Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-20 / 272. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÉJS AG 3 1*57. november M., steril* CJ-if/j/e/mes ki szol (/áfás — elégedett vásárlók Nagy gonddal készülnek az üzemi tanácsok megszervezésére a Békés megyei mezőgazdasági üzemek Az ízlésesen rende­zett kirakatok közt szinte elvész a MEZÖKER zöldség, gyümölcs és élelmiszer 1. sz. áru­dája. Keskeny kis kirakat, a ben­ne szépen elhelyezett szebbnél szebb gyümölcs, no meg az ajtón kiáramló kellemes almaillat az, ami magára vonja a figyelmet. Kevés gondos háziasszony halad el mellette anélkül, hogy be ne nézzen. Ha az ember belép a tá­gas üzlethelyiségbe, gondosan vá­logatott almafajtákat, káposztát, zöldségfélét, burgonyát, s külön­féle konzerveket láthat. Jelen pillanatban sokan vannak. A sok kérés közül ki-ki hallilt a kiszol­gálók udvarias hangja: Tessék parancsolni. Két kiló al­mát? Melyikből? Burgonyát tet­szik? Tessék. Fizetnek és aztán egymás után távoznak a vevők az üzlethelyiségből. Előbbre megyek, most már én is látom a fürgén, gyorsan mozgó két kiszolgálót. Ez az alma rossz — mondja egy idő­sebb nénike. — Kérem, azonnal kicserélem. S ez így megy reg­geltől délig, déltől estig? No, de ezt majd Ványai Sándor mondja el, az áruda vezetője, dolgozója, mindenese. Feleségével dolgozik itt, s mondjuk meg őszintén: lel­kiismeretesen. Egy félórai várakozás után megfogytak a vevők Megragadom biz alkalmat, g Vá­nyai Sándorhoz fordulok. Kérdé­semre elmondja, hogy ketten dol­goznak itt a feleségével, és ha­vonta körülbelül 70—80 ezer fo­rint forgalmuk van. Szép ered­mény, de sok a munka is. Ki tudják a vevőket elégíteni úgy áruval, mint a kiszolgálás pontosságával, gyorsaságával? — kérdeztem. Az egyikre megfelelek — szól Ványai Sándor. — Amint látják, van árunk bőven. A vevő válogat­hat szebbnél szebb almákból, van Jegendő zöldségfélénk, burgo­nyánk, konzervünk. Egyszóval ki­elégítő az áruk mennyisége és minősége is. Persze van ami hi­ányzik: dió, mák, mogyoró, nas­polya, citrom. De ígéretet kap­tunk, hogy a napokban szállíta­nak, akkor ezekben sem lesz hi­ány. Bizony ez hiba. No. de még nem késő, hisz karácsonyig még lesz idő beszerezni a foszlé« kalácsba valót. Volt amikor hét személy dolgozott itt, s csak 40—50 ezer forint forgalmuk volt. Azóta csaknem negyven száza­lékkal növekedett a forgalom, ami forintban 35—40 ezer forintot je­lent. Rövid számvetést csinálok, s hi­hetetlen, hogy hetven százalék­kal csökken a dolgozók száma, s a forgalom mégis negyven száza­lékkal növekszik. Hogyan lehet­séges ez? Reggel 8 órakor nyit­nak, 13 órakor zárnak, majd dél­után fél 4-től 6-ig vannak nyitva. Volt olyan nap is, amikor reggel 8-tól este 6-ig voltak nyitva meg­szakítás nélkül. Oly nagy volt a forgalom, hogy egész nap nem zárhattak be. Felváltva mentek ebédelni is, azért, hogy minél frissebb áru legyen raktáron, a- zonban ehhez előbb el kell adni a meglévő készletet. Ebből hasz­na van a vállalatnak (kevesebb a romlott áru) és a vevőknek is jobb. A boltvezető munkájával a vállalat is meg van elégedve, amint azt az éppen akkor érkező vállalati ellenőr elmondja. De va­jon a vevők is? Mindjárt meg iS kérdezem az egyik fázós fiatal- asszonyt, Bohus M. Györgynét. — Meg vagyok elégedve, szép, tiszta a helyiség. — Ss a kiszolgálás? — vetem közbe................ — Kérem, attól eltekintve, hogy ritkán járok ide, csak a legjob­bat mondhatom. Azt és olyan mi­nőségűt kapok, amit, s amilyet kérek. Minden árura ki van téve az ára. Ez meggyorsítja a kiszol­gálást. A kiszolgálás előzékeny, udvarias, és ha ritkán is, de ha szükségem van valamire, idejö­vök, pedig a Jókai úton lakom. No, de ez egy, s ritkán jövő vevő véleménye. Vajon más is ilyen véleménnyel van? Közben megláttam a panaszkönyvet. No, majd az árulkodni fog — gondo­lom magamban. De hisz ez üres — szólok oda csodálkozva Ványai Sándornak. Erről 6 nem tehet — mondja, mert nem ad okot arra, hogy a panaszkönyvbe akár a vál­lalat felé, akár személy« ellen panaszt írnának be. Ha már mindennel elégedett,, még egy kérdést: Mennyi a jöve­delme? Ezzel is elégedett? — Eltalálta. Elégedett vagyok. Szépen keresünk. Többet is ke­resnénk, ha nem lenne romlott áru. No végre egy dolog, amivel nincs megelégedve. De Itt is té­vedtem. Ványai Sándor az áru minőségével is elégedett, hisz — mint mondja —, ,,az aranyból is csöppen”. Búcsúzom. Mielőtt túl jutnék az ajtón, újra hallom: — Kérem, ez a káposzta túl la­za, keményebbet szeretnék. Ké­rem, tessék, ez jó lesz? S utána a vevő elégedetten távozik. Majnár József A Békés megyei gépállomások­ról, állami-, tan- és erdőgazdasá­gokból, valamint egyéb mezőgaz­dasági üzemekből kedden hetven üh-elnök érkezett Békéscsabára s lint mm állag rizslmés! MaMafc Se Békés ügyében A Békés megyei termelőszövet­kezetek és szakcsoportok öt és fél­ezer holdnyi területen termeltek rizst. A cséplés befejeztével kide­rült, hogy tizenöt és fél mázsás átlagtermést takarítottak be ,de Köröstarcsám, Szarvason és má­sutt nem volt ritka eset a 25—30 mázsás átlag sem. a szakszervezetek megyei szék«- házának nagytermében megvitat­ták az elmúlt hónapok munkáját és a legközelebbi feladatokat. A tanácskozás központi kérdése volt az üzemi tanácsok megszervezé­se. A felszólalók többsége elmon­dotta, hogy már most beszélget­nek a dolgozókkal erről a kérdés­ről Komoly gonddal készülnek a nagy feladat végrehajtására. Min­denütt arra törekszenek, hogy csakis olyan becsületes dolgozók kerüljenek a tanácsokba, akik egyformán szívügyüknek tekintik munkatársaik és a társadalom ér­dekét. Nem feledkeznek meg a sok-sok tapasztalattal rendelkező, idős kommunisták bevonásáról, de sókat számítanak a tanulékony, munkabíró fiatalok H I \ I I l i ül I M iiül I üli! I I I I I I I I ■ Hlüll'1 ...r. ...... ............ Délszláv gyermekek köpött a battosiyai nemzetiségi iskolába« Kicserélik az Országház kupolájának sérült és málló köveit 'Az Országház háborús sárii- I kíván. Egy pillér átépítése dő­léseinek gyógyítgatása idestova reláthatólag félévig tart. A 16 tíz éve tart. Mindezideig nem j pillér köveinek kicserélése te­került sor a nagykupola tóm- J hát körülbelül nyolc esztendőt íveinek és a hozzátartozó hóm- vesz igénybe. (MTI) lokzatoknak kijavítására. Ezt a munkát kezdték meg nemrég. A kupola 16 támívének és a közéjük eső homlokzati részek­nek csaknem minden köve meg­sérült kisebb-nagyobb mérték­ben. A támívek a hozzátartozó homlokzattal egvütt egyenként - . , ,,, 400 kőből állnak, összesen te- 6S<3’ TOgy ^límgózas. Méraé- hát mintegy hat és félezer kö- kelt ke,eti> délkeleti szél. A hő­vet kell kicserélni. Tekintettel mérséklet alakulásában lényeges arra, hogy egy-egy kő két-há- változás nem lesz. Várható leg- rom tonna, de van közöttük aia abb hőmérséklet éjjel: negytonnas is, felszalhtasuk a , , „ , kupola állványzatára, valamint mmusz 2' Magasabb behelyezésük a kupola falába nappali hőmérséklet szerdán 2—5 nagy óvatosságot, ügyességet fok között. (MTI) Várható időjárás szerda ti estig Felhős idő, helyenként kisebb öreg, patinás épület, nagy vilá­gos ablakok, a falai sárgák, — megszokott iskola-színűek. Dácsin Radov&i bácsi, a pedellus óra­közti szünetre csengeti ki a gye­rekeket. Egy óra van, minden nap kettőig tart a tanítás. — Harmincöt, harminchat órá­ban tanítunk egy héten, — mond­ja Pandurovics György igazgató, miután megismerkedünk és jöve­telünk céljáról tájékoztatjuk: ri­portban szeretnénk bemutatni ol­vasóinknak a battonyai délszláv ál­talános iskola életét, munkáját. Az órarendet, és a tanmenetet mutatja: — Három kötelező nyelvünk van, a délszláv, mint anyanyelv, a magyar és az orosz. Ezért a ma­gas óraszám. Hét pedagógus dolgozik, tanít, nevel ebben az iskolában. Az al­só tagozatban Milosev Vidoszava, Tomaskovics Sztána és Milos, a felső tagozatban Csupity Szvetozár, Lukács György és Zo- rity Marko. Közvetlenül a felsza- badulás után még csak négyen voltak, azelőtt meg mindössze két délszláv nevelő tanított ebben az iskolában. Több mint százesztendős iskola — 1850-ben nyilt meg az épü­let másik szárnyában az első bat­tonyai délszláv iskola, — mondja Pandurovics György igazgató, — de az is lehet, hogy már az 1700- as évek végén az ó-telepnek is volt Iskolája. A nagyon öregek így tudják, és valószínű, hogy iga­zuk is van. Az én elődöm, Vu- kodlnovics Szteván 1880-tól 1930- ig volt itt igazgató, és igen meg­becsült pedagógus hírében állt, még az Idősebbek, —akik hozzá­jártak — most is megemlékeznek róla, ha if jóságukról beszélgetnek. Emlékekről, a múlt néhány ese­ményéről így beszél Pandurovics György. Nem volt könnyű soruk, és könnyű munkájuk a nemzeti­ségi pedagógusoknak Battcnyán sem. A múlt rendszer nemzetiségi politikája minden essiközzel igye­kezett visszaszorítani az ország más anyanyelvű lakosainak tanu­lási vágyát, és szinte csodának tartják azt, hogy Battonyán, — ha csak két tanítóval is — szerb iskola működhetett. A felszabadulás a nemzetiségek számára kétszeres felszabadulást is jelentett így van ez valahogy, ez az igaz­ság. Felszabadultunk és ma már há boríthatatlanul tanulhatnak anya­nyelvükön, sok kötetes délszláv könyvtárból kitűnő műveket, jó olvasnivalót vehetnek ki, nemze­tiségi kultúrájuk kincseit ápolhat­ják, és terjeszthetik, hiszen kor­mányunk erre külön minden tá­mogatást és segítséget biztosít szá­munkra. — Hogy mást ne említsek: a kuRúrbáz délszláv kultúrcsoport- ja a napokban érkezett vissza a Dunántúlról, ahol egész estét be­töltő műsorral járták végig Bara­nya és Somogy délszláv lakosú községeit Tomaskovics Sztána ta­nítónő vezetésével. Nagy sikerük volt, mindenütt végtelen szeretet­tel fogadták őket. Később az iskola kultúréletéről beszélgetünk. Pandurovics György elmondja, hogy harminc tagú é- nekkaruk sok szép sikert könyvel­het már el, és legutóbb a község november hetediki ünnepségén szerepeltek. A kórust ő vezeti, a tánccsoportot pedig Tomaskovics Sztána, akinél talán senki sem szereti jobban a délszláv népi tán­cokat, és akinél talán senki sem áldoz fel több szabadidőt arra, hogy a fiatalokkal foglalkozzon, és saját kultúrájuk szeretőiére ne­velje őket. — Most, hogy a Délszláv Szövet­ségen belül zászlót bontott az if­júság is, még nagyobb eredmé­nyekre számítunk a kulturális munkában, nemzeti hagyománya­ink ápolásában. Sokáig beszélgetünk még a kul­turális munka kisebb-nagyobb problémáiról. és Pandurovics György különösen nagy szeretet­tel emlegeti az Iskola énekkarát.. „Kadbi se Zablisztal... ez az új dal címe, amit most tanulunk. Ha hal­laná, milyen kedvesek a mi gyer­mekeink!...” Már nemcsak iskolájuk, óvodájuk is van Az iskola udvarán sétálgatunk. A gyermekek vidáman hancúroz- nak. kipirosodott arcoa.l szaladgál­nak körbe az udvaron, hogy aztán jobban megnézzük, hát az új gye­rek-játékot játszák, a „Szputnyi- kot.” Mi ez a játék? Végtelenül egyszerű: egy gyerek középre áll, és a többiek keringve szaladgál­nak körülötte. Azt mondják, hogy ! aki középre áll, az a Föld. a kör- j be-körbe szaladgálók pedig a \ szputnyikok, vagyis műholdak! í Tessék! Ma már nem érdekes a búj, búj zöldág... Itt, az épületben talált otthon­ra a délszláv napközi-otthonos óvoda is. Podina Jelica óvónő ve­zetésével. Aranyosak a legaprób­bak és nagyon szeretik óvónéni­jüket, aki november hetedikén jó munkájáért 500 forint jutalomban is részesült, a. szülőktől kapott mindennapos meleg köszönő sza­vak, és sok-sok el ismeiés mellett. Harminchárom csöppség jár az óvodába naponta — van velük gond, baj, vesződség, de ugyan­annyi, vagy még sokkal több öröm, és boldogság is... Az iskola büszkeségei Lehet, hogy egy kicsit túlzás így mondani, így beszélni róluk, a legjobb tanulókról, de amikor a nevelők elmondják a többi gyer­meknek, hogy vegyetek példát Bozsidár Mariannáról, Plavkity Milicáról, Répás Katicáról, Rado- szán Milicáról, Dácsin Nádáról és még jónéhány nevet említenek ilyenkor, -*• mégis csak büszke­séggel beszélnek róluk, hiszen munkájuk eredménye is az, hogy sok kiváló tanulója van az Iskolá­nak. Bozsidár Mariannáról azt mesélik, hogy tavaly, amikor bat­tonyán is őrjöngött, dúlt az ellen­forradalom, egy napra sem. vált meg vörös úttörő-nyakkendőjétől. A kis Marianne most őrsvezető, és az iskola egyik legjobb tanulója. Szülei a Dózsa Tsz tagjai, édes­apja Bozsidár Milos már évekbeli ezelőtt választotta a közös gazdál­kodást. A szünet gyorsan eltelik. Dácsin Radován bácsi becsenget az u- tolsó órára. Elbúcsúzunk Pandu­rovics György Igazgatótól, és e- redményes munkát, jó tanulmá­nyi eredményeket kívánunk a pe­dagógusoknak és biz iskola 90 ta­nulójának egyaránt. Sass Ervin A BÉKÉSI Járműgyártó Ktsz-nél állandóan kapha­tók felújított BILIÁRDASZTALOK valamint biliárdasztal-kellé­kek. — Biliárdasztalok JAVÍTÁSÁT vállaljuk szövetkezetünknél és helyszínre kiszállva is Megvételre keresünk hasz­nált biliárdasztalokat.

Next

/
Thumbnails
Contents