Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-27 / 278. szám

4

BÉKÉS MEGYEI NEpOJSAG

1957, november *7., szerda

1 mi Mpíjii ossz e eddig a mm fiiriiő építésére

Gyulán a fürdőépítésre a pénzbevételek tovább gyarapodtak. A lakosság részéről eddig 158 000 forint befizetés történt. A község- fejlesztési és egyéb bevételekből 587 000 forint, a megyei tanácstól 100 000 forint, összesen 585 000 forint iwn jelenleg a fürdőépítési számlán. Az alapozási munka megkezdéséhez szükséges anyagok te szállítása a legközelebbi napokban megkezdődik. A gyulai társadalmi szerveztelek újabb erőfeszítéseket tesznek a fürdőé píré si akció és az ezzel kapcsolatos gyüj- : és fellendítésére.

Látogatási idő után a nőgyógyászaton

orosházi f i tanárainak

szólóestje

Hétfőn esie rendezték meg az rosházi kultúrházban az Oras- Xri Állatai Zeneiskola tanárainak 'szólóestjét a meghirdetett bérleti hangversenysorozat keretében.

A szólóesten D. Marczel Noémi (hegedű), G. Iszlay Gabriella izongora) és Markó Leó (gordonéi jigen meleg és őszinte sikert i attak, Beethoven, Schubert, Chopin- és Corelli-művek tolmá- u «olásává1.

4 Békéseaabai Kórház

szülészet- és nőgyógyászatáról az utóbbi időben megyénk községeiben és városaiban különféle okokból olyan hírek terjedtek el, melyek nem írhatók a nőgyógyászat orvosainak, ápolóinak javára. Meg kell mondanunk őszintén, hogy időnként voltak hibák a nőgyógyászat dolgozóinak munkájában, de ma már egyre jobb a bizalom az J

orvosok, ápolók és a betegek kő-! zött,

A jobb orvosi munka érdekében rendezték a szülészet és nőgyógyá-1 szat dolgozóinak személyi ügyeit! és az osztály ideiglenes vezetését |

dr. Kabdebó Ottó adjunktusra bízták.

Néhány nappal ezelőtt, amikor a kórházban jártam, dr. Kabdebó Ottóval a nőgyógyászaiban elért eredményekről beszélgettem. Beszélgetésünket félbeszakította a mentőautó utat kérő, sikító szirénája.

Az orvosok

azonnal a műtőbe siettek, gyorsan beöltöztek. A műtőt pillanatok alatt előkészítették. Az idő tört részeiért, a másodpercekért harcoltak és sikerült: megmentették a szülőutban fennakadt gyermeket. Határtalan örömet szereztek a vajúdó édesanyának és a feleségért, az újszülöttért aggódó apának.

És a többi beteg?

Deák Mártonná másfél hete fekszik a kórházban. Alaposan megvizsgálták, majd döntöttek: csak akkor lesz egészséges, ha „műtik”. Ügy is volt. Rövidesen „kés alá” is került.

— Féltem, de bíztam az orvosakban, különösen Kabdebó doktor úrban és... és segítettek rajtam, már jobban is érzem magam.

— Mibe került a műtét?

— Semmibe. A férjem gépállomási dolgozó, így a felmerült költségeket az SZTK fizeti.

— A bánásmóddal hogyan van

Régen nem hallottunk már az örménykúti né- 1 pi együttesről, pedig az elmúlt években mesz- szecsengő neve volt ennek az igazi, vérbeli tanyai népi együttesnek. Tánccsoportja harmadik helyen állt a hazai szlovák táncegyüttesek sorában, közvetlenül a pitvaros.! és a tótkomlósi után következett. Néhány éve csak, hogy a Szarvas-kondorosi műút mentén elterülő tanyák között új kulturális otthont avattak, amely a környező tanyák népének s a parasztfiatalck- nak kedvelt tartózkodási, szórakozóhelyévé váll, különösen az őszi-téli estéken. Ott tartották az előadásokat, a bálokat, s onnan indultak vendég- szereplésre az örmény* 9

Orménykúton

muzsikálnak

kúti táncosok. Utóbb, tavaly hallottunk felőlük annyit, hogy kitűnően szelepeitek ismét és a DISZ és a népművelés által rendezett járási kulturális versenyen első díjat nyertek...

Azóta?

Nos, semmit... Ezért kerestük fel őket, hogy megtudjuk:

— Mi újság örmény- kúton?

— A KISZ-t most megalakítottuk — válaszol Gábor Pál, az EPOSZ volt elnöke. A fiatalok Kohut Jánost, az Előre Tszcs tagját választották titkáruknak. Az eltelt egy év alatt Orménykúton visszaesett a kulturális munka. A nyári mezőgazdasági munkák okozta „uborkaszezon” is hozzájárult ehhez. De már újra kezdjük. Újjászervezzük a tánccsoportot is. Keresztéig Jánosné, az új tanítónő fogja irányítani, tanítani a táncosokat.

— Ezek szerint megint szól a muzsika Ör- ménykúton?

— Szól bizony, — s ezt már az őszhajú Pri- belszfci János, a kultúrotthon igazgatója mondja akit lakásán látogattunk meg.

— A színjátszók is készülnek. A „Kameni hodnyícsek” című (Köves ösvény) három fel- vonásos szlovák színművet próbálgatják, s még az idén vendégszereplő körútra akarnak vele menni. A régi tánecso- port tagjai nagyrészt szétszéledtek, ki férjhez- ment, ki megnősült. Sajnos, utóbb nem kaptak segítséget, táncok látójuk nem volt. Most már a- zonban, — bár hiányosan — az új táncegyüttes magva megvan. üSe- resztély Jánosné tanítónő fogja irányítani őket is.

— B —

megelégedve? — erre a kérdésre szinte kollektiven válaszoltak.

— Nagyon jól

Közben

a szolgálatos nővér, Oláh Tibornő, nyitott be. Mosolygós arcán egyáltalán nem látszott a gondterheltség. Vele együtt Kisházínéi emlegették a betegek, aki szintén derűt, jókedvet varázsolt a láztól kipirult, fájdalmakkal küzdő betegek közé. A ápolók mindig talpon vannak és ha kell fájdalomcsillapítóval, vigasztaló szóval enyhítik a betegek fájdalmát.

A folyosón gyermeksírást hallottam. Dr. Viski Mátyás segédoirvos jött ki a szülőszobából.

— Ebben az évben ez az 1116. — mutatott a melegítőbe csomagolt csöppségre, majd a gyermek- szobába vitték, Kiss Teréz csecsemőgondozó éppen rendezte a néhány napos fiukat, lányokat.

A mamák szobájába nyitottam be. Jó kedvükből arra következtettem, hogy már nincs semmi bajuk.

Az egyik ágyon

Pécsi Elemérné feküdt, mellette az éppen jólakott Magdiku.

— Mit szeretett volna jobban fiút, vagy lányt?

— Lányt..

— És a férje?

— Természetesen fiút.

— No, nem baj, még az is lehet — vigasztalták a többiek.

Ebben a szobában sem mondtak a betegek semmi olyan dolgot, melyből arra következetethetnénk, hogy a kórház nőgyógyász:? tán nagy hibák vannak.

A nőgyógyászat

betegeivel, orvosaival, ápolóival folytatott beszélgetés arról tanúskodik, hogy a kórház szülészei és nőgyógyászati osztályán valójában mindent a betegek egészségének visszaállításáért tesznek.

Hapsi Károly

0

ti O

kapcsolata a

DÄLY ZOLTÁN

Békéscsaba -Erzsébet h elvi Daloskörrel

(Kodály Zoltán levele 1933-ban dr. Südy Ernőhöz Békéscsabára.)

„Ha csakugyan a nép énekli a karokat, ez értékes bizonyíték, hogy nem álomképeket kergetünk, akik ezt régen lehetségesnek tartottuk.”

Kodály Zoltán háromszoros Kos- suth-díjas, kiváló művész születésének 75. évfordulója tissteletére megrepedezett Békés megyei zenei hét alkalmából emlékezünk és emlékeztetünk arra a gazdag és bensőséges kapcsolatra, amely legnagyobb élő zeneművészünket a Bókéscsaba-Erzsébethelyi Da- losköühöz fűzi.

A daloskor 1914-ben alakult meg, azonban munkáját az első világháború vérzivataros idején kénytelen volt szüneteltetni, majd tüSSO-ban kezdte meg újból működését.

1932-ben az Aurora Kör által rendezett Haydn évfordulón Haydn oratóriumából a vegyes- tesri részt zongorakíaérettel, majd 1933Jban ugyancsak az Auróra rendezésében megtartott Kodály hangversenyen a. „Mátrai képék"- Ot énekelte. A „Mátrai késiek” előadása alkalmával jelen volt Kodály Zoltán, s az előadás után. a i>»g színpadon álló karnak a legnagyobb elismerését fejezte ki a nehéz darab előadásáért. Nemsokára Kodály elhatározta, hogy Békéscsabára jön a kar összetételét, ía felfogóképességét tanulmányozni.

&s * terv nveií megvalósulást teM, május lS-án, amikor is Kodály Zoltán Békéscsabára érkezett. Az állomáson Pesthy Béla, az Erzsébethelyi Daloskor elnöke és dr. Südy Ernő az Auróra zenei szakosztályának vezetője fogadták, s nyomban Erzsébethelyre siettek, ahol az állami iskola egyik tantermében már várta őket a dalárda vegyeskara.

A vegyeskar Kodály: Mátrai képek c. művét énekelte. Az éneik- kar dícséretreméltó, szép munkát végzett, holott a hetven énekes között alig volt néhány négy középiskolát végzett, valamennyien munkások, akik a gyakorlásra szánt időt este, munka utánra osztották be.

Kisebb útbaigazítások után új kottái« került sor. Teljesen ismeretlen művet adtak a dalkör tagjainak, akik nagy lelkesedéssel kezdtek hozzá a tanuláshoz. Két részre oszlott a vegyeskai’. A szopránt és a tenort maga Kodály tanította meg a „Székely kesergőre”. Hamar ment! Pedig többen még a hangjegyekkel sem voltak teljesem tisztában. Közel három ónál gyakorlás után megtartották a* ösazpróbát is, és Kodály teljes elismerését fejezte ki. Mint mondotta: „követendő példaként, szeretné odaállítani ezt a dalkört • többieknek“. Bebizonyította velük,

hogy jó anyaggal, helyes vezetéssel milyen kiváló eredményt lehet elérni a magyar népdalok legnehezebbjeivel is.

Kodály Zoltán este 11 óráig tartó tanítás után -kijelentette, hogy alkalomadtán, amikor időt szakíthat magának, ismét eljön, mert továbbmenő céljai vannak a kiváló énekkarral.

Az, Erzsóbethelyi Daloskor dísz- hangversenyén, 1934. augusztus

19-én a városi Vigadóban diadalmason hangzottak fel Kodály Zoltán: Katonadal trombita és dob kísérettel, valamint a Mátrai képek című művei, töbl más műsorszám mellett.

Egész estét betöltő Kodály hangversenyt 1935. április 7-én rendezett az Erzsóbethelyi Daloskör a Városi Színházban. A műsort a rádió is közvetítette.

A Békésesaloa-Erzsébefhelyi Daloskor vegyeskara a Pange Lingua latin szöveggel nehezített szólamaival nyitotta meg a hangversenyt. majd ismét Kodály vegyes- karra írt „öregek” (Weöres Sándor verse) című művét adták elő.

A hangversenynek díszt, fényt és emellett kimagaslóan nagy jelentőséget adott Kodály Zoltán személyes részvétele és nagyszerű előadása, melyben az egész magyar zenei életnek programot a- dott a karéneklés jövőjét ás útjait illetőleg. Kodály a vegyeskarok szervezésében jelölte meg a dalos- körök fejlődésének egyetlen útját. Ebből önként következik a kar magasabb teljesítménye, mert * vegyeskar irodalma értékesebb tanúimányakra ad alkalmat. De a vegyeskarók szervezése előtt is veszedelmesen sürgős a dalárdák műsorainak megjavítása.

Kodály Zoltán előadása közben az Iparos Daloskor ‘ Lukoviczky Endre vezetésével első bemutatóként énekelte a Karádi nótákat. A MÁV zene és dalegylet férfikara Simor János karnagy vezetésével ugyancsak első bemutatóként adta elő a Kit kéne elvenni? című székely népdalt. Nagy sikert aratott az Erzsóbethelyi Földmunkások Dalegylete Farkas Pál karnagy vezényletével a trombitával és dobbal kísért Katonaindulóval, melyet a már említett vigadói hang verseden a csabai földmunkások daloltak először, kiknek Kodály az országos bemutató jogát engedte át.

Ezután Sáska Erzsébet karnagy vezetésével a Lőrántffy Zsuzsán- na Leányliceuín száz tanulója adta elő Kodály népi töredékek a- lapján leánykarra írt Pünkösdölő c. művet. Szünet után az Erzsébethelyi Daloskor még előadta Kodály: Székely keserve és Mátrai képek című vegyeskarra írt alkotásait.

Békéscsaba dalkörei megfogadták Kodály útmutatásait, melynek eredményeként például a Békés- csaba-Erasébethelyi Földmunkásók Dalegylete zászlóavatás! ünnepélyén, 1937. augusztus 22-én

már 8 tagú zenekarral, 47 tagú férfikarral és 83 tagú vegyesliar- rwl dicsekedhetett.

Énekkaraink dal kuli órája nem. csak művészi, hanem politikai állásfoglalást is jelentett, amit nem egy előadásukon élőképben is megjelenthettek. Különösen emlékezetes a Földmunkások Dalegyletének a zászlóavatási díszhangverseny alkalmával a Városi Színházban a kubikus munkát és a* aratást bemutató élőképe, amely vádló figyelmeztetés volt az uralkodó burzsoá osztálynak.

Befejezésként hangozzanak kar- vezetőink számára „marcatissimo” Kodály Zoltán Békéscsabán elmondott szavai: A magyar karéneklésnek, hogy igazi érték, lendítő erő lehessen a nemzeti életben, egyrészt magyarabbá, másrészt művésziesebbé kell válnia* Mindkettőt eléri, ha

1. egyoldalúan férfi karéneklésből mindinkább áttér a vegyeskarra;

2. műsorából könyörtelenül kiírtja a ponyvairodaimat;

3. fő helyt ad a magyar léié!* mindenoldalú kifejezésének;

4. idegenből csak mesterműveket vesz át, és azokat nem álara alatt, magyarosítva, hanem az ide. gén szellem tudatos megismerés« céljából, lehetőleg eredeti helyen műveli;

9. hazai szerzők műveit se vegyük elő válogatás nélkül. Azt mondták a régiek: Gyakran alszik az isteni Homérosz is! Azaz: hogy költő is írhat egyszer gyenge művet. Hát még. aki ébren sent Homérosz!

Tibori János