Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-19 / 271. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 1967. november II, OomSosabb ellenőrzést, szigorúbb felelősségrevonást JeQffbetek' — mleukból Közöttünk jámak-kelnek, közöttünk élnek, dolgoznak, sz&rakoz* nak is azok az emberek, akiknek jelentéktelen szerepük volt a ta* valy őszi ellenforradalmi eseményeknek. Közöttünk járnak, kel­nek, élnek, dolgoznak, szórakoznak, de nem velünk. Félszegek, bi­zonytalanok, színtelen, bátortalan a hangjuk, nem vitáznak, sem­mire sincs ellenvetésük. S végtelenül érzékenyek, akár a mimózák. Ha megbíráljuk őket a munkájúi közben elkövetett hibákért, vagy valami kis hétköznapi botlásért csaknem sírva fakadnak, s csak annyit mondanak: tudom mi bajuk velem, miért vagyok ütköző­pont. Az ellenforradalom okozta se k anyagi kár lassan megtérül Lassan eltűnik az ellenforradalmi dühöngés nyoma a középületek­ről, a lakóházakról. Elcsitult az özvegyek és árvák ajkán a zokogás letették a gyászruhát, de szeműkből még ki-ki csordul a könny, az áldozatul esett szeretteikért a fájó emlék hatására. Joggal könnyez­nek és emlékeznek. S ha naponta elmondják fájdalmaikat, akkor' is szívesen meghallgatjuk, szívesen osztozunk fájdalmaikban, érzel­meikben. De miért a megtévedtek, az ellenforradalmi események jelen­téktelen szereplőinek visszahúzódása, érzékenykedése? Eddig nem bántotta és ezután sem fogja bántani őket senki. Igaz van valami, ami bántja, kínozza, zaklatja, s az újabb és újabb helyi országos és nemzetközi eredmények hatására kérdőre vonja őket: ez az önön lelkiismeretük. S a lelkiismeret szigorú bírája az embernek. Azon­ban ezt a szigorú bírái is ki lehet engesztelni az egyre jobb mun­kában kifejezésre juttatott megbánással. Ezzel és csakis ezzel lehet kiengesztelni azokat is, akiket vérveszteség ért az ellenforradalmi e- semények alatt. De semmi esetre sem lehet kiengesztelni őket, visszahúzódással, érzékenységgel, mert ez unalmassá és könnyen el­lenszenvessé válhat. * Egy jól dolgozó traktorista fize­tése. ha mindennap teljesíti mű- Kíakmcrmóját, havi 1800—1900 fo­rint körül van. Ha eredményét túl­szárnyalja a cséplési és az őszi szántás-vetési időszakban, megke­resheti (mint ahogy megkereste) a két és félezer forintot. Ez becsü­letes megélhetést biztosít magá­nak és családjának. Az idén már jobban felszerelték a gépállomá­sokat védőruhákkal — köpenyt, vatta-melegítőt — kaptak a trak­torosok, tehát a saját ruhát is job­ban meg lehetett kímélni. Megyénkben néhány gépállomás kivételével jó teljesítik az éves terveket, s az idén sokkal nagyobb segít­séget adnak az egyéni gazdáknak az őszi mélyszántás mielőbbi el­végzésében. Van olyan gépállomá­sunk megyei viszonylatban, ahol a gazdasági év lezártakor több ezer forint nyereségrészesedést osztanak a jó és becsületes mun­káért a dolgozóknak. De vi­szont van olyan gépállomás is (Körösladány, Mezőgyán, K wács­háza), ahol jóval alatta maradnak a betervezett tiszta jövedelem ösz- szegének, sőt erős a gyanú, hogy a gazdasági év munkáinak szám­bavételekor „ráfizetést” fog mu­tatni a pénzügyi mérleg. Jó eredményéről s nem kevés­bé jövedelmező gazdálkodásáról megye szerte ismert a Mezőberé- nyi Gépállomás. Éves tervét októ­ber 31-ig 82,3 százalékra, őszi ter­vét 63,4 százalékra teljesítette. Az éves termelési terv összeállítása­kor 41 fi 300 forintot terveztek tiszta jövedelemnek és csak üd­vözölhető, hogy e számot napja­inkban túlszárnyalták egymillió 62 ezer forintra. Ezen a gépállo­máson nagyon jó az önköltség ala­kulása is. Egy normálhold meg­munkálására 124 forintot tervez­tek. s jelenleg ezt az összeget 111 forintra sikerült csökkenteniök. Ez az igazi önköltségcsökkentés..-. De nem így néznek ki ezek a szá­mok a Kőrösladányi Gépállomá­son. Tekintettél arra is, hogy rosz- szabfo adottságokkal bírnak, — rosszabb a föld minősége — még­is nagyon-nagy az önköltség, nagy a ráfizetés. Mit mutat itt a jöve­delmezőség? A* éves termelési terv 2iőfi 860 forint évi aktív tiszta jövedelmet mutat. A jelenlegi állapot viszont 349 000 forint ráfizetést jelez. Még Me- zőberényben 111 forint az egy nor­málhold örrköl'sége, náluk ez az összeg 145 forint, — tehát a ter­vezetthez képest, 17 egész forint­tal több, mint amennyi megenged­hető. Nos, feltehetjük a kérdést: vajon minek tudható be a ráfi­zetés? Nyilván jórészt — mint a- hogyan a tények mutatják — a rossz munkaszervezésnek, a nem­törődömségnek . Milyen hibákból adódik ráfizetés? Az egyik súlyos hiba: a sok he­lyen uralkodó pazarlás, a szántá­soknál elkövetett csalások, a gé­pek felelőtlen kezelése. Nyilván a jövedelmezőséget segíti elő, a nor­mális üzemanyag felhasználás is. A Békési Gépállomáson mégis le­het olyan dolgokat tapasztalni egy-két gépnél, hogy a megenged­hető üzemanyag fogyasztás 200— 250 százalékra emelkedik. Szintén ennél a gépállomsánál a közel­múltban Lltauszki Mihályt kap­ták rajta feketeszántáson. Hogy elkapták? Dehogyis... Elárulta sa­a gépállomásokon ját magát. Egy egyéni gazda föld­jét szántotta, miközben elvállal­ta, hogy ő az összeget majd „al­kalom adtán" befizeti a postára. Az egyéni gazda természetesen meg volt elégedve, — megmene­kült egy fölösleges úttól. Éne Lt- tauszlki eldobta a csekket, letagad­ta a gépállomás előtt az egy kát. hold föld szántási munkáját. A gépállomás a csekket megtalálta, most felelősségre vontálk a trak­torost, amit ő el is ismert. Ezen a héten dönt a gépállomás igazgató­sága az ügyről. Egy általános eset van elterjed­ve gépállomásainknál. Napvilágot látott, hogy a szántási díjat nem­hogy nem fizetik be a traktorosok (vagy nem fizeti a gazda), hanem többet szánt fel a munkagépke- zelő, mint amennyit értékben ki­fizettek. Nyilván a különbözetet zsebre teszi. Tucatjára lehetne sorolni arra példákat, hogy a traiktoristák a traktorral „hazaszaladnak” ebé­delni, s nem egyedülálló példa az sem, hogy a traktoros elhanyagol­ja gépét, nem végzi el a kellő kar­bantartásokat. Nem sok, talán csak 286—309 forintnyi károkat okoznak ezek az emberek. Dehogy a közmondással éljünk: — sok kicsi sokra megy. Évenként a megye gépállomásain sok ezer forintra rúg a kár, s végső soron a traktoristáik zsebe is megérzi Harcolni nan nagyon lehet elle­ne, hiszen sokszor nem lehet bi­zonyítani a fekete szántást, mert a dolgozó paraszt nem megy be jelenteni, hogy a hiányzó üzem­anyaggal az 6 földjét szántották fel. Mégis szükséges az ellenőrzés, mert ha továbbra is így megy a gépállomások vagyonának pocsé­kolása, a csalások, annak az egész ország látja kárát. Nem becsülik sok helyen a társadalmi tulaj­dont! Erre talán a Mezőgyáni Gépállomás egy hiteles példa. Az ott lévő igazgató, Jenei Mihály elvtárs nem gazdája üzemének. Nem tud rendet csinálni. Egyre jobban kezdi felütni a fejét a sza­bálytalan gépselejtezés. Tizennyolc vontatás pótkocsiból ezidáig már kilencet kiselejteztek, — a gépál­lomások megyei igazgatósága en­gedélye ellenére. Ezeknek a pót­kocsiknak (legalábbis jó részének) csak kisebb hibája volt. Arról a- zonban nem tehet senki, hogy Mezőgyánban a gépállomás több dolgozója a pótkocsi oldallal fűti be a szereldéket. Lelkiiemeretle- nül, gondatlanul vannak tárolva a vetőgépek, ZK kultivátorok — majdnem minden gépe a gépállo­másnak. Számtalan figyelmezte­tést, írásbeli megrovást kapott A vadlibák még tömegesen „le­gelnek.’’ az Alföld zöldellő vetése­in. Ügy látszik, még korainak tartják a délrehúzódást, s a veté­si varjak sem „örvénylenek” a la­kott helyek fölött. A tapasztala­tok szerint mindez az ősz kito­lódását, a léi késlekedését jelzi De a Madártani Intézet adatai is a vándormadarak vontatott vo­nulásáról tanúskodnak. A csízek például szeptember vége helyett zömmel csak október végén ér­més Jenei elvtárs, — mégsem igyekszik a hibákat kijavítani. Nos, kérdezzük, miért? A felmerülő hibáknak elsősorban a fokozott ellenőrzés az orvossága. A brigádvezetőkön, és a gépállo­mási vezetőkön a sor. Igaz, hogy a brigádvezetőknek is sok a mun­kájuk, hiszen egész sor adminiszt­rációs feladatot is el kell végez­niük. De igenis, — többen egy­befogva — meg lehet gátolni, le lehet leplezni a lelkiismeretlen munkát. A siker érdekében többet kell törődni a dolgozók nevelésével. Nehéz dolognak látszik így, mert sokfélé dolgoznak, különösen ne­héz a nagy kampányok idején, mivel ritkán jönnek össze. Mégis meg kell találni a módját, hogy a becsületes traktorosok, — s ezek vannak többségben — maguk ítél­jék el a csalókat, maguk mondják meg nékik, hogy aki a többiek ká­rára igyekszik megtömni a szebét pénzzel (amit csalásból szedett fel), az nem becsületes ember. Ha vi­szont nem változtat viselkedésén, nincs helye a gépállomáson a tisz­tességes, becsületes munkások kö­zött. Miután a gépállomás egészét ne­héz összehívni egy-egy értekezlet­re, az emberek nevelésében nagy szerepe van a brigádmegbeszélés­nek. Az egy területen dolgozókat köny- nyebb összehívni, — jobban is is­merik egymást —, jobban tudják, hogy egyik-másik embernek mi kell ahhoz, hogy ismét visszatér­jen a rendes, becaüleies útra. Nagy feladatuk van ebben a gépállomá­son dolgozó Kommunist álmák. A gépállomásokon i®, — mint más üzemekben —, általában tekinté­lyük van a komunieta elvtársak­nak. S úgy gondoljuk, ha ők íté­lik el először a közösséget megká­rosító embereket, — a becsületes emberek szívesem csatlakoznék j hozzájuk. Ha mégis akadna olyan j hely, ahol még a bírálat ellenére sem változtatnának a dolgozók magatartásukon, ahol nem hasz­nál az „dkoe szó", fegyelmi elé, s ha kell, bíróság elé kell állítani a csalókat, hogy feleljenek elköve­tett „gaztetteikért” Ha minden traktorhoz megbíz­ható, hozzáértő ember kerül, ha szigorúbbá válik az ellenőrzés, a felelőeeégrevonás, akkor kevesebb lesz a gépromlás, a fekete szántás, a társadalmi tulajdon pusztítása, — s ennek az egész gépállomás, munkájuk nyomán pedig az egész mezőgazdaság hasznát látja. Szín Béla keztek, a süvöltők pedig október közepe helyett október végén kezdték a tömeges átvonulást. U- gyancsak megkéstek a Spanyol- országba, Észak-Afrikába igyekvő rigók is. A fekterigók vándor- kedvű fiatal nemzedéke és a ve­lük tartó nőstények majdnem egy teljes hónapot késtek az indulás­sal a rendkívül enyhe ősz miatt, a szőlőrigók pedig csak az utób­bi napokban jelentkeztek népe­sebb rajokban. Zsüfoüak, csaknem állandóan zsá foltak a megye területén közlekedő autóbuszok. A személyvonatok is, de azok mégsem annyira, és egyre in­kább nem azok. Az emberek mind többen vallják azt a jelszót, hogy: „Kényelem a hosszú élet titka". A vo­nat és az autóbusz között nem a ke­mény fapad vagy a bérűié« a különb­ség, mert ahogyan a vonatén is van „pámás”, autóbusz is van — sajnos — „fapados”. Az autóbusszal való utazás több szempontból is kényelmesebb. Egy nyomós szempont az, hogy a buszmegálló általában közelebb van mindenütt, mint a vasútillomáe. A másik az, hogy akik vonattal akarnak Békéscsabára utazni, hajnalban kell felkeljenek. Az autóbuszok viszont leginkább « órára, negyed J-re érkez­nek be. Az, hogy az autóbuszon drá­gább a menetdíj, nem számit, mert a különbözetnél jóval többel elkölt a hajnalban kelő utas — testét melen­gető tömény szeszre. Meg aztán nem túlságosan „nehéz helyen” van ma­napság a pénz. Mivel a fenti és egyéb okok miatt A napokban vállalatunknál — a Községgazdálkodási Vállalatnál — kultúrműsorral egybekötött társasvacsorát rendeztek, ahol mintegy kétszázötvenen vettek részt. Az ünnepségen mintegy har­ßz állami gazdaságait is beiekapcsaiéitaak a méhpempií termelésébe Mintegy ütvén állami gazdaság már az idén bekapcsolódott a méhpempd termelésébe. Az össze­sen ötezer méhcsaládtól még eb­ben az évben 25—30 kilógramm pempőre számítanak, aminek érté­ke csaknem egymillió forint. Mint­hogy a pempőtermelés a mézter­melést egyáltalán nem befolyásol­ja ,ez a jövedelem tisztán jelent­kezik majd ezekb a a méhészetek­ben. Ha az idei eredmények meg­felelnek a várakozásnak, akkor jövőre a méhészettel rendelkező többi állami gazdaságban is meg­indul a méhpempő termelése. Eb­ben az esetben mintegy 70—80 ki- . lógramm méhpempő kerül majd I ki az állami gazdaságokból. túlságosan zsúfoltak az autóbuszok, sok kellemetlenség !s van nap mint nap. Vannak, akik különösen hét­főn, szerdán és szombaton — twtn tikinak megjelenni bírósági tárgyalá­son és egyéb hivatalos ügyben, mert nem férnek fel. Mezőberényben külö­nösen sok autóbuszról lemaradt, ká­romkodó embert lehet látni, csaknem minden- réggel. Pedig egyik-másik ka- Lutz a, rendelkezést megszegve, any* nyi utast felszed, hogy nem bír tőlük mozogni. Látásból ismerek egy halkszavú, í- dősebb kalauzt. Azt hittem róla, hogy till van már a virágzó férfikoron. A napokban azonban Don Jüannak bi­zonyult. Zsúfolt volt az autóbusz. So­kan szerettünk volna felszállni, égy fiatal házaspár Is. A kalauz bácsi fel­szólította a bérleteseket, s a flats 1- asszonyt is hajlandó lett volna fel­engedni — a férje nélkül. És még vannak, akik hiányolják az egyenjo­gúságot, holott ez már kiváltság. Per- sse egészségtelen, mint. amilyen min­den kiváltság. mincan kaptak oklevelet és pó.íz- jutalmat. Az építőknél a Vitt - brigád 174 százalékos teljesitc-é- ért, az asztalosoknál a Bokor-bri­gád, a kertészetben Zsibrita Er­zsébet, Dimáik József és Koska Im­rémé kaptak jutalmat. Az irodai dolgozók közül Berta Lajos, Czi- kora József, Józsa Béla, Bacsur István, Szokolai Imrémé, Bella Ilo­na és még többen kaptak okleve­let, munkaérmet és pénzjutalmat: A jutalom kiosztását kultúrműsor és vacsora, majd vidám tácnrnu- latság követte. Valamennyiem igen jól érezték magukat. Bikádi János igazgató elvtárs beszédében — s ezt különösen megfigyelték az ünnepségen jelen. volt dolgozók — arról is szólt, hogy a vállalat dolgozói, ha még szorgalmasabban termelnek, min­den remény megvan arra, hogy az év végén szép összegű osztalé­kot kapjanak a munkások. Szólt arról is, hogy sok embernek meg­zavarta gondolkodását a múlt év­ben lezajlott ellenforradalom. De a félrevezetésre őik maguk is rá­jöttek, azóta, bizonyítja ezt a 102,5. százalékos tervteljesítés. V. J., Orosháza. A vándormadarak vontatott vonu 7á <a a késlekedő télre vall Kukk Imre A JÓ MUNKA JUTALMÁUL ...

Next

/
Thumbnails
Contents