körlevéllel próbálja „bizonyítani”. — Ezekkel bizony nem sokra megyünk mi a Cs. Varga elvtárssal — teszi elóbem a köteg papírt, érthető bosszúsággal. Ezzel valóban nem sokra mennek az elvtársak és aligha lesz így jobb a művelődési ház tömegkapcsolata. — Olyan segítségre lenne szükségünk, mint amilyet Huszár Rezső elv- társtól kaptunk még annakidején, amíg a művelődési osztálynál dolgozott. Nem egyszer kerékpárral is kijött hozzánk, hogy segítsen. — Hogy csak egy példát mondjak — folytatta néhány másodperc múlva O, Kovács elvtárs. — November 4-én itt járt nálunk dr. Kátai Ferenc elvtárs, a népművelési csoport vezetője. Két festőnk alkotását nézte meg. Hozzánk, az irodába be sem jött. Csaknem véletlenül találkoztam vele a lépcsőnél, amikor már távozott. Üdvözöltük egymást s megkérdeztem, bejön-e hozzánk egy kicsit. A válasz csak annyi volt: „Nem megyek be, nem érek rá, sietek.“ És magamra maradtam a lépcsőn... Pedig mennyire szükségünk lett volna a segítségre, hisz1 akkor készültünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplésére. De nem volt ideje bejönni..: De annál inkább hosszan és jóleső érzéssel beszélt a községi és a járási pártbizottság, a községi és a járási tanács, a KISZ, a Hazafias Népfront és a nőtanács segítségéről. Csak az Állami Népi Együttes előadása után több mint 14 szervnek és vállalatnak küldtek köszönőlevelet a segítségadásért. S ez azt is példázza, hogy jó a művelődési ház vezetőinek kapcsolata a járás s a község különböző szerveivel. — Miért nem próbáltak az elvtársak közeledni a művelődési osztályhoz? — kérdeztem kissé nai- vul O. Kovács elvtárstöl, melyre egy nem várt, de annál inkább tanulságos választ kaptam. — Ö, elvtárs, olyan elfoglalt emberek a megyénél a Kátai elvtár- sék, hogy ezt elmagyarázni is igen nehéz. De mégis elmondok egy példát ennek bizonyítására. Úgy másfél-két hónappal ezelőtt Cs. Varga elvtárs azt mondta, ő szeretné megismerni Kátai elvtársat, személyesen és ha már ő nem jön ki hozzánk, keressük fel mi a népművelési osztályon. így is tettük. S mit szól hozzá, alig volt arra ideje Kátai elvtársnak, hogy hamut ass am Cs. Varga elvtársat neki. Végül is meguntuk nézni azt a rohangálást, amit a művelődési osztályon láttunk és távoztunk. Hát ilyen elfoglalt emberek az elvtársak a megyénél. Szinte fehér hollóként látjuk az elvtársakat, de az értekezleteken mégis konkrétan bírálnak — persze sokszor nem helytállóan. A legutóbbi értekezleten fel is szólaltam és kifogásoltam: hogyan lehet személyre szóló bírálatot mondani, amikor az elvtársak nem is járnak ki hozzánk? Nehéz lenne e szavakra ráfogni, hogy O. Kovács elvtárs rosszindulatúan bírálta a művelődési osztály népművelési csoportját, vagy személy szerint Kátai elv- iársat. A népművelés ezernyi problémáját bizony nem lehet Békéscsabán, az Irodaház asztalainál elintézni. Noha jól dolgozik a békési járási művelődési ház vezetősége, jó a tömén kapcsolatuk, és szeretik a békési emberek a kultúra e központját, de vannak gondok jócskán, amit joggal szeretnének felsőbb szervükkel megbeszélni. — Itt van például a költségvetés s ez igen fájós nekünk — fűzi a szót O. Kovács elvtárs. Ugyanis amíg ebben az évben 25 ezer forintot kapott állami támogatásként a művelődési ház, addig a jövő évre csak 15 ezer forinttal biztatnak bennünket. Majd a művelődési ház tatarozásáról beszélgettünk, ■— Bizony itt sürgős tennivalók lennének, — adja a bővebb felvilágosítást O. Kovács elvtárs. — A ktsz szerint még ebben az évben 74 ezer forintos költséggel rendbe lehetne hozatni a külső tatarozást, Azonban jövőre legalább 150 ezer forintba kerül. S mi több, már nemcsak az udvar felőli részen, hanem az utcai részen is életveszélyessé kezd válni a vakolat leomlása. Pedig nem dolgozhattunk rosszul ebben az évben sem, hiszen 300 ezer forintos tervünket 10 ezer forinttal túlteljesítettük. Ezt követően arról beszélgettünk, hogy évenként több mint 130 ezer ember fordul meg a járási művelődési házban különböző előadásokon, s ennek több mint 60 százaléka fiatal. Van nagyszerű színjátszó gárdája, tánccsoportja a művelődési háznak. Ezek a fiatalok, de az idősebbek is, akik örömmel látogatják esténként a különböző szakköröket, a szabás-varrás tanfolyamokat s a színházi előadásokat, megérdemelnék, hogy több segítséget kapjanak a művelődési ház vezetői, akik mindent elkövetnek, hogy a község lakossága jól érezze magát. Ügy érzem, tanulságos beszélgetés volt ez s a megyei művelődési osztály népművelési csoportjának le kell vonni a megfelelő következtetést, hiszen — és ez minden bizonnyal így van — nemcsak a békési járási művelődési ház vezetőinek problémájáról van itt szó. í‘»alkus Imre november 22-én szarvasmarha- törzstenyésztési ankétot tartottak. Az ankéton mintegy 80 tsz- tag jelent meg. Varga Ferenc elvtárs törzstenyésztő hasznos előadást tartott. Ezen a tapasztalatcserén 12 tsz-böl voltak itt. Az értekezlet végeztével Varga elvtárs az Üj Élet és a Dózsa Tsz elnökeinek dicsérő oklevelet nyújtott át az eredményes nö» vendékszarvasmarha és bikát«» nyésztésért. Ezt követte a jó ebéd s a kellemes hangulat. Fodor Bálintné, Orosházán
