Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-26 / 277. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NEpGJSAG 1957. november 26., kedd 1 HÉTKÖZNAPI WOLftOKK^L | A demokrácia és a közérdek és nincs is igazuk. Az említett tsz állatállománya elég gyenge s még ebből kiosztani, — bizony nagyon helytelen lenne. Ha ezt tennék, ár­tanának a közérdeknek, hiszen a tsz állatállományának tönkretevé- sét segítenék elő. Ez esetben tehát, aki a demok­rácia megsértésével vádol, az vá­dat emel maga ellen, mert ö, a szocialista gazdálkodás ellen a- karja felhasználni a demokrácia adta jogokat. Nemcsak a népgazdaságban, a társadalmi, politikai életünkben is vannak furcsa, úgyneveztt na­gyobb demokráciát követelő sza­vak. Sokan, — sokszor a revizio­nista nézetektől serkentve — sé­relmezik nekünk, hogy a párt mindent akar tudni, látni, ismer­ni. Vagy azt is követelik egyesek, hogy engedjünk több lehetőséget a velünk egyet nem értőknek, ne nézzük azt, hogy ki milyen nézet­tű, ki milyen elvet vall, csak azt, hogy ki mit tud, ki mihez ért. Kinek kérik ezt a demokráciát? A dolgozóknak? A munkásosz­tálynak? Nem, erről szó sem lehet. Hiszen a szocializmus a dolgozó osztályok érdeke., És a dolgozó osztályok képviselői választhatók, választójogúak, bármilyen —gaz­dasági vagy politikai — döntésbe beleszólhatnak, tehát szavuk, jo­guk van ebben az országban. Kinek adjunk akkor a dolgozó osztályokon kívül nagyobb de­mokráciát? Nem adhatunk más­nak, mert akkor azt a szocializ­mus ellen használják fel! Ezt pe­dig kötelességünk megakadályoz­ni, mert különben bűnt, nagy bűnt követünk el a munkásosz­tállyal szemben. De nevetséges is lenne, ha a munkásosztály annak a személy­nek, rétegnek, -vagy osztálynak adna jogot, aki vagy amely ezt a lehetőséget hatalma megdöntésé­re használná ki. Aki viszont egyetért a szocializ­mus építésével, e munka motorjá­val: a pártvezetéssel, aki egyetért a munkásosztály hatalmával — és ha ezenkívül mindennel nem is ért egyet — annak a mi hazánk­ban minden területen joga van dolgozni, a dolgokba beleszólni, vagy döntéseket hozni. Természetes tehát, hogy egy gazdasági vezető, vagy bárki a szocialista rendszer adta lehető­séget csak a közérdek, a szocializ­mus építése érdekében veheti i- génybe. És ha különböző beosztás­ban lévő vezetők, emberek, elv­társak erről megfeledkeznének, a felsőbb szerv él a figyelmeztető szóval, megmagyarázza, hogy ez, vagy az a döntés helyes. Ha pá­dig az ellenség támad a demokrá­cia leple alatt, azt erélyesen meg­torolja. Valahogy ezt kellene látnunk ha hétköznapjainkban szánkra vesszük a demokráciát.;! Varga Tibor — Ha önállóságot kaptunk, ne szóljon bele senki, sem a felsőbb szerv, sem az ellenőrző szerv a mi dolgainkba — hallani manapság sokszor gazdasági vezető szájából e jogot követelő mondatot. Van. aki nem éppen így fogalmazza ezt meg, hanem, mondjuk így: — Micsoda demókrácia az, ha a felsőbb szerv útón-útfélen lefúj ogy-egy intézkedésünket...? Csalóka szarvak ezek. És ha nem is mindig, de van eset rá, hogy félrevezet embereket, dolgozókat. Mert, — gondolhatja bárki —, ha nekem jogot adtak a döntésre, hagyják azt a döntést meg, azaz emeljék törvénnyé! Igazat kell ad­ni e szavaknak, igazak, s legtöbb­ször jóindulatúak, becsületes em­ber szájából valók. Bárcsak vala­mennyi önálló vállalatunk, szö­vetkezetünk élne is ezzel az önál­lósággal! Kezdetben, különösen tennelő- azövetkezeteinkinél voltak is bajok e téren. Megkapták az önállóságot, és hirtelen azt sem tudták mit te­gyenek. Persze némelyik vezető kissé restéit tanácsot! kérni, ne­hogy őt hozzánemértő vezetőnek mondják, vagy volt olyan is, hogy: .no majd megmutatjuk!’1 Sokszor ez a megmutatás nem sikerül. A- zcnban az ilyen eseteket gazdasá­gi vezetőinknek nem vághatjuk a fejükhöz. Ezek kezdetleges hibáit és elkövetőik becsületesek, a job- batakairásból hibáznak. Vannak azonban elgondolkozta­tó dolgok is. És kell gondolkoz­nunk rajta, ha felelősséget érzünk népgazdaságunkért, konkrétab­ban: a magyar munkásság és pa­rasztság jobb életéért. Miről van szó? A szocialista rendszerben a legszélesebb alapo­kon nyugszik a jog, s így a legszé­lesebb dolgozó tömegeknek bizto­sít demokráciát. Ezt mi már ter­mészetesnek is vesszük. Nem is csodálkozik például nálunk azon senki, ha a termelőszövetkezet tagsága maga dönti el, mit vet földjébe, mennyi előlegei fizet munkaegységekre. Ez, népi de­mokratikus rendszerünkkel jár. De vele jár az is, hogy a demókrácia elve alatt senkisem sértheti meg a közérdeket! Az ellenforradalom idején az acsarkodók a demokrá­cia magasztos elve alatt őrült dol­gokat vittek véghez. Erről, és másról is beszélgettem a napokban H. Gézával, pgyik tsz-ünk vezetőségi tagjával. Azt mondta: — Idejöttek októberben, elordí­tották magukat, hogy hát most már demokrácia van, fel kell osz­latni a termelőszövetkezetet... Nézze, ar tagok kinevették őket... — És most? — Most sincs minden jól. Sok­szor megkötik a kezünket... Azt a- kartuk például, hogy állatállo­mányból adunk ki a tagoknak, fent azt mondták, hogy ez nem helyes, ilyet ne csináljunk.;. Hát az nem demokrácia. Ezek, olyan vádolgató szavak, Pezsgő élet a „világvégén"- KÖRÖSÚJFALU ­— Biztosan tudom, hogy ott az erdő mögött van Körösújfalu, for­gatja a gépkocsi kormánykerekét nagy mérgesen Jurák elv társ, a gépkocsivezetőnk. Végülis egy út­kaparó igazít el és majdnem har­minc kilométeres kerülővel, át­szelve Hajdú-Bihar csücskét, el­érkezünk megyénk legeldugottabb községébe. — Nem is olyan eldugott — mondja a takaros tanácáhízán Si­mon Imre elvtárs, a vb-elnök. A- zért is kértük magunkat Béliéi megyéhez, mert Szeghalom, meg Csaba fele itt húz át a vasút. Négy kilométernyi kövesül kellene Vésztőig és országútilag is bemre lennénk a vérkeringésben, — toldja meg Csonki László elvtárs, vb-titkár. A megyei tanács 1955-ben ígérte, bí­zunk 'benne, hogy meg is lesz. A község (keletkezésére terelő­dik a szó. A tanyavilággal együtt 2200 lakost számláló község 1955 július 3-án alakult. Addig egy ré­sze Hajdú-Biharhoz, másrésze Bé­késhez tartozott; Azelőtt, 1945 e- lőtt, 3000 holdas uradalom terpesz­kedett itt. A nagyvárad; püspök­ségé volt; — Benne éltem, mint gyerek, nem sírom vissza — mondja jelen- ! tős hangsúllyal Csonki elvtárs. —Bizony — fűzi tovább a szót Simp®, elytárs, — mint napszá­mos jártam akkor ide Komádíból. Kijött az ember egy kis kényéivel, meg, ha nagyon jól ment, darab szalonnával így tengődtünk. Az uvaságnak tehenészete volt, de te­jet nem adott még pénzért sem. Feldogozták és innen látták el a környék papságát vajjal, meg sajt­tal, — És ma? — Mái’ művelődési otthonunk is van! A múlt év nyarán építet­tük. A megyei tervosztály 50 ezer forinttal segített — Miféle protekciója van en­nek a falunak a megyénél? Más községek évekig hiába könyörög­nek támogatásért; — Ha jaj! Fene nagy protekci­ónk van! A múlt évi adót és min­dent Körösújíalu elsőnek teljesí­tette a megyében. Hát ez aztán valóban méltó a kivételezésre. Ilyen alapon járdá­ra is kaptak ebben az esztendőiben 20 ezer forintot. Egy kilométer hosszúságban győzték le a dagadó sarat. Saját erőből még mozit is építettek, kétszáz férőhelyest. A Möziüzerm Vállalat, mellyel va­lamikor a filmek miatt erősen osz­tozkodtak, ma már kitűnő műsor­ral látja el őket. — Ha keit, összefog ez a falu, —• mondja Simon elvtárs, — és ha recseg-ropog is, de megcsinál­juk, amit akarunlk. A művelődési otthonhoz sem volt elég a . megye 50 ezer forintja. A község lakói megfejelték 30 ‘ezer forintotérő társadalmi munkával. Olyan len­dülettel haladunk előre, ahogy ta­lán egyik község sem, — jelenti ki érthető büszkeséggel. Hatvan KARÁCSONYI AJÁNDÉK Nagy a sür­gés-forgás déli időben a Bé­késcsabai Kis­kereskedelmi Vállalat klub­szobájában. Tizenkét leány és nyolc fiú, tanulók, segédek valamennyien KISZ-tag ok, örömet akarnak szerezni a vállalatnál dolgozók gyerme­keinek. A lányok egy hosszú asztalt ülnek körül és babá­kat készítenek, a fiúk pedig fiújátékokat rajzolnak, fűré­szelnek és állítanak össze. Bankó András, Molcsan Ju­dit és Zimmermann Mihály KISZ vezetőségi tagok el­mondták, hogy a tanulók a Csabában ebédelnek és ebéd után másfél-két óra a szabad­idejük. Ezt a szabadidőt most hasznosítják. Különböző já­téktárgyak készítésével, me' lyet majd karácsonyra adnak át a gyermekeknek. — Honnan szerezték be a játékok nyersanyagát — kér­deztük Bankó Andrást. — A Kézműipari Vállalat hulladékanyagából 2—3 kiló játékbaba-kelengye készítésé­re alkalmas ruhadarabokat kaptunk. A KISZ tagdíj egy részéből pedig babafejeket vá­sároltunk. A fiújátékok fa­anyagát is beszereztük. A munkát pedig örömmel ad­juk. Így szeretnénk örömet szerezni azoknak az apák­nak, anyáknak, akik bennün­ket a szakmára tanítanák. Mennyi emberség érződik a kiszísták elhatározásából, a- mikor a maguk erejéhez mér­ten viszonozni akarják a fel­nőttek velük szemben tanú­sított jóindulatát. Ehhez még annyit, hogy a vállalat veze­tősége és az MSZMP vállala­ti alapszervezete a KISZ-be tömörült fiatalokat minden" ben segíti, hogy minél jobb szervezeti életet éljenek; új ház épült legutóbb, holott két évvel ezelőtt itt jobbadán viskói* voltak, a tanácsháza meg lakat» lan rom. És tessék, két évi műn* kával a hátunk mögött mire ha* ladtunk! — Nemcsak a község fiatal, hanem sok szép fiatalunk is van. Az iskolába járók száma kettő* száznyolcvan. Iskola nagyon ké­ne, mert szükség-helyiségekben folyik a tanítás. Az a helyset, hogy 1958 szeptember 1-ig kaparni!* egy négytantermes, nevelő-laká­sos, új iskolát. Ha ez meglesz, is­kola-gondunkat elvethetjük egy darabig. De jöjjön velem „z elv* társ és beszéljen ezekről az iskola- igazgatóval, Császi elvtárs&al. Császi Gyula fiatalember. Ö egyben a kulturális ügyek újfalusi vezetője is. Elmondja, hogy iskola terén Körösújfalu 1948 óta sokat fejlődött. Akkor még csak egy tanterem volt egy nevelővel. Ma, Kótpusztát is beleszámolva, hét tanteremben 11 nevelő tanít. Ardi Károlyné elvtársnő, az út­törők vezetője büszkeséggel .beszél úttörőiről. Hatvanan vannak és számuk egyre nő. Sok kirándulj son voltak már. Legutóbb ímeglH kímélték a Komádi Kendergyá* rat. A múlt vasárnap Körösla* dánéban a falu nevezetességeit Iá* togatták meg. A szarvasi úttörők, kel levelezésben állnak. Azok küldtek az iskolai gyakorlókért ré­szére málna-, meg földieper-töve* két, magvakat, sőt meghívták őket Szarvasra is vendégségbe és gép­kocsikat küldenek értük. Szovjet pionírokkal is leveleznek. Csás-i elvtárs gyönyörű képes albumot mutat, amit az Észt Szovjet Köz­társaság pionírjai küldtek főváro­sukból; A népművelés felől érdeklődön^ — Színjátszóink tavaly Gergely Sándor: Vitézek és hősök című drámáját adták elő. — Sajnos tánc- és éneksaafcc«% vagy éhhez értő pedagógusain# nincsenek. Hálásan vennénk a jó« rási ,vagy a megyei segítő útmu­tatását. Könyvtáriunk is van, há­romszáz kötetes, — Lőrinc?. Rózsa pedagógus a Vezetője, Távozóban bebukkantok a« egyik tanterembe. Elsősök délutá­ni tanításának vágyóit a tanúja« Számtan óra van. A cserepes vM rágokkal díszített, tiszta tanterem* ben, modern csővázas padokban ülnek a gyerekek; — Ki a legjobb tanuló? Csálat Mária pedagógus három gyermeís# re mutat: Rózsa Anni, Kóti Fe­renc, Pelyva István. A nevezetted pirulva felállnak, hogy hát öli vol­nának azok; i** Vegyetek róluk példát -■« mondom biztatóan a többieknek« Hazafelé berreg a gépkocsi» Visszapillantok az alkonyba ma* rülő Körösújfalura. Eszembe jut­nak a vb-elnök szavat: — Ügy nézze meg •Ívtál», hogy ei a falta azelőtt, mondhatni pusztaság volt, Huszár Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents