Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-13 / 240. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. október 13., vasárnap Kádár János elvtárs beszéde aZ MSZMP aktíva-ülésen (Folytatás az 1 oldalról.) A következőkben Kádár elvtárs megái lapította: — kínai utunk és a közelmúlt más nemzetközi eseményei következtében erősödött a Magyar Népköztársaság helyzete, az ENSZ úgynevezett ötöstoizott3ága jelentése körül csapott lárma ellenére is. Bizakodva nézünk a jövőbe. Népünk és kormányunk a szocializmust építő népek tömörülésének, minden nép és állam békés egymás mellett éllésének, az emberiség általános békéjének a híve. Ezután Kádár elv társ néhány belpolitikai kérdésről szólt. Képűnk állama erős Mostanában itt-ott hallani az imperialista uszító rádiókban, de idehaza is, különböző reakciós álmokról, október 23, vagy november 4. kapcsán. Szeretném kijelenteni, hogy mint tavasszal vereséget szenvedett a hírhedt „márciusban újra kezdjük" ellenforradalmi jelszó, ugyanúgy még csúfosabb vereség várna minden reakciós álmodozásra, vagy provokációs kísérletre. A forradalmi munkás-paraszt kormány és az ellenforradalmi reakció között fennálló egyéves ismeretség alapján — jelentette ki nagy derültség közepette —, meg lehetnek győződve arról, hogy minden provokáció megérdemelt választ fog kapni. Más kérdésekről szólva Kádár elv társ hangsúlyozta, hogy amikoi) a Magyar Népköztársaság erejéről beszélünk, arról, hogy reakciós provokációkat képesek vagyunk csírájában megfojtani és visszaverni, gondolnunk kell arra is, hogy ezt az erőt tovább növeljük. Nagyon fontos fegyveres erőink, a honvédség, rendőrség, határőrség és munkásőrség fegyelmének, íegyverba- rátságának és egységének erősítése, s az, hogy az egész magyar nép közvéleménye egyforma szeretettel, s mint egymást kiegészítő fegyveres erőre gondoljon rájuk. * Kádár elvtárs a következőkben foglalkozott a Népfront,1 továbbá él munkástanácsok kérdésével. A Népfront a kommunisták és a kommunistákkal együttműködő pártonkívüliek szervezete. A Népfrontot a közeljövőben e- rősítenünk kell. Itt azonban van egy nagyon fontos tisztázandó elvi kérdés. Sok becsületes, rendes ember úgy véli, hogy míg az MSZMP a kommunisták szerve, a kommunisták tömörülése, a Népfront csak azoké a nem-kommunistáké, akik a kommunistákkal együttműködnek a szocializmus építésében. Ez súlyos elvi tévedés. A párt a kommunisták harci szerve, a Népfront pedig nemcsak a pártonkívüliek, hanem a kommunisták és kommunistákkal együttműködő pártonkívüliek szervezete, mégpedik a kommunisták vezetése alatt. viszonyok között szültek, nem kívánjuk fenntartani De ezek a munkástanácsok a valóságban túlnyomórészt meg is szűntek. Bár ezek a munkástanács.* — folytatta Kádár elvtárs — abnormális körülmények között születtek, továbbá összetételük nem volt jó s sok kárt okoztak, mi nem feledkezünk meg arról, hogy a Magyar Népköztársaságban szükség van az üzemi demokrácia továbbfejlesztésére, az igazgató egyszemélyi vezetése mellett a munkásellenőrzés fejlesztésére Is, hogy eredményesebben harcoljunk a bürokratikus tendenicák ellen, a pocsékolás és minden ellen, ami kárt okoz népköztársaságunknak. Ennek érdekében Aj szervezetet — talán üzemi tanácsnak fogják nevezni — kell létrehozni. Ezekben legyen a szakszervezeteknek vezető szerepe egyszersmind kapcsolja be az össz- dolgozók képviselőit is a munkába. Legyenek jogai és kötelességei s legyen alkalmas arra, hogy az össznépi érdekeket és a gyári dolgozók érdekét helyesen és jól képviselje. Ezt a feladatot az év hátralévő részében meg kell oldanunk. Kádár elvtárs szóvátette a párt néhány fontos kérdését is. Először arról az elvileg és politikailag helytelen kifejezésről szólott, amikor a sajtó úgy foglalkozik a volt MDP- tagokkal, mint „akik még nem találták meg az utat a párthoz". Meg: kell őrizni a párt élcsapat jellegét A pártnak körülbelül nyolcszázezer tagja volt. Most 380 valahány- ezer tagja van. Ez a létszámkülönbség nem. a véletlen szüleménye, hanem annak az elvi és politikai elgondolásnak a realizálása, a- mit mi a párt újjáépitése során követtünk és megvalósítottunk. Eivi- vileg és politikailag is óriási kü- köntoség, hogy Magyarországon 400 ezer, vagy 800 ezer tagja van-e a pártnak. És ez a mi e1 határozásunk, annak a 380 ezer embernek az elhatározása, aki 'ömerült a pártba. Ma már Általában nem is akarjuk, hagy a volt tárttagok mind újra a pártban legyenek Nem azért, mert rossz véleménynyel vagyunk róluk, hanem elvi okoknál fogva, hogy megőrizhessük a párt élcsapátjellegét a munkásosztály és a nép érdekében. ha arról van szó, hogy a pártnak hol kell erősödnie, akkor meg lehet mondani, hogy elsősorban a termelésben dolgozó munkásokra, a dolgozó szövetkezeti parasztokra, az egyénileg dolgozó parasztokra, a termelésben dolgozó mérnökökre, és technikusokra, a hivatásukban dolgozó pedagógusokra és művészekre, a kultúra munkásaira van szüksége a pártnak. Vagyis olyanokra, akik jól és kiválóan dolgoznak a maguk helyén. Ezeknek az embereknek az útját egyengetjük a párt felé nem toborzási alapon, hanem politikai neveléssel. Ezután a becsületes pártonkívüliek megbecsüléséi ől beszélt Kádár elvtárs. Megemlítette hogy a párt- értekezleten elhangzott téziseink közül helyenként ellenzést váltott ki az hogy Magyarországon a pártfunkciók kivételével mindenféle tisztséget betölthet pártomkívüli is. Ezt nagyon alaposan végig kell gondolni és következetesen meg kell valósítani. Az a kommunista, aki ezzel nem tud egyetérteni, nem növeli pártunk becsületét a néptömegek szemében. A követelmény, amiért harcolni kell az, hogy nálunk bármiféle állami, gazdasági, társadalmi funkciót csak az tölthet be, aki a népköztársasághoz hűséges. Jelenleg még sok olyan ember van közfunkcióban, aki ellensége a népköztársaságnak. Karcolunk, hogy megtisztítsuk a közfunkciókat ezektől az emberektől, de o- lyan módon, hogy a közfunkciók nyitva legyenek olyan pártonkí- vüli emberek előtt is, akik hűségesek a Magyar Népköztársasághoz. Elvi következetességet, határozott állásfoglalást 2 Ha ebben a kérdésben nincs félreértés, akkor nyugodtan mehetünk előre, ha azonban félreértés van, akkor a jövőben is lehetnek olyasmik, hogy a Népfrontban, vagy csak kommunisták lesznek, a- kik szektás magatartással elriasztanak onnan rendes pár.jnkívülie- ket, vagy pedig csak pártonkívüliek tömörülnek, s akkor egy második párt alakul a Magyar Szocialista Munkáspárttal szemben. Ha azt mondom, hogy a Népfront a kommunisták és a pártonkívüliek tömörülése, akkor ez a pártszervezetek számára is kötelez©1 iséget jelent: irányítsák, segítsék a népfront szerveket. S akkor valóban baráti együttműködés alakul ki a kommunisták és azon nem kommunisták között, akik össznépi érdekből támogatják a szocializmus építésének nagy ügyét Magyarországon. Fejleszteni kell az üzemi demokráciát, a munkásallenőrzés*, harcolni kel a bürokrácia ellen. Kádár elvtárs ezután megalapította, hogy azt a fajta munkástanácsot. amelyet tavaly az abnormális A beszéd következő részében Kádár elvtárs megemlített olyan jelenségeket, hogy bizonyos körökben — nem pártszervezetekről van Itt általában szó, hanem inkább társadalmi, állami szervekről — a felső húsz-harminc vezető között mutatkozik egy kis kölcsönös „megbocsátás”. A vezetők egymás között igazolnak olyanokat is, akik jókora bakokat lőttek az októberi események idején. Ez még nem lenne szerencsétlenség — mondotta Kádár elvtárs —, ha azok az elvtársak ,akik ezeket a bakokat lőtték azt felismerik és most igyekeznek jól dolgozni, kijavítani hibáikat. De minden ilyen ügyben elvi következetességet kell tanúsítani. — Általában elvtársak most nagyon szükséges pártunkból! a nagyobb politikai bátorság! Vannak emberek, akik még nem tanultak meg „magyarul”, akik nem tudnak igent, vagy nemet mondani. Most más időket é- lünk, most már mindenki eltökélhette magát, hogy vajon reális-e ez a koncepció ezzel a forradalmi munkás-paraszt kormánynyal és a Magyar Szocialista Munkáspárttal, vagy nem. (Derültség.) S ha úgy gondolja, hogy reális, s ki akarja venni részét a harcból, akkor legyen politikai bátorsága a hozzáintézett kérdésre igent, vagy nemet mondani! A népnek és az országnak világos és határozott döntésekre van szüksége. Nem engedhetünk meg magunknak huzavonát. Évekkel ezelőtt olyasmit láttam, hogy vagy 34 aláírás nélkül a legkisebb kérdésre sem lehetett választ kapni. Ennek vége van. Aki felelős posztot tölt be a- kár egy faluban, akár a központban, annak tudnia kell i- gent, vagy nemet mondani, határozni, dönteni. Ezután egy jellemző epizódot mondott el Kádár elvtárs. — Beszélgettem a hazánkban járó öreg bolsevikok küldöttségével. Sok mindennel elégedettek, amit nálunk tapasztaltak. Csak egy dolgot sérelmeznek: hogy ő- bennük az öreget látják, s nem a bolsevikot. Azt mondják, mindig valami olyan beszélgetésbe viszik bele őket, ahol mindenki mindig egyetért velük, pedig ők nem vennék zokon, ha valaki ellentmondana, vagy egyenesen helytelen dolgot mondana — ők is tudnak rá válaszolni, de a valóságot akarják látni, nemcsak a dolgok szép oldalát. Az öreg bolsevikok szóvátették: „Vannak itt kiválóan dolgozó emberek, s vannak olyanok, akik lopják a nép pénzét és idejét. S maguk szégyellik megmondani a tömegeknek, ki az, aki kiválóan dolgozik, s ki az aki lop. Miért nincs maguknál elismerő szó a jól dolgozókról, miért nincs ott a párt még a tömegek között? Miért nem lehet egy faliújságot látni maguknál a gyárban?" Nagyon igazuk van a szovjet elvtársaknak. Most már itt az ideje, hogy a több mint 380 ezer kommunista jobban ismertesse, terjessze, magyarázza, védje a párt álláspontját A következőkben Kádár elvtárs a népgazdaság kérdéseinek ismertetésére tért át. Minden alapfeltételünk megvan ahhoz, liogfy népgazdaságunk erősödjön Hangsúlyozta, hogy népgazdaságunk fejlesztésében még inkább a saját erőfeszítéseinkkel kell megoldanunk gazdasági problémáinkat. Minden alapvető feltételünk megvan ahhoz, hogy a magyar népgazdaság erősödjék. Biztosítva van mindaz, ami a termelőmunkához szükséges: kiváló jó szakemberek és a ' többi feltételek. Még sincs nálunk o- lyan munka, mint kellene. Elsősorban az kell, hogy a vezetők követeljék meg a fegyelmezettebb, a jobb munkát. A pártszervezetek kellő bátorsággal mozgósítsák a becsületesen dolgozó embereket a becstelenekkel szemben, akik visszaélnek a nép türelmével. Ideje, hogy a pártszervezetek bátran fellépjenek ellenük és megmondják: a magyar népnek a saját erejéből kell és lehet megélnie. Száműzni kell az élősdi szemléletet a magyar dolgozók köréből! A következőkben. / ■->■ rámutatott, arra, hogy a szocializmus építése a falun visszaesett,„bár kétségtelen tény, hogy az ellenforradalom és az azóta bekövetkezett fejlődés jó volt arra, hogy a termelő- szövetkezetek egy bizonyos része megedződjék és megerősödjék. A földterület jelentős részén most megtorpant a szocialista fejlődés. Ezenkívül sok intézkedés, amely hasznos és helyes volt a népgazdaság és a mezőgazdaság szempontjából, s amely növelte a termelési kedvet, bizonyos értelemben a szövetkezés ellen hat. O- lyan időkben, amikor érdemes földet venni, bérelni, művelni, trá- | gyázni stb., bizonyos értelemben konszolidálódik az egyéni gazdaság. Ezzel szembe kell nézni, ez helyes és jó dolog, erre szükség van. De azért ne feledkezzünk meg a szocialista jövőről sem. Mi most Kínában jártunk, ahol a parasztság 96 százaléka termelszövet- kezetekben dolgozik. Bulgáriában a parasztság 85 százaléka, Csehszlovákiában több, mint a fele van kollektív gazdaságokban. Mit kell csinálni nálunk? Talán erőszakoskodni? Ezt semmi esetre sem akarjuk. Az egyénileg dolgozó parasztot gazdaságilag visszaszorítani? Ezt sem akarjuk. így nem lehet szövetkezetei fejleszteni. De természetesen szükség van a tsz-ek nagyon komoly fejlesztésére, segítségére és támogatására, hogy jobb szervezetük legyen, jobban dolgozzanak .fejlődjék technikájuk, vagyis jobb eredményeket érjenek el és vonzóak legyenek az egyénileg dolgozó parasztok számára. A kommunistáknak tudnia kell, hogy a szocialista célról nem feledkezhetünk el. A szövetkezés politikai felvilágosítást is megkövetel. Nem szabad szegyeim ,hogy a szövetkezet hívei vagyunk. Ezt nyíltan meg kell mondani. Választ kell adnunk arra is, ami parasztemberek gondolkodásában benne van; olyan se előre, se hátra törvényi az élet nem ismer. Vagy előre megyünk, vagy hátra. Hátraesni! — Miindszenthy karmaiba — nem jó. Hát akkor előre kell mennünk! Végezetül Kádár elvtárs a közömbösség és a fegyelmezettlenség I ellen emelte fel szavát. Ha a párt ereje töretlen, minden nehézséget legyőzünk Erősítük a pártot azzal is, hogy ha azt tapasztaljuk valamelyik elvtársinál, hogy nem egészen komolyan gondolta a párttagságát, vagy a pártfunkcióját, akkor inkább mentesítsük őt ezek alóL Ha valami közömbösséget, közönyt, nemtörődömséget tapasztalunk egyes funkcionártusoknáV inkább váltsuk le ezeket az élvtársaikat, inkább legyen kevesebb funkcionáriusunk. Ha a párttagoknál azt látjuk, hogy nem akarja vállalni a kommunista kötelességeit, legyünk inkább kevesebben ötezerrel, vagy tízezerrel, mi akkor is erősebbek leszünk. Ha a pártban rend van, akkor rend van az egész országban és minden kérdésben. Nincs olyan nehéz terület, ahol a párt erejével ne küzdhetnénk le a nehézségeket, ha a párt ereje töretlen, egységes és erős. De, ha a párt erejében lazulás áll be, akkor a legjobban működő munkaterületeket is tönkre lehet tenni, az ellenség szét tudja rombolni. Majd így folytatta? Bizonyos tekintetben valahogy úgy fest a helyzet, hogy a munka egy új szakaszának küszöbén vagyunk. Eddigi tevékenységünket úgy tekintjük, hogy a párt és a népköztársaság elemi rendjét állítottuk helyre. Ez nehéz körülmények között ment végbe. Most pedig beléptünk egy olyan szakaszba, amikor normális élet, normális feladatok következnek. A körülmények jobbak, de a feladatok egy kissé bonyolultabbak. Most állhatatosabb és türelmesebb munkára van szükség. Az elvtársak a hétköznapi munka során töltsék el bizakodással az embereket. Legyenek szívósak és állhatatosak. Legyen meg a politikai bátorságuk. Lássák az elvtársak a perspektívát Minden attól függ, hogyan és miképpen végzik el feladataikat. A legközelebbi hónapokban sok kérdést kell pozitívan megoldanunk — igent, vagy nemet kell mondáim olyasmikre, amin már egynéhány hónapja tanakodunk, hogy előre mehessünk. És előre fogunk menni, elvtársak. Kádár elvtárs beszédét hosszantartó, lelkes tapssal fogadták a pártaktíva részvevői. Marosán György elvtárs zárószava után az Intemacionáléval végetér a gyűlés.
