Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-01 / 229. szám

1957. október 1., kedd BÉKÉS MEGYEI NÉPfJJSAG 3 A minőségi munka díjazása * “ ,e.r.",e* ,. * a kerti magvakból Mezőhegyesen Mezőhegyesen, az ország legna­gyobb múltú állami gazdaságában a földszabadulást követő években állandó munkáshiánnyal küzdöt­tek. A gazdaság gépesítése sem volt kielégítő. Évről-évre arról ér­tesültünk, hogy a gazdaság ráfize­téssel termel. A gazdaság vezetői keresték, kutatták a ráfizetés okait A munkaszervezést, a bérezést, a dolgozókkal való törődést igaz ala­posan tanulmányozták, végülis a fennálló rendelkezések hiányossá­gaiban keresték a hibát. Pedig lé­nyegében a rugalmas elgondolá­sok, ötletekben gazdag tervek hi­ányoztak. Az embert, a dolgozót gépnek, robot munkát végzőknek tekintették. A dolgozók problémá­jával nemigen törődtek. A kerese­ti lehetőséget, helytelen munka- szervezésekkel lerontották. A dol­gozók a termelésben így érdekte­lenekké váltak. A traktorosnak — ha szántott — az volt a fontos, hogy az eke után a fekete földszalag minél szélesebb és nagyobb terjedelmű legyen, mert így többet keresett. Az ara­tásban csak a lábon álló gabona holdjait számolták, s nem nézték a betakarítási veszteséget. A cu­korrépaszedésnél sokszor fél ter­mést takarítottak be, mert a ré pát a földbe szaggatták. Tovább folytathatnánk ezeket a dolgokat de úgy gondoljuk, felesleges a már most hegedő sebeket újra fel­szaggatni. Az idén már más a helyzet Minden megváltozott, ez az em­berek munkaerkölcsében, felelős- eégérzetében beállott változásban mutatkozik meg. Most mindenki dolgozik, végzi feladatát. Az em­berek úgy érzik, megbecsülik ő- ket, ez pedig kétszeres-háromszo­ros munkalendületet ad. A gazdaság kamarás! kerületé­ben is ez tapasztalható. Az emberek szorgalmasan dolgoznak, nem is csoda, hogy naponta száz forintot is keresnek. Tálas And­rás és felesége naponta 400 négy­szögöl cukorrépát szed fel és tisz­tít, meg, de ennél egyesek nagyobb teljesítményt is elérnek. Táiarék és a többiek munkájá­ban még az irigység sem találhat hibát. Gyorsan megy a munka, mert segít a gép is. A kerület gé­pészei egy Lanz-Bulldog gumike­rekes traktor hidraulikájára esy derékszögben hajlított, traktoreke cswosaját szereltek, Ezt a hidrau­lika a földbe a répasorok alá nyomja és vontatás közben min­Várktú időjárás Felhőátvonulások, több helyen eső. Mérsékelt, időnként még é- lénk északi, északkeleti szél, az éjszakai lehűlés erősödik, helyen­ként gyenge talajmenti fagy, a nappali hőmérséklet alig változik Várható legalacsonyabb hőmér­séklet éjjel: 3—8, legmagasabb nappali hőmérséklet 10—13 fok között. den répát megmozdít. Béni István traktoros így lazítja a cukorrépa­sorokat reggeltől-estig. Milyen a kereseti lehetőség? —kérdeztük a szedőket és a trakto­rost. — Nagyon jó — hangzott a vá­lasz. A traktoros naponta 70—80 fo­rintot keres, a szedők pedig 100 négyszögölenként 37,50 forintot & ha minőségi munkát végeznek, még 10 forint jutalmat is kapnak. Hogy mennyire helyes és hasz­nos ez a bérezési forma, arról a cukorrépatábla rendje és tisztasá­ga tanúskodik. Hiba azonban még­is akad, mert a traktoros, aki vég­eredményben a répa lazítását vég­zi, a szedőkhöz hasonló minőségi jutalmat nem kap, pedig a mun­ka oroszlánrésze a répasorok gon­dos fellazítása szaggatás nélkül — az ő érdeme. Lehet, hogy a trak­torosok részére van cél jutalom, de ezt Béni Istvánnal még nem tu­datták, pedig a munka minőségén lehetne javítani, ha a gazdaság vezetősége még nagyobb és jobb teljesítményre ösztökélné őt, és a többi trakorost. Dupsi Károly Az idei kertimagtermelés általában jó közepes. Egyes fajtákból — mint például a fajtaborsóból és a káposz­tamagból csúcstermés volt, s minőség­ben is megfelelnek a követelmények­nek. Az év elején nagy volt a veszély a hagymafélék vírusos és peronoszpó- ra fertőzésére, de slkerQlt idejében kivédeni a kárt, s előreláthatólag i)ő készleteink lesznek a jövő tavasszal a tavaly annyira hiányolt hagymamag­vakból is. A termeltetésben további javulásnak számít, hogy a termelőszövetkezetek nagyobb számban kapcsolódtak a magtermelésbe, s a vetésterületüket is jelentősen bővítették. Ez egyúttal a mag minőségi javulásában, különö­sen pedig az egyöntetűség kialakításá­ban határozott előrelépést jelent. Fajtaborsóból 1954—1955-ben 724 va­gon volt a termés, az idén 1900 vagon­ra valót gyűjtünk be a szerződött termelőktől s harmincöt féle kerti­mag termelési volumenje pedig az 1952— 53. évi 37 vagonról 130 vagonra növekedett. Magexportunk fejlődését egyrészt régi vevőink és bértermeltetőink igé­nyeinek fokozódása, másrészt az új piacok jelentkezése jellemzi. 1952— 1953- ban csupán hatmillió forintot ho­zott a magexport, s ez alig öt év alatt már több mint tízszeresére: 61.6 mil­lió forintra nőtt. Vásári mozaikok Az őszi nap mintha megsajnálta volna vasárnap délelőtt a csabai őszi vásár látogatóit, s hogy ne di­deregjenek néha-néha elöbújt a felhők párnái közül. Hiába vállalkoznánk arra, hogy részletes beszámolót, írjunk a vá­sárról, nem sikerülne pontos képet adnunk, így csupán néhány jelleg­zetes vásári mozaikot mesélünk el. Kétségtelen, hogy legnagyobb sikere — mint általában minden vásáriban — a lacikonyháknak volt. A nézelődók és vásárlók itt enyhí­tették éhségüket, 6 a közelükben levő ital mérésekben leöblítették torkukat egy-egy pohár sörrel. Akik még jobban akartak szóra­kozni, azok felkeresték a Jókai vendéglőt és a híres Kondoros! csárdát. Mindkét helyen bőven volt Ital, étel, szólt a 2ene. Legtöbben mégis a Kondorosé csárdában időztek. Oda csalta őkel a sült pecsenye illata, az ízletes birkapaprikás, no meg Lakatos Tamás kitűnő cigányzenekara. ' * A Kiasziktér az ifjúság eldorá- dója volt. Megtalálta itt mindenki az őt érdeklő szórakozást. A fiata-1 labb korosztály a kis forgón, a nagyobbak a motoros hintán töltöt­tek vidám perceket. Szapora durranás jelezte, hogy „teljes üzemmel” dolgozik a céllö­völde. Egy kicsit távolabb a forgóktól és a céllövöldétől meglett, komoly emberek szakértő szemmel mére­gették a mezőgazdasági kisgépeket az orosházi mezőgazdasági szaküz­let pavilonjában. Inkább csak né­zegették a gépeket,, vásárolni ke­veset vásároltak. Az a néhány cikk — ijáskocsi, lószerszám, morzsoló, répavágó,, daráló — amit eladtak nem azt jelenti, hogy nem volt pénzük az embereknek. Volt, csak a parasztember megfontolt vásárló és nehezen szánja rá magát, hogy vegyen. — Ez igen, — csettintettek nyel­vükkel az emberek a borkóstoló előtt. Valóban bor ez, mégpedig a javából. Hiába, a tőkén termett szőlőbornak nincs párja! S ahogy igazolják is ezt, néhány pohárnyi kóstolás után bizonytalan léptek­kel, virágos jókedvvel hagyták el a borkóstolót. Nagy keletje volt a rádiódon kerékpárokon, motorokon kívül a ruházati cikkeknek is. Sokan vá súroltak a nagy választékból téli ruhának való szövetet, posztót, téli kabátot. Ha valaki csak úgy minden különösebb érdeklődés nélkül, tárgyilagosan benézett a ruházati cikkeket árusító kiske­reskedelmi és földművesszövetke­zeti árudákba, megállapíthatta, hogy' tetemes mennyiségű télika­bátot adtak el. Erről tanúskodtak az egyre üresedő fogasok. Hogy ne csak ilyen aprónak tű­nő vásári dolgokról árulkodjunk, elmondjuk azt Is, hogy a kétnapos őszi vásár forgalma több mint hat és félmillió forint volt! Ez az ősz-* szeg önmagáért beszél. Szabó gyetemes érdek Hány meg hány dolgozó pa­rasztot láttam 1945-ben nem a- ludni, vajúdni, pattanásig feszülő ideggel töprengeni, hogy elfogad­ja-e a földet, amit a gróf vagy va­lami nagyságos úr birtokából ki­hasítottak. Volt akinek ott vé­nült meg a lucernája a kikaró- zott földön, csak akkor merte le­vágni, amikor már mások haza- hordták. Félt, hogy visszajönnek a földbirtokosok. Mennyi vad mende-monda volt a forintról, a 3 éves tervről, a gépállomásokról. A termelőszövetkezetnek még az említésétől is rémüldözött a pa­rasztság többsége. Egyrészt a jót­akarók álarca mögé bújt ellensé­geink rémísztették őket kiagyalt mumusokkal, másrészt túlságo­san belelovalták magukat a min­den újtól való idegenkedésbe. Hányán meg hányán mondták: „inkább felkötöm magam, mint­hogy a tsz-be lépjek”. Ezt mond­ta Barkóczi Pál is Füzesgyar­maton. Néhány év múlva ő volt a közös gazdálkodásnak egyik legjobb híve. Sokan léptek be ilyen előzmények után. Most is vannak még éppen ele­gen, akik húzódoznak még a min­den megkötöttség nélküli és sok jelentős kedvezményt biztosító egyszerű társulástól, szakcsoport­tól, vagy a termelőcsoport­tól is. De most már vál­tozott a jelszó. Nem azt mondják, hogy „inkább a kötél”, hanem azt, amit a bucsai Váradi István: „Hiába mondanak nekem akár­hány példát, akkor lépek be, ha érzem, hogy jobb”. Ebben telje­sen igaza van Váradi Istvánnak, előbb az érzésnek kell megváltoz­nia. Az érzés, a szeretet, a meg­szokás köti az embert valakihez, vagy valamihez. A legtöbb ember­nek hiába ajánlanának cserébe egy jobb házat, jobb földet az ö- vénél egy másik megyében, vagy akár másik faluban is, nem men­ne, mert odaköti a rokonság, az ismeretség, a megszokás. Bebizo­nyosodott tény, hogy az egyéni gazdálkodáshoz nem a közös gaz­dálkodásnál nagyobb előnyök, jobb lehetőségek és kilátások, ha­nem a megszokás húzza, marasz­talja a dolgozó parasztokat. A társadalom fejlődésének min­den szakában volt egy megszokott gazdálkodási életforma, amelybe bele születtek, vagy amit meg­Isiét termelőszövetkezetet alakítottak a bucsai aazdák A Békés megyei Bucsa község­ben — több-kevesebb sikerrel — két termelőszövetkezet működött egy évvel ezelőtt. Az októberi zűr­zavarban teljesen feloszlottak a szövetkezetek s mindössze néhány tag maradt meg az Üj Alkotmány névé« alakított termelőszövetkeze­ti csoportban. A bucsai gazdák összehasonlították ezévi eredné- nyűket az annak idején a szövet­kezetben szerzett javakkal s belát ták, hogy a nagyüzemi gazdálki dás nagyobb szelet kenyeret bizto­sít a családnak. Ezért az Űj Al­kotmány Tcs-t hármas típusú­vá „léptették elő", ezenkívül tizen­hat család 100 hold állami tarta­lék földön megalakította a Kos­suth Termelőszövetkezetet, néhá- nyan pedig száz holdas halastó és negyven hold föld birtokában megszervezték a Rákóczi Halá­szati Termelőszövetkezetet. A bu­csai termelőszövetkezeti tagok az munkákat már közösen vég- aflfr. " • * ' » -' I szoktak az emberek. De ezeket a szokásokat a lomtárba paran­csolta a megállíthatatlan fejlődés. Hiába hadakoztak egyes őseink István király ellen tűzzel-vassal a kalandos életmód fenntartásá­ért. A fejlődés, a nemzet létének érdekében meg kellett szüntetni a kalandozást. Most a fejlődésnek ahhoz a pontjához érkeztünk, a- mikor a történelmi szükségszerű­ség követeli ezt meg: a fejlett társadalom egyre növekvő igé­nyének kielégítése. A kisipar és a kisparcellás gazdálkodás a ma­ga primitív termelőeszközeivel, a társadalom létszükségletét sem ké­pes megtermelni, nemhogy a nö­vekvő igényeket kielégíteni. Köztudomású, hogy hazánk felnőtt lakosságának nagy ré­sze a mezőgazdaságban dolgo­zik. Viszont a nemzeti jövede­lem nagy részét a köztulajdon­ban lévő ipari üzemek dolgozói termelik meg. A mezőgazdaság a nemzeti jöve­delemnek csak mintegy egy har­madát adja. De csak azért kb. egyharmadát, mert a mezőgazda­ság termelési költsége igen ma­gas. S a termelési költségek csökkentése csak a mezőgazdaság technikájának fejlesztésével, a mezőgazdasági termelés gépesíté­sével, vagyis a nagyüzemi gaz­dálkodásra való áttéréssel lehetsé­ges. Az áttérés, a termelési költsé­gek csökkentése, a nemzeti jöve­delem növelése nem lehet közöm­bös egyetlen dolgozó paraszt szá­mára sem, mert a nemzeti jöve­delem egyformán hat a munkások és a dolgozó parasztok anyagi és kulturális jólétére, az ipar és a mezőgazdság technikájának kor­szerűsítésére. Más szóval: a nem­zeti jövedelem nagyságától függ nemzetgazdaságunk egészének fejlődése, dolgozó népünk élet- színvonalának növekedése. Bizo­nyos fokig erre vezethető vissza az, hogy az elmúlt években sok esetben még erőszakos úton is 1- gyekeztek rávezetni a dolgozó pa­rasztságot a nagyüzemi gazdálko­dás útjára. A Magyar Szocialista Munkás­pártnak is a mezőgazdság átszer­vezése az egyik fő célja. Azonban levonta a megfelelő tanulságokat azokból a hibákból, amelyek a múltban az erre irányuló törek­vések közben történtek, A párt agrárpolitikájának té­zisei új irányt szabnak az át­szervezésnek. Először azt hang­súlyozza, hogy a meglevő szocia­lista mezőgazdasági nagyüzeme­inket minél előbb példamatató, modern, belterjes gazdaságokká kell fejleszteni olymódon, hogy az állam teherbí­róképességének megfelelően fel kell emelni a mezőgazdaság fej­lesztésére fordított összegeket.- Csak ezek, és az átszervezés más­hogyanjának meghatározása után, Mvja fel a falusi kommunisták és a termelőszövetkezetek tagja­inak figyelmét, hogy a parasztság és egész népünk egyetemes érde­kében, moljramatos felvilágosít ó- munkával, a fokozatosság elvének betartásával' segítsék a termelő­szövetkezeti útra egyengetni a dolgozó parasztságot Kukk Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents