Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-09 / 236. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. október 9,, szerda eMntlísi Uicadá Szerencsés lucernamagíogás A megye termetén 700 mázsa lucerna- és vörösbere-magot csépeltek el eddig. Az együttes termésátlag 110—130 kg holdanként. A kevermesi Petőfi Tsz-nek 50 hold lucernája 120 kg-ot fizetett holdanként. A dobozi Petőfinek viszont sokkal nagyobb szerencséje volt a megfogáshoz. A második kaszálást hagyta meg magnak s az holdanként 210 kg-ot fizetett. Piaci terményárak Az új kukoricából megyeszer te egyre több kerül piacra. Békéscsabán, Orosházán 200—300 mázsa volt legutóbb a felhozatal, Gyulán viszont több mint 500 mázsa. A kukorica ára általában 120 és 160 forint között mozog. Az árpát 250—280 forintért, a búzát 230—250 forintért adják mázsánként. Több piacon megjelent a lucerna- és a vörösheremag, az előbbiért 40 forintot, az utóbbiért 20 —30 forintot kérnek kg-onként, Még kevés istállótrágyát kaptak a földek A termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok a gabonaaratás és cséplés befejezése óta 61 ezer hold földet terítettek meg istállótrágyával a megye területén. Ez így szép nagy számnak tűnik, de ha figyelembe vesszük megyénk szántóterületét, tokkor nagyon kevés, mert csak 9—10 százalékára jutott istállótrágya a kívánatos 25 százalék helyett. A szarvasi járásban a szántóterület 12 százalékát, 6472 holdat terítettek meg eddig a tsz-ek, és az egyénileg gazdálkodók. A kondorost Dolgozók Tsz szántóföldjének 20 százalékán végzett istállótrágyázást. A mező- kovácsházi járásban 14 100 holdat trágyáztak meg, az orosházi járásban 8147, a gyulai járásban pedig 3514 holdat. A betakarítási munkák elvégzése után minden bizonnyal több ezer hold földre kerül még az idén istállótrágya. iaMq&tÁk A Gödöllőd Agrártudományi Egyetem KISZ-szervezetének kezdeményezésére néhány héttel ezelőtt termelőszövetkezet, alakit ,a. Gödöllőhöz közeli Mogyoródon —1 egyetemi hallgatókból. Egy f&Ü&i lőtt termelőszövetkezet területén, állami tartalékföldön kezdték meg a közös munkát, egyelőre harmincán. Próbálkozásukat a faluban sokan kétkedéssel nézték, meg is kérdezték: komolyan, vagy szórakozásból fogtak-e hozzá? Az egyetemisták tényekkel válaszolnak: Tanulás után mindennap, s vasárnaponként is kimennek a gazdaságba, szántanak, trágyáznak, vetnek. Egész földjükön el akarják végezni a mélyszántást, s húsz holSZÜLETŐBEN a KISZ-induló A Kommunista Ifjúsági Szövetség nemrégiben meghívásos pályázatot hirdetett 12 költő részvételével a KISZ induló megalkotására. A pályázat határideje a napokban járt le, s a beérkezett munkák azt Ígérik: hamarosan megszületik az ifjúsági szövetség indulója. Az ötezer forintos első dijat Vasvári István: A párttal a népért és Ifjú zászlónk című két verse között osztották meg. Második díjat kapott Hárs György: Ma küzdeni együtt kell című pályamunkája és Csepeli Szabó Béla: Ifjú kommunisták éneke című költeménye. (MTI) dón vetnek az ősszel rozsot és árpát. Az egyetem vezetősége örömmel üdvözölte és segíti a fiatalok kezdeményezését. Három tanszék do-1 cense vállalt védnökséget a tsz felett, s gépeket is bocsátanak ren delkezésükre. am Hídvégi Tibor mezőberányi rádióamatőr vevőkészülékének hangszórójában is jelentkezett a szovjet „holdbébi'* A napokban számoltunk be arról, hogy a Békés megyei rövid- hullámú rádióamatőrök országszerte, sőt világszerte is kitűnő eredményeket érnek el. Mi sem természetesebb annál, hogy most, amikor az egész viliig, de különösen a rövidhullámú amatőrök népes tábora a szovjet mesterséges „holdbébi” lázában ég, a mi ama ■tőreink is készülékeik mellett ül nek, és skálájukkal a világűrben kutatnak a műhold jelzésed után. Amikor világgá röppent a szén zációs hír, néhány óra múlva már amerikai és angol rádióállomások is jelentették, hogy felfogták a „holdbé'oi" rádiójának bip-bip-bip jelzéseit. Csodálatos és lenyűgöző eredménye ez az emberi tudománynak, az akaratnak, és joggal mondhatjuk: az évszázad legnagyobb tudományos eredménye, hiszen a szovjet „holdbébi" — a- hogy a párizsi lapok elnevezték — megnyitotta az utat a világűrbe, a csillagok felé. Kutatnak a rádióamatőrök És eredményesen! De ne vágjunk a dolgok elébe, előbb elmondjuk a tegnap délután legszenzációsabb eseményét. Mezőberényt hívtuk telefonon, és Hídvégi Tiborral, az ország egyik legkiválóbb rövidhullámú amatőrével beszéltünk. „Fogta-e már a „holdbébi” jelzéseit?” Válasz: „Még nem, de délután készülök világűr- vadászatra... Szívesen látom a sajtót, remélem, nem hiába...” Kora délután indultunk Hídvégi Tiborhoz. Fél kettőkor kopogtatrTTTTTfTTT»TTtTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT'fTT?TTT Á tekintélyféltők i A lapunkban Fekete Pál és társainak bűnügyét Befejeződött a vizsgálat Fekete Pál, Tóth volt honvéd alezredes és társainak ellenforradalmi bűnügyében, és átadták őket a szegedi katonai ügyészségnek. Értesülésünk szerint hamarosan megtartják a tárgyalást, amely valószínűleg Békéscsabán lesz. megbírált párt vagy állami szervezetek egyes vezetőitől az utóbbi időben többször hallottunk olyan véleményt, hogy bíráló cikkünkkel lejáratjuk a szervezetet, ártunk tekintélyüknek. Ilyen véleményeket hallottunk legutóbb a békéscsabai tanácson és másutt is. Az elvtársak azt is szemünkre vetik, hogy a munkában észlelt fogyatékosságokat, miért nem a hiba elkövetőivel, vagy azok- feletteseivel beszéljük meg. „Miért kell mindjárt megírni?” — kérdezik méltatlankodva. Megértem, hogy vannak megyénkben, akik nem veszik szívesen, ha esetenként a szeny- nyest is kiteregetjük, különösen nem, ha azt személyreszólóan tesszük. Azonban meg kell mondanom: azért nem az újságíró, vagy a szerkesztőbizottság a hibás, hanem azok, akiknek mindig akadnak szennyeseik, és nem igyekeznek azokat minél gyorsabban tisztára mosni. A bírálatról, mellyel minden esetben segítem szándékozunk, természetesen a jövőben sem mondunk le, sőt fokozzuk a hiányosságok feltárását. A megyei pártszervezetek tagjainak, a saji tó munkatársainak a tanácsok dolgozóinak, az üzemek, vállalatok és gazdaságok munkásainak, vezetőknek és beosztottaknak egyaránt vannak olyan politikai, termelési és kulturális eredményeik; hogy ezekre támaszkodva nyugodtan kiteregethetjük az itt-ott még meglévő fogyatékosságainkat, esetenként súlyos hibákat, olyan jelenségeket, melyeket a közvélemény lépten-nyo- mon bírál és elítél. UiekiníélytéHőfel ^dig janak gondol arra, hogy tekintélyüket nem akkor veszítik el, amikor nyilvánosan jogos bírálatban részesülnek, hanem éppen akkor veszítik el, amikor nyilvánosság előtt nem válaszolnak a bírálatra, hogy abból mit fogadtak el és milyen intézkedéseket tettek az említett fogyatékosságok megszüntetésére. Ki nem érezte már azt a bizalomgerjesztő boldogító érzést, amikor jogos bírálatát megértéssel fogadták: megköszönték a segítséget, és a hiba megszüntetésére gyors intézkedés történt? De mennyire felháborító ennek a gyakorlatának kínzó ellentéte, amikor a bírálat jogosságát „szőrszálakba” kapaszkodó módon mellékes epizódokat hangsúlyozva kimagyarázkodással a- karják elütni, visszautasítani. Ez utóbbi gyakorlat egyáltalán nem segíti elő a tömegkapcsolatok erősödését. Igen hasznos lenne, ha a sajtóban megjelent bírálatokra, az illetékesek az újságban válaszolnának. Követendő példaként említjük meg a Moziüzemi Vállalat vezetőségét és azokat, akik hozzájuk hasonlóan cselekedtek, amikor a megyei lapban bírálat útján segítséget kaptak. Minden kertelés nélkül, őszintén megköszönték a bírálatot és értesítették a lakosságot a megtett intézkedéseikről. Ezeknek az elvtársafcnak nem csökkent a tekintélyük, sőt irántuk növekedett a lakosság bizal-< ma. Boda Zoltán tunk ajtaján, és egy külön szobában, ahol valóságos laboratóriumot rendezett be, már a szükséges elő' készületek közben találtuk és üdvözöltük. — A moszkvai rádió közlése alapján pontos periódus-táblázatot állítottam össze a műhold keringésére vonatkozóan, — mondja , most, délután 14 óra 37 perckor, később pedig 16 óra 12 perckor és 17 óra 50-kor kell vételközeibe érkeznie. Az idő most 13 óra 35 perc. Az első periódusra üzembehelyezem a vevőm, és... meglátjuk. Hét és iél, és 15 méteres hullámhosszon ad a „holdbébi" rádiója — Szovjet rádióamatőr folyóiratban is olvastam már a műholdról, leírást is közöl, és tájékoztatja az amatőröket, hogy két adója a 7,5 méteres és 15 méteres rövidhullámon sugározza majd különös jelzéseit. Amíg a vevőkészülék beállítása tart, lapokat, jelentéseket böngészünk. „29 ezer kilométeres sebesség... 95 percenként kerüli meg a földet! — óriási tudományos szenzációk ezek, és e pillanatokban még szinte beláthatatlanok. Beszélgetünk. A kis laboratórium-szobában különös izgalom vibrál: ha szerencsénk lesz, olyan eseménynek leszünk tanúi, mely büszkeséggel tölti el az embert: ime, az akarat, a ..tudás milyen csodákat képes produkálni! És — legyünk őszinték — a szovjet tudomány e nagy győzelme jóleső érzéssel tölti el az ember szívét: mert a szovjet „holdbébi” a haladás ígérete, és nem veszély az emberiség számára. Valahogy így írta ezt egy párizsi francia újság is, a Combat, legutóbbi kiadásában, amikor párizsi jelentések is világgá kürtölték, hogy a „hold- bébi” kétszer áthaladt a francia főváros felett. Figyelem! Közeledik a periódus ideje! Hídvégi Tibor elfoglalja „hadállását” a zümmögő adó-vevőkészülék mellett. A skála mutatóját a 15 méteres hullámhosszra hajtja, és a precíziós műszer a 20.005 megaciklusra állítja a vevőt. Idő: 14 óra 35 perc! Figyelem! A hangszóróban amatőrök morze-jelei csipognak. óriási a hangzavar, a káosz az éterben, óránk másodperc- mutatója petyegve rója a köröket: még egy perc, és megjelennek a jelzések, ha ugyan a vételi viszonyok nem tréfálják meg Hídvégi Tibor erős vevőkészülékét is, és sikertelen marad a kísérletünk... De figyelem! Csend! Itt van! Bip-bip-bip .„ robbanásszerű vétel, tiszta jelzések Szeretnénk felkiáltani, és hurrázni örömünkben. Hát nem csodálatos ez? Itt ülsz ebben a kis labor-szobában, egy halkan zümmögő, rövidhullámú vevőkészülék előtt, és a sok csipogó földi mor- ze-jel közül diadalmasan kirobban egy hang, jelzés: bip-bip-bip... jelzések a világűrből, a szovjet „holdbébi" életjelt ad magáról!... Csodálatos! A szemünk összevillan, és mint a legszebb mozarti muzsikát, úgy hallgatjuk a „hold- bébi” jeleit. — Kéttized másodperces most a jelzés periódusa — állapítja meg Hídvégi Tibor — és a hangszóróból egyre szól, diadalmasan, minden morze-csipogást túlharsogva! bip-bip-bip!... Hirtelen tűnik el. 14 óra 39 perckor már semmit nem hallunk, az éterben újra átveszik tereiket a földi morze-jelek, apróhangú, kis csipogások. A „holdbébi" tovaszá- guldott pályáján, és talán már valahol Kairó felett jár, és közeledik a messzi Fokföld felé! Az ember akaratlanul is körülnéz, vagy — bocsánat: — megcsípi magát, hogy nem álmodik-e? Hiszen minden olyan, mintha Verne Gyula boszorkánykonyhájába cseppennénk bele, és szédülünk a sok új benyomástói, mondhatjuk úgy is, hogy: csodától. Mit hoz még a holnap, hiszen a jelentések szerint a szovjet tudósok már a hold és mars-rakéta kidolgozásán, építésén dolgoznak? Szédületes, és felemelő érzés, — le sem tagadhatjuk, mindannyiunk szemében ez csillog, amikor Hídvégi Tibor megjegyzi: „a „holdbébi” újból eltűnt a világűrben, kilépett a vételi sávból...” Prágától Sztálingrádig és túl az óceánon minden amatőr készüléke mellett ül Még le sem csillapodtak az izgalom és a feszült figyelem hullámai .amikor Hídvégi Tibor iónjára (mikrofonos-beszélgétésre) állítja adó-vevőjét, és összeköttetést keres külföldi amatőrökkel, hogy a „holdbébi" jelzéseinek vételét vjlággáröpítse. — CQ... CQ... Hier ist ungarische ‘ámatőr-sitacion... HA-8-WS... HA-8- WS... bitte kommen... bitte kommen... Vételre kapcsolunk. Egy prágai amatőr azonnal jelentkezik — OK-l-HI... OK-l-HI... bitte kommen HA-8-WS.... HA-8-WS..,A hangszóróban tisztán és érthetően beszél a csehszlovák rádiós-kolléga. Gyors szóváltás, Hídvégi Tibor közli: 14 óra 37 perckor vettem a szovjet műhold signál- jait. A prágai amatőr válaszol, neki is sikerült: délelőtt, greenwichi idő szerint 12 óra 10 perckor, ami a mi időnkre számítva 11 óra 10 percet jelent. Újabb állomás jelentkezik: UB- 5-KLS, Szovjetunió, Sztálingrád..* A szovjet rádiós-kolléga is öröm- rr ü nyugtázza Hídvégi Tibor adását, és közli: a „holdbébi” jeleit ő is vette, keleteurópai időszámítás szerint hétfőn reggel 5 óra 23 perckor! 17 óra 50 perc: újból jelentkezik a „holdbébi" Gyorsan suhan az idő, és a külföldi összeköttetések után 17 óra 50, perckor, a „holdbébi” újabb visszatérési periódusán megint a 15 méteres hullámsávon kutatunk; Néhány pillanat után kitörő örömmel üdvözöljük a jelzéseket, a „holdbébi" itt száguld valahol a középeurópai kontinens felett; Bip-bip-bip-bip... szakadatlanul pattognak a jelek a hangszóróban, majd egy perc, és hirtelen eltűnnek. Nehéz elmondani, mit érez az ember. Valahol száz és száz kilométer magasságban száguldó, emberkéz alkotta égitest sugározza szét az egész világba jeleit: bip- bip-bip... és e jelek a tudomány, a békéért, emberi haladásért harcoló szovjet tudomány világraszóló győzelmét hirdetik. A titokzatos világűr, ime: behódol az ember előtt. Sass Ervin
