Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-22 / 274. szám
1957. november 22., péntek BÉKÉS MEGYEI NEPCJSAG 5 Mi újság Gyulán ? A gyulai városi pártbizottság, a november 7-én megrendezett ünnepi műsorért a magyar—román barátsági együttesnek és az Erkel gimnáziumnak egy nagyon szép kivitelű emléklapot adott át november 19-én. Gyulán, a 48-as körben november 19-én indították be az 1957—58- ®s év ezüstkalászos tanfolyamát. Az első alkalommal a vártnál többen megjelentek. ÚJ SZIKHÁZ A LÁTHATÁROK Üj gyermekszínházzal gyarapszik a Békés megyei Jókai Színház. A gyermekszínház előadását december S-ra tervezik, amikor a művészegyüttes a Jancsi és Juliska November 18-án a gyulai városi Hazafias Népfront tagjai ülést tartottak. Az ülésen értékelték az országos tanácskozás anyagát és az eddig elvégzett munkát, valamint foglalkoztak a Hazafias Népfront Pálfi Alfréd klubjának élettelibb munkájával. Kiegészítették a klub vezetőségét, valamint tervbe vették, hogy rövidesen megalakítják a különböző szakköröket, többek között az irodalmi szakkört, képzőművészeti, film- és fotószakkört, valamint a sport-horgász és vadász szakitört. Elkészítették a klub alapító levelét. A klubnak már eddig 130 tagja van. című meseoperettel lép az ifjú-közönség elé. A mesedarab érdekessége, hogy a főszerepben Jancsin, Julíslxán és a boszorkányon kívül egy cica és egy bundás bemátku- tya is játszik. A darab szerzői: Üj Rezső és Honthy Sándor. |; I i I i 1 f III11111111 i í i 1! H! 111 ill!Eil!llilltlll!l!I!l!l!III!ltlílllllllllllll!llll[il!lllll!l!lllll!llllllllllllllllllillililllllll!l!lilllllli!lllllilllillllililllli Korszerűsítették a Békéscsabai Vendéglátó mosodáját Centrifugával szerelték fel a Békéscsabai Vendéglátóipar mosodában dolgozók munkáját ezzel rendkívül megkönnyebbítctték, mert a mosott asztalterítők, lepedők és egyéb fehérneműk kicsavarása nagy erőt vett igénybe a mosodába a dolgozóktól. jól halad a fakitermelés Kétezer köbméter faanyagot döntöttek ki a Gyulai Erdőgazdasághoz tartozó Mályvády-ardészet- ben október elseje óta. Itt három motoroefűrésszel Un gór Sándor. Ceglédi Sándor, Kölíis Gábor és ! Borbély Kálmán tűnt ki kiváló teljesítménnyel. 'íhiéht némák oá gáéiuíók? Bevallom, izgatottan várom, hogy a feltett kérdésre megszólaljanak az újságárusok. Addig is a- zonban elmondom, hogyan jöttem arra a gondolatra, hogy ezt megkérdezzem tőlük. Az egész dolog ott kezdődött, hogy Budapesten azt tapasztaltam, hogy az utcai újságárusok értik és szeretik is a szakmát. „Kitört a fegyveres harc Jordániában" — kiáltja a tömegben az egyik, s a másik rákontráz, hogy „Pusztít az árvíz Olaszországban!" „Megjelent a Nép- szabadság” „Marosán György beszéde a politikai akadémián!" és így tovább felhívják a figyelmet, tájékoztatják az •embereket az eseményekről, melyeket az általuk árusított lap közöl. Budapesten számtalanszor látni, hogy az újságárus hangjára a siető emberek is megfordulnak, hogy újságot vegyenek. Ezzel szemben a megyében mit tapasztalni? Utcai újságárusaink, még a megyeközpontban, Békéscsabán is, nem beszélve Gyuláról vagy a nagy községekről, összeszorított fogakkal, némán topognak újságjaikkal. Nem tájékoztatják a közönséget, hogy mit közölnek a napilapok. Érdektelenség, közöny? Vagy talán maguk sem tudják, hogy mit á- rulnak? Hogy csak egy is elkiáltsa magát: „Társadalmi bíróság ítélkezett a békéscsabai MÁV-nál”, vagy „Felhívás megyénk dolgozó parasztságához." „Nyilvános tanácsülés volt Békéscsabán’’, és így tovább. Dehogy szólnak, pedig nagyban segítenék ezzel a lakosság tájékoztatását. Mert sokan vannak még olyanok, akik csak akkor vesznek újságot, ha előre tudják, hogy őket érdeklő dolgok vannak benne. Ilyen pedig mindig van. Erre viszont egyedül csak az újságárus hívhatja fel a figyelmet. Ezért javasoljuk szűnjön meg a tinémaság”i A posta is jobban foglalkozzon a lapterjesztők munkájával. B. Z. Egy régi fejfánál írta: CSURKA PÉTER Kedves Tanító Űr! Itt vagyok a temetőben, itt állok süppedt sírjánál, mint a friss sírhantnál álltam régen, mikor az iskola elkísérte magát utolsó >vián, gyászdalokat énekelve. ' p sp papos nyugtalansággal gj aszbeszédet mondott, majd többen váltak ki a tömegbők- szónokoltak, de a lényeget egy sem mondta el. Hát én elmondom. Egyedül vagyok, rajtam kívül talán az e- gész temetőben nincsen most senki, nem hallgat senki, de hallgatnak a fejfák, miközben ősz hajamba belemarkol a szél, de én derűsen idézem kedves emlékét, és mosolyogva állapítom meg, hogy nagyszerű ember volt maga, kedves tanító úr. Mert — míg Kemenec, a községi írnok megtanult kitűnően ferblizni, az adóügyi jegyzőnek a horgászás volt a szenvedélye. Csákvári irdogált a pesti újságokba, Csigolya gyógyszerészsegéd úr stiglinceket, csízeket íogdosott össze, Aranyosi a járásbíróságtól találmányokon törte a fejét (fogadkozott, nem hal meg addig, míg a perpetuum mobilét fel nem találja, akkor pedig Edison, Marconi és a többi nagyfejű meg se látszik mellette a tudományos világban), Baranyai, akisbank könyvelője operákat komponált. — Itt hagyjak benneteket, csak a híremet halljátok majd — egyszóval mindenki csinált valamit, volt valami mellékfoglalkozása, így magának is kedves tanító úr, mert maga meg megtanult suttyomban cipőt és csizmát talpalni. Hát ez gyönyörű dolog volt. Megtanulta a mesterséget magánszorgalomból, éjnek idején. És azért tanulta meg — és ez mindennél gyönyörűbb —, mert nyolc drága, kékszemű virágja volt magának tanító úr, nyolc életerős, kacagó, futkározó gyerek, három fiú, öt lányka, o- lyan szépek voltak, mint a ragyogó orgonasip a templomban, úgy csodálkozott a falu népe ezen a gyerek orgonasípon, a csodálkozásnál azonban nem vitte többre, sem a gróf, sem a nagygazdák. Ennek a nyolc gyereknek pedig legalább nyolc pár cipő kellett egy esztendőben, ugyanannyi talpalás, sar- kalás, de az eklézsia szegény volt, gyengén fizetett, így aztán bizony sokszor összenéztek a tanítónő asszonnyal, azzal a fehérarcú angyali jósággal, — mert nem Is lehet más egy nyolcgyermekes anya, mint angyali jóság —•, mikor mondjuk Janikának a . lába kint volt a cipőből, Esztike jócskán a kérgét taposta, hát mondom, ilyenkor szomorúan néztek össze a tanítóné asszonnyal, csóválták a fejüket. — Hej, hej, pedig nincsen ci- pőrevaló... Még a csináltatásra sincs! FTfTVTTfTTTVyyfTTTTTfT1 Egyszer ilyen sóhajtozó, szinte hangtalan tanácskozás után kapta magát tanító úr, felment a Nagy utcára Buczik Bálint okleveles cipészmesterhez, aki a mestersége mellett történettudós is volt. Különösen negyvennyolc és a francia forradalom érdekelte nagyon, máskülönben Rákóczi talpasai, a bujdosó Thököly, Dózsának, a mágfyás parasztkirálynak a képét maga rajzolta le, rámázta be, akasztotta a falra, szembe a kerek székkel. Azonkívül ott függött a falon Rózsa Sándor lovasbetyár alakja — valahol Kondoros körül lovagolhatott —, ezt egy vándor festőtől vette, aki háromszor megesküdött rá, hogy valódi a kép. Buczik ezt nem hitte el, de azt mondta, hogy azért miért ne lehessen valódi? Fő a hit... Az urak azt tartották Buczikról, hogy nem épelméjű, mert jó hogy lelkesül a nagy idők nagy magyarjai után, azért mégse szidja naphosszat a Habsburgokat, Gör- geit, nem kell hetenként ötször lecsirkefogózni Verbőczit, mert tulajdonképpen ez a csiszlik azt sem tudja, mi volt az a Tripar- titum? Tele van könyvvel, egy pesti könyvvigéc hálózza be. Olvas, olvas, rendszertelenül, de nincsen hozzá a négy elemin kívül más fundamentuma... Azért Buczik roppant szerette tudományát fitogtatni, különösen tanult emberek előtt. Kár is hogy nem tanult, mint Kemenec, a községi írnok, aki sohasem tudott volna olyan jól ferblizni, ha le nem érettségizik. — Tudja Buczik úr, hol szüVersenyben a gyulai KISZ: fiatalok A Gyulai Harisnyagyárban november 18-án a KISZ-fiatalok kezdeményezésére munkaverseny indult be. A munkaverseny célja aa év végi nyereség részesedés növelése, feltétele a jobb minőségű és mennyiségű, munka, valamint az anyagtakarékosság. Az anyagtakarékosságot, valamint a minőség javításéi a fiatalok úgy kívánják előmozdítani, hogy egy komplex-brigádot alakítottak és védnökséget vállaltak több cikkszám felett. így a 72— 80-as és a 32—70-es felett. Ezek a cikkszámok jó minőségű áruk alapanyagai, többek között a flórharisnyáé is. A brigád a legjobb kiszesekböl áll. Egy egész folyamatot dolgoznak, a kezdettől a címkeragasztásig. Alig egy hónapja, hogy két minőségi őrjárat alakult a Harisnyagyárban. A brigádok vezetői, a párttitkár elvtársnő, valamint az üb-elinöke. Eddig az egyes számú brigád két alkalommal, míg a kettes számú brigád egy alkalommal végzett részletes ellenőrzést. Gallai elvtárs, az üzem igazgatója az elmúlt KISZ vezetőségi ülésen arról beszélt, hogy nemrégiben Csehszolvákiában jóid és ott az egyik harisnyagyárban látta, hogy az orsóról az utolsó méterig ledolgozzák az anyagot. Ezt a módszert a harisnyagyárban is megvalósíthatnák. Még ott az értekezleteken két KISZ vezetőségi tag, Bélán Erzsébet és Krizsán Mária vállalták, hogy ezt az új módszert bevezetik az üzemben. A két fiatal, illetve már csatlakozott egy harmadik is hozzájuk, az uj módszerrel már napok óta dolgozik és több kiló anyagot takarított meg. A Harisnyagyár kultúrotthonában egy nagyméretű szobát kaptak a kiszesek. A szobát eddig raktárnak használták. A helyiséget a fiatalok kitakarították, kimeszelték, rövid idő alatt egész szép szobává alakították át. Most úgy tervezik, hogy a szoba egyik falát Kállai Éva — akinek a szervezet a nevét viseli — munkásságáról szóló képeikkel, írásokkal díszítik. Két nagyobb előadásra készülnek a fiatalok. Az egyik előadás a vörös csillag és a vörös zászló jelentőségéről szól, ezt a KISZ vezetőség egyik tagja tartja. A másik előadást a házasság, szarelein* barátság címmel a kultúrház igazgatója tartja meg. letett a „Talpra magyar”? ki tudja...) Ezzel a kérdéssel állított be maga, tanító úr, Buczik Bálinthoz. — Hogyne tudnám tanító úr! A Pilvaxban szavalta el először Vasváriéknak, a mi nagy Petőfink... Hej, csuda dolog volt az kérem, mert amikor a márciusi ifjúság, élén a lánglelkű költővel és Jókaival és... Buczik mester ült a kerek székben és nagyon belemelegedett negyvennyolcba, a franciákba. Hajigálta Robespierre-t, Dantont, Napóleont, száguldozott évtizedeket ugorva át Párizstól Budapestig forró képzelete paripáján, beszélt, dolgozott, maga pedig hallgatta és figyelte minden mozdulatát. És én most megállók itt egy kicsit, kedves tanító úr, ebben a kései sírbeszédemben, hogy ráolvassam magára a fondorlatot: egy álló hétig járt Buczik- hoz, hogy a nagy idők feletti vita leple alatt ellopja elméletben Bucziktól a lábbelikészítés, de főként a lábbeli javítás tudományát. Hogy megtanulja, mire kell a sufni, laposráspoly, gömbölyű ráspoly, dikics, milyen hígra kell főzni a csirizt, milyen a rámázóvas, gömbölyű ár, szegletes ár, kalapácsok, talpvágó kések, nyitolók, sámfavas, szurok, hogy kell szurkozni a fonalat, meg a jó ég tudja, mi mindent kell még tudni a cipészmesterséghez... (Na, de hát nem akarom nyugtalanítani édes örök alvását kedves tanító úr, azt is kijelentem, hogy ez vo’t magának egyedüli, bűne ebben a földi világban. Más semmi, semmi nem volt, tudom én, tudom én és mindenEgy hét múlva elment maga tanító úr, a kis Gelb Ignáchoz, a bőröshöz és cipészeti kellékek kereskedőjéhez, akinek egy kis mellékutcában állt a kereskedése, kis lyukbolt. A nyeszlett kis Gelbnek is pontosan nyolc gyereke volt, emiatt rendkívül rokonszenveztek egymással, az utca túloldaláról is átköszöntek egymásnak vigyorogva, köszönésük szívélyességét bizonyos karmozdulatokkal is nyomatékosan hangsúlyozták, összeállíttatta vele a legszükségesebb szerszámokat, bőrt, talpat, hasítást, enyvet, faszeget, kaptafákat és akkor félrevonta titokzatosan: — Két dologra kérném kedves barátom. Az egyik az, hogy ezt a vásárlást az idők végzetéig tartsa titokban... A másik pedig, hogy hitelezzen meg ezzel az összeggel... Két elsején kifizetem... Mától fogva én készítem családomnak a lábbelit... A kis Gelb gyűrötten nevetett. Megy mind a két kérés, bár az utóbbi... Holnap váltója jár le, jó lett volna az összeg készpénzben, na de már mindegy majd kiküszködi valahogy, jó pénz a tanító úr... És maga, kedves tanitó úr, ment haza csillogó szemekkel; Most Is látom magas, kissé hajlott alakját, karolja a nagy pa- pircsomagot, ölelgeti, viszi haza a susztert rekvizitumokat. És már aznap egész éjjel dolgozott. A megtalpalt, kifoltozott cipőket odarakta az alvó kis angyalkák mellé, akik talán jó cipőről álmodtak, váljék álmuk valósággá, ha reggel felkelnek (Folytatása következik.)
