Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-15 / 216. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 9H. s»*ítmlMr 15., vasamap Fontos párttisztség a munka Üdvözölni lehet a mezőhegy esi elvtársak kezdeményezését, hogy a Jövő héten (16—17-én) kétnapos tanfolyamon ismertetik a párt vezetőkkel, pártbizalmiakkal feladatukat, munkakörüket. A pártbizottság úgy igyekezett összeállítani a tematikát, hogy a résztvevő elvtársak saját tapasztalataikat is elmondják. Már előre készülnek erre. Beszámolnak arról, hogy a hozzájuk beosztott elvtársak mennyire igénylik a segítségüket. S ők mit tesznek, hogy közöttük és a pártcsoport tagjai között tovább erősödjék a kapcsolat. Mezőhegyesen és másutt is megalakultak a pártcsoportok és mindenütt megtalálhatjuk a pártbizalmiakat is. Jóllehet, hogy van-* nak még olyan helyek, ahol nemhogy a taggyűlés résztvevőit, de még a pártcsoportot sem kérdezték meg, hogy ki legyen pártbizalmi ,csak egyszerűen egy személyt kinevezitek és megbízták, hogy szedje össze a pártbélyegek árát. így volt ez az endrődi községi tanácsnál is. Persze ilyen is van, de nem ez a jellemző. Az igaz, hogy a párt bizalmiak még nem töltik btí azokat az igen fontos és szép fel-l adatokat, amelyek rájuk — mint a párttagok bizalmának élvezőire — hárulnak. Csupán a tagdíjak beszedésével és időnként különböző propagandaanyagok terjesztésvei foglalkoznak. Kétségtelen, hogy a tagdíjak pontos beszedése elengedhetetlenül fontos, de ez még sem lehet a bizalmiak legfőbb, de különösért egyetlen feladata. A bizalmiaknak nem szabad csupán a portás szerepét betölteni. Ennél sokkal nagyobb a feladatkörük. A mezőhegyes! elvtársak Í6 éppen ezt a további feladatokat beszélik meg a kétnapos értekezleten. Hogy erre milyen nagy szükség van, azt Győri elvtárs, a mezőhegy esi pártbizottság titkára így próbálta bizony gátad: „A bizalmi elvtársak működése hasonló egy párttitkáréhoz, csak kisebb területen. A jó pártbizalmi rendszeresen foglalkozik a hozzá beosztott elvtársakkal, ismeri 5- ket, tudja, milyen a képzettségük, politikai látókörük, szinte naponta figyelemmel kiséri, hogy a termelőmunkában milyen eredményt értek el, persze tudja azt is, hogy a rájuk hízott pártmunkát elvég- zik-e pontosan. Gondjaikat. bajaikat, sőt örömeiket is ismeri.’1 Valóban igazuk van a mezőhegyes! elvtársaknak, hogy ismemi kell a pártbizalminak a csoportja tagjait. De emellett fontos, hogy nevelni is tudják ezeket az elvtársakat. Gondosan, türelemmel, meggyőző szóval nyesegetni a rossz vonásokat, erősíteni bennük a szocialista ember jellemvonásai*. A jó pártbizalmi különös gonddal neveli a csoportjához tartozó tagjelölteket is, mert ezek az elvtársak még nem járatosak eléggé a páirtmumkában s ezért az első időkEz aztán a túlzás A földművelésügyi miniszter rendelete étlapján a földművesszövetkezeteknek kell átvenniök a szerződéses növények szerződéskötési föladatait, s egyben az ezzel föglalkoztatott dolgozókat is. A Mezőhegyesi Cukorgyár is át akarta adni orosházi termelési megbízottait az Orosházi FMSZ-nek, s e célból a cukorgyár megbízottja O- rosházára utazott. Inif i >vi>l‘.-ii.j í ’ tézni azonban nem tudott semmit, mert a szövetkezet ügyvezetője nem fogadta a cukorgyár megbízottját. Tettét azzal indokolta, hogy egy nappal előbb értesíteni kellett volna őt! Csodálkozunk azon, hogy ez még ma is megtörténik és megtörténhet — mint a- hogy a fenti eset is bizonyítja. Emlékeztet, nagyon emlékeztet ez a tempó egy letűnt- rendszer, úri, bevett szokásához, a- mikor az igazgató úr csak úgy fogadta — ha egyáltalán fogadta — az ügyfelet, ha az előbb írásban, vagy más módon, jöttét előre bejelentette. De ez a világ megszűnt kiskirályaival e- gyütt, még akkor is, ha ezt az Orosházi Földművesszövetkezet ügyvezetője nem akarja tudomásul venni..> f—mond. ben szinte kézenfogva avatja be a párt sokrétű tennivalóiba. Felelősségteljes munka ez azért is, mert elsősorban a pártbizalmin múlik, hogy egy-egy tagjelölt kommunistává válik-e és méltó lesz-e a megtisztelő párttag címre. Most különösen nagy feladat vár a pártbizalmiakra, hiszen a pártmunka zöme az 6 vállukon nyugszik. A politikai felvilágosító munkától kezdve a taggyűlés megszervezéséig minden az 6 feladataik közé tartozik. A pártbizalmi a legjobb népnevelő is, aki rendszeresen foglalkozik a párton- kívüliekkel és ismerteti előttük a párt politikáját, igyekszik meggyőzni őket annak helyességéről, de ugyanakkor meg is hallgatja helyes javaslataikat, indokolt kérelmeiket és továbbítja a párt vezetőségének. Szükséges, az is, hogy a pártbizalmi foglalkozzon a körülötte dolgozó KISZ fiatalokkal, nevelje őket a párt és a szocialista rendszerünk szeretetére, megbecsülésére. Az ipari üzemekben, vagy a mezőgazdaság szocialista szektoraiban dolgozó pártbdzalmi- aknak a termelés pártellenörzésé- ben is tevékeny szerep jut. Egyszóval: a jó pártbizalmi mindennel törődik. A pártbizalmiak munkája azonban csak akkor lesz eredményes, ha azt a pártvezetőség is segíti, el- sőspcbaij a pártvezetőségi tagok. Kérjék ki véleményüket is, ha személyi ügyekben döntenek. Helyes, ha régi, korábbi módszerek szerint kéthetenként összehívják a bizalmiakat, ahol ismertetik a pártvezetőség tervét, az új feladatokat. Jó, ha vezetőségi üléseken esetenként napirendre tűzik a pártbizalmiak munkáját, ahol természetesen ők is beszámolnak. Szükséges, hogy a pártvezetőség és a bizalmiak között személyes kapcsolat alakuljon ki, s ezáltal le. hetővé válik, hogy a napi munkájukban segíteni tudják őket. Cs. E. Egy olvasóhoz, a HL kerületbe i Remélem, magára ismer. Azt írta levelében, — melyet volt szerencsém megkapni a héten, — hogy Békéscsabán, a III. kerületben lakik. Nézze kérem, csak annyit mondhatok, hogy nem lepett meg az írása. Már az első sorok után tisztán láttam, kivel állok szemben. Csak egyet nem értek: miért nem jött be hozzám a szerkesztőségbe, és miért nem mondta el személyesen, — ha akarta volna — négyszemközt a véleményét a „Vége a komédiának” című novellámról. Én, amint látja, nyüt levélben válaszolok, hát játsszon ön is nyílt kártyákkal. Vagy jobb és kényelmesebb a sötétből bujtogatniés vicsorgatni?! Azt írja, hogy (idézek): „Békéscsaba lakosainak százai kapnak levelet disszidáltaktól és minden levélben mesébe illő jómódról számolnak be.” Nem tudom, felnézett-e a plafonra, a- mikor ezt a mondatot leírta, mert ennél nagyobb hazugságot már régen hallottam, — csodálkozom, hogy épen maradt a mennyezet. Ügy látszik, önttek süket a füle és vak a szeme meghallani és meglátni az igazságot. Vajon azért jöttek-e visz- sza ezrével emberek, mert jómódban éltek nyugaton? Vajon az a sok ezer magyar fiatal, akit vakremények csaltak át a határon, most azért kér, könyörög itthon maradt hozzátartozóitól segítséget, mert tej ben-vaj ban fürdik odakinn? És tejben-vaj- ban fürödnek-e az angol, francia, amerikai munkások és parasztok? Vagy azért dúlnak elkeseredett sztrájkok, mert túlságosan jól ének? Tudok olyan emberről is, aki itthon megkereste a maga pénzét bőven, novemberben disszidált és most valami nagy úr lakája Angliában! Igaz, természet dolga És a lányaink, akik kénytelenek áruba bocsájtani testüket, mert ha dolgoznak is — megélni nem tudnak a keresetükből?! Tudja kérem, sok száz ilyen levél is érkezik ám, de ezekkel senki nem dicsekszik, és nem teszik ki az ablakba. Mit gondol, a jómódról szóló levelek mind igazak? Nem érti meg, hogy nehéz beismerni a balsorsot és korgó gyomorral is írtak már malacpecsenye-illatú sorokat? Levelének többi része nemcsak rágalom, hanem nevetséges is. Mégis van igaza! Bizony igaz az, hogy az emberek meg tudják ítélni a történteket. Persze, az már az ön és az önhöz hasonló „hazafiak” tragédiája, hogy nem úgy ítélik meg, ahogy , (önök szeretnék. Még egyet: ne féltsen ön engem, mert nincs szükségem róka-lelkű „figyelmeztető” szavaira. Engedje meg, hogy én figyelmeztessem: ha ön nem olvassa el a mi írásainkat, magára vessen, és mi sem vesztünk vele semmit. Ha ambicionálja ezt a megállapításom, remélem nem koptatja többet a tollát. És ne feledje: az ocsú úgyis kihull az Idő rostáján. Azért pedig ne haragudjon, hogy ezt a rostát mi mozgatjuk. Remélem, megértettük egymást. Sass Ervin A BÉKÉSCSABAI TANÍCSHÁZÜN I Egyik nap rossz sejtésektől gyötörve elhatároztam, hogy „felfedező” útra indulok valamelyik tanácsunk székházába. A gondolatot tett követte és szerda délelőtt 9 órakor átléptem a Békéscsabai Városi Tanács széles küszöbét. A kapualjban „iránytű" után kutatva, felfedeztem egy kis táblát, melyre legfelül azt írták: útmutató; Tanulmányozni kezdtem. Egyik jelzésen elgondolkoztam. Az útmutató szerint a földszint a 89, 90, 91 számú irodában a városi kiég. pamacsnokság van. Valakitől azt hallottam, hogy ez a szerv egyesült a járásival. Két perc múlva beléptem a 89, 90, 91-es számú földszinti helyiségbe. Felvilágosítottak, hogy az 5. számú Mélyépítő Vállalat főépítés vezetőségének irodájában vagyok és megkérdezték; mit akarok mélyíteni? Semmit — válaszoltam és az eltévedettek borzongásával elbúcsúztam a ártatlan emberektől és folytattam bolyongásomat. A lakáshi- vatal ajtaja előtt, az előszobában öten-hatan álltak. A lakásügyi előadó röpgyűlés forma „konzultációt“ tartott. A felek egymást túlbeszélve vitatták világgá ügyüket. Az előadó fújta a jogszabályt, mintha könyvből olvasta volna. Oda szerettem volna neki kiáltani, hogy: könyörgöm, hagyja abba, menjen az irodájába, ültesse le a kérelmezőt és nyugodtan beszéljék meg a fél számára életbevábó ügyet. Közben egy asszony jött felém, 5—6 éves gyermekét kézenfogva vezette, jobb lábára sántított, bokában sérült lába frissen volt kötözve. Kérdéssel fordult felém: „Hol a mérnöki hivatal?” Kérdéssel válaszoltam: „Nem nézte meg a bejáratnál az útmutató táblát?” A válasz: nem. Na, persze — gondoltam magamban, hiszen olyan kicsi az a tábla, meg talán jobb is, ha nem nézte meg. Mondom, kérdezze meg itt és egy ajtóra mutattam. Belépett. Utána mentem. Nagy elvtárs — adták a felvilágosítást — mindjárt jön. Székkel kínálták őket. Az asz- szony gyermekét ültette le, ő állva maradt. Három „főnöki“ szék üresen állt. Nem kínálták tovább. Én, az illetéktelen — tessékeltem egyik székre az asz- szonyt. Megköszönte. Távoztam; Az előszobában egy férfibe ütköztem, láttam, keres valakit; Nágy elvtársat. Persze nem találta. Itt a négy ajtón mindenkinek a nevét kiírták, csak éppen az övét nem. Vajon miért nem? A folyosón két emberrel találkozom. ö,k is keresnek valakit. Ha már benne vagyok — gondolom — nincs visszaút, mellesleg felcsapok idegen vezetőnek. Követtem őket. A mérnöki hivatalba mentek be. Kiderült, ügyüket a megyei tanács intézi. A folyosón érdeklődésemre elmondották, hogy a csorvási Szabadság Tsz-ből jöttek és a városi tanácson már öt irodában jártak, amíg megtudták, hogy a megyei tanácson intézik az ügyüket. Most kérdezem, mi lett volna, ha már az első irodában — ha kell telefont is igénybevéve — pontos felvilágosítást kaptak volna? Találomra beléptem egy előszobába. Ott öten várakoztak; Munkáerőgazdálkodás — látom az ajtón egy feliratról. Egy munkanélkülivel együtt beléptem. Az irodában az íróasztal mögött, szorosan egymás mellett, két nő ült. Egy kis csomagból nézegettek valamit. Az idősebbik (mint később kiderült, a szarvasi járási munkaerőgazdálkodás előadója) miközben csillogó brostűket mutogatott, így magyarázott: „Ezt a menyasz- szonynak vettem...“ Az ügyfél közben állt és várt. „Ezt a vőlegénynek.” Az ügyfél várt és ki tudja, mire gondolt-? Később rákerülhetett a sor arra, hogy bemutatkozzam. Mire a fiatalabb kartársnő nem tudom (vagy talán tudom) miért, kissé ideges lett. Gyerünk ki ismét a folyosóra. Nagyot szívtam a friss levegőből. Sétáltam egy kört és közben nézgelődtem. Itt-ott székek, asztalok egymásra rakva, néhol elárvult, jobb sorsra érdemes szekrények tanúskodtak, hogy ősapáink, költözködő hagyománya frissen él a legújabb nemzedékben. Be-bepillantva egy-egy irodába, már nem lepett meg, hogy a költségvetési csoportnál egy ügyfél álldogál, míg ügyét intézik, vagy a másik helyen, a városi mezőgazdasági osztályon az ajtóban hatan állva tárgyalnak miközben közülük az egyik ügyfél az osztályvezető elé egy rakás iratot boncolt reszkető kezekkel, valami bizonyíték félék lehettek. Hirtelen mellém toppant egy fiatalember. Igazolja magát — mondotta ő. Ezen ne múljon — mondom én, és eleget tettem kérésének. Kifogásolta, hogy nincs fénykép az iga-
