Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-31 / 255. szám
mi. október 31., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPCJSAG 3 KÍIt§%Í9VADl§OK ELŐTT Megyénk termelőszövetkezetei november 1-vel hozzálátnak a zárszámadáshoz. Tavaly súlyos megpróbáltatások, érzékeny veszteségek érték a termelőszövetkezeteket. Mégis a nagy megpróbáltatás, az ellenforradalom okozta zavarok ellenére megmaradt a termelőszövetkezetek több mint egyiharma- da, s az év első telében újra megalakult 113 nagyüzemi társas gazdaság. Az idén megyénkben 210 termelőszövetkezet, kereken 126 ezer 750 kát. hold földön gazdálkodó, mintegy 14 153 tagja készít zárszámadást, és gazdasági tervet. A közelmúltban végrehajtott megyei felmérés a termelőszövetkezetek felülvizsgálása hasznos tanulságokat adott ehhez a munkához. Olyan tanulságokat, melyek minden termelőszövetkezeti tag figyelmét ráirányítják a közös gazdaságok további erősödéséhez szükséges tennivalókra, örvendetes — bár ebben az évben jóval nagyobb földterület jutott egy termelőszövetkeaetí tagja, — az őszi munkák, a terményt«'takarítás jól haladt. Legfőbb magyarázata ennek az, hogy megnövekedett a termelőszövetkezeti tagok munkakedve, megjavult a munkafegyelem. Biztató, hogy az idén megváltozott a vetésre kerülő növényék területeinek arányszáma is, mellyel komoly lépést tettek termelőszövetkezeteink a belterjes gazdálkodás irányába. Mind ennek része van abban, hogy az idén — előzetes számítások szerint — legalább öt-hét forinttal nagyobb lesz egy munkaegység készpénzértéke, mint az eknúlt években volt. A munkaegység pénzértéke a zárszámadások befejezésével előreláthatólag meghaladja a 30—32 forintos megyei átlagot. A szép eredményeiket hibák is ikövették. Komoly gondot okoz, hogy az idén csökkent a cukorrépa és más ipari növények vetésterülete. Nehézség termelőszövetkezeteinknél az is, hogy nincs elegendő mennyiségben istállótrágya a talaj tanerőiének visszapótlására A nagyobb fokú feloszlások, kilépések, állatelhurcolások kissé visszavetették a kösös állat tenyésztést, ennek ellenére sok helyen hiányzik a fajtiszta állatok számának emel'"‘«éré irányuló törekvés. Megyénkben csak a szarvasmarha létszám mutat javulást a tavalyinál, a 100 kát hold földre eső számarány 7,3-ről 7,4-re emelkedett. Több állatfajtánál sajnos lemaradás tapasztalható a létszám- növekedésben. örvendetes, hogy újabban történtek erre konkrét javaslatok és sok termelőszövetkezet az új gazdasági évben tervez fajtiszta állatvásárlást. Komoly gondot okoz a termelőszövetkezetek lemaradása az árutermelésben, pedig ez az egyik a- lapvető tényezője annak, hogy a nagyüzemi társas gazdaságok kézzelfoghatóbbá, vitathatatlanabbá tegyék fölényüket az egyéni kisüzemekkel szemben Az árutermelés nem csupán magánérdek, jövedelmet ad a termelőszövetkezetnek és nagy népgazdasági jelentőséggel is bír. Az árutermelés alacsony színvonala mögött több olyan tényező húződiik, amit a termelőszövetkezetekben éppen a zárszár .iád ás és a jövő évi tervkészítés ide jé- lehet és szükséges alaposan megvizsgálni. Egyik ilyen tényező az, hogy az év végi elszámoláskor, de méginkább előlegosztáskor sok gabonát osztanak ki a tagoknak természetben. Jól hangzik, ha halljuk a dicsekvést, hogy egy-egy tsz-tg 10—12 kilógramm szemes- gabonát kapott egy munkaegységre. Valóban ilyen esetekben tele lesz a szorgalmas tagok padlása, kamrája. De, ha a szövetkezet a megengedettnél többet oszt ki tagjainak, magtárai üresen maradnak, ez pedig aggasztó dolog. Sokat beszéltünk a nagyüzemi gazdaságok állattenyésztéséről, a sertés- és marhahizktlálról. Véleményünk az, hogy a termelőszövetkezetben egy kilógramm kukorica „megforgatva“ háromszorosára nőhet a hizlalással. Hasznára válik bármelyik szövetkezetnek, ha elemzi közös vagyonának alakulását. Azt, hogy saját erejéből és az állam által rendelkezésére bocsátott hitelekből milyen beruházásokat kellene gazdaságába legsürgősebben végrehajtani. Az idén számos termelőszövetkezetben lehetett tapasztalni, — ami biztató —, hogy a lehetőségeikhez képest, minél több saját beruházással igyekeztek közös gazdaságuk vagyonát gyarapítani. Messze vagyunk azonban attól, hogy ezl a törekvést megye- szerte termelőszövetkezeteinkre általánosíthatnánk. Ahhoz, hogy a zárszámadás és a jövő évi tervkészítés elérje igazi célját: a termelőszövetkezetek további erősödésének feltételeit biztosítsuk a szövetkezetek részéről, s még sok minden szükséges. Mindenekelőtt az, hogy rendbe legyen valamennyi termelőszövetkezet könyvelése, nyilvántartása. De nélkülözhetetlen, hogy a tagság, • hozzáértő szakembereik tevékeny részvételéivel készüljön el a zárszámadás, s a jövő gazdasági év terve. Hiba lenne, ha akadna olyan termelőszövetkezet a megyében, ahol a zárszámadási közgyűlés csak a számok sietős felsorolásában merülne ki. S hogy a zárszámadás és a tervkészítés valóban a termelőszövetkezetek gazdáinak, a tagoknak közös munkája legyen, hasznos tapasztalatok, megszivleI 9 lő okos döntések szülessenek belőle, — fontos és felelősségteljes szerep jut mindazokra, akik a párt és a tanácsi szervekben, gépállomásokon, a mezőgazdaság fellen- 1 dítésémek, a termelőszövetkezetek felvirágoztatásának elősegítésére hivatottak. Szín Béla Zsákoló gépeket sserkesatettek He »oh egyesen A Mezőhegyesi Állami Gazdaság központi gépjavító műhelyében légszívó zsákoló berendezés szerkesztésével kísérleteznek. Acs Miklós mérnök újításával egy nagyobb és egy kisebb zsákoló gép mintapéldánya elkészült. A kisebbikről ez évben ötöt gyártanak, jelenlegi teljesítménye: óránként öt tonna gabonát szív zsákokba. A nagyobbik formájút még tökéletesítik. Kályhagyár építését tervezik Orosházán Az Oroházi Vas- és Fémipari Vállalat különböző fajtájú, kitűnő cserépkályhái országszerte keresettek. Különösen a hordozható, léghevítős cserépkályháik iránt annyira megnövekedett az érdeklődés, hogy az i- gényeket már nem tudják teljesen kielégíteni. Bár az idén mintegy 300 000 forintét fordítottak az üzem fejlesztésére, & új gépeket is vásároltak, az még nem elegendő. Ezért azt tervezik, hogy a meglévő telepükön jövőre korszerű kályháéi csempegyárat építenek több millió forintos költséggel. Húszéves a magyar olajbányászat 1957. novemberérben indult meg a délzalai Budaién (Lispén) a rendszeres olajtermelés és így a magyar olajbányászat a közeli napokban ünnepli húszéves jubileumát. Ebből az alkalomból az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület olajbányászat! szakosztálya és a Kőolajipari Tröszt — Budapesten és a Dunántúl kőolajtermelésének központjaiban — november 13—16 között ankétot rendez, amelyre külföldi ver'■Egeket is várnak. (MTI) Október 31 Csütörtök Farkas Az Októberi Szocialista Fórra* dalom 40. évfordulója alkalmából a párt megyei bizottsága, a megyei tanács is a Hazafias Népfront megyei bizottsága vasárnap, november 3-án fogadást ad azoknak a veterán harcosoknak tiszteletére, akik 1917-ben Oroszországban resztvettek az Októberi Szocialista Forradalomban. A találkozót Békéscsabán, az MSZMP megyei bizottságának épületében rendezik meg. *•. Az IBUSZ békéscsabai fiókja Budapestre, a norvég—magyar mérkőzésre november 10-én társas utazást szervez. Jegyek elővételben a békéscsabai IBUSZ, pénztáránál kaphatók. * Huszonötezer darab törzsibaromfi ellenőrzését kezdték meg a békéscsabai Lenin úti baromfikelte- tőállomás dolgozói. Minden további enyésztésre ellenőrzés alá vont baromfitól vért vesznek és a helyszínen mutatják ki a tyúk, vagy a kakas fertőző betegségét. A beteg jószágokat az egészségesektől elkülönítik és így lehetővé teszik, hogy 1956-ban egészséges 8>apq$£$ibÓvel lássák el a békéscsabai tenyésztőket. *• Zászlóavató ünnepséget tart november 0-án, délután 4 órakor a Nagy Októberi Szocialista Forradalmi tiszteletére a Békéscsabai Hid- és Vízmű építési Technikum „Lékai János“ KISZ szervezete az Ipartestület kultúrtermében. Az ünnepség után az ifjúság tánccal egybekötött vidám estet rcodes. * Az országgyűlési képviselők Békés megyei csoportja november 10- és 15-e között látogatást tesz a Mezőhegyesi Cukorgyárban. Az üzemben beszélgetést folytatnak a dolgozókkal és a meghívott legjobb euikorrépaterrnelőkkel találkoznak. A termelőkkel a cuker- répatermelés legfontosabb problémáit vitatják meg. • A gépállomások megyei igazgatósága jelentése alapján az éves terv teljesítésében a Sarkad! Gépállomás 79,7 százalékkal, a déva- ványai 79,3 százalékkal, a kondoros! 79,1 százalékkal, az orosházi 75,8 százalékkal járnak élen. Az éves terv teljesítésében legjobban lemaradt a mezőgyáni, a kórós) a- dányl és a Mezőkovácshári Gépállomás. A törzs állattenyésztő mezőgazdasági termelőszövetkezetek elnökei, párttitkárai és állatgondozói részére 1957. november 16-án, szombaton egynapos tapasztalatcserét redez a megyei tanács mezőgazdasági osztálya az orosházi Dózsa Tsz-ben* Értesítjük Békéscsaba lakosságát, hogy a Békéscsabai Kiskereskedelmi Vállalat 1957 november 1-én a VI. kerületben, Urszi- nyi Dezsőné utcában megnyitja új húsboltját. iouirw,,, römböltek a kolosszális hareí-szekéfek. "u ’ VILLANÁS Állandó csepergős, szeles idő volt. Az utcák betonján hatalmas, idomtalan tócsákban gyűlt össze a víz, a villamossínek sárga rozsdát rántottak magukra, nem koptatta hátukat a kocsi kereke, — a kocsi- ; vezetők, kalauzok is be- lebódultak a sztrájkba, de hogy miért, azt maguk sem tudták pontosan. A példa ragadós, mások se dolgoztak, hát ők se. Miskolc megbénult. A megszokott villamos- csengés és dobhártyarepesztő csörömpölés meghalt, csak teherautók bőgése, motorok pufogá- sa és egy-egy sarkon ordítozó, jelszavakkal meg miegymással labdázó gyülevészek serege ri- k öltözött... Jó munkát végeztek a mielőbb: egy rendőrtörzsőrmestert a- kasztottak fel szovjet emlékműre. A szerencsétlen ember hullája borzalmas, merev lengéssel himbálódzott a nedves őszi szélben, szájtátíak bámulták, bambán, mások remegve, hogy mi lesz e na^y nekibuzdulásnak a vége, egy asszony megcsuklott és hányt, egy tizenhat é- ves-forma diáklány meg pisztolyt fogott a halottra és rikácsolt: így járnak a gyilkosok!... Leányos, simogató pillantásokra rendelt szemében durvaság és embertelenség, állati szadizmus lobogott. Egy esőköpenyes — hátán hanyagul keresztüldobott géppisztoly fityegett —, hanyagul bökte oldalba: — Hagyd Cuki, fene egye meg. Dög az már, — gyere, iszunk egy féldecit. Cuki ment. A haja lobogott utána, és hősnek érezte magát szegény, hiszen a „forradalom” oltárára még leánysá- gát is feláldozta tegnap este, a volt Tízeshonvéd utcai laktanya egyik szobájában, ahol Viszlai egyetemista-polgártárs volt a parancsnok és minden egyebek atyaistene. Aztán Szabad Európát hallgatták, és eljártak egy mambót. Az éjszakából becsapódó géppisztoly-ropogás a rumtaatök csörgését kitünően pótolta. Éjszaka? Éjszaka és nappal úgy egybefolyt, mint a vér a betonút tócsáival. A „megyei forradalmi tanács” tagjai, és a„nép által választott vezetők” naponta cserélődtek és nyírták ki egymást, mert nem szívlelték az osztott konc elvét. Az A- vasról őszi levélillatot lehelt a városra a szél, odafönn, a tanácsteremben vérszag terjengett. Több mint száz ember, kommunista azonnali halál-listáját gépelte a csinos gépírónő, aki néhány nappal ezelőtt még nem adminisztrátori tudományát árulgatta az Avas-szálló csillogó csillárokkal, tükrökkel díszített nagytermében. Egy név, egy lövés, vagy kötél... Szenvtelenség, szadizmus, prostitúció... A „honleányok” térhódítása is megindult. Az egyik itt, a másik ott si- kongott, őrjöngött, gyilkolt, és csókjaival jutalmazta a felkelt „hazafiakat” sorba, mert ugyebár ilyen az élet. Az utcán nem néztek, egymás szemébe az emberek, és kora este már kihalt a váro§. A bezárt ajtók mögött a holnap jövetelét leste mindenki, hogy felvirrad-e még egyszer a nap? A nap könyörtelen, és felvirradt mindig. És egyszer — hajnal tájra, tankok zúgása remegtet- te meg a bezárt ablakokat. Hasadékokon, függönyök mögül megtört szemek tekintettek ki az utcára, ahol zúgtak, döAkkor történt. A hajnalra kelő, könyörtelen nap halványpiros sugár- kái vörös csillagon pattantak fénnyé, sziporkázó lángolássá. Akkor történt. A nemzeti színeket bitorló „nemzetőr”-polgártársak futottak, bújtak a mellékutcák felé. Az egész városon átfutott a hír: itt vannak! Végre! Most visszagondolok: vajon hová lettek az a- kasztó „hősök”? a csókot és halált osztogató honleányok? És Cuki, aki most érettségizne, ha nem tépte volna rongy- gyá egész életét, — most hol lehet? Disszidált! Leltet, hogy pár schülinggel méri a boldogságot, — hogy kenyeret ehessen. Az esőkabátos? Gondol-e rá? A gépírónő, aki a halállistát gépelte? Lám, lám: nem vagyunk egyformák, mi emberek! Ilyen az é- let?!„ Egy éve már, — akkor történt Ma újra ősz van, az utcákon sárga- rött színű leveleket kerget a szél, és idomtalan víztócsák tükrében fényesen villog a nap. Két ősz, az egyik a gyilkolás ősze volt, a másik, — a mostani — az életé. És jó, hogy ez így van. Mondjam, hogy: ilyen az élet? Ilyen, mert le- gvczhetetlen. Sass Ervin
