Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-13 / 240. szám
6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. október 13.« vasárnap r cA mi gjjánwJt Korán volt, még aludtak az emberek, amikor a békéscsabai téglagyár kortje megszólalt. Veszélyt jelzett, segítségül hívta a munkásait. Mi is fölriadtunk. Az egész család. Kirohantam az udvarra és látom, hogy csupa füst, láng az ég alja. A szívem összeszorult, borzongtam, köny- nyeim potyogtak. Az utcán az emberek siettek, szaladtak, kiabáltak. Ég az I. számú téglagyár. Nem tudom meddig álltam szótlanul. Csak azt éreztem, hogy visszafelé pereg az életem. Fiatalon, véznán kerültem a Bohn téglagyárba. Sok évig ott dolgoztam még több testvéremmel. Megszerettem a gyárat, a szivemhez nőtt, sajnáltam a munkahelyemet, mikor télen leállt az üzem és munka nélkül maradtunk, sok munkatársammal együtt. Láttam a felszabadulás utáni éveket, sok minden megváltozott. A munkásnak szava lett a gyárban. Újítások, könnyebbség, többet és jobbat akartunk, az ország romokba hevert, kellett a tégla és a cserép az újjáépítéshez. Magam e- lott láttam a téglagyári munkástársaimat, akikkel szívvel, lélekkel dolgoztunk, versenyeztünk, hogy minél hamarabb felépítsük az országunkat. Még az 1946-os infláció sem tudta letörni a kedvünket. Sok pénzt kerestünk, de azért az összegért másnap még egy tojást sem vehettünk. Szívesen dolgoztunk, tudtuk, hogy ez nem tart soká. Semmitől sem féltünk, csak egytől, a régi úri világtól, Wnyo-' mórtól és a munkanélküliségtől. Kábultságomból azonban magamhoz tértem, ökölbe szorult a V __*__________ ke zem, tudom mily' nagyon tönkre volt téve az országunk és most megint e tűz milyen nagy kárt, milyen nagy pusztítást okoz perceken belül. Falja, pusztítja a láng a büszkeségünket, a mi gyárunkat. Sok emberben vetődtek fel e- zek a gondolatok, mert amikor megszólalt a gyár veszélyt jelző kürtje, százak mentek, hogy megmentsék másik otthonukat, mely a népé és munkát-kenye- ret ad. Soha jobban nem mutatkozott meg ez a ragaszkodás, mint most. Igazi hősökhöz méltóan küzdöttek a dolgozók, lángok és a sűrű füstfelhők között. Lányok, asszonyok vödrökkel, kannákkal hordták a vizet az oltáshoz. De ne feledkezzünk meg a mindennapi hőseinkről — tűzoltóinkról és a karhatalmistá- inkról sem, akik félelmet nem ismerve, minden veszélyt leküzdve teljesítették nagy feladatukat. Köszönet és elismerés nektek is ti „szürkeruhás hősök.“ Nektek is drága jó régi munkatársaim, akile ilyen hősiesen küzdöttetek. Én már nem dolgozom ott köztetek, de most is veletek érzek. Örülök a sikereiteknek, a bánatban is veletek osztozom. Bízok bennetek: egykori és fiatal munkástársaimban, hogy igyekeztek minél előbb felépíteni a lángok által megcsonkított és az elpusztult gyárrészleget. Őrködjetek és jobban vigyázzatok rá, hogy még sok évig munkát, kenyeret adjon nektek. Az országnak pétiig több t£gl&f, ás cserepet. Sinkovits Judit Békéscsaba. Orosházi út 70. __________________________J ép művelési munkások értekezlete Október 12-én, szombaton délelőtt tartotta a megyei művelődési osztály az országos aktívaértekezletet megelőző ülését, melyen jelen volt a Művelődésügyi Minisztérium könyvtárügyi főosztályának vezetője, Mihályi Imre elvtárs, továbbá a megyei pártbizottság, a KISZ, a művelődési osztály, a Moziüzemi Vállalat, a Megyei Könyvtár vezetői, illetve képvi* selői, valamint a járási ás városi népművelési ügyvezetők, a művelődási házak, zeneiskolák, és múzeumok vezetői. Tóth elvtárs, a művelődési osztály vezetőjének bevezető felszólalása után dr. Kátai Ferenc, a népművelési csoport vezetője átfogó és egyben részletes tájékoztatást adott megyénk népművelésének helyzetéről, ismertetve a tömegkulturális feladatokat. Az értekezlet a jelenlévők hozzászólásával ért véget. Réirthfr Október 15-én délután 5 órakor a megyei pártbizottság előadó termében Salgó László, a rádió nemzetközi osztályának vezetője, „A Nggy. Okjáberi Szocialista Forradalom jelentősége" címmel pártnapi előkészítő előadást tart. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL A muronyi úttörők szüreti mulatsága Dobpergés kerepelő hangja, nótaszóval verte fel kis falunk csendjét az őszbehajló vasárnap délután. — Aji van az iskola udvarán — kérdezték sokan — és indultak a vasárnapi szokatlan zaj felderítésére. Bizony ritka eseménynek voltunk szemtanúi. Szüreti mulatság volt az újonnan alakult úttörőcsapat rendezésében. Mert ahol lopásra kínálkozó szőlő van felaggatva, ahol magyar ruhás csőszök, doboló kisbíró van, ott nem lehet másról szó. Szállt az énekszó és gyülekeztek az érdeklődők. Röviddel három óra után megkezdődött a vidám mulatság. A gyermeksereg nagy zsivajjal rohamozta a felaggatott szőlőt, és pár pillanat alatt a fürtöknek csak hült helyét találtuk. Utána jött a második, harmadik roham, A csőszöknek alig maradt más, mint a csodálkozás. Közben a felnőttek örömtől sugárzó szemmel figyeték az egymást váltó jeleneteket és visszagondoltak gyermek- korukra. Nem állapíthattak meg mást csak azt, hogy gyermekeiknek ma boldog életük van. Igen ezt akarja a muronyi úttörő szervező testület ezt akarja a szülői munka- közösség, akik a megalakulás napján határozták el a mulatság megrendezését. A megalakulástól va- várnap délutánig három nap teU el. Rövid volt az idő, de ahhoz elég, hogy bizonyságot tegyenek a szülők áldozatvállalásukról, akaraterejükről, az összefogásról. Kertész László igazgató. Murom . Légoltalmi kiállítás Gyulán A Békés megyei és gyulai városi légoltalmi parancsnokság rendezésében október 5-én nyílt meg Gyulán a légoltalmi kiállítás a városi tanács nagytermében. Az impozáns, részleteiben is gazdag kiállítás dicséri a közreműködők szorgalmát. A kiállítást látogató érdeklődők elismerően nyilatkoznak a szemléltető kiállításról. A kiállítás anyaga oly bőséges, hogy részleteiben nem is beszél-- hetünk róla. A látottak alapján a- lakult ki az a meggyőződésünk, j hogy népi demokráciánk honvédé^-; mi területén milye^lé^e#^ helyet foglal el a íegoltalom. s mily széleskörű ismeretet és felkészülést igényel az egész nép részéről. A figyelő-felderítő szolgálat, az elektromos elsötétítő és híradó szolgálat, a tűzvédelem, a vegyi felderítés és a laboratóriumi munka, a vegyi mentesítés, a műszJfc mentés, a tűzszerész szolgáSIr de maga a szakkönyvek kiállított anyaga is oly‘ szemléltető képet ad a látogatónak, — kiegészítve a szakelőadók világos és részletes magyarázataival, hogy elmondhatjuk a látogatókkal együtt: nemcsak erkölcsileg, hanem elméleti és gyakorlati tudás szempontjából is hasznos ez a kiállítás. dr. Gyenge István városi főorvos. Gyula. _0 O — O—0 0—0 — 0—O O—O—0—0—0—0—0—0—0—o—o—o—o-o—o—o o—o — o—o—0—0 — 0—o—o—o—o—o—o—o—O— O—0 o *—®—o—0—O—o — o—o—0—0 —0—0 •MUNKÁSARCOK | Küzdelem a jobbért, a szebbért egy emberöltőn át * M agas termetű, keskenyar- cú ember Csík Mihály. A múlt esztendők nyomát ott őrzi őszbevegyülő haján, az arcán és homlokán gondvéste ráncokban, ötvenhat, küzdelemmel teli esztendő van háta mögött. Mennyi-mennyi megpróbáltatáson ment keresztül az é- ’let nagy iskolájában. Mindez a- zomban nem törte meg hitét a jobbért, a szebbért való tengernyi küzdelemben. Szemüvegén keresztül vidáman csillan meg szeme. Olyankor azonban, amikor a megpróbáltatások, a szenvedések jutnak eszébe, tekintetében ott bujkál a gyűlölet. Gyűlölet azok iránt, akik miatt elhagyni volt kénytelen nem egyszer munkatársait, munkahelyét. Naphosszat tudna mesélni életéről, s mindarról, ami vele megtörtént. Kezdte ő is, mint annyi hozzá hasonló, szegény sorsban nevelkedett fiú — a tanonckodással. Három esztendeig ette az inasnak kijáró keserű kenyeret egy orosházi lakatosnál. Kitanulta a szakmát, hiszen szülei azért adták iparosnak, hogy biztos darab kenyér legyen mindig a kezében. Aztán letelt a három év és segédlevéllel, munkakönyvével a zsebében munka után nézett. Halottá, hogy Békéssám- sonban, az uradalom műhelyében lakatost keresnek. Elindult — és sikerült elhelyezkednie. Itt, az úri birtok árnyékában, még egészen fiatalon ismerkedett meg a forradalom eszméjével. Ekkor már javában dúlt, s lassan a befejezéshez közeledett az első világháború. A háború szele pedig annyiban tört be ide, az uradalomba, hogy ötven orosz hadifoglyot hoztak oda dolgozni. Kapcsolatba került velük. így emlékszik erre vissza Csík elv- társ. — Sokat beszélgettünk, mert többen közülük már egészen jól megtanultak magyarul. Különösen a szakács, akit ha jól emlékszem, Ivánnak hívtak. Negyvenes ember lehetett. Petrográdi munkás volt, sok sztrájkban vett részt a cári időkben. Ö hordta ki napontafaz ebédet a cséplőgéphez — ahol én fűtő voltam — honfitársainak. Olyankor aztán, az ebédidő alatt, mindig mesélt. Tőle tudtam meg micsoda sanyarú életük volt Oroszországban a munkásoknak, parasztoknak. Különös tisztelettel, szeretettel beszélt mindig Leninről, sőt a 17-es forradalmat is Lenin forradalomnak nevezte. M ikor ezekről a régi emlékekről beszélt, átforrósodott a hangja, s látszott rajta, hogy egy életre szóló útravalót adott neki az orosz hadifoglyokkal való találkozása, barátkozása. Egészen fiatalon ismerkedett meg ezzel a világot átformáló eszmével, melynek később közkatonája lett ő maga is. 1919 decemberében, mint szervezett munkás Budapestre került a Magyar—Belga Fémipar Gyárba. —A munkások közül csak négyen voltunk szakszervezeti tagok. Ezért elhatároztuk — idézte a régi idők emlékeit —, hogy nekilátunk a szervezéshez. Ehhez segítséget kaptunk Szabó Józseftől, a Vasas Szakszervezet egyik szervezőjétől is, aki szintén gyárba került. Nehezen ment a munka, a munkások meggyőzése. De nem tágítottunk, nem adtuk fel a küzdelmet. A következő év márciusára már a gyár dolgozóinak több, mint a fele szervezett munkás lett. A munkások öntudatra ébredésének pedig áprilisban már meg is mutatkozott a jele. Ekkor az esztergályos műhelyben a rossz kereseti lehetőség miatt kitört a sztrájk. S ez tovább terjedt. Bezzeg a gyár vezetői sem voltak restek, hamar kinyomozták hogy kik azok, akik a munkások szervezésében közreműködtek. Lett is aztán nemulass! Az egyik délelőtt behívatott Wan Der Hein Hector, a kecskeszakállas belga igazgató. Nem tudott magyarul, ezért tolmácsa segítségével faggatni kezdett, hogy: miért sztrájkolunk, miért nem dolgozunk? Nem maradtam neki adós a válasszal. De ő sem nekem, mert elbocsátottak a gyárból — s fekete listára kerültem. És ezután bizony hiába keresett munkát Csík elvtárs. Nem kapott. A megbélyegzés, a fekete lista olyan dolog volt, amitől bizony nem egykönnyen szabadulhatott. Alkalmi munkából tengette magát egy ideig, s mikor már végképpen megunta a kilátástalanságot, ismét hazajött Orosházára. Hét esztendeig élt alkalmi munkából, míg végül elhelyezkedett a Pipis-féle malomban. Olyan mindenes volt itt: lakatos, majd algépész. Vasárnap is dolgozni kellett, méghozzá minden külön díjazás nélkül. Emiatt aztán csakhamar itt is összerúgták a patkót, aminek az lett a vége, hogy megint utcára került. Újból alkalmi munka várt rá mindaddig, mig 1943-ban saját gazdája nem lett. Kiváltotta az ipart és fiával e- gyütt dolgozgatott saját műhelyében 1947-ig. S ok-sok szenvedésére, kitaszítottságára a felszabadulás hozta meg a gyógyírt. Belépett a pártba, ahová az egész család követté: felesége, két fia és leánya. Néhány év múlva, 1948-ban gépállomási vezetőnek nevezték ki. Sokat fáradozik, újult erővel lát munkához. Aztán 1954-ben hosszú, 11 hónapig tartó betegség veszi le lábáról. Életkedve azonban diadalmaskodik — meggyógyul. A- lig várja, hogy ismét dolgozhasson. Rövid idő múlva, higgadt, okos, de ha kellett, szenvedélytől fűtött szavaival ismét ott volt az emberek között. 1955 nyarán művezető lett az Orosházi Vases Kályhaipari Vállalatnál. Rá néhány hónapra pedig, szeptemberben párttitkárnak választják. És, hogy több időt szentelhessen a mozgalomnak, a pártmunkának, amely a vérébe ivódott be, lemond művezetői állásáról és karbantartó lesz. Azóta mint karbantartó, s mint a pártszervezet titkára tevékenykedik a vállalatnál. Az emberek, a munkások pedig bizalommal fordulnak hozzá bajukkal, panaszukkal. Hiszen mindig a jobbnak, szebbnek volt híve, ezért küzdött egy emberöltőn át... Podina Péter
