Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-11 / 238. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1857. oktnher 11.. péntek Pártélet ★ Az időszerű kérdések tanfolyamairól Az időszerű kérdések tanfolyamán — mint ahogy azt az elnevezés is érzékelteti — a hallgatók a legaktuálisabb politikai, gazdasági kérdésekkel foglalkoznak. Éppen ezért, ha az időszerű kérdések tanfolyamainak szervezeti kereteit helyesen használjuk fel, ezzel jelentősen segíthetjük a párttagság, a pártonkívüli dolgozók politikai tisztánlátását, csökkenthetjük, illetve eloszlathatjuk a jelenleg is meglevő eszmei zűrzavart. Ma még gyakran tapasztalhatjuk, hogy nemcsak pártonkívüli dolgozók, de még párttagok is különféleképpen értékelik az októberi—novemberi eseményeket, állásfoglalásaik alapvető kérdésekben is eltérőek. Ezen csak úgy lehet változtatni, ha lehetővé tesszük az októberi és azt megelőző események alapos megvitatását, s felvilágo6ít- juk'az elvtársakat az egyes fogalmak helyes érteiméről. A pártna- pök, taggyűlések nem adnak erre elég lehetőséget; s kisebb kollektívák alkalmasabbak az egyes kérdések megvitatására. Erre jó alkalom nyílik az időszerű kérdések tanfolyamán, annál is inkább, mert az első negyedévi tematika a pártértekezlet anyagára épül. Az időszerű kérdések tanfolyamának tematikáját a KB Ágit. Prop. Osztálya általában negyedévenként adja meg, mert időszerű kérdésekről nem lehet egy évre előre meghatározni a tematikát és ez csak javaslat, amit a párt végrehajtó bizottságok megváltoztathatnak. Egyes témákat elhagyhatnak, másokat beiktathatnak. A tanfolyamok irányi ; pártbizottságoktól nagy rugalmasságot, önállóságot követel. Az adószerű kérdések tanfolyama a pórtőktatás rendezésében nem alsó fok, nem jelent lépcsőfokot. A hallgatók képzettségétől függően, különböző színvonalon lehet megszervezni. Éppen ezért a fog- lalkozásök módszerére sem lehet sémát adni. A hallgatók képzettségének, igényeinek legjobban megfelelő módszerek menetközben fognak kialakulni. A legjobb módszernek az látszik, ha a propagandista 10—20 perces bevezető előadást tart és ezután elbeszélgetnek a hallott anyagról. Más helyeken a propagandista esetleg csak vitát vezet és nem tart előadást. Ez utóbbi módszer, természetesem, feltételezi az anyag előzetes ismeretét, vagyis azt, hogy a hallgatók előre átolvassák a megadott irodalmat. Elképzelhető az a módszer is, hogy a propagandista csak előadást és utána konzultációt tart. Ez elsősorban nagyobb létszámú tanfolyamokon, gyengébb képzettségű hallgatóknál ajánlható. Ahol a hallgatók nagyobb előképzettséggel rendelkeznek, az egyes témákhoz klasszikus irodalmakat is feldolgozhatnak. Itt leginkább szemináriumi módszerrel képzelhető el az egyes témák megvitatása. Az említettek«n kívül egyéb módszerek is kialakulhatnak oktatás köziben. Nagyon fontos az egyes témák feldolgozásánál a helyi jellegű kérdések alapos megvitatása. Ebben a pártbizottságainknak azzal is segíteni kell, hogy a fontosabb témák helyi vonatkozású problémáit VB-ülésen megvitassák. A propagandisták segédanyagának jellege eltér a propagandisták részére eddig kiadott propagandista „Útmutató” jellegétől, mely megadta — sőt sokszor ki is fejtette — az előadás é6 a szeminárium kérdéseit; most a segédanyag csupán a téma főbb gondolataira u- tal, esetleg egyes tartalmi kérdésekre hívja fel a propagandista elvtánsak figyelmét, ezenkívül tartalmazza a hallgatók, propagandisták részére megadott irodalmat és olyan dokumentumokat, amelyek elősegítik az egyes témák szirtesebb, sokoldalúbb magyaré zás átt. A propagandista elv társaknak nagy önállóságra van tehát szükségük. Nem lesz könnyű az eddigi eléggé merev, kötött módszerről áttérni az új módszerre. Pártbizottságaink nyújtsanak ebben maximális segítséget a propagandista elvtársaknak. A tanfolyamok időszerű jellegét csak úgy lebet biztosítani, ha a propagandista elvtársak a tematika helyes öszeállításán kívül, az e- gyes témák feldolgozásához kapcsolódó, időközben megjelent a- nyagokat, beszédeket, cikkeket is felhasználják. Qenfben összeült az Egyesült Nemzetek Szervezetének Vtitamosenergiaipari Albizottsága hogy megtárgyalja a tagállamok villamosenergia iparának együttműködését elősegítő kérdéseket. Magyaroszágot Csenterics Sándor nehézipari miniszterhelyettes és Herényi A. Ödön, a Nehézipari Minisztérium Villamosenergiaipari igazgatóságának főmérnöke képviseli az ülésen. (MTI) A pártoktatás naplójából ★ Van-e ok a megnyugvásra? E kérdés nagyon időszerű, mert maholnap kezdetét veszi a propagandisták első konferenciája és ott dől el, ki hogyan használta ki idejét, hogyan tett eleget megtisztelő feladata teljesítésének. Ott dől el, ki, hogyan készült az első konferenciára. Lássuk hát közelebbről a dolgot. Mi a helyzet Gyulán? A, városi pártbizottságon Kohári elvtárs készséggel válaszol kérdésünkre. Elmondja, hogy a propagandisták két héttel ezelőtt megkapták a tananyagot, így nincs semmi ok az aggodalomra és reményteljesen tekintenek a 22-én kezdődő propagandista konferencia és tanácskozás file. A beszélgetés során azonban az is kiderült, hogy Gyulán nincs meg az alapja ennek az optimista hangulatnak. Mert hányadán iS vagyunk? A propagandisták ugyan megkapták a tananyagot. Ez eddig rendjén van. Ez a legelemibb dolog ahhoz, hogy tanulhassanak, de hogy ez a tanulás tervszerű és jól átgondolt legyen, ahhoz szükség volna a tananyag feldolgozási rendjének, módjának megmagyarázása is. Lássuk csak, hogyan áll e körül a helyzet? Kohári elvtárs lesz az Időszerű kérdések tanfolyamának vezető propagandistája, ö vezeti a kétnapos tanfolyamot. Nála vajon tisztázódott dolog-e az, hogy melyik témából mennyi és milyen anyagot kell feldolgozni az első foglalkozásra? Tisztázódott-e melyik anyagot hol találja, mi van a tankönyvben és mennyi más irodalmat kell hozzá olvasnia? A választ, amit kaptunk korántsem kielégítő és arra a következtetésre jutottunk, hogy Kohári elvtárs most lapozott először bele, hogy a tantervet alaposabban tanulmányozza. Nála sem tisztázódott még, hogy mennyi ez az anyag terjedelemben és így nem is tudott még erre feleletet adni a hasonló gondokkal küzdő propagandistáknak. De van-e i- lyen gondjuk a propagandistáknak? ők belelapoztak-e már ,alQn posabban a tananyagba? És ha van, tud-e róla a városi pártbi-[ zottság? Erre a kérdésre elég rövid Kohári elvtárs válasza: a tanulásról és esetleges gondokról nincs semmilyen tapasztalata a városi pártbizottságnak. Ilyen körülmények láttán viszont egy lehet a válasz: Gyulán nincs semmi ok a megnyugvásra. MAI KOMMENTÁRUNK De jószivttek! Szenzációs leleplezést tett Georg Maurer müncheni ügyvéd vasárnap a háború és a fasizmus áldozatainak nyugat- németországi szövetsége harmadik kongresszusán. Többek között kijelentette: „Közpénzekből eddig több mint egymilli árd márka kártérítést fizettek ki Nyugat-Németországban közveszélyes náciknak.” Kik részesülnek vajon ebben a támogatásban? A napnál is világosabb, hogy azok, akik oiy’ mérhetetlen bűnt követtek el az emberiség ellen, a- zok, akiknek kezéhez ártatlan emberek ezreinek, tízezreinek vére tapad. Nekik jár kártérítés, mert feldúlták a családi otthonok nyugalmát, mert kon-i centrációs táborokba, gázkamrákba terelték az igaz hazafiak sokaságát. Es mindezt a támogatást abból a pénzből, a1 köz pénzéből fizettek ki, ami-1 ért a nyugat-németországi ' munkás izzadt, a nyugatnémetországi paraszt verejtékezett. 1 A kártérítés pedig csak természetes, hogy azokat illetné meg, akik a nácik karmaiban I sínylődtek, azokat, akiknek, hozzátartozóikat hajtották vesz ■ tőhelyre. De a háború és a fasizmus áldozatai hiába várják! ezt, hiszen a nácik szíve csak| a nácikhoz húz. Ezt Georg j Maurer is alátámasztotta, a- mikor elmondta: ,„..a fasizmus | áldozatai még ma is hiába várnak támogatást.” Mert jószí- vűek a nyugat-németországi hatóságok. De a maguk módján, úgy, hogy az áldozatok helyett a hóhérokon esik meg a szivük. TTTTTTTTTTTTTffTTTTTTTtTTTrmtl rVTVTTTTVTTVTTTTTTTT A Nagy Októberi Forradalom emlékezetes helyein EGON ERWIN KISCH: LENIN BÚTOROZOTT SZOBÁJA A Spiegelgasse férné is, oldalról is emelkedik. O- lyan szűk, hogy kézikocsi sem fér át rajta, és ha eleinte szinte erőlködik, hogy felkapaszkodjék, a zürichi hegyre, félúton mégis újra le kell ereszkednie, anélkül, hogy házacskái ablakának kilátást nyújtana a Limmat-folyó hullámaira, a hó kristályos végtelenségére és a beültetett lejtő kékeszöldjére. Errefelé nem laknak turisták, se nászutasok, itt kis kézművesek és munkások élnek, itt él a szocialista körökben Lenin név alatt ismert Vlagyimir II- jics Uljanov is. Lenin, akit elvtársai tiszteletben tartanak, mindenki más pedig kigúnyol következetessége és határozottsága miatt. Lenin — az utópia matematikusa, az „őrült” aki pontos alpossággal kiszámította a proletárdiktatúra szükségszerű bekövetkezését, mintha a Romanovok hajlandók lennének egy száműzött számításának kedvéért lemondani a századokon át örökölt trónjukról, kivonulni a Kremlből, hogy oda beköltözhessen egy zürichi kis cipész albérlője. Igen Kämmerer úr — cipész. Ügy ismerkedtem meg vele, hogy felkerestem műhelyében, a Spiegelgassen, hogy meg javíttassam vele a cipőmet. Miután a munkáért SO Happen-* kért, lehúztam a cipőmet, ő ráhúzta a kaptafára és a beszélgetés hamarosan az albérlőjére terelődött, aki másfél éven át, 1916 elejétől 1917 áprilisáig lakott nála, a suszter- műhely melletti házban, a Spiegelgasse 14. szám alatt, fent a második emeleten. Kämmerer mester 1917 májusára felmondta a lakását és átköltzött a Cul- man utcába, ahol ismét biztosítani akart Uljanov úrnak és feleségének egy kisszobácskát. — De erre, sajnos, már nem került sor — beszéli a cipész. — 1917. április 8-án Uljanov úr közölte vele, hogy nyomban el kell utaznia. Én így feleltem: — De, hiszen a szoba május 1- ig ki van fizetve, miért akar máris elmenni? Azt válaszolta, sürgős dolga van Oroszországban. Igen, csóváltam a fejem, mert, hogy valaki veszni hagyjon félhavi lakbért, különösen, ha nincs is felesleges pénze, mint Uljanov úrnak az mégis csak furcsa. Nem igaz? Hogy máskülönben milyen bérlő volt Uljanov úr? Istenem én meg voltam vele elégedve, huszonnyolc frankot fizetett a szobáért havonta, annak idején a háború alatt, ez megfe-i lelő bér volt, ma már többe ke- rülne, legalább 35—40 frankba; nem volt vele sok munkánk. A konyhát használhatták, úgy szólt a megegyezés. Uljanovné főzött, többnyire tojást, rengeteg borsot szórtak rá és mindig teát ittak. Uljanov úr az egész áldott napot az asztal mellett töltötte, könyveket, újságokat olvasott és késő éjszakáig írogatott. Ojjé, hogy mennyi levelet és újságot kapott! Nézze csak, ez a sarok naponta megtelt vele és Uljanov úr maga járt érte, hogy a postásnak ne kelljen olyan gyakran felmásznia a lépcsőn. Ebben a bizonyos sarokban állt a pult, mindjárt az ajtó mellett. Alul „Bottines" felirattal ellátott papendekli-doba- zok. Felette elegendő hely a Gorkijtól, Luxemburg Rózától, Csi- cserintől és másoktól érkezett levelek számára. — Némelyik levél „Lenin” névre volt címezve és meg is kérdeztem Uljanovnétól, hogyan lehet az. Akkor elmagyarázta nekem, hogy ők orosz menekültek és ez valami felvett név. — Jó, rendben van, feleltem én, ehhez nekem már semmi közöm. Önök szabályszerűen be vannak jelentve, a többi nem az én dolgom. Kämmerer úr ül a verpángon és kalapálja a cipőm sarkát. — Amikor elköltözött Uljanov úr és felesége, rettenetes sok írást és újságot, egy egész halmot kellett elégetnem, hiszen nem cipelhettem magammal az új lakásba és hogy ilyen nagy ember lesz belőle Oroszországban, esküszöm önnek, azt sose gondoltam volna. Búcsúzóul sok szerencsét kívántam neki és ezt mondtam: — Remélem, Oroszországban nem kell majd any- nyit dolgoznia, mint itt, Uljanov úr! Elgondolkozva felelte: ■— Azt hiszem. Kämmerer úr Pétervárott még több dolgom lesz. — No — véltem én —, még többet összeirkálni, mint itt, talán nem is lehet. De hogyan találnak majd mindjárt szobát, Oroszországban állítólag nagy a lakáshiány? — Szobát bizonyára fogok kapni — felelte nekem Uljanov úr —, de hogy olyan csendes lesz-e, mint amilyen «3 öné volt Kämmerer úr, azt nem tudhatom. — Aztán elutaztak. Kämmerer úrráver talán, hogy megerősítse a bérlőjétől kapott dicséretet — ka- lapácsával a foltra, amely cipőmet fogja díszíteni. Átveszi a pénzt és miközben a cipőmet húzom, átmutat a szomszéd házra. — Az ablak odafent, az volt Uljanov úr szobája. Most Stocker kárpitos lakja. Lehámlatt vakolat a homlokzaton, a földszinten a Jákob kútjához címzett vendéglő, a falépcső meredek — inkább létra, mint lépcső. Stockemé bevezet a kis kamrába, amelyet Kammrer úrtól valaha Lenin bérelt. Egészen alacsony szobácska, az ember ki sem nyújtózhat rendesen, mert beleveri a kezét a plafonba. Ott, ahol most az asztal áll. állhatott akkor is, hiszen másutt nincsen helye a huszonnyolc frankos szegényes szobában. Az asztal, amelynél a szűk utca homályos fényében egy menekült üldögélt. (Jó Sándor fordítása.)
