Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-17 / 243. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. október 17., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) ea Egyesült Államok Szíria elleni hóborús kalandja eleve meghatá­rozná ebben Nagy-Britannia rész­vételét is. A Szíriával kapcsolatos konfliktus bármilyen kiszélesedé­se egy újabb pusztító háború sza­kadékéba dön‘hetmé Nagy-Britan- niát, mindazokkal a félelmetes kö- következményekkel, amelyek eb­ből a Brit-szigetek lakosságéra há­rulnának. Kétségtelen, hogy egy újabb kö­zel-keleti fegyveres konfliktus megakadályozná Nagy-Britannia kőolaj- és egyéb nyersanyagellá­tását, megnehezítené kereskedelmi kapcsolatai* mind a közel- és kö­zép-keleti, mind pedig a délkelet­ázsiai országokkal. Mindez nehéz­ségeket idézne elő az angol ipar munkájában és hatással lenne a dot gőzök foglalkoztatottságára. Mind­ezeken túlmenően tovább erősöd­nek Nagy-Britannia pénzügyi és gazdasági, következésképpen poli­tikai függése is az Egyesült Álla­moktól. Kalandornak kell lenni ahhoz, hogy valaki figyelmen kívül hagyja, hogy Szíria az agresszió elleni harcában nem maradna egyedül. Ismeretes, hogy az egyiptomi kor­mány már bejelentette: minden támogatást megad Szíriának, ha agresszió éri. Köztudomású az is, hogy több más arab állam ugyan­csak a független Szína támoga­tása mellett foglalt állást. Szíria oldalán állnak más országok, e- gyebek között a Szovjetunió béke­szerető népei is, hiszen a Szovjet­unió nem lehet szenvtelenül szem­lélője a déli határainak közvetlen közelében készülő háborús provo­kációiknak. A Szovjetuniónak nincsenek valamilyen különleges gazdasági, vagy egyéb érdekei a Közel- és Közép-Keleten. Az egyetemes béke megszilárdításáért küzdő szovjet népnek csak az az érde­ke, hogy ebben a térségben bizto­sított legyen a tartós béke, s hogy az arab országok népei nemzeti és történelmi adottságai­nak megfelelően építhessék éle­tüket a külső beavatkozástól és fenyegetésektől mentes saját, szuverén és egyenjogú államaik­ban. Tudomásunk van róla, hogy a- mikor a múlt év október-novem­berében a munkáspártiak határo­zottan síkraszálltak az Egyiptom elleni agresszió megszüntetése mellett, ez nagy szolgálatot tett a béke ügyének. Most annyira veszélyessé vált a helyzet, hogy nem tűr sem kö­zömbösséget, sem halogatást. A háborús gyujtogatók bűnös tevé­kenységét le kell leplezni, tervei­ket meg kell hiúsítani. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága tudja, milyen nagy felelősségér­zettel viseltetnek a Munkáspárt tagjai az angol nép sorsa iránt, tudja, milyen nagy a befolyásuk Nagy-Britannia társadalmi körei­ben és reprezentatív szerveiben, ezért azzal a felhívással fordul Nagy-Britannia Munkáspártjának Végrehajtó Bizottságához, tegyen meg minden szükséges intézke­dést, hogy megakadályozza az ag­ressziót és megőrizze a békét a Közel- és Közép-Keleten. Tekintettel arra, hogy az utób­bi időben Nagy-Britannia Mun­káspártja és a Szovjetunió Kom­munista Pártja álláspontjainak bizonyos fokú közeledése volt észlelhető a béke és a nemzetkö­zi biztonság megőrzésének több igen fontos kérdésében, az SZKP Központi Bizottsága azt a véle­ményt vallja, hogy pártjaink e- gyüttes erőfeszítései hozzájárul­hatnának a Közel- és Közép-kele­ti béke fenntartásához. E cél el­éréséhez nagy jelentőségű lenne Nagy-Britannia, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Francia- ország olyan nyilatkozata, amely­ben elítélnék a Közel- és Közép­keleti rendezetlen kérdések meg­oldása eszközeként az erő alkal­mazását, lemondanának az e tér­ség országainak belügyeibe való beavatkozásról és kölcsönösen beszüntetnék a fegyverszállításo­kat mindezeknek az országoknak. Kérjük Nagy-Britannia Mun­káspártjának Végrehajtó Bizott­ságát, támogassa ezt a javaslatot. A magunk részéről készek va­gyunk az Önök számára megfe­lelő formában, akár pártjaink képviselőinek találkozásával is, megvizsgálni az Önök által előter­jesztett minden olyan építő javas­latot, amely a Közel- és Közép­keleti háborús veszély megszün­tetésének és a világbéke megőrzé­sének útjaira és lehetőségeire vo­natkozik. Reméljük, hogy Nagy-Britannia Munkáspártjának Végrehajtó Bi­zottsága jóindulatúan és a béke sorsa iránt érzett nagy felelősség­gel fogadja e felhívásunkat. Hírügynökségi jelentések sze­rint a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága ha­sonló értelmű felhívást intézett a közel- és közép-keleti helyzetről a nyugat-európai szocialista pártok­hoz. (MT) államtitkárság közleménye A Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság és a Német Demokratikus Köztársaság diplomáciai kapcsola­tának felvétele alkalmából a jugo­szláv külügyi államtitkárság köz­leményt bocsátott ki, amelybert kiemeli: Jugoszláviái népei a múlt, de kü­lönösen a két világháború tapasz­talataiból okulva, létfontosságú­nak tartják, hogy a német kérdés demokratikus módon és a béke ü- gye javára oldódjék meg. A két német állam fennállása o- lyan helyzetet teremtett, amely­ben a német kérdés minden kí­vülről jövő erőszakos megoldása Németországon belül nehéz meg­rázkódtatásokat idézne elő. Az ilyen megrázkódtatások pedig két- ségtelenül komoly nemzetközi bo­nyodalmakhoz is vezethetnének. A nagyhatalmak a jelenlegi helyzetben a megoldást előmozdít­hatják ugyan, de az elsődleges sze­rep a két német államra, a német népre hárul. A német kérdés bé­kés megoldását szolgálná, ha az or­szágok elismernék mind a két né­met köztársaságot és mind a ket­tővel normális államközi kapcso­latot teremtenének. A közvélemény nagy érdeklődéssel követi a Közép-keleti fejleményeket, amelyek kö­zéppontjában változatlanul Szíria áll. Októ­ber 31-én összeül az Arab Liga tanácsa s megvitatja a tagországokat érintő, szinte va­lamennyi kérdést, elsősorban az arab orszá­gok egymáshoz fűződő kapcsolatát. Miért került Szíria a nemzetközi érdeklő­dés középpontjába? Ha egy pillantást vetünk a térképre, lát­hatjuk: Szíria földrajzi helyzeténél fogva je­lentős helyet foglal el a Közép-Keleten. Ha­táros Libanonnal, Izraellel és Jordániával, a- mely országok elfogadták az Eisenhower-ter- vet és többé-kevésbé kiszolgáltatták magukat az imeprialistáknak. Szomszédos Irakkal és Törökországgal, amely országok a bagdadi­paktum tagjai, amely paktum az imperializ­mus hagyományos gyarmati területeinek és oljaforrásainak biztosítását tűzte ki célul. Szíria elutasította a bagdadi paktumot s hű maradt az imperialistaellenes nemzeti politi­kához. Szíria területét érinti a Szaud-Arábia ola­ját kiaknázó Aramco-társaság hatalmas olaj­vezetéke és az angol Iraq Petróleum Com­pany olajvezetékeinek fő ága. Szíria az olaj­vezetékek elzárásával megbéníthatja Izraelt és Szaud-Arábiát. A határok lezárásával pe­dig Jordániát és az átmenőforgalomból élő Libanont. Éppen ezért az amerikai imperialis­ták szemében vörös posztó a szíriai nép füg­getlen és önálló politikai élete. Szíria 1946-ban nyerte el függetlenségét, de ténylegesen független állam csak 1954-ben lett, amikor a választások után a Nemzeti Front vette kezébe a politikai élet irányítását. A Nemzeti Frontba tömörültek a baloldali nacionalisták, élükön Surki Kuatli elnökkel és Szabri Asszali miniszterelnökkel; a de­mokratikus blokk képviselői, élükön Khaled A NEMZETKÖZI ÉLET KÉRDÉSEI: SZÍRIA riai hadsereget. Szíria ezt az önzetlen segít­séget természetesen elfogadta. Ezzel kivál­totta az amerikai imperializmus fékezhetetlen dührohamait. Az USA a szíria-szovjet tárgyalások idő­pontját vélte kedvező időpontnak egy állam­csíny elkövetésére, a demokratikus szíriai kormány megdöntésére. Howard Stone, a da­maszkuszi amerikai nagykövet szervezte az államcsínyt. Az USA az államcsíny elkövetői­nek és szervezőinek — Ibrahim Husszeini ka­tonai attasé és társai — 400 millió dollárt ígért a sikeres államcsíny fejében. Az állam­csínyt azonban leleplezték. Stone urat és két társát kiutasították az országból, az összees­küvés számos résztvevője pedig Libanonba menekült. Az amerikai kormány ezután fondorlatos módon, agresszív fenyegetésekkel, az arab ál­lamok egységének megbontási kísérleteivel, fenyegető hadmozdulatokkal igyekezett meg­rémíteni Szíriát. Izrael és Törökország fenye­gető hadniozdulatokat tett, csapatokat vont össze a szíriai határon, hogy adandó amerikai utasításra bevethessék őket. A Közép-keleti amerikai taktika és straté­gia azonban acélfalba ütközött. Az arab or­szágok s az egész világ közvéleménye elítéli az amerikai mesterkedéseket. Damaszkuszban a közelmúltban ismét lelepleztek egy újabb államellenes összeesküvést, melyben „ismét szerep jutott egyes amerikai diplomatáknak is.” Az esemén vek bizonyítják; mind nagyobb akadályok tornyosulnak az imperialisták Közép-keleti tervei elé. Ezért jelentette ki magabiztosan Kuatli, Szíria elnöke; „Hisszük, hogy kezünkben tartjuk jövőnket az imperia­listák minden cselszövése és fondorlatai elle­nére...” Kovács Jenő n*r íP' Bizri tábornok (balról) a szíriai hadsereg vezérkari főnöke és Szerraj ezredes (jobbról) a k'’*”'- nai hírszerzés vezetője. el Azm hadügyminiszterrel és a Baath-szo- cialisták, élükön Szalah Bittar külügyminisz­terrel. A Nemzeti Front alkotmányos politikát folytat. A szíriai parlament által egyöntetűen elfogadott Függetlenségi Nyilatkozat szerint Szíria politikája a pozitív semlegesség, az önállóság politikája, tiltakozik az imperialista beavatkozás, valamint a katonai tömbök ala­kítása ellen. Szíria demokratikus állam — ál­lapítja meg a nyilatkozat —, ügyei vezetésé­ben részt vehet minden hazafias, imperialis­taellenes csoport. A parlamentben a Nemzeti Frontnak ellen­zéke is Van: a néppárt. Ez a parlament egyik nagy pártja, de a Nemzeti Frontba tömörült pártokkal szemben kisebbségben van. Szíriában a következetes politika eredmé­nyeképpen felszámolták azt a kiterjedt ame­rikai kémhálózatot, amelynek élén bizonyos külföldi diplomaták álltak. A szíriai hadsere­get is megtisztították az összeesküvőktől és a hadsereg egyik vezetője Bizri tábornok lett, aki a szíriai függetlenség és szabadság ügyé­nek kipróbált harcosa. Szíria függetlenségének biztosítása érdeké­ben hozzálátott az ország iparosításához, ön­erejéből ezt nem tudta megtenni, kölcsönre lett szüksége. A sokat reklámozott Eisenho- wer-doktrina nem biztosít kölcsönt olyan ál­lamoknak, amelyek független politikát foly­tatnak s nem vetik alá magukat az amerikai monopoltőke érdekeinek. Sem Amerika, sem Anglia, sem pedig Franciaország nem volt hajlandó Szíria iparosításához, az elmaradott ország népének felemelkedéséhez hozzájárul­ni, az ország termékfeleslegeit felvenni. Egye­dül a Szovjetunió volt az, amely rendkívül kedvező feltételek mellett s minden politikai feltételtől függetlenül gazdasági segítséget adott Szíriának. A Szovjetunió vállalta azt is, tir,<vr köre-»--,'! har! (felszereléssel látja el a szí­Khaled el Azm szíriai honvédel­mi miniszter.

Next

/
Thumbnails
Contents