Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-19 / 245. szám

1957. október 19.. szombat BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 3 A szerkesztőség levelesládájából A dolgozó parasztság jövője a termelési szövetkezés A gyulai városi párt-végrehajtó bizottság a napokban tárgyalta a váróé termelőszövetkezeti mozgal­mának helyzetét és az ezzel kap­csolatos feladatokat. A párt-végrehajtóbizoUsig meg­állapította, hogy a tér szövet­kezetek — annak ell. re, hogy taglétszámuk az elleni or radalmá- í’ok romboló tevékenysége hatásá­ra a kilépésekkel jelentősen csök­kent — ebben a gazdasági évben szilárdabb alapokon állnak, mind gazdaságilag, mind szervezetileg. A kilépettek közül többen már visszatértek. Azok, akik ma a ter­melőszövetkezetekben dolgoznak, őszinte, szilárd meggyőződésből választották a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás útját. A termelőszövetkezetek — az el­lenforradalom okozta súlyos károk ellenére is jobb eredményeket ér­tek el, mint az egyéniek. A városi párt-végrehajtó bizott­ság elhatározta, hogy a dolgozó pa­rasztság szövetkezeti mozgalmá­nak fejlesztése érdekében széles körben ismerteti a termelőszövet­kezetekben elért termelési ered­ményeket és a jövedelmet. A gaz­dasági eredmények tovább fokozá­sa végett szakemberek és a me­zőgazdasági elméleti tanácsadó se­gítségével a szövetkezetek tagsága elé tárják a még ki nem használt termelési módszereket, a nagy jö­vedelmet kínáló termelési lehető­ségeket. Ezentúl felhívják a fi­gyelmet a szerződéses ipari növé­nyek termesztésének fokozására, a kertgazdálkodés lehetőségének ki­használására. Hangsúlyozza a határozat, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálko­dás fejlődésének elősegítése érde­kében különösen fontos, hogy a termelőszövetkezetek kommunis­tái megértessék az állattenyésztés fontosságát. Politikai és szakmai felvilágosító munkát végezzenek azért, hogy a termelőszövetkeze­tekben növekedjen a szarvasmarha állomány, különösen a tehenészet és a növendékhízlalás. Tenyéssze­nek több baromfit, pulykát, vizi- számnyasokat. A párt-végrehajtó bizottság ha­tározatában felhívta a kommunis­ták figyelmét, hogy törekedjenek a termelőszövetkezetek tagjai és az egyéniek szoros baráti kapcsolatá­nak fejlesztésére. Segítsék elő hogy az egyéni dolgozó parasztok hónapról-hónapra közelebb kerül­jenek a szövetkezés gondolatéhoz és a meggyőződés alpján minél több dolgozó paraszt ezt az utat válj a magáénak. B. Z Békés megyei híres lucerna táfíaflák A Hazafias Népfront Békés me­lyei Mezőgazdasági Bizottsága ái rgyes lucerna tájfajták termeléséi­nek fellendítése érdekében szak- cönyvet ad ki a közeljövőben. A izarvasi, békéss zenlandrásí és nagyszénást tájfajták kialakulása- •ól a termelés és a magfogás jól levált módszereiről két fiatal ku- tntó'készít szakkönyvet: Kovács Gábor, a Szarvasi Öntözési és Rizstermelési Kutatóintézet igaz­gatója és Bacsa Pál, a Bánkúti Kí­sérleti Gazdaság tudományos mun­katársa. A két kutató saját tapasz­talatait is ismerteti a füzetben. Bárcsak minden ember ilyen volna Idegen emberekben — sa jnos — igen ritkán talál az ember igazi barátokra, önzetlen segítőkre, Örömmel mondhatom, én nemrég mégis találkoztam egy asszonnyal, aki igád barátként segített. Ugyanis a napokban szállítottuk haza egyik beteg rokonomat a bé­késcsabai kórházból, Magyar bán­hegyesre autóval. A gépkocsi ve­zetője Sav. Sinrgerné, a 41-es Autó­közlekedési Vállalat sofőrje volt ez az emberséges asszony. Már az induláskor csaknem lejárt munka­ideje. ö azonban nem törődött ez­zel. Igazi emberszeretettel segített, hogy a beteg miméi előbb ottho­nába pihenjen. Ezt látva, arra gon­doltam: milyen jó is lenne, ha minden ember ilyen volna. Még csak annyit: fogadja tőlem özv. Singemé elvtársnő hálás köszöne­téin e kedves és önzetlen ember­ségéért. Ambrus Sándomé Magyarbánhegyes, Rákóczi út 104, így készülnek november 7-re a gyomai pedagógusok A gyomai leányiskola neveiéi­nek kezdeményezésére, a három gyomai iskola pedagógusainak leg- jobbjaibál színjátszó csoport ala­kult. Első próbálkozásukkal no­vember 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékére rendezett ünnepélyen szórakoztat­ják Gyoma község közönségét. Csiky Gergelynek: Buborékok cí­mű színdarabját mutatják majd be. Helyes kezdeményezés ez a le­ányiskola nevelőtestülete részéről Nemcsak községünk kulturális é­letét van hivatva e közös szerep­lés előrelendítem, hanem az őszin­te baráti kapcsolat megteremtését is szolgálja a három iskola nevelői között. Kíváncsian és nagy érdeklődés­sel várjuk az előadást, melynek si­keréért a színjátszó csoport min­dent megtesz. A csoport vezetésé­ben külön érdeme van Jámbor 0 A nagyüzemi gazdálkodás útján 0 Tizenkét tsz és tszcs alakult megyénkben szeptember 1 óta Állandóan növekszik a termelőszövetkezetek és termelőcsopor­tok szama megyénkben is. Szeptember elseje óta 12 tsz cs tszcs ala­kult. Bucsán három új tsz jött létre mintegy 500 holdon 39 taggal. Az újonnan alakult magyarbánhegyesi Béke Tsz-nek 59 tagja és 310 hold földje van. A zsadányi Szabadság Tsz 146 holdon 12 tag­gal, a gyulavári Dózsa Tsz 160 holdon 11 taggal kezdte meg a nagy­üzemi gazdálkodást. Pusztaföldváron két tszcs alakult, a Kossuth 157 holdon 21 családdal, a Haladás 155 holdon 22 taggal. Mindkét tszcs október 17-én kapta meg a működési engedélyt. Július elseje óta megyénk termelőszövetkezeteibe háromszáz- harmincnégyen, a termelőcsoportokba pedig százhuozonhatan lép­tek be. A tsz és tszcs-tagok száma 23 641. A belépések következté­ben most 2329 hold földdel több a termelőszövetkezetek földterüle­te, mint Július elsején volt. vívóba* P úposra van rak­va a kocád szép a- ranysárga kukori- cacsövekkel. Az ö- reg szekér kerekei csikorogva nyiszorognak alatta. A két fekete gyeplőjét tartó em­ber is nyom a terhen egy jó má* zsányit. Maga* növésű, jól táp­lált, bár aki egy év után látja, annak úgy tűnik, hogy vesztett § súlyából. Dehát közeledve az ötvenedik őszhöz, s átpalántá- lódva a ríiáf megszokott élet­módból, munkakörülményből — nem csoda. A tavaly őszi Vérzi­vatar ragadta ki a közösből, 6 most ott folytatja, ahol két évvel ezelőtt abbahagyta: szántja, veti, kapálja, betakarítja 16 holdját... A két fekete minden erejét megfeszítve húzza be a kövesről a kukoricával terhelt kocsit h városszéli, szemrevaló ház ud­varába. A góré oldalához kötött két tehén felriad a csendes ké- rődzésből. A gazda, Ágoston Jó­zsef először kifogja a lovakat, beköti az istállóba, enni dob ne­kik, S aztán a fiával és egy ven­dég fiatalemberrel rakodni kezd a góréba. Alig váltanak Szót. A vendéggel már kibeszél gelte ma­gát. Negyedik gimnazista fiának a félbemaradt tanulással van te­le a feje. Ágoston József külön­ben sem híve a sok beszédnek. Mindig meggondolja amit mond és mit cselekszik. Pfersze ő is té­ved néha, akárcsak a legtöbb ember. Sokáig fontolgatta, amíg rá­szánta magát és belépett az oros­házi Dózsa Tsz-be. Most is ott lenne, mérné az abrakot, a ta­karmányt, vagy éppen a hízott sertések, libák, pulykák átadásét intézné, akárcsak az alatt az öt év alatt, amikor állattenyésztő volt, Ott lenne, s milyen szíve­sen! Nem volt neki semmi baja Senkivel. Szerette azokat, akik megérdemelték, s szerették őt is megfontoltságáért, odaadó, szor­galmáért hozzáértéséért. Dehát jött a véres ellenforradalmi vi­har, s kisodorta az Őt is. Csak a testét. Szíve, lelke sok-sok gon­dolata mindég ott van a kor­szerű új istállók, a fiaztatók, a süldőnevelők, az ott hagyott szebbnél szebb állatok között. Mikor belépett olyan volt a szö­vetkezet, mint a szegényen ösz- szekérült új házaspár portája. Sehol semmi, csak mindennek a helye, a terve. Aztán az ő kézé munkája nyomán is, a szemelát- tára nőtt, fejlődött három és fél­ezer holdas milliomossá a Dózsa. Testileg ki lehet szakadni egy ilyen környezetből, de lelkileg soha. Hívja, csalja, szinte húzza minden, ami az ő jelenlétében készült. Hat év sok küzdelme és öröme, a józan megfontoltság végkövetkeztetése, mely szerint az összefogásé, a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő. Beszélget­tek, tervezgettek, nyolcán, tízen Volt tsz-tagok, hogy tszcs-t ala­kítanak. Híre futott ennek, a Dózsa Tsz elnöke, Horváth Mi­hály is meghallotta. Az egyik szept embervégi vasárnap dél­előtt öszetalálkoztak a fodrász- szövetkezetben. Sokan voltak, jóformán csak éppen köszöntek egymásnak, mintha megegyez­tek volna, hogy a kettőjük mon­danivalója nem tartozik a fod­rásznál várakozókra. Hanem megvárták egymást s hazafelé ballagva, meg-megállva beszél­gettek. Horváth Mihály kezdte: — Mi újság komám, hogyan halad a tszcs-szervezés? Ágoston Józsefet nem lepte meg, hogy Horváth is tud erről. Nem titkolták senki előtt. Egy kicsit jól is esett neki az érdek­lődés. Melyik olyan embernek ne esne jól, »ki okkal, vagy ok nélkül kiszakad egy megszokott környezetből? Kivált akkor, ha azt hiszi, hogy a közönség egé­sze úgy néz rá, mint egy áruló­ra, mert egy valaki megsértette közülük. Miikor a tavasszal el­ment a szalmajárandóságáért, az egyik tag rászólt, hogy ne enged­je legelni a lovait a szérűn. A- milyen rosszul esett neki az akkori szúrás, olyan jól esett most Horváth érdeklődése. Kész­ségesen magyarázta hát, hogy bizony nehezen megy a szerve­zés, mert nincs hozzá megfelelő adottság: épület, férőhely, és egyebek. — Nem gondolkoztál azon, hogy visszajössz közénk? — kér­dezte Horváth, s félreértve azt, ami Ágoston arcán átviharzott, «re a kérdésre sietve hozzátet­te: Nem akarlak agitálni, csak éppen érdeklődök. — Korai volna még ez Mihály — válaszolta kitérően. Az em­bereknek felejteni kell, ki keli gabalyodjanak abból az össze­visszaságból, amit az ellenforra­dalom előidézett. Nem szeretném ha azt mondanák, hogy aki ki­lépett, maradjon kívül. — De ha ezt csak egy kis ré­szük mondaná, akkor visszajön­nél? Mert én tudom, hogy a nagy többség melletted volna. S ké­sőbb kivétel nélkül, mindenki. Nem ártottál senkinek, jól dol­goztál, hiánytalanul adtál át mindent, ami rád volt bízva. Lassan mindenki másképpen né­zi a dolgokat. Nem tartják a szö­vetkezet ellenségének, aki az el* Gyulámé kartársnőnek, aki fárad* ságot nem ismerve tevékenykedik mimé rendező. BENCZE OTTÖNÉ, ált. isk. igazgató. Gyoma. Magyar nótaest Szarvason A (szarvasi járási művelődési otthonban nagy sikerrel szerepel­tek október 14-én este a Magyar Rádió énekesei: Tölgyesi Julianna és Kalmár Pál. A szarvasi embe­rek nagy tetszéssel fogadták őket és zúgó tapsviharral köszönték meg fellépésüket. Hasonlóan kö- szönetünket fejezzük ki a jól sike­rült magyar nótaest koníeransziá­jának, Vadnai József írónaik, Fe­jes Teri tanuló kiváló szava­lásáért, Lakatos Mihály zeneka­rának jó szerepléséért és mind­azoknak, akik részesei voltak e nagyszerű est megszervezésének! Köszönetünkkel . egyidőben meg­kérjük Szarvas erre illetékes ve­zetőit, legyen minél előbb újra ha­sonló kellemes est, ahol újra vidá­man és jól szórakozhatnak majd a szarvasi emberek. V. S., Szarvas Jogos volt a bírálat Szeptember 13-án a Népújság­ban megjelent „Nem bitiem a sze­memnek“ című cikk nyomán vizs­gálatot Indítottunk. A cikk írójá­nak igaza volt. Megfelelt a való­ságnak, hogy abban az időben a sarkadkeresztúri állomás váróter­mében valóban nagy rendetlenség volt. De szolgáljon a sarkadkeresz­túri állomás vezetőinek mentségé­re, hogy akkor tatarozták és fes­tetlek a Várótermeket. Az egyéb ilyen irányú hiányosság is erre vezethető vissza. Arra kérjük az elvtársakat, hogy írásaikkal, he­lyes bírálataikkal a jövőben is se­gítsék állomásaink vezetőinek munkáját. MÄV Igazgatóság, Szeged. Vajda Sándor «HIIIMIIIIIWHHHHIIIIIIIIIIUIIIimillUlltlUIIWUIIHlliUtlIlrWttHaiiaM lenfonradalmi zűrzavarban kilé­pett. A tsz-ben ez a helyzet. — Elhiszem, de... — Azt hiszem azzal nem tö­rődnél, amit a kívülállók mon­danának. — Nézd, nekem az a legfonto­sabb, hogy azok mit mondaná­nak, akikkel majd együtt dolgoz­nék. Én úgy látom, korai még. Majd meggondolom, hogy mit tegyek, Mihály. Sokszor végiggondolta már ezt a beszélgetést. Most a kukorica lerakása közben is eszébe jutott minden szóról-szóra. S nem­csak ez, hanem a tsz-szel kap­csolatos sok minden, az a fejet­lenség és lazaság, ami az ellen- forradalom idején lábrakapott a tsz-ben. Az is, hogy a legnagyobb zűrzavar idején a sok „ mi lesz”, „hogy lesz’* kérdésre azt vála­szolta: majd meglátjuk, dolgoz­zunk. S dolgozott, megetette, megitatta a teheneket, amelyek mellől a jó ég tudja hova ment el a gondozójuk. Később be­leunt az össze-vissaaságba, s ki­lépett... ■Mire góréba került a kukori­ca, lenyugodott a nap. Megitatta s újra befogta a lovakat. Fellé­pett a kocsira, s elindult, hogy ,behozzon még egy terhet. Va­jon meddig hajtja lovait az e- gyéni gazdálkodás utján? ö sem tudja. Lehet, hogy hamarosan bekarikázik a Dózsa központjá­ba és azt mondja az elnöknek: itt vagyok, meggondoltam, Mi­hály, Kukk Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents