Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-20 / 246. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉ PC.IS AG 1957. október '40., vasárnap L Partéiét H pártbizottságok lobban ellenőrizzék a pártoktatást Egy gyulai bolsevik emlékezései Gyulán, a T-utca kör­nyékén találkoztam Ma­jor Péter elvtárssal, a- mint éppen vízért igye­kezett. A rövid beszél­getés — melyet a kútnól folytattunk — olyan ér­zést keltett bennem,hogy egy emberszerető, tapasz talt jó baráttal beszél­getek, akiben a szerény­ség, az életszeretet, a vi­dámság jól megfér a nyugodt, komoly meg­fontoltsággal. A határo­zottságról pedig a ke­mény vonalú ajkak árul­kodtak. Egyre jobban iz­gatott tehát az a beszél­getés, melyet majd oda­haza a lakásán folyta­tunk arról, hogyan har­colt társaival és az orosz munkástestvérekkel váll vetve a proletárdiktatú­ráért, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért. Odahaza a csendes félhomályos szobában végre asztal­hoz ültünk és Major Pé­ter elvtárs belelapozott emlékeinek vastag köte­tébe. „1917-ben, negyven esztendővel ezelőtt mint hadifogoly egy középá­zsiai lágerben éltem. A szocialista forradalom szele 1918-ban jutott el hozzánk. Addig ezen a területen koalíciós kor­mány volt hatalmon. 1918. júniusban a vö­rös hadsereg felszámol­ta ezt a kormányt és munkáshatalmat állítot­ta a helyére. A burzsoá­zia nem nyugodott bele vereségébe. Askabádon gyülekeztek a fehérek. Angol vezetéssel és tá­mogatással a munkás­hatalom megdöntésére szervezkedtek. Megtá­madták Czadzsa városát, ahol a mi lágerünk is volt. Még aznap este, az ütközet napján megje­lentek nálunk a vörös hadsereg kiküldöttei. Kürt harsant! Sorakozó! A tolmács beszélt: Orosz országban a munkások elzavarták a gyűlölt ura­kat! A proletáriátus ha­talmát veszély fenyege­ti! Segíteni kell a forra­dalomnak! Aki segíteni akar, az lépjen ki! Csak ennyit mondtak röviden, a többit megé- reztük magunktól. Meg­mozdultak a sorok, s a többség kilépett nagyobb részt magyarok, de a né­metek közül is sokan. Az idő sürgetett és máris hangzott a parancs: Né­gyesével sorakozó! Még aznap felöltöz­tünk, fegyvert kaptunk és éjjel indultunk a fe­hérek ellen. A harcok a vasútvonal mentén foly­tak. Én páncélvonatra kerültem. Ez a vonat volt a hadsereg szeme és első ütőereje. A Kas- pi tenger felé haladtunk sivatagon keresztül. Se­hol egy árnyékot adó fa, sehol víz, csak forró homok és ellenség. E- gyik támadás’előtt vizet osztottak. Mindenki meg kapta saját adagját, „A- ki megissza idő előtt, menthetetlenül elpusz­tul1” — szólt a figyel­meztetés. A lovaknak a tevéken szállítottuk a vi zet. Voltak, akik nem tartották be a parancsot. Elgyengültek és megöl­te őket a sivatag Egyik bekerítési hadművelet­nél hosszú erőltetett menettel haladtunk elő­re és a csapat elfáradt. A parancsnok látta a helyzetet, pihenőt ren­delt el. A katonák a pihenőt, önszántukból megrövidítették. Indul­junk — mondták — ne­hogy a fehérek össze­szedjék magukat. A for­radalmi tudat vitte elő­re az embereket. Kaptak is az angol és cári tisztek és csapata­ik olyat, amit amíg él­nek nem felednek el... — Az elbeszélés kis szü­netét arra használtam fel, hogy megkértem Major elvtársat, mondja el mikor lépett be a Bolsevik.". Pártba, -és ho­gyan lett a Vörös: Had­sereg hadnagya, ^.párt­ba 1918-ba léptem be és azóta tagja vagyok a kommunisták pártjá­nak. 1920-ban a vörös hadsereg tiszti iskolájá­ra kerültem, ahol vörös parancsnok címet kap­tuk. Ezután egy felsőbb tiszti iskolára küldtek Bakuba. Ez magyar is­kola volt, melynek tag­jai resztvettek a mense- vikek kiűzésében Grú­ziából és a köztársaság megteremtésében. Elűz­tük a bucharai emírt, a feudális nagyvezért, aki­nek saját hadserege volt. Ezután az iskola tagjai Leningrádba men­tek, ahol folytatódott a tanulás. 1922-ben az is­kola befejezésével let­tem hadnagy.” Amit nem mondott el Major elvtárs, hadd mondjam el én. Major Péter elvtárs nyugdíjas. Megtehetné, hogy a kis házban családja köré­ben élne, nem törődve a világ gondjával — ba­jával. De megtagadja-e egy bolsevik önmagát? Nem. Major Péter elv­társ családja nagyon nagy, a párt vezette nép az ő családja, melyért harcolt és harcol ma is. Ha kell, ismét megszólal a 61 éves Major Péter munkásőr fegyvere mint annak idején és megem­legetik- a ' munkáshata lom ellenségei. Bnda Zol'án-------------­Jó kezdeményezések eredményes munka Mezőhegyesen Az idei pártoktatás megszer­vezésében a pártbizottságok és aktivistáik derekas munkát vé­geztek. A megyei és járási párt­szervek gondosan ellenőrizték a szervezést és ott, ahol hibát ta­pasztaltak, azonnal intézkedtek annak megszüntetésére. A békési járási pártbizottság propagandis­tái a napokban még egyszer sze­mélyesen beszélgettek a politikai tanfolyamokra jelentkezőkkel, is­mertették a tananyagot és a ta­nulási követelményeket. A beszélgetés eredményekép­pen még mindig akadt egy-egy elvtárs, aki megértve a követel­ményeket, a marxizmus-leniniz- mus tanfolyamról átkérte magát az időszerű kérdések tanfolyamá­ra. Ezzel végérvényesen kialakí­tották a tanfolyamok létszámát. A jó szervező munka után a követ­kező feladat most a tanulás. Az eddigi tapasztalataink azt mutat­ják, hogy a pártbizottságok nem kielégítően szervezték meg a pro­pagandisták tanulásának ellenőr­zését, mondhatnánk úgy is, hogy segítését. Békésen a járási propagandista konferencia előtt hat nappal be­szélgettem három propagandis­tával. Elmondották, hogy — ol­vasgatták a tananyagot. — Ami­kor részletesen érdeklődtem, ki­derült, hogy egyik elvtárs csak a módszerbeni útmutatás elolvasá­sáig jutott, mélyen elemző, ala­pos munkát pedig egyikük sem végzett. Régebbi ismereteikre és jegyzeteikre hivatkoztak. Bizony ez nem elég — mondottani!'éé!ié2Í elismerték. Közölték is, hogy a még hátralévő napokon tanulnak. Vonjuk le a tanulságot; A párt- bizottságok szervezzék meg a pártoktatás hatékony ellenőrzését. Ezt kérik a propagandisták is. Az idei oktatási évben ne is­métlődjön az olyan eset, melyet Varjú János propagandista el­mondott, hogy két oktatási év a- latt egyszer sem ellenőrizték, nem segítették, nem értékelték a mun­káját. A propagandistákkal foly­tatott beszélgetés után a békési járási pártbizottság titkárával és ágit. prop. titkárával az ellenőr­zés módjairól tanácskoztunk. Hanyecz Sándor elvtárs elmon­dotta, hogy a pártoktatás ellenőr­zésével négy járási aktívát bíztak meg. A beszélgetésünk során a- zonban kiderült, hogy ez az in­tézkedés nem elég, hiszen a párt- bizottság jelenleg sem tud sem­mit arról, hogy a propagandisták hogyan készülnek a kétnapos konferenciára. E módszer mellett tehát közelebbi megoldást is kell találni. Csatári elvtárs a beszél­getés alapján elhatározta, hogy a tanulási időszakok alatt egy-egy propagandistával személyesen is beszél majd. Ügy osztja be az ide­jét, hogy esetenként a propagan­distával folytatott elméleti vitá­ban győződik meg a felkészülés­ről. Hasonlóan cselekednek majd a párt-végrehajtóbizottság többi tagjai is. Ezzel a módszerrel nagy segítséget adnak a propagandis­táknak és ellenőrzik is a tanulást. Az ellenőrzésnek ezt a módszerét követik a propagandisták is. A párttagok szervezett marxis­ta-leninista nevelése rendkívül fontos dolog. Mint minden mun­kánál, itt is nélkülözhetetlen az ellenőrzés, mely figyelmezteti a mulasztókat, segíti azokat, akik nehézségekkel küzdenek, felelős­ségre neveli a kommunistákat. A pártoktatásban adva van a helyes politikai irányvonal, ez­után minden a munka szervezésé­től és a végrehajtás hatékony el­lenőrzésétől függ. B. Z. Amikor gépkocsinkkal a község felé robogtunk, az őszi nap meleg sugarai már a delelőn túlról fer­dén sütötték a mezőhegyesi ha­tárt. A szinte vakítóan káprázatos ezüst ragyogásban a megsárgult fejű, érett kukoricatáblák úgy lát­szottak, mintha lábra keltek vol­na. Embercsapatök, színes ruhák­ban nők, ingújjra vetkőzött fér­fiak mozogtak a magas sorok kö­zött. Törték, hordták a kukoricát. MdStenki a mezőn van — gondol­tam, s ezek után, amint beléptem a községi tanács épületébe, nem lepett meg, hogy a folyosókon és az irodákban alig találtam em­bert. Végül a szerencse mégis ösz- szehozott a tanács titkárával, Ko­vács Istvánnéval. Kérdésemre el­mondotta, hogy az állandó bizott­ságok tagjainak többsége dolgozó parasztember és most a munka dandárjában kora reggeltől késő estig a mezőn dolgoznak. így e- gyes állandó bizottságok munká­ja csak a betakarítás végefelékezd élénkülni. Megérkezett közben Debreceni elvtárs, a tanács elnöke és hármasban beszélgettünk to­vább. Debreceni elvtárs örömmel új­ságolta, hogy nem mindegyik ál­landó bizottságnál az a helyzet, hogy szünetel a munka. Az ipari és kereskedelmi állandó bizottság tagjai jól dolgoznak, résen vannak és szorgalmasan el­lenőrzik a hatáskörükbe tartozó rendeletek, intézkedések végrehaj­tását. Alig egy nőnapja, a piaci ellenőrzés során azt tapasztalták, hogy lelkiismeretlen személyek hamisítják a tejet (vizezik). Azon­nal vizsgálatot kértek a megyei minőségvizsgálótól és a rendőrség­nek is jelentették az esetet. A vizsgálat megtörtént, azonban az eredményről nem kaptak értesí­tést, és így nem tudnak beszámol­ni a tanácsnak. Ez hátráltatja a tanácsot abban, hogy a jövőben az ilyen és hasonló spekuláció el­len megelőzően tudjanak intéz­kedni. Az állandó bizottság rend­szeresen ellenőrzi az élelmiszer kiszolgáló és tárolóhelyeket, és javaslatokat tesznek a tanácsnak a hiányosságok megszüntetésére. Legutóbb megvizsgálták miért rossz a kenyér minősége A szakemberek megállapították, hogy gyenge minőségű a tüzelő­anyag. Intézkedés történt megfe­lelő tüzelőanyag beszerzésére. Az­óta javult a községben a kenyér minősége. Igen jól dolgoznak az állandó bizottságban Pelle Kál­mán, a gépjavító dolgozója és Medgyesi Sándor vonatvezető. Szabadidejüket a tanácstagi mun­kájukkal töltik, állandó segítséget adnak a lakosság problémáinak megoldásához. Hasonlóan jól i unkálkodnak a tagjai is. Minden mezőgazdasági kampány előtt üléseznek. Megbe­szélik a feladatokat. Nagy segít­séget nyújtottak a betakarítási munkákban is. Résztvettek a tűz­rendészet megszervezésében. Leg­utóbb az őszi betakarítási és ve­tési munkákról tanácskoztak és célul tűzték ki, hoffr a legtöbb minőségű vetőmagot biztosítják a gazdáknak. Felvilágosító munkát végeztek annak érdekében, hogy minél többen vegyék igénybe a műtrágyát. Az állandó bizottság elnöke, Cseh Mihály személyesein is megmutatja, hogyan lehet szak­szerűen jól gazdálkodni. Az idén tizenhat mázsás búzatermése volt. Állandóan a gépállomással dolgoztatott és műtrágyázta a földjét A mezőgazdasági kiállításon a bú­za, kukorica, napraforgó, cukorré­pa kiváló termesztéséért kitünte­tésben részesült, díjat nyert. Ta­pasztalatait, gazdálkodásának módszereit nem rejti véka alá; Cseh Mihály a tanács állandó bi­zottságában társaival együtt azon munkálkodik, hogy valamennyi gazda a legjobb, a legkorszerűbb termelési módszerekkel gazdál­kodjon. A bizottságban legutóbb arról határoz! _k minden körzetben, hogy ismét megszervezik a dűlő­biztosi hálózatot azzal a céllal, hogy a község termő területén ki­alakult helyes vetési, talajműve­lési és betakarítási módszerek és az új kezdeményezések elterjed­jenek. A tanács állandó bizottságainak munkáját nagyban elősegíti az alig két hete megalakult tanácsi MSZMP-csoport. A párttag kol­lektívája azon munkálkodik, hogy a tanácsban ne csak egy-két ál­landó bizottság, hanem mindegyiV jól, dolgozzon u T Felelősségteljes pártmegbízatás Elmondta N. lemelianov, a szesitrorecki gyár egykori munkása, aki 1904 óta tagja a pártnak Az ideiglenes kor­mány a júliusi ese­mények után kezébe ragadta a hatalmat, s mindent megtett, hogy letartóztassa Lenint. A forradalom vezére illegalitásba kényszerült. Lenin először pé- tervári munkásoknál rejtőzött. Ez azonban nagyon veszélyes volt és a központi bizott­ság elhatározta, hogy biztonságba helyezi őt. Ezekben a napok­ban érkezett hozzám a központi bizottság megbízottja, aki még a szesztrorecki gyár­ból ismert. Elmondta, hogy a párt felelős­ségteljes megbízatást ad számomra: elkeli rejtenem Lenint. Ez életem legdicsőbb és legfelelősségteljesebb pártmegbízatása volt, amelyre nagyon büszke vagyok. Akkoriban Razliv állomáson laktam, 30 kilométerre a város­tól. Megbeszéltem fe- lenségemmel — aki szintén párttag volt, — hogyan vigyázunk legjobban Leninre. A helyi lakók gyakran vesznek fel finn bér­munkásokat szón »ka­szálásra. Elhatároz­tuk, hogy kaszásnak álcázva vesszük ma­gunkhoz Lenint. Másnap újból meg­érkezett a * központi bizottság megbízottja, akinek elmondtuk tervünket, ö is he­lyeselte és így július 22-én este Pétervárra utaztunk. A megbe­szélt helyen már várt ránk Lenin: Kis ut­cákon a pályaudvar­ra mentünk, ahol egy nyitott vagonba száll­tunk. Lenin a hátsó ütköző közelében ült le. — Ha valami törté­nik, lecsúszom — mondotta, Razlivba érkezve öt percig kellett mennünk, amíg ha­zaértünk. Útközben Lenin családomról érdeklődött. Amikor beléptünk a házba, Vlagyimir Iljics a- zonnal a feleségem­hez fordult: — Nagyezsda Kon­dratyevna! Nagyon kérem, hogy rólam senkinek ne beszél­jen. Beszélgetés köz­ben ne védjen en­gem, s ne vitatkozzon rólam. Feleségem meg­nyugtatta Iljicset, hogy ismeri a kon­spiráció szabályait. Lenin egy távoli erdőben, kis kunyhó­ban lakott, ahová új­ságokat, könyveket hordtunk neki. A központi bizottság tagjai is gyakran meglátogatták őt és „dolgozószobájában”, vagyis fatuskóin, megtárgyalták vele a helyzetet. ősszel a központi bizottság elhatározta, hogy Lenint Finnor­szágba küldi. Hamis iratokat szereztünk számára, és a bolse­vik munkások segít­ségével szerencsésen kijutott külföldre. Lenin drága életét megmentettük a For­radalom számára. Becsülettel teljesí­tettem a pártmegbí­zatást...

Next

/
Thumbnails
Contents