Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-27 / 252. szám

s

BÍKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

1957. október 87.j vasárnap

= Szót kérnek az olvasók

Csárdaszállás a fejlddes útján

Az ellenforradalom óta községünkben szép eredmények születtek. A községi tanács végrehajtó bizottsága közvetlen intézkedése nyomán tűzoltó szertárt és laktanyát, rendőr pihenőt, állatorvosi rendelőt és fiók-postát építettek az utóbbi hónapokban. Most készül a hídmérleg amit már annyiszor kért a lakosság. S még miamit: az októberi események előtt a tanács apaállatainak alig volt fél évre takarmány tartaléka. Most — Rtma András tanácsi agronómus, jó munkája nyomán — több mint másféléén elegendő takarmány- készlet vari.

K. A. Csárdaszállás.

Iskolásaink lakarékoskadá- sa szeptemberben

Az új tanévben is megkezdődött az általános és középiskolák takarékossági versenye. A* évvégi eredményhirdetéskor, azok lesznek a legesélyesebbek, akik már most, az első hónapban is rendszeresen takarékoskodtak. Békés megyében közel 196 00# forint értékű iskolai takar ék bélyeget vásároltak szeptember hónap folyamán a diákok.

Dicséretet még csak három iskola érdemel. A kislétszámú iskolák sorából a Békéscsaba határában lévő Fürjes-tanyai, ahol 19,20 és a Szentpálfalván lévő kis iskola, ahol még 12,50 forint az egy- egy pajtás átlagos megtakarítása.

A nagy létszámú iskolák között a mezőkovácsházi bizonyult jónak.

Balogh Jolán OTP

Néhány mondat szövetkezetünkről

Az ellen forradalom alatt, a gyomai Alkotmány Tsz kommunistái nem. engedték termelőszövetkezetüket szétzülleszteni. így a taglétszám alig változott. Az idén bebizonyosodott, hogy a kommunistáknak ismét igazük volt, mert örömeiéi számolhatunk be az évi eredményeinkről.

Saját erőnkből arattuk le és csépeljük tó a rizst, amely holdanként 23 mázsa átlagot ígér. Ezt a

terv feletti termésátlagot úgy érte el a tsz, hogy őszi mélyszántásba vetett és pétisóval fejtrágyázott.

Otthon van már a háztáji 35— 40 mázsás kukoricatermés. Serényen halad a cukorrépa szedése és szállítása is A rizzsel együtt a hét végére a cukorrépát is betakarítjuk. A jövő évi búza részben í már el van vetve. Ami még hátra van a 48-soros vetőgép segítségével hamarosan a földbe kerül. Jó a közös kukorica termés is, hol- . dánként 35—*0 mázsa.

Közeledik a zárszámadás. Meglátásunk szerint ez az esztendő nem hoz csalódást. A beütemezett tervek megvalósulnak. Egy-egy munkaegységünk értéke inkább 40 forint felett, mint alatta lesz. (De még jobban alakulna akkor, ha megvalósulna a tagság kívánsága: a nem megfelelő állatokat kiselejteznék és helyébe nagy jövedelmet hozó állatállományt vásárolnának.)

Ezeket az eredményeket, úgy értük el, hogy segített bennünket a kormány, ezenkívül a tsz-en belül jó a vezetés is. Persze lelkesen dolgozik a tagság is. akik napkeltétől napnyugtáig szívvel, lélekkel munkálkodnak, mert tudják: a közösség, a tsz erősödését, a saját jobb életüket formálják.

Kádár Lajosné, Alkotmány Tsz, Gyoma.

Őszi betakarítás a Csorvási Állami Gazdasásban

Igen jól halad gazdaságunkban az őszi munka. A 922 holdon összterületünk 74 százalékán befejeztük. A hátralévő mélyszántást a kukorica betakarítása után — november 15-re számítjuk befejezni A cukorrépa betakarítást befejeztük és néhány' nap múlva az elszállítása is megtörténik.

Őszi búza vetéstervünket teljesítettük, 713 holdon földbe tettük a magot és mintegy fele már ki is kelt.

Mivel gazdaságunk nemcsak növénytermelő, hanem illat tenyésztésű profilú nagyüzem is, igen fontos a takarmány területek növelése. Ezért össz vetésterületünk 65 százalékán takarmányt termelünk, melyből az ősszel elvetettünk 180 hold őszi keveréket és 203 hold őszi árpát.

A 400 hold kukoricánkból eddig 220 holdról már betakarítottuk a gazdag termést. Még hátra van 180 hold kukorica, 20 hold takarmányrépa és 2# hold dugvány répa kiszedése. A kukoricát november 10, a többi terményféleséget pedig november 20-ra terveztük, hogy betakarítjuk.

Merényi Bálint Csorvási Állami Gazdaság.

Bronzkori településre bukkantak a Károlyi halmoknál

Szeghalom és Dévaványa között az I un. Károlyi kettős halomnál, a Tö- viskesi Állami Gazdaság területén r I traktorszántás közben igen szép orna- i mentális vonal díszítésű cserépedény, égetett paticsfal töredékeket és száz- | nál k* több embercsontvázat, valamint j koponyadarabokat forgatott ki a földből a zeke.

Nyíri Gyulának, az állami gazdaság csikósának hívására dr. Bereezki Im- 1 re régész a helyszínen megállapította,

! hogy nagykiterjedésű bronzkori falu és temető helyére bukkantak. Az egyik halom tetején egy épület alapja s körülötte az egykori kunyhók tűzhelyeinek nyomai jól kivehetők. A tűzhelyek mellett rengeteg csiga és tavi- kagyló héjat találtak annak bizonyságaid, hogy ezekkel is táplálkoztak abban a korban.

Ezen a helyen a hun népvándorlás korában ük laktak és róla a szájhagyomány szerint még ma is az a monda Járja: „a Táltos elárulta az öreg Patainak, hogy ott kincs van.**

A néphagyomány ezek szerint nem alaptalan és — bár, nem a képzeletbeli kincsért, hanem régészeti értékeiért — dr. Bereezki Imre muzeológus a felfedezett bronzkori falu. tudományos feltárását Javasolja. (B. L.)

Várható időjárás vasárnap estig

Délben felhős idő, máshol kevés felhő, csapadék nélkül. Reggeli ködök. Gyenge légáramlás. A hőmérséklet alakulásában lényeges változás nem lesz.

Várható legalacsonyabb hőmérséklet éjjel: északon mínusz 1— plusz 2, délen plusz 3—plusz 6, legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 14—17 fok között.

AZ ÖRÖK BARÁTSÁG JELE

Laa an der Thaya ausztriai kis város Bécstől északra. A Thaya- folyó a várostól néhány kilométerre, lankás dombok között kanyarog, ez képezi a termesztés határt Csehszlovákiával.

A város kihalt vett, a környéken Sem lehetett látni életet. A német csapatok, a szovjet haderő nyomására, pánikszerűen kiürítették a várost és tehetetlen dühükben felrobbantották a Thaya- folyó hídját. A lakosság, melynek nagy része még mindig bízott a német győzelemben, most a felelősség elől a pincékbe bújva várta a fejleményeket.

Megszűnt a csatazaj, csak a belövésektől omladozó falak, a németek által felrobbantott vasútállomás és Thaya-híd jelezték, hogy néhány napja üt harcok voltak.

•

A 11. magyar vasút- és hídépítő zászlóalj, a szovjet ikerzászlóaljjal együtt 1945 május &-án érkezett Laaba. A derűs, kipirult, mosolygó arcok a megelégedettséget, a háború befejezése feletti ö- römet tükrözték vissza. A fáradtság nyomát sem lehetett észrevenni rajtuk, pedig bőven kivették részüket a munkából, a hosszú menetekből és mindabból, ami háború alatt a hadműveletekben résztvevő egységeknek kijár. Nagy múltja volt már a magyar zászlóaljnak: az Ipoly, Garam, Nyitva, Vág és Morva folyókat átszelő vasúti hidak jelezték, hogy néhány hét leforgása alatt milyen hatalmas alkotásokra képes az a kollektíva, melyet egy nagy és közös cél vezet: a fasizmus leverése, a háború mielőbbi befejezése. Ennek a célnak a megvalósításához a szovjet parancsnokság minden anyagi és erkölcsi segítséget egyaránt megadott.

A szovjet parancsnokság a jó munkáért nem egy esetben elismerését és köszönetét fejezte ki a magyar zászlóaljnak. A közös munka, a közös erőfeszítések e- redményeként a legöszintébb ba- [ rátság alakult ki a szovjet és j magyar katonák között.

Ilyen viszonyok mellett kezdő- i döfi meg 1945 május 9-én az utolsó feladat végrehajtása, a Thaya- *

folyó lerombolt hídjának kiemelése és egy új híd megépítése.

Aznap az idő barátságtalanra fordult, ami azonban egy cseppet sem befolyásolta a katonák hangulatát. Lelkes nótaszóval vonultak ki a munkahelyre, amely néhány kilométerre volt a várostól.

A szovjet aknakutatók a hid- i roncs köré telpített aknák legnagyobb részét már felszedték és a mentesített részeket karóra tűzött táblákkal jelölték meg.

Nagyszerű lelkes munka kezdődött. Együtt dolgoztak a szovjet és magyar katonák. Valami közös nyelv alakult ki közöttük, ami brigádonként változott ugyan, de egy-egy brigádon belül jól megértették egymást. A magyarok így szólították őket: Mihály, Petya, Iván, a szovjetek pedig így: János, Gábor, Jóska stb. Jól ment a munka, nem volt semmi fennakadás.

Az egyik brigádban dolgozott Lencz János, és gyerekkori jóbarátja, Domány József. Mindketten csepeli munkások voltak, nem volt számukra ismeretlen a munka. Különösen a hídroncs kiemelésében tettek szert nagy gyakorlatra és szinte állandóan a kiválóak falitábláján szerepelt a nevük. 1

Három hetes tanfolyamot rendeznek Békás megyében a fildművesszSvetkezeti felvásárlók részére

A Földművesszövetkezetek Békés megyei Szövetsége elhatároz- U, hogy az új év elején Orosházán háromhetes bentlakásos szaktanfolyamot rendes a községi felvásárlók részére. Az oktatás legfőbb célja: a hallgatókat-megismertetni a felvásárlás gyakorlati és jogi feladataival, hogy minél igazságosabban minősítsék az árut s lehetőleg ne érje károsodás a termelőt. A szakoktatás kiterjed egyes mezőgazdasági növények szakismertetésére is, hogy adott esetből tanácsokat adhassanak a felvásárlók a primőr áru és szabadföldi zöldségtermeléshez.

Válasz egy névtelen levélre

Tisztelt Ismeretlen!

Értesítjük, hogy levelét — melyben arról ír, hogy a Gyulai Kötöttipari Vállalatnál Háromházi Mária, illetve ahogyan ön nevezi, „az igazgató testvére” munkatársaival szemben tűrhetetlenül viselkedik, és jogtalan előnyöket élvez — megkaptuk. Levelében értesített bennünket arról is, hogy az üzemben senki nem mer szólni, mert mindenki fél az igazgatónőtől. Levelének névtelenségét azzal indokolta, hogy önnek is kedves az állása, és nem akar kenyér nélkül maradni. Végül kért bennünket, hogy segítsünk megszüntetni a rossz hangúidtól? * *

Értesítjük, hogy a párt városi végrehajtó bizottság egyik tagjával közösen vizsgáltuk meg bejelentését. Megállapítottuk, hogy az üzemben még senkit nem bocsájtottak el azért, mert becsületes bíráló véleményt mondott bárkiről. Ögy véljük, hogy levelének írásáénál azért volt szüksége a névtelenség homályára, mert é- rezte, hogy állításaival nem jár egyenes úton, enyhén szólva, túlzott levelében. Azt állította, hogy Háromházi Mária szit- kozódási eljárást indított a volt normás ellen. Azt azonban elfelejtette megírni, hogy ezt az embert az üzemben a munkások többsége nem szerette, azért sem, mert az ellenforradalom alatt legjobban „háborgott". Levélírónknak igaz volt, amikor arról írt, hogy Pillin- gerné és Háromházi Mária munkatársakhoz nem illő módon vitatkoztak munkaidő alatt. Ezért a vitáért azonban ■bv\^w 'hr'Őlag fíafomháztMa- s. riát hibáztatta, a vitatkozók viszont elismerték, hogy mindketten hibásak, mert Pillingemé is tett sértő megjegyzéseket Háromházi Máriára, amikor az nem volt jelen. Az eset ó- ta azonban már kibékültek. „Asszonyi dolog” — mondották és hozzátették, hogy jó volna leszokni róla.

Ismeretlen levélírónk azt is sérelmezte, hogy Háromházi Mária sokat keres, mert

jogtalanul a legjobb munkákat kapja. Az üzemben nekünk erre a kérdésre többen azt a választ adták, hogy „mindenki any- nyit keres, amennyit dolgozik, márpedig el kell ismerni, hogy Háromházi Mária a- mellett, hogy mint másnak, neki is vannak hibái, de ügyes munkás”.

Végezetül még any- nyit, hogy manapság egy dolgozót sem bo- csájthatnak el azért, mert megmondja becsületes, jószándékú véleményét. Természetesen a rossz szándékot senki sem köszöni meg. Reméljük, ismeretlen levélírónk megelégedéssel veszi, hogy a vizsgálat nem kizárólagosan Hó-. romházi Mária „bűnösségét” állapította meg. Legyenek az ü- zemben őszintébbek egymáshoz, mert a pletykától még senki nem lett boldogabb, és senki sem gyógyult ki hibáiból.

Boda Zoltán

Ezen a napon is hídroncs-kie- melési munkák folytak. Az egyik műveletnél Domány József, akinek valami ötlete támadhatott, megfeledkezve a jelzőtáblákról, az e- gyik pillért megkerülve, aknási- tott területre lépett. Amikor brigádja észrevette a veszélyt és többen is utánakiáltottak, már késő volt. Hatalmas robbanás rázta meg a földet, sűrű fekete por és füst csapott a magasba és amikor tisztulni kezdett, már csak egy mozdulatlan test hevert a földön.

Pillanatok alatt az aknamező szélén termett Lene János. Sápadtan, meg-megvonagló arccal figyelte legjobb barátja szörnyű szerencsétlenségét. Néhány pillanatig tartott az egész, aztán szinte eszét vesztetten berohant az aknamezőbe. Gyengéden, két kézben tartva felemelte barátja sebeket borított, vérző tesetét és elindult kifelé az aknamezőből. A katonák szinte dermedte n,

földbegyökerezett lábbal álltak. Rémülten figyelték az előttük lejátszódó szörnyű tragédiát. Néhány másodpere és bekövetkezett az újabb robbanás. Lene János is aknára lépett.

Szovjet aknakutatók hozták ki 1 őket az aknamezőből. Mindketten I

éltek még akkor. A szovjet orvosnő munkához látott és mindent megtett, ami tőle telhetett. A menőautó azonban már csak Domány Józsefet szállította kórházba. Lencz János becsületes, bátor szíve néhány perc múlva megszűnt dobogni. Fiatal feleségéhez és egyéves kisfiához soha nem térhetett ívissza többé.

Laa an'der Thayaban temették el. Utolsó útjára magyar és szovjet katonák kísérték. És amikor a koporsót a földbe eresztették, nem maradt szem könnyek nélkül.

A Nap már lemenőben volt, de

sugarai még világították a fejfát, melyen ez állt: „Lenez János honvéd, élt 21 évet. Hősi halált halt 1945 május 9-én, hazájáért és a népek szabadságáért.”

A magyar zászlóaljparancsnokság épületén a háromszínű zászlót lágyan lobogtatta az esti szél, de már ott lobogott mellette a magyar nép és a világ összes népeinek szabadságát hirdető hatalmas vörös zászló is. A szovjet parancsnokság adta a háború befejezésének napján, május 9-én, Lencz Jánosnak, Domány Józsefnek és a zászlóalj többi katonájának, az örök barátság jeléiül.

Pásztor Béla