Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-17 / 217. szám
1 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1931. szeptember 11., kedd ÜZENETEK Lipták Andrásné, Mezőkovács- háza: Örömmel olvastuk levelét, amelyben közölte, hogy férje il~ gyében — noha véglegesen még nem is nyert elintézést *- segítettünk. Ha szükség lesz még a szerkesztőség közbenjárására, keresse fel lapunk levelezési rovatát személyesen vagy levélben, •— szívesen segítünk. 4H. J. jelzésű le- élírónknak Gyuri«: Levelét még a beérkezés napján elküldtük kivizsgálás végett a - Békéscsabai Állomásfőnökség- tiez. melyre a következőket közölték: „Igaza volt a levélírónak. Éppen ezért a következő rendelkezést alkalmazzuk a jövőben. 1. A vonatkísérők munkafegyelmet sér. tő viselkedését levélben közöltük a vésztől állomásfőnökséggel és kértük e társszolgálati főnökséget, bogy tegyenek Intézkedést a jogos panaszt illetően. 2. A kapusi szolgálatot teljesítők figyelmét pedig felhívtuk, hogy az eddigieknél szorosabb kapcsolatot tartsanak az utazóközönséggel és a többi szolgálattevő vasutassal, különösen a beszállások, átszállások idején. A szerkesztőségnek, s a levél írójának pedig köszönetét mondunk, a- iniért észrevételükkel segítséget adtak szolgálatunk tökéletesebb ellátásához.”-ÓTakács Sándor, Békéscsaba: Panaszát a mezőkovácsházi járási rendőrkapitányság kivizsgálta, és a következő választ kaptuk: „A panaszost Kaszaperen járta alkalmával valóban feljelentette két rendőr elvtárs szabálysértésért. Az Igaz, hogy olyan utcarészen kerékpározott, ahol nincs kiépített járda, de mégis gyalogjárónak van nyilvánítva. Márpedig a KRESZ 65. paragrafus 1. bekezdése kimondja, hogy járdán kerékpározni — ha az úttest kerékpározásra nem alkalmas — óránként legfeljebb 5 kilométeres sebességgel lehet. Az említett helyen pedig jó műút van. A rendőr elvtársak nem voltak gorombák. Ugyanis a rendőr bárkit megállíthat az utcán és joga van igazoltatni, s különböző kérdéseket feltenni. A gumibot használata pedig törvényes, mely arra szolgál, hogy a meggondolatlan személyeket visszatartsa a rendőr intézkedésben! megzavarástól. A dolgozó nép rendőrsége egyébként is arra van.hivatva, hogy a köz- biztonságot a törvényes keretek között betartsa és betartassa.” Mire ügyeljünk szeptemberben a szántóföldön A kártevők és betegségek fellépését csökkenthetjük, ha a mező- gazdasági munkákat szakszerűen végezzük el. Éppen ezért lehető- i ség szerint kalászost kalászos után j ne vessünk. így elejét vehetjük a í csócsároló kártételének, illetve csökenthetjük azt. Az augusztusi vetésű fiatal lucernásainkat különös gonddal figyeljük, mert a mocskos pajor e- zeket a növényeket előszeretettel fogyasztja. Ha észleljük a kártevő jelenlétét, ellene védekezzünk. A fiatalabb hernyók ellen Hungária: Matador porozószerrel, idősebb j hernyók ellen Hungária Matador csalétekkel. A burgonya szedése alkalmával fokozottan figyeljük a telelésre talajba vonult burgonyabogarat. Ha találunk ilyen bogarat, azonnal jelentsük a Békés megyei Növényvédő Állomásra, Tarhosra. A repcevetéseken előforduló repcedarázs lárvája ellen Hungária Matador porozószerrel védekezzünk. A jövő évi kukoricamoly kártétel megelőzése céljából kukorica törés után a szárat a föld felszínénél vágjuk le, azonnal hordjuk be és gondoskodjunk annak minél nagyobb mennyiségben való besi- lózásáról. KOVÁCS GYULA a Tarhosi Növényvédő Állomás főagronómusa „PAPRIKAS64 hangulatban írtam Nem szeretek zsák- i-j-macskát árulni, e- zért mindjárt a legelején elárultam, hogy dühös vagyok, És mivel a vasútról lesz szó, elképzelhetik, milyen nehéz lesz bebizonyítani, hogy jogosan. No a végére talán sikerül. Kezdem talán ott, hogy vasárnap este lefekvés előtt eszembe jutott, hogy szombaton nem váltottam meg a következő hétre szóló vasúti hetijegyemet. Előbb szidni kezdtem magam a feledékenységemért. Miért nem jutott e- lőbb eszembe, hogy a vasúti szabályok értelmében hetijegy hétfőn nulla órától 9 óráig nem váltható. Hétfőn reggel vehetek egy menettértit, majdnem tíz forintért. No, gondoltam, jól megcsináltam, nyolc hónap alatt ez már a negyedik ilyen esetem. Miután megun- tam szidni magamat, nyugtalanul elaludtam. Álmomban a gyulai vasútállomás előcsarnokában álltam, egye dűl pizsamában és i- mádkoztam. Bent a pénztárban egy angyal kezelte a jegyeket. Megismertem. Kedvesen, csinosan, ajkán édes mosollyal, az a pénztárosnő nézett rám, aki már a valóságban is két alkalommal mentőangyalom volt, és adott heti jegyet hétfőn, kilenc előtt. Most is adott. Igaz, közben a mutatóujjával pajkosan megfenyegetett. Régen volt ilyen szép álmom. Reggel siettem az állomásra, közben reménykedtem, hogy álmom megvalósul. A pénztár előtt nem állt egy lélek sem. Sajnos a folytatás rossz volt. A mentőangyalom nem volt szolgálatban, helyette egy mogorva, kissé molett nő nézett rám, elutasító arccal. És adta is a választ gyorsan, merev ridegséggel. Nem adhatok kérem. Kértem, érveltem és ő ismét nem adhatott. Ekkor lettem paprikás. Hogy jogosan? Azt hiszem, mert egy ismerősöm elmondott* ta, hogy ugyanez a pénztárosnő egy alkalommal neki sem a- dott hétfőn hetijegyet, bár ő az előző hét három utolsó napján Budapesten volt, és ezért nem tudott előre váltani. Viszont alig távozott el menettérti jegyével a pénztártól, amikor egy utas hetijegyet kért és a pénztárosnő adott azzal a megjegyzéssel, hogy „Pis- tukám, miért ilyen későn?" Mire ismerősöm visszament. A pénztárosnő pedig a rajtakapott pirulásával visszacserélte a menettértit munkás hetijegyre. Annyit fűznék az e- gész ügyhöz, hogy a rendeletet a hétfői tömeges bérletváltás elkerülése végett helyesnek tartom. A- zonban a bürokráciát nem! És ebben talán nekem lehet igazam. Boda Zoltán KEPRADIO Bé Béhésesa bá n — Láttuk a magyar Televíziót „gyermekcipőben" — Békéscsaba első számú érdekessége Ha a Bánszky Körös-csatorna menti környékén já£Piív5f*<feVBÍ' nős csövek ragadják meg figyelmünket a zöldre meszelt, emeletes ház tetején. Vannak, akik rejtélyesnek vélik, találgatják, hogy vajon, mi lehet? A járókelők többsége azonban már tudja, hogy nem más, mint televíziós antenna. Igen, kedves olvasó, valóban az! Nem csoda és nem ámítás, végre már Békéscsabán is látható a televízió, napjainkban a város elsőszámú érdekessége... Valójában nem is a furcsa a- luminium atenna, hanem gyorsan terjedő híre tett parazsat a fülembe. Két kortárs hangját haliám ugyanis valamelyik napon: — Láttad? — Láttam. — No, milyen?! — Hát, igen... így a titokzatos párbeszéd. S hetek múltán tudta már a fél Csaba, hogy Lődiéknél távoli kópékét idéznek. 1 Viharsarok legelső képrádió tulajdonosa Meghívattam önmagamat is az atomszázad hajnalának „korszerű szellemidézésére". Élettanász nyelven mondva: elszaru* sodó, többrétegű laphámot öltve, azaz magyarán: volt bőr az orcámon (néha arra is szükségük van az újságíróknak), hogy beállítsak Lödi Andrásnak, a RAVEL Békés megyei kirendeltsége vezetőjének, egyben a Viharsarok legelső képrádió tulajdonosának barátságos lakásába. * Szükségtelen volt a „felvérte- zés”, mert a fiatal technikus és csinos felesége szeretik a társaságot, s engem is szívélyesen fogadtak. A félhomályos szobában éppen működött a csoda- gép, amely külsőleg egy nagy saupenrádió még nagyobb mása. Kis házi mozihoz hasonlítjuk, mert Jó vétel »setén a mozgókép megjelenésekor ugyanúgy haitik a hang is, akárcsak a Szabadság Filmszínházban ülnénk. A kékes, vagy szürkés szí- nű képcsőben azonban egyszerre mintha tízezer hangya vagy szúnyog nyüzsögne cikázva, s rajtuk vakító fénysávok villannak keresztben és megvilágítják a szobában levőket. Mások is vadnak bent, nem én vagyok az egyedüli kiváncsi. — Motor zavar — Magyarázza Lödi elvtárs. — Ha errs erre halad egy rossz gyújtás^ motorkerékpár, mindjárt megmutatja. Az elektromos zavar nem szűnik, sőt erősödik, az elektronsugarak és más fényerők gigászi vívódása zajlik kápráztatóan és megfékezett robajjal, villogón a 15 000 Volt feszültségű képcsőben. — Ez már valami más, aminek a feszültsége jóval erősebb — a közelben lévén — mint az adóé — bosszankodik a házigazda. — A környéken lehet valami rossz szénkefés villanymotor, vagy orvosi rövidhullámú sugárzásom kezelő készülék, vagy hasonló. Csak tudnám, merre lehet... A képcsőben látható zavar ugyanaz, ami a rádióban hangban hallható, itt fényben. Budapesiet látjuk Békéscsabán De minden kellemetlen véget ér egyszer és újból tisztul a képeső, megszűnnék a fénycsóvák, sűrűsödik a „hangyásodás”, alakok rajzolódnak, kavarog a kópmező, mint árnyékok vetődése a holdvilágos estében széltől borzolt tó tükrében. Szem- pillantás és — „beugrik" a kép egyre láthatóbban. Amuló tekinj tétünk előtt a Nemzeti Színház színpada jelenik meg, hazánk híres színművészei mozognak és beszélnek múlt századbeli jelmezekben — előttünk, A Tiszt- újítás helyszíni előadását közve-' títik éppen. Nem tudom, kik a- lakítják a szerepeket, nehéz felismerni, tökéletesen maszkírozták a színészeket, az egyik főalakot Ajtaynak vélem. — Hát nem csoda?! — örvendezünk többen — Békéscsabán látjuk, hogy nfl történik ebben a percben Budapest egyik részében. — Nálunk még csoda, de a Szovjetunióban és fejlett iparú országokban — Nyugaton is — olyan megszokott, mint nálunk a rádió — mondja Lődi András, aki nemrégiben televíziós tanfolyamot végzett Budapesten, szabadsága egy részét pedig Csehszlovákiában töltötte, ahol közben a prágai és a pozsonyi televízió adókat tanulmányozta önszorgalomból. Mint meséli, Csehszlovákiában már a legfél- reesőbb falvakban Sem ritkaság a képrádió. De így lesz nálunk is; sajnos, az elmúlt években a televízió ügye is háttérbe szorult, de ezután minden bizonynyal jelentős lépést teszünk e- zen a téren is, hiszen értékes áldozatot hoz érte a kormányi Jelenleg még kísérleti adás van egy kilowattos sugárzással, de már épül a harminc kilowattos nagyadó, ami igen megnöveli majd a térerősséget, s akkor Békéscsabán is zavartalanul élvezhetővé válik a képrádió műsora, ez előreláthatóan két hónap múlva várható. Közben megint elmosódik a vétel, mint szaknyelven mondják: „havasodik", s a rádiózók által ismert fadding zavarnál itt a kép távolodik. A ríézőlt közt van Lehóczky elvtárs, a Békés megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója, Farkas Miksa nyomdász, a szomszéd Gáspár Ervin fogtechnikus is sűrűn benéz feleségével, lelkes érdeklődői a születő magyar televíziónak. Farkas Miksa, aki bevallása szerint már félrerakta a képrádió árát (a készülék 5500, antenna szereléssel együtt összesen kb. 7000 forintba kerül) ezt mondja az ismét torzuló képekre célozva: A’ — Elmondhatjúk, hogy láttuk a magyar televziót „gyermekcipőben". De reméljük, hogy talán nem is olyan sokára, éppen úgy mosolyogunk az ilyen kezdeti hibákon, mint a régi néma filmeken, vagy az első kristálydetektoros rádió készüléken. Mert, hogy el ne felejtsük, a mostani egy kilowattos adás csupán kísérletezés. Éppen az a csoda, hogy Békéscsabán, Budapesttől kétszáz kilométernél több távolságra majdnem úgy „fogják" az adást, mint a fővárosban, — az elektromos zavaroktól eltekintve — amint Le- hócziky elv társ mondta, aki a napokban Budapesten is látott televízió adást. London, Stockholm, Itália és egy kievi utca Ebben Lődi Andrásé az érdem, a kiváló fiatal szakemberé, aki szintén sokáig t.akaré- kosdokott, hogy megvalósuljon dédelgetett álma, saját képrádiója legyen. Tavasz óta számtalanszor éjszakákon át virraszt készüléke mellett. Kitapasztalja minden csinját-binját, így sajátítja el a benfentesek részére is még újszerű technikát; Máris több újítása, értékes észrevétele van abban, amelyeket hasznosított az MSZHSZ áltel rendezett ultrarövidhullámú hét televíziós megfigyelésekor is. Szavai szerint a nyárelejei kedvező légkörű időszakban, az ultrarövidhultámú video jelek visszaverődésekor a londoni, a stockholmi, az olasz adók közvetítésének több részletét láthatták, és a kievi sugárzást is vették készülékükön. E sorok írója is saját szemével látta egy ízben, amikor a képmezőben feltételezhetően egy kievi utca, ■máskor pedig egy angol, vagy egy olasz újságíró és egy filmszínész interjú jelenete s békéscsabai szobában váratlanul „megjelent”. Némely estén látják Bratisla- wa, Bécs adásait is, egyik vendégüknek nagy örömet szereztek a magyar—lengyel atlétikai verseny helyszín; közvetítésével. Lődi Andrást azonban főként a budapesti adások érdeklik, mert szívügye a magyar televízió jövője. Megyénkben tudomásom szerint Békéscsabán két, Gyulán egy magánszemély birtokában van már televíziós készülék s felszereltek egyet a RÁ VÉL boltjában is, amelyen elsőként Pozsonyt szépen „vették”. E- redménye azért is biztató, mert — amint hallottam — sem Békés megyében, sem az , ország távolabbi vidékein nem sikerült még úgy venni a pesti műsort, ahogyan Lődi Andrásék. Bár az adás a gyenge térerő miatt még korántsem tökéletes, mégis akadnak időszakok, amikor egész éles a kép, sőt a rajzos mesefilmek éppúgy élvezhetők, mint moziban. Elcsodálkozna rajta bizony, a jó öreg Edison is, ha feltámadna poraiból, — mint a képrádió szerelmese megjegyezte, ami talán egyben annak is jele: noha a gyermekcipőben járunk még vele, észre sem vesszük, milyen rohamosan közeleg hogy azt is ldnőjjük. Ahhoz pedig minden dolgozó embertársamnak és művelődési otthon körének kívánok egy pompás képrádiót és oly lelkes, jó szakembert hozzá, mint Lődi András. Ballabás László
