Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-20 / 272. szám

6 BÉKÉS MEGYEI NEPCJSAG 1957. november 20., szerda Békés megyei NÉPÚJSÁG sportja Teraesi, Gyulai Petőfi, 12.04, 3. P. Szász, Gyulai P, 12.04,1. Versenykerekes ifi (indult 10 fő, 12 kör). 1. Orosz, Bcs. Pamutszövö, 14.20, 2. Molnár, Bcs. Pamutszövő 14.20.1, 3« Haris, Szolnoki Kinizsi 14.20,2. III. o. vaskerekes (indult 5 fő, 12 kör. 1. Berta, Bcs. Pamutsz., 15.04, 2, Molnár, Bcs. Pamutsz. 15.04, 3. Hricso- vinyi, Bcs. Pamutsz. 15.04.1. Gyomán, a Békés megyei Kerékpá­ros Társadalmi Szövetség kerékpáros­versenyt rendezett. A községben is­mertetett sportág igen nagy érdeklő­dést keltett Gyomán. ahol eddig nem rendeztek kerékpárversenyt. Az e- gyes futamokat igen bőségesen meg­tapsolta a nézőközönség. A verseny­zők is igyekeztek a tudásuk javát be­mutatni. Eredmények: Vaskerekes serdülő: (indult 6 fő, 12 kör.) BEMUTATJUK OKIT 1. Uhrin, Bcs. Pamutszövö, 15.30, Gaál, Bcs. Pamutsz., 15.32, Tóth, Szol­noki Kinizsi 15.33. Versenykerekes serdülő (indult 5 fő, 10 kör.) 1. Skladi, Szolnoki Kinizsi 13.20, 2. Rapport, Gyulai Petőfi 13.20,1, 3. Bre- már, Gyulai ePtőfi, 13.21. Vaskerekes ifi: (indult 8 fő.) 1. Sárosl, Bcs. Pamutszövő 12.04, 2. Idős: indult 2 fő, 10 kör. 1. Jánosi, Gyulai Pamutsz. 14.20,1. III. o. versenykerekes (indult 6 fő, 15 kör) 1. Gaál, Bcs. Pam., 18.10, 2. Bánfalvi, Bcs. Pam. 18.10.1, 3. Bende Gyulai P. 18.10.2. I—II. oszt. versenykerekes: 1. Deák, Szolnoki Kinizsi, 2. Lázár, Bcs. Pamutszövö. Női (indult 4 fő, 8 kör). 1. Szluka, Bcs. Pam. 10.20, 2. Kér- gyik, Bcs. Pam. 10.20.1, 3. Géczel, Bc3. Pam. 4. Gaál, Bcs. Pam. 10.20.2. őket, a válogatott ke-1 rét vívóit már nem keik bemutatnunk különösen, olvasóinknak, inei-t ők aranybetűkke! írták be nevüket nemcsak a ma-l gyár vívás történelmébe,| hanem a világ sport tör-, térteimébe is, ezúttal azonban nem szóban, hanem fényképek útján. Első felvéte­lünk a néhány napot Békéscsabán vendégeskedő lengyel SK Cornik Siemicnowice férfi kézilabdázóiról készült. A rokonszenves lengyel fiúik kis- és nagypályás mérkőzést játszottak a Bcs, MÁV-Bocskai csapatával, majd több békéscsabai üzemet látogattak meg. A szezonzáró kerékpárversenyt a szövetség zökkenőmentesen rendezte meg. A versenybíróság minden tagja dicséretet érdemel a hírverő verseny megrendezésé­ért. De ezeket a lelkes fia­talokat ma még, az isme­retlenség homálya fedi. Meddig? Ki, tudja? Le­het, hogy csak egy-két évig, lehet, kevesebb ideig, s azután már ők s a magyar vívósport jóhí- rének lesznek öregbítői; Diósgyőr—Ferencváros Szegedi EAC—Újpesti Dózsa Pécs—Komló Szombathelyi Haladás—Tatabánya Csepel—Dorog Oroszlány—Budafok Zalaegerszegi TE—Székesfehérvár Kaposvári Kinizsi—Láng Gépgyár Mosonmagyaróvár—Pécsi VSK Vác—Szolnok Makó—Szegedi VSE UTTE—Kistext 2 9. 2 2 2 2 2 2 2 2 2 lx 10. lx lx lx IX lx lx lx lx lx lx 11. lx lx lx lx lx lx lx lx lx 1X2 12. 2 X 1 2 X 1 2 X x Amikor három hónappal ezelőtt indult a lab­darúgó bajnokság, minden csapat tele volt re­ményekkel, bizakodással. A legtöbb csapatnál ta­lán túlmerész terveket lebegtettek meg a játékosok és szurkolók előtt. Hangzott a jelszó, sokszor min­den reális alap nélkül „Előre az NB 1., NB III., vagy megyei I. osztályba való jutásért!“ A sport rugója minél jobb eredményt elérni, minél magasabbra kerülni. Tartós eredményeket azonban kellő alap nélkül elérni nem lehet. Amikor jönnek a kemény próbák, akkor mutatkoznak meg válóban a csapat jó ,avagy rossz erényei. Az 1957—58. évi bajnoskság őszi fordulójának hajrájához érkeztünk. Vajon mit tartogatnak a következő hetek egyes csapatok számára, most még nem tudjuk, de, ha az elmúlt vasárnapi je­lenségeket vizsgáljuk, igen elszomorító képet ka­punk. Gyulán a GYTE—Szolnoki Kinizsi NB lll-as mérkőzésen hat (!) kiállítás és egy lábtörés volt. Medgyesegyházán a Mezőberény elleni mérkő­zésen lábtörés. Kétegyházán a játékvezetőt a szurkolók felpo­fozták. Kunágotán a mérkőzés végén az egyik kondo­rost játékost leütötték. Dévavánván a mérkőzés végén fondorlatos mó­don, bizonyára előre megbeszélt „taktikával“ a szurkolók egyik része éljenezte a játékvezetőt, míg a mellette állók ütötték, verték. Gyomán a Békéscsabai Építők ifjúsági csapa­tának három (!) játékosát sportszerűtlenségért ki­állították. Mezöberényben a gyulai játékosok közül né“ hány illetlenül viselkedett. Sajnos, sorolhatnánk még tovább. De mutató­ba ennyi is elég. Nagyon elég volt az ilyenekből! Hová süllyedtek egyes labdarúgónak és szurkoló­nak nevezett emberek? Nem sport az, ami vasár­nap a gyulai NB lll-as és a többi mérkőzésen tör­Illszomoríló Jelenségek £k labdarúgó pólyákon tént. A szocialista sport elleni merénylet ez, amit egyes labdarúgó mérkőzést látogatók elvakultsá- gukban műveltek. Hogy kik a felelősek a botrányokért? Talán nézünk meg sorrendben mindenkit. Hibásak először is a sportköri vezetők, akik mindent félredobnak az eredmény eléréséért. Nem riadnak vissza sokszor a sportszerűtlen eszközök­től sem. Szemet hunynak olyan események előtt, amelyeket nekik kellene megakadályozni. A mér­kőzésen ők a hangadók, vagy csendben a „színfa­lak“ mögül irányítják egy-két szakszerű megjegy­zéssel biztatva a játékvezető elleni hangulatot, ha a kedvenc csapatuk vesztésre áll. Hétközben nem érnek rá ellenőrizni a csapat edzését, nem vonják felelősségre az edzésről távolmaradó játékosokat. Vasárnap viszont győzni alcarnak minden áron. Hétközben nem törődnek a szurkolókkal sem. Hibásak az edzők is, mert nem mernek nyíl­tan és bátran rámutatni a sportköri vezetők min­den reális alapot nélkülöző követelések hibás vol­tára. Nem lépnek fel az egyes csapatokon belül uralkodó sztárok működése ellen. A legtöbb edző jó fiú akar lenni mind a játékósok, mind pedig a vezetők és a szurkolók felé. Nem szeretik a népsze­rűtlen feladatokat, nem vállalnak kockázatot és ők is feladják nagyon sokszor nevelési elveiket az eredmény érdekében. Hibásak a játékosok, mert a legtöbben nem szeretik a kiadós, kemény edzéseket. Pedig enél­kül nem lehet komoly eredményt elérni. Nem elég csak nagy elhatározó képesség és akarat, ha meiiA felelő kondíció hiányzik belőle. Az ellenfélben9 nem a sporttársat, hanem az ellenséget látják. Hibásak azok a játékvezetők, akik nem lépnek fel már az első pillanatban a sportszerűtlenségek ellen. Különösen többször előfordul, hogy szemet hunynak a hazai csapat durvaságai felett. így az­tán, ha legközelebb másik alkalommal egy tárgyi- lagosabb játékvezető bátran lefújja az előtte meg- torolatlanul hagyott durvaságokat, megkezdődik a játékvezető ellen a tünetés. Most már ezek után minden attól függ, hogy az illető játékvezető mi­lyen jellem és engedi-e magát befolyásolni. Ha az elfogult szurkolók látják a játékvezető engedé­kenységét, megindul a hajsza a játékvezető ellen és őt mindenben befolyásolni akarják. Ekkor már nincs megállás! Ha szembefordul a játékvezető az izgága emberekkel, következik a botrány. Hibásak a szövetségi vezetők, a fegyelmi bi­zottságok, mert a vétkesekkel szemben nagyon el­nézőek. A fegyelmi tárgyaláson bizony a „császá­rok“ szerény, ártatlan kis bárányokká változnak, A fegyelmi bizottságok „szive“ aztán túl puha lesz és a durvaságok elkövetői megússzák az ügyet egy­két heti eltiltással, esetleg dorgálással, avagy sok esetben felmentéssel. Éppen azért következetes, szigorú és igazán nevelőhatású fegyelmi ítéletekkel lehet csak rendet teremteni. Hibásak a sportfelügyeleti szervek, mert a szövetségek által hozott és kellően indokolt ítéle­teket a múltban nagyon sokszor megváltoztatták. A vétkes sportkörök mindenre hivatkozva, rrra nem illetékes szerveket is „megmozgatták“ vélt igazuk érdekében. Most már ennek is meg kell szűnnie. Rendet és fegyelmet kell teremteni a pályákon. Ennek a végrehajtásért mindenki egyetemleaesen felelős. Szocialista sportéletünk továbbfejlődése ezek nélkül elképzelhetetlen.

Next

/
Thumbnails
Contents