Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-11 / 238. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPt'JSAG 1957. október 11., péntek Villanyt kap Kamut Kevés a fogyasztásmérő — átépítik Eékés község villamoshálózatát Most már látják J mityen fontos a termelési érteNife! cikket — a kockás áruféleségeket Aki figyelmesen szemléli a bé­kési határt, feltűnik, hogy a fris­sen szántott barázdákon, a ku­koricaföldeken gödröket ásnak a kamu ti országút közelében. Később villanyoszlopokat, be­tongyámokat hoznak, s minden gödör mellé leraknak egy-egy oszlopot, betongyámot. Cj vona­lat építenek Békés és Kamut között a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat békési üzemrészlegének dolgozói. — Az eredeti terv úgy szólt, hogy csupán a kam úti Rákóczi Termelőszövetkezetet villamo­sítják. A község lakossága igen lelkesen és odaadóan támogatja munkánkat. Társadalmi munká­ban vállalták a villanyoszlopok gödreinek ásását. Legjobban Mike állatorvos dolgozott. Jó példával járt a község lakossá­ga előtt. Elsők között volt a gödörásásban, mozgósította a- zokat, akik valamilyen oknál fogva még nem ásták ki a vál­lalt villanyoszlop helyét. De resztvettek a munkában, s a jő példában a tanács dolgozói is, élükön a tanácselnökkel. Ha így halad a munka, akkor egy-két nap múlva már meg­kezdhetik az oszlopok állítását. Előreláthatólag december köze­pén kigyullad a villany Kamu­im, • Az új fogyasztók és a DÁV között nem éppen a legróasá- sabb a hangulat. Azok, akik most kapcsoltatták be lakásai­kat a hálózatba, azt akarják, hogy náluk is villanyvilágítás legyen. Ennek azonban van egy akadálya. Kevés fogyasztásmé­rőt kapnak, s így nem tudnak eleget tenni a fogyasztók jogos igényeinek. Havonta körülbelül ötven árammérőt kapnak, s osz­tanak szét. Elsőknek azok kap­nak, akik már régebb óta vár­nak fogyasztásmérőre, s ez így helyes. A békési hálózat eléggé kor­szerűtlen, s az öt kilovoltos há­lózat nem bírja a terhelést. Ed­dig a községben egy szabvány- talan áramrendszer volt, 190/110 feszültséggel. Bár az átépítésre nem volt „keretük", mégis megoldották a problémát. Bonyolult kötési mód árán felszabadult három és félkilométeres vonalszakasz, s e bontott anyagból építik meg az új húsz kilovoltos külső vona­lat. Erre kapcsolják rá a már vil­lamosított két műszakban dolgo­zó békési malmot. A malom szerelésének mun­kál még ebben az évben befeje­ződnek, s ugyanakkor a közelé­ben lévő egészségházat is már erre az új hálózatra kötik. Az egész község belső villamosháló­zatának átkötése 1961-ben ké­szül el. A minap kissé csodálkozva hal­lottuk a Mezőberénvi Szövőgyár­ban, hogy az ellenforradalmi ese­mények óta még egyetlen terme­lési értekezletet sem tartottak. Talán nem volt olyan fontos do­log, amit az üzem dolgozóival kö­zösen kellett volna megbeszélni? Lett volna... De mégsem került sor a termelési értekezletre, pedig azt a pártszervezet vezetősége több íziben is javasolta. És, hogy a ja­vaslatból nem lett semmi, az an­nak tuljadonítható, hogy a gyár vezetői, a párt- és a szakszervezet között nem volt meg a jó együtt­egységes álláspont sem alakulha­tott ki. Pedig termelési értekez­letre kétségtelenül már korábban is szükség lett volna, hiszen a gyár dolgozóinak javaslatait meg­hallgatva, s azok hasznosítása so­kat segíthet a termelésben. En­nek elmulasztása pedig természe­tesen zavarokhoz, zökkenőkhöz ve­zet. A harmadik negyedévben (22 gépen) hozzákezdtek a gyárban a körültekintő előkészületeket, nagy szaktudást igénylő, úgynevezett kockás árucikkek szövéséhez. Ez azonban nem ment zökkenők nél- •kül, arra elég azt megemlíteni, hogy augusztusban olyan nap is volt, amikor egyes készítmények­nél mindössze 33 százalékos minő­séget értek el. A dolgozókkal mű­szakonként, egyes részlegenként megbeszélték ugyan ezzel a mun­kával járó nehézségeket, de ez mégsem tudta pótolni a termelé­si értekezletet. Ezt a harmadik negyedév néhány adata is bizo­nyítja, amihez természetes, több tényező is hozzájárult. Az elmúlt hónapban a gyár dol­gozói négyzetméterben 93.1, értékben 89.9 százalékra teljesítették tervüket A gyártmányok minősége sem alakult a legkedvezőbben, mert az előírt 88 százalék helyett csak 86,2 százalékot sikerült elérniük. mint a százalékokból is látható: van mit tenni, hogy a gyárban javuljon a mennyiségi és minőségi tervteljesítés. Különösen pedig eb­ben a negyedévben, amikor már 44 gépen I szövik az új, munkaigényesebb Mert egyáltalán nem mindegy, hogy a gyár mennyi és milyen mi­nőségű árut ad a kereskedelem­nek. Az ezzel járó feladatok meg­beszélése pedig termelési értekez­letre tartozik, ahol a dolgozók nemcsak arról értesülnek, milyen munka vár rájuk, de elmondhat­ják azt is, hogy ehhez milyen segítséget várnak a gyár vezetői­től. Ezenkívül a termelési értekez­letnek az is a haszna, hogy a mun­kások érzik: van beleszólásuk gyáruk mimikájának intézésébe. Az ilyesfajta érzet pedig természete­sen azzal jár, hogy igyekezetük is fokozódik, hiszen tapasztalják: rajtuk, az ő munkájúkkal való­sulhatnak meg azok a tervek, a- melyektoől csak haszna lehet mind az egész kollektívának, mind pe­dig az egyénnek. A mezőtoerényiek tanultak az eddigiekből. Ezért határozták el, hogy rövidesen meg is tartják első termelési értekez­letüket, mert ezt sürgetik a gyár előtt ál­ló feladatok. Helytelen volt, hogy eddig erre nem került sor, hi­szen eddigi gyakorlatuk egy kis­sé a dolgozók véleményének, al­kotó vágyának lebecsülését jelen­tette. Az elkövetett hiba jóvátéte­lére azonban megtették az első lé­péseket, s ez pedig azt' igazolja, hogy mégiscsak szükségesnek tart­ják a termelési értekezletet, mint a gyár összes dolgozóinak hasznos tanácskozását. Ennek eredménye pedig bizonyára nem marad el a munkában, a tervteljesítésben sem. (P. P ) működés, s ennek következtében A VCsMÚok látják... Valamikor Han­gya volt ennek a boltnak a helyén, ahol igazi hangya­módra gyűjtötték a munkásnegyed la­kói zsebéből a fillé­reket, amit pengő­halmazokká vará- zsolna a tőkés rész­vényesek zsákjaiba hordtak össze. Ment is a bolt kifogásta­lanul — a részvé­nyeseknek, akiket a haszonra való tö­rekvés vezetett, nem pedig az a szándék, hogy a la­kosság igényét mi­nél jobban kieléy gítsék. Most ez a bolt a társadalom tulajdo­nában van. A bolt dolgozói beendetes, a vásárlók igényeit minél jobban kielé­gíteni szándékozó emberek. Ennek megfelelően nagy átalakítások történ­tek az üzlet beren­dezésében. Van áru az üzletben bőven, a naponta átlag 1000—1200 vásárlót nem éri meglepe­tés. A mérleg is pontos, senkit nem szándékoznak itt becsapni. Fábián Györgyné, Lőrinczi András, Tóth György és a többiek mind nagy oda­adással, gyors és udvarias kiszolgá­lással látják ‘ét, "ä sokszor nem is könnyű feladatu­kat. Beszéltünk Krasz- kó Mátyás üzletve­zetővel, aki a bolt egyik alapító tagja, Molcsán Mihályné pénztárosnövel és Tóth Györggyel e- gyütt. Kraszkó elv­társ elmondta, hogy jó az üzlet kollektí­vája. És mit szól a közönség? Ezt Kraszkó elvtárs nem tudta, de meg­mondtuk neki, hogy ők is megelégedet­tek és szívesen jön­nek ide vásárolni. Még távolabbról is eljönnek, mert — azt mondják — megéri a fáradsá­got. Hát ennyit. Mi pedig ezúton is tudomásukra hozzuk a Madách utca 42. szám alatti 2-es számú áruda dolgozóinak, hogy a vásárlók figyelik és értékelik a munká­jukat. P. B. Phenjan — a hős város ragyogó története Phenjan 1957. október 15-én ünnepli megalapításának 1530. év­fordulóját. p henjan hosszú történelmi 1 múlttal rendelkezik, amely­re a koreai nép büszkeséggel te­kint. Phen jamnak, mely a Te- dong-folyó mentén fekszik, már véges-régen, az őskorban is sok lakosa volt. Már a Kokunóiak is úgy gondolták, hogy a déli és nyu­gati országok szüntelen agresszív támadásai elleni védelem szem­pontjából Phenjan fontos straté­giai pontot jelent. Éppen ezért már jóval a főváros áthelyezése előtt, nagy erőfeszítéseket tettek Phenjan városgazdálkodása szem­pontjából. Phenjanban többször óriási mé­retű felépítési munkálatokat foly­tattak. A híres Kvan Ke Tho Uan király erős szárazföldi hadseregre támaszkodott és tengerészeiének is több flottája volt. Ezek Phen- janból a nyugati tengerparton át a messzi déli tengerekre hajóztak. Annakidején területük déli ré­szére gyakran törtek be japán rab­lók, de azokat többször megsem­misítették. így Szilla államával és Pekze államával együttesen megvédték az országot a japánok betörésétől. Ezek az események Phenjan hosszú történetének egy ragyogó fejezetét képezik. 1 dőszámítás után 302 körül már Phenjan nagyméretű 1 várossá fejlődött. A Tedeng-folyóm keresztül nagy hidat építettek, a várost csatornával látták el és 9 nagy templomot építettek. A IV. és V. század elején már nem léteztek azok az erők, ame­lyek megtámadhatták volna Ko- kurió államát nyugatról és észak­ról. A Kókurió állam attól a törté­nelmi óhajtói vezetve, hogy három államát erős állammá fejlessze, lépéseket tett és 427-ben főváro­sát Phenjamba helyezte át. Ez Zang Szu király uralkodásának 15-ik évében történt. Kezdték fel­fedezni a Tedong-folyó mentén lé­vő gazdag kincseket és Phenjan- bam sok kulturális intézményt épí­tettek. A főváros áthelyezése u- tán felépítették a The Szoing Szán várfalat (melynek romjai jelenleg is meg vannak) és 24 300 csak hosszúságban kövekkel vették körül. Magassága átlag 13 csákót ért el. Egyszóval óriási méretű fal volt. (1 m = 3,3 csak). Ebben a falban tárolták a gabonát, fegyve­reket, hogy szükség estén a nép számára ott biztonságot nyújtsa­nak és felkészüljenek az ellenség elleni ellenállásra. A fal alatt terül el az emlék­műként megmaradt Anakun palo­ta, melynek helye most is meg­van. (Jelenleg ennek alapja a The Szong Szán hegy alján van). Ab­ból a célból építették, hogy a Ko- kurió állam királya nyári palota­ként használhassa. A palota hosz- szúsága 5162 csak, magassága 19 csak volt. A Csang An Szón falat Van király idejében 552-ben kezdték építeni, hosszú idő múl­tán fejezték be az építkezést. A jelenlegi phenjan! belső és külső fal körhosszúsága együttvéve, el­érte kb. a 40 li-t (10 li = 4 km). Magassága pedig a 19 csak-ot. Mind a négy oldalon óriási mére­tű váPkapukat építettek. A kokuriói főváros áthelyezésé­vel a távoli Vi országával, Japán­nal és közeli Szilla államával, Szuk-Szin államával, Malgal ál­lamával és Ok Za államával és más országokkal a kereskedelmi és baráti kapcsolatok megterem­tése céljából gyakran cserélték ki követeiket Így Phenjan a kulturális csere és kereskedelem központjává vált Keleten. Ilyen körülmények között a kül­földi agresszorok úgy vélték, hogy ha Phenjant, az akkori Kokurió nagyhatalom fővárosát, megszáll­ják, egész Korea területén ural­kodni fognak. Éppen ezért ál­landóan arról ábrándoztak, hogy Phenjant el fogják foglalni. A Ko­kurió ellem legnagyobb méretű agresszív háború 611 augusztusá­ban kezdődött a Szu állam III-ik intervenciója következtében. A Szü Jang Ze császár által tervezett háború példátlanul óriási méretű hadmozdulat volt. A hátvéddel együtt a résztvevők száma több mint 2 millió ember volt. A hadse­reg hosszúsága elérte a 960 li-t. A nép Ultyi Mun Tok hadvezér és Ko Kon Mu hadvezér vezetésével térthetetlenül harcolt a túlerőben lévő ellenséggel szemben. Ultyi Mun Tok hadvezér bölcs stratégi­ája és taktikája következtében az ellenséget 30 li közelségig becsal­ták a várfal alá és döntő csapást mértek rá. Az ellenség teljes ve­reséget szenvedett. A hős kokuriói nép a visszavonuló ellenséget a Csöng Csőn folyóig üldözte és megsemmisítette. Az ellenség lét­számából csak 2700-an értek élve a Lja Tun-ig. , A phenjani vár környékének harcában elért hadisiker a Szu állami dinasztiájának buká­sához vezető fontos tényezővé vált, amely az elnyomást saját ügyének tekintett. Phenjan népe a Kokurió állam bukása idején az uralkodó osz­tály áruló és kapituláló , politiká­ját határozottan elítélte, és kitar­tóan harcolt a külföldi agresszo­rok ellen. , Phenjan népe mindig élenjárt az ország területének megvédéséért folytatott harcban és e harc élvo­nalán állva mindig megőrizte büszkeségét. Phenjan népének Ko­kurió idejéből való drága hagyó* «lányai a Korió állam idejében is tovább fejlődték, számtalan hős­tettről és bátorságról tanúskodtak. A Konio állam idejében 1010- ben Korán állam megtámadta Kői niót. Thak Sza Zang és Zi Cse Mun stb.-ved az élen Szakjang (nyugati főváros, Korió idejében nevezeték így a mai Phenjant) né­pe nagy csapást mért az el leneég- re és ez a csapás a háború végső győzelmének fontos feltételévé vált. L’ bben a harcban Szakjang né­pe — férfiak és nőik, öregek és fiatalok — mind harcba indul­tak. Szakjang népe nemcsak a külföldi agresszorok legyőzésével tanúsított hősiességet, hanem a belföldön uralkodó osztály elnyo­mása elleni harcban is hagyomá­nyos hősiességet tanúsított. Ezért 1135-ben a Szakjang-r Mjo Csöng felkeléskor és az 1174-ben Zo Vi Csőn felkeléskor kezdődött pa­rasztháborúban megmutatta a szaikjangi nép hősies harcának ha­gyományait. Az lm Din háború idejében, a- mikor a japánok megtámadták Koreát, az uralkodó osztály a ki­rállyal az élen visszavonult I. Csu- ra (a Jaiu folyó mentén). Phenjan népe az ellenséget bezárta a phen­jani várba, az utánpótlást lezárta, megszervezte a partizánokat és hirtelen támadással megakadá­lyozta az északra támadó ellenség támadását. Ekkor történt Phenjanban Za*

Next

/
Thumbnails
Contents