Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-24 / 249. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1937, október 24., csütörtök Élménybeszámolókat tart egy békéscsabai öregharcos Betkó Pál, a MEDOSZ békéscsabai helyi szervezet elnöke 1917— 18-ban mint hadifogoly, most pedig mint üdülővendég járt a Szovjetunióban. A Viharsarok ismert öreg harcosa tapasztalatairól így beszól: — Régi vágyam teljesült szeptemberben, amikor egy hónapra indultam a Szovjetunióba, mint a Szovjet Szakszervezetek üdülővendége. Igen kiváncsi voltam, hogy mire haladt a szovjet nép az elmúlt 40 év alatt. Én nagyon jól tudom, hogy honnan indultak el. ezért értékelem igen nagyra eredményeiket. A sok-sok meglepetésről hetekig beszélhetnék, de talán iami legfeltűnőbb volt, az a kulturális fejlődésük. Emlékszem, a cári zsarnokság alatt nyomorgó egyszerű munkások és parasztok döntő többsége még a betűvetést sem ismerte, ma pedig még a legeldugottabb hegyvidéken is a tíz osztályból kikerült gyerekek sokoldalú műveltségre tesznek szert. Csak elnézem a gazdagon berendezett szertárakat, a különböző szakköröket: a legkülönbözőbb gépek kicsinyített másai rendelkezésükre áll s mire befejezik az iskolát, alaposan megismerkednek egy-egy munkaterületre alkalmas gépekkel. Ez a pályaválasztásban nagy könnyebbség. — A kulturális fejlődés javára írom azt is, hogy nagyon egyszerűen, finoman öltözködnek s igen szeretik a tisztaságot. N<agy utat kellett megtenniök, míg idáig értek, hisz azelőtt, a nyirkos kis viskók bizony koszosak voltak és az embereknek sem igen akadt kedvük a tisztálkodáshoz, amikor még váltó ruhájuk sem volt. A Fekete-tenger partján két hétig ü- dűltem, az üdülő és kiránduló vendégek tízezrei sétálgatnak a parkban, utcán, de én nem láttam eldobált papírt vagy cigaretta véget. Azt azonban láttam, hogy az utcán és a villamosokon a járókelők hóna alól nem hiányzik a könyv, vagy újság. Ha egy-két percet várniuk kell, máris olvasnak. Persze, mindenütt sok a könyv és a sajtótermék. Leningrádban pl. csak a szakszervezetek könyvtárában 11 200 000 kötet könyv között válogathatnak a kölcsönzők. Az emberek arcáról a jólét, a megelégedettség sugárzik. — Még az ellenségnek is el kell ismerni, hogy óriási fejlődést ért el a szovjet nép negyven év alatt. Pedig nem felejthetjük el azt sem hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a fehérek és az intervenciós csapatok igen nagy pusztítást, rombolást végeztek orosz-földön. Aztán jött a második világháború, szintén anyagiakban A mindig áldozatra kész szovjet nép immár kétszer ragadta ki népünket az imperializmus karmai közül. Ezért a 40. évforduló nekünk, magyaroknak különösen nagyjelentőségű. Megyénk minden becsületes dolgozója és fiatalja érzi, hogy az ünnepet tartalmában és külsőségeiben is méltóvá kell emelni. Sorra alakultak a bizottságok, melyeknek feladata, hogy a különféle szervekben, intézményekben, üzemekben a spontán készülődésnek szervezett formát adjanak, s így azt sikeresebbé tegyék. Annák érdekében, hogy olvasóinkat tájékoztassuk az ünnepi készülődésről, felkerestünk néhány népművelési szervet. EÖBÖZl A művelődési otthonon külsőre még nem látszik, hogy november 7-re készüí. Ez egyelőre így van mindenütt. Még korai lenne. Buzi Crábob elvtárs, a kultúrotthon igazgatója elmondja, hogy programjuk nem nagy terjedelmű. Az otthon énekkara dobozi népdalokkal szerepel, a színjátszócso- port Jókai Mór: Bolond gróf című szatirikus darabját adja elő. A műsorban az általános iskola tánccsoportja is szerepel. November 7- én mutatkozik be a 33 tagú munkásdalárda. Akkorra elkészül a szovjet emlékmű is. I BÉKÉSI A járási művelődési házban O. Kovács István elvtárs, a kultúrotthon igazgatója tájékoztat a 40. évfordulóra való készülődés felől. — A gimnazisták, akiket az ellenség egy évvel ezelőtt úgy meg tudott kavarni, már rég túl vannak mindezen, lelkesen készülnek november 7-re. Az ünnepség itt lesz a művelődési házban, szép. kerék műsorral. A gimnáziumi énekkar bevezetőül a magyar és a szovjet himnuszt énekli, majd szovjet népdalcsokrot mutatnak be. Kiss Máté, a KISZ járási titkára, aki lelkes versbarát, Scsipa- csov: „Ünnepelem“ című versét szavalja. A művelődési ház színjátszói Gorbatov: Az apák ifjúsága című három felvonásos dráma 7 képével lépnek az ünneplő közönség elé. Szerepelni fog a földművesszövetkezet 15 tagú szalonzenekara, a János vitézből részletekkel és Leopold: Orosz népi dallamok című művének tolmácsolásával. A kis Vári Edit, a gimnázium tanulója Iszakovszkij: Múlt és jelen című versét adja elő. — És? — És? Még mindig akad az iszákban. Kovács Lajosné vidám szovjet dalt énekel, a címe: Asz- szony csukd be az ajtót. Az évek óta szünetelt KIOSZ énekkar éppen november 7.-1 bemutatkozásával éled újjá. Magyar és srovid sem mérhető károkat okozott s a fiatal munkabíró emberek milliói haltak meg. Úgy tervezem, hogy több helyen tartok élmény- beszámolót a negyven évvel ezelőtt és most szerzett tapasztalataimról, hadd tudják meg minél többen, hogy mire képes egy nép, ha szabad. jet mozgalmi dalokkal rukkolnak elő. A művelődési ház zenekarának tagja, Horváth Istvánná harmonikán szovjet és orosz dalokat játszik. — Kész? — Majdnem. Csak még annyit, hogy az I. sz. általános iskola tánccsoportja magyar népi táncokkal lép fel, majd az ünnepi műsor befejezéseként a gimnázium és a KIOSZ énekkara együttesen elénekli az Internacionálét. Már az utcán járok, mikor magamban megfejtem a 40. évfordulóhoz méltó kerek, jó műsor titkát: fülembe cseng, amikor O. Kovács elvtárs búcsúzáskor mondott: — az ünnepi előkészítő bizottság munkájában minden jelentős szerv és az iskolák minden igazgatója tevékenyen részt vett. GERtUDiSOlTj a november 7.-i ünnepség oroszlánrészét az általános iskola vállalta magára. Az iskola egyik úttörő-őrse tánccal, a többiek szavalattal, énekkel járulnak november 7.-e megünnepléséhez. A művelődési otthon ugyancsak tánccal, énekkel kapcsolódik a műsorba. Az a véleményem, ha a gerendási állandó bizottság jobban szervezi a dogokat, olyan műsort alakíthatott volna ki, mely nem ennyire általános jellegű és az ifjúság szélesebb rétegét mozgatja meg. A gerendási és a dobozi példa azt mutatja, hogy nem céltudatos, hanem afféle „mindent bele” alapon fogtak hozzá. Hogy másképp is lehet, erre legjobb példa Békés. De még a kis Csárdaszállás is tudja, hogy miként lehet méltó módon adózni a munkások és parasztok hatalmas győzelme emlékének. Forradalmi dalokkal és versekkel lépnek színre. A gyulaváriak sem mennek tanácsért a szomszédba. Nagyon helyesen, o- kosan a helyi KISZ zászlóavatóünnepséget november 7-én tartják és a szép műsor keretében fellép a KISZ színjátszó csoportja is. — A sarkadi járási könyvtár a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója . címmel könyv- és dokumentációs kiállítást rendez. — Szarvason, a művelődési ház. a mezőgazdasági technikum, a gimnázium és a ta- nítónőképző közös erővel és lelkesedéssel készül a november 7 jelentőségét méltató műsorrali Ráadásul az iskolák a kebelükön belül egy-két órás házi ünnepséget is tartanak. Ez a rövid áttekintés is bizonyítja, ahol mélyebben megértették az évforduló politikai jelentőségét, minden erő megmozdult az érdekében. Még nem késő és a- hol akarják, ott egyszerűbb műsort is meghitté, felemelővé tehetnek. H. R. MINDENNAPI ÉLETÜNKBŐL Úttörőcsapatunknál megalakult a szervezőtestület Megújhódott úttörőmozgalmunk egyik vonása a szervező testület létrejötte. A Battonyai I. sz. Általános Iskola úttörőcsapata október 10-én egy fontos megbeszélésre hívta meg a párt- és tömegszervezetek vezetőit. Azokat, akik szívük teljes melegével segíteni akarnak ifjúsági mozgalmunknak. Itt választottuk meg a szeryezőtestület elnökét, Káli elvtársat, a határőrség parancsnokát. A választás után többen felszólaltak: Boár elvtárs, a gépállomás küldötte, Szpán Jánosné, Répásné, a földmüvesszövetkezet nevében, Hoffmann elvtárs, a rendőrparancsnok. Valamennyien ígéretet tettek —• és anyagi segítséget ígértek —, hogy mindenben segítik a szervezőtestületet, az úttörőmozgalmat. Hisszük, hogy az ígéretekből valóság lesz. Nagyszerű terveink vannak —■ amit az értekezlet résztvevői örömmel is fogadtak — segítőink is jelentkeztek. Most már csak cselekedni kell. SÄLYI GÉZANÉ csapatvezető, Battonya. Néhány gondolat gyermekeink neveléséről A múltban az elnyomás, a ki zsákmányolás következtében sokan nem tudták gyermekeiket — jóllehet éppen a tudatlanság miatt is — ember iránti kötelezettségre, megbecsülésre nevelni. Hogy miért éppen a régi maradiság és a jelenlegi időszak között próbálnak párhuzamot vonni, azt az alábbi történettel akarom bebizonyítani: Reggelenként, amikor munkába megyek, sokfajta emberrel, iskolába menő gyermekkel találkozók. Az ember, ha nyitott szemmel jár, sokat tapasztal, s le tudja szűrni a tapasztalatokat. Azt, hogy milyen súlyos hiba van a fiatalságban, többek között az iskolások nevelésében. Naponként találkozók verekedő gyermekekkel. S általában valamelyik ottm arad a porondon, esetenkét veresen, összetépett ruhával, vagy é ppen ájulton. A többiek, mint akik jól végezték dolgukat, futásnak erednek és másnap, vagy éppen a következő másodpercben már újra harcra készen állnak a harmadik vagy a negyedik utcában. Kik ezért a felelősek? Ügy érzem, elsősorban a szülők, mert nem fenyitik kellőképpen gyermekeiket. Nem nevelik ember iránti megbecsülésre. Ehelyett: „Drága gyermekem ne csinálj olyat" -~ szavakat hall az ember a szülők egy részétől — noha egészen mást érdemelne. Ezekután már csak a kitüntetés hiányzik a szülő részéről. A másik hibái a pedagógusok nevelésében látom. Az iskolai fegyelem megköveteli a rendet, a példás magatartást. Azonban tapasztalatom szerint ez csa k az iskolán belül van meg. Hiba, hogy a gyerekek hazabocsátása után az utcán való viselkedésüket nem ellenőrzik tanáraik. Igaz, ez pedagógusainknak időveszteséget jelentene — de megérné. Hát vajon kinek a feladata e hibák orvoslása, a gyerekek nevelése, ha elsősorban is nem a szülőké és a nevelőké? Nem mindegy, hogy társadalmi rendünknek milyen embereket nevelünk. Ezért kell még fontosabb feladatnak tekinteni a nevelés problémáját. Kövessünk el m indent közös erővel, hogy idejében fékezzük meg a rakoncátlan serdülő gyerekeket. Ne engedjük, hogy gyermekeink azt cselekedje nek, amit ők akarnak. Erezzék, hogy a szülők és az iskola nevelői rajtuk tartják kezüket. Csak így lehetnek később a ma serdülő fiataljai a társadalom megbecsült tagjaivá. V. S. Szarvas A NAGY ÜNNEPI VIZSGA ELÜTI MEGYÉNK NÉPMŰVELÉSI SZERVEINEK KÉSZÜLŐDÉSE NOVEMBER 7-RE liüii üiin ijijíi Margó Még mielőtt a mennyezet szakad A békéscsabai Irodaház folyosóján három férfi téblábolt. Az ember önmagáról tudja, hogy jólesik az útbaigazítás. — Mi járatban vannak? — kérdeztem. Kiderült, hogy a Művelődési Osztályra jöttek, iskola ügyben, de az újsággal is szeretnének szót váltani. így kerültünk össze. A három férfi: Végh Sándor, a sza- badkapusztai iskola i- gazgatója és tanítója egy személyben, aztán Rózsavölgyi György és Metz György, a szülői munkaközösség képviselői, bent, a szobában he- lyetfoglalva, szép sorjában elmondták jövetelük okát. A szabadkapusztai iskola olyan öreg, hogy még a legöregebb emberek sem emlékeznek tán, mikor épült. A szülők pedagógusukkal együtt, sok-sok át javítgatták, de moÄPjj már ez is csak szentelt vizet érő. A kétegvházi központi iskola igazgatója, mikor egy alkalommal kint járt, a helyszínen győződött meg arról, hogy a mestergerenda eltört és hajlása meghaladja a 16 centit. Másik szomorú érdekessége az iskolának, hogy szűk. Harmadik „érdekessége” az ügynek, hogy az iskolát a közeli Kétegy- házához csatolták, ami iskolaigazgatási szempontból kézenfekvő u- g.van, de területileg^ meghagyták Gyulánait^K». ami viszont közigazgatásilag természetes, mert egyetlen ház miatt nem rajzolják át a járási natárt. Ennek az eljárásnak azonban az lett a következménye, hogy az épület javítását egyetlen hivatalos szerv sem vállalta. Ezt tudják Gyulán is, meg Két- egyházán is és helyszíni szakszemlék eredményeként azt tanácsolták a szabadkapusztai „zarándokoknak”, mármint a fáradhatatlanul kilincselő Végh Sándornak és a szülők képviselőinek, hogy forduljanak a megyéhez. — így találkoztunk össze. Mikor tövi- ről-hegyére tisztáztuk a dolgot, nyomban átmentünk a Művelődési Osztályra Bekecs Sándor elvtárshoz, aki temérdek gondja-dolga mellett a felújítási kérdésekkel is foglalkozik. Miután előtte is világossá vált a szabadkapusz- taiak helyzete, kijelentette, hogy pontosan október 24-én ott lesz a helyszínen és személyes meggyőződés után a jövő évi felújításból az é- pületet szükség szerint a megye helyrehozatja. Huszár Rezső
