Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-12 / 213. szám
IN?. szeptember 12., 06ütörték BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 5 A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormányának közös nyilatkozata a két ország kormány- küldöttségének tárgyalásairól A Magyar Népköztársaság kormányának meghívására a Mongol Népköztársaság kormányküldöttsége Jumzságijn Cedenbal, a Minisztertanács elnökének vezetésével 1»57. szeptember *—12-e között baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A Mongol Népköztársaság kormányküldöttsége közvetlenül megismerkedett a magyar nép életével, politikai, gazdasági és kulturális eredményeivel és a Magyar Népköztársaság dolgozói részéről meleg baráti fogadtatás- ban részesült. A látogatás ideje alatt a két oisxág kormányküldöttségei tárgyalásokat folytattak, amelyeken resztvettek: Magyar részről: Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke (a küldöttség vezetője), Apró Antal, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, Kiss Károly, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának tagja, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Horváth Imre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Garasin Rudolf, rendkívüli és meghatalmazott nagy- követ. Mongol részről: Jumzságijn Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, (a küldöttség vezetöjeJDorzsijn Szamdan, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának képviselője, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának titkára, Szodnomin Avazed, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Mongol Népköztársaság külügyminisztere, Sagdarin Ceveen, az Állami Tervbizottságok elnök- helyettese, Dasijn Adilbis, a Mongol Népköztársaság nagykövete a Magyar Népköztársaságban. A közvetlen, baráti és szívélyes légkörben folytatott tárgyalásokon a két kormányküldöttség megvitatta a nemzetközi helyzet néhány Időszerű kérdését, széleskörű eszmecserét folytatott a két baráti ország kapcsolatainak, gazdasági, kulturális és tudományos együtt működésének továbbfejlesztéséről, valamint a szocialista tábor egységének további megszilárdításáról. A tárgyalásokon a két küldöttség részéről a legteljesebb véleményazonosság és kölcsönös egyetértés nyilvánult meg minden megbeszélésre kerülő kérdésben. A két kormányküldöttség megállapította, hogy a szocialista tábor országai, valamint a többi békeszerető ország a béke megvédésére, a nemzetközi feszültség csökkentésére és a békés egymás mellett élésre törekszik, ugyanakkor az imperialisták fokozzák a nemzetközi helyzet kiélezésére irányuló tevékenységüket. A A nyugati nagyhatalmak, amelyek folytatják a fegyverkezési hajszát, a londoni leszerelési értekezleten minden eszközzel igyekeznek elgáncsolni a leszerelés kérdésének pozitív megoldását. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Mongol Népköz- társaság kormánya egyöntetűen támogatja a Szovjetuniónak a fegyverkezés és a fegyveres e- rők csökkentésére, az atom- és a hidrogénfegyverek betiltására, valamint az ilyen fegyverekkel folytatott kísérletek megszüntetésére vonatkozó konkrét javaslatait. A két kormány úgy véli, hogy e- zeknek a javaslatoknak az alapján olyan egyezményt lehetne kötni, amely megfelelne a világ összes népei érdekeinek. Nyugat-Németország modern tö- Äiegpusztitö fegyverrel való fokozatos felszerelése háborús tűzfészekké változtatja azt, veszélyezteti Európa, s egyben az egész világ biztonságát, és elmélyíti Németország kettészakítottságát. A két kormány úgy véli, hogy Német ország valóban békés és demokratikus alapon történő egyesítése csak úgy érhető el, ha a nyugati nagyhatalmak lemondanak Nyugat-Németország militarizálásának politikájáról s létrejön a két német állam szövetsége, melyet a Német Demokratikus Köztársaság kormánya javasolt és az összes békeszerető népek támogatnak. A kormányküldöttségek egyetértenek abban, hogy az imperialisták veszélyes politikát folytatnak Ázsiában is. A nyugati nagyhatalmak akadályozzák a Kínai Nép- köztársaság törvényes jogának érvényesülését az ENSZ-ben, felszerelik Dél-Koreát atom- és más fegyverekkel, ezzel megsértik a koreai fegyverszüneti egyezményt, szabotálják a vietnami kérdés békés rendezésére vonatkozó genfi egyezményt és mis hasonló tevékenységükkel méginkább fokozzák a nemzetközi helyzet feszültségét a világnak e részén. Mindkét kormány támogatja a Kínai Népköztársaság, az Indiai Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, és más békeszerető országok erőfeszítéseit, amelyek az ázsiai népek biztonságának és békéjének a megőrzésére irányulnak. \ Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormánya határozottan elítéli az arab országok belügyeibe való állandó imperialista beavatkozást és rokon szén wel kíséri az arab népek harcát, amelyet szabadságukért és függetlenségükért dívnak. A két kormány mélyen meg van győződve arról, hogy a népek békemozgalmának erősödése képes az agresszorok kaland iáinak útiát állni és egy imperialista új I háború kirobbantásának kísérleteit megakadályozni. II. A magyarországi belső ellenséges erők által a nemzetközi reakció közvetlen támogatásával kirobbant ellenforradalom idején a mongol nép és kormánya szilárdan a magyar nép oldalán állott és forrón üdvözölte a magyar nép győzelmét, amellyel megvédte szabadságát és függetlenségét, népi demokratikus rendszerét és szocialista vívmányait. A két kormány kijelenti, hogy az az önzetlen baráti segítség, amelyet a Szov. jetunió az ellenforradalom idején a magyar forradalmi munkásparaszt kormány kérésére a népi Magyarországnak nyújtott, a Szovjetuniónak a proletár-internacionalizmus elveihez való tántoríthatatlan hűségéről tanúskodik. A mongol nép kormánya nagyra értékeli azokat az eredményeket, amelyeket a magyar nép a gazdasági és politikai konszolidálás terén kormányának és pártjának vezetésével elért. A magyar kormány szívből jövő köszönetét fejezi ki az egész mongol népnek, és kormányának ezért az anyagi és erkölcsi támogatásért, amelyet a magyar népnek a nehéz napokban nyújtott. A Magyar Népköztársaság | kormánya és a Mongol Népköz- i társaság kormánya mélységesen * elítéli a nyugati hatalmaknak az ENSZ-ben Magyarország ellen folytatott mesterkedéseit« Az úgynevezett „magyar kérdés" vizsgálatára létrehozott „ötös bizottság" tevékenységét az ENSZ alapokmányában lefektetett alapelvekkel ellentétesen, a bizottság jelentésének az ENSZ ülésszaka napirendjére tűzését pedig a Magyar Népköztársaság belügyeibe való közvetlen beavatkozásának minősíti. A két kormány határozottan elítéli az Egyesült Államok vezető köreinek és kiszolgálóinak azt az aknamunkáját, amellyel a Biztonsági Tanács legutóbbi ülésén a Mongol Népköztársaságnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét megakadályozták. A Magyar Népköztársaság kormánya teljes mértékben támogatja a Mongol Népköztársaság nak azt a követelését, hogy az ENSZ tagjai közé felvegyék, a- mit a mongol nép és kormánya elismeréssel fogad. III. A tárgyalásokon a két kormányküldöttsége megállapította, hogy a két ország közötti kapcsolatok a szívélyes barátság, az egyelőség, a kölcsönös segítség elve alapján mindkét ország népei javára éwöl- évre növekednek és erősödnek. Az 1957-ben aláírt magyar-mongol áru csereforgalmi és fizetési egyezmény alapján sikeresen fejlődnek a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatok. Az utóbbi években eredményes együttműködés valósult meg a két ország között a kultúra és tudomány terén is. Tekintettel arra, hogy a Magyar Népköztársaság és a Mongol Nép- köztársaság gazdasági és kulturális együttműködése teljes mértékben megfelel a két or.-zág érddekei- nek, kölcsönösen segíti a szocialista építőmunkát és a két nép közötti testvéri barátság további erősödését szolgálja. A két kormány elhatározta, hogy továbbra is minden erővel fejleszti és elmélyíti ezt az együttműködést. Ezért a felek megállapodtak, hogy tárgyalásokat kezdenek a két ország közötti hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény , kulturális egyezmény, tudományos és műszaki együttműködési e- gyezmeny megkötése céljából, továbbá egyes nem — kereskedelmi fizetések, valamint postai és távközlési megállapodások tekintetében is. A két kormány szükségesnek tartja egymás rendszeres és sokoldalú tájékoztatását a két ország életéről és eredményeiről, a személyes kapcsolatok fejlesztését tekintettél arra, hogy ennek nagy jelentősége van a szocialista építés tapasztalatainak kölcsönös kicserélése szempontjából. Jumzságijn Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke meghívta Kádár Jánost, a magyar Forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét baráti látogatásra a Mongol Népköztársaságba. Ká- J Az ENSZ közgyűlés szerda délelőtti ülése „SENKI SEM TAGADHATJA A MAGYAR NÉPKÖZTAR« SASAG KORMÁNYÁNAK AZT A JOGÄT, HOGY MINDEN ESZKÖZT FELHASZNÁLJON BÁRMILYEN BELSŐ FEL» , KELÉS LEVERÉSÉRE” — MONDOTTA NEW YORKBAN A ROMAN NÉPKÖZT AR- sasAg küldötte — Az ENSZ közgyűlése szerdán délelőtt folytatta az ötös bizottság jelentéséről kedden megkezdett vitát. Előzőleg bejelentették, hogy a közgyűlés elé az Egyesült Államok sugallmazására kedden beterjesztett határozati javaslattervezethez 37. országként Paraguay is csatlakozott. A vita első felszólalója Allan Noble, Anglia delegátusa volt. Beszédéből kitűnt, hogy elsősorban a Szovjetunióra akarja hárítani a felelősséget mind a nemzetközi helyzetet, mind pedig az úgynevezett magyar kérdést illetően. Az angol küldött , .mérsékelt hangúnak” mondotta az ötös bizottság jelentését és ennek állítása alapján heves szovjet ellene* hangot ütött meg. Kijelentette: az ENSZ-nek „Budapest helyett inkább Moszkva felé kell fordulnia, hogy véget vessen a magyar- országi brutális megtorlásoknak”, amelyeket csupán. „Oroszországnak a magyar belügyikbe történd szembeszökő beavatkozása tette lehetővé". Szerinte az ENSZ-nek a Szovjetunióval kell tárgyalnia” a megoldás megtalálása érdekében. Noble egyszersmind felhasználta az alkalmaiy hogy támadást intézzen általában a népi demokráciák ellen, melyekben állítása szerint a kormányzati rendszer „egy uralkodó kis klikk által gyakorolt, könyörtelen diktatúrává fajult." Az angol delegátus tagadta azt a közismert tényt, hogy a szovjet csapatok tavalyi novemberi budapesti beavatkozása a varsói szerződéssel összhangban álló kollektív védelem egyik formája volt, majd a „nemzetközi közvéleményre” hivatkozva reményét fejezte ki, „hogy az oroszok mégis hajlandók lesznek kivonni Magyarországról fegyveres erőiket.1 Ugyanakkor azt állította: kormánya nem törekszik arra, hogy „Magyarországot, vagy bármely más keleteurópai országot, amely függetlenségre tehet'szert, támasz-- pontul használjon fel a Szovjetunió biztonságának fenyegetésére.” A továbiakban tagadta, hogy a „magyar probléma" megvitatásia az ENSZ közgyűlésén jelenleg „csupán elkeseredéshez vezethet’1 és hogy a leszerelési tárgyalásokat illetően megrontja a nemzetközi Ezt követően Magheru, a küldötte emeli Az ötös bizottság jelentését szenvedélyes és hidegháborús alkotásnak minősítette. A jelentés szerkesztői maguk is beismerték, — mondotta, — hogy akkor sem változtatták volna meg végkövetkeztetéseiket, ha Magyarország és dár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke a meghívást elfogadta. IV. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Mongol Népköztársaság kormánya kifejezi azt az elhatározását, hogy a jövőben is “indent megtesz a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységének további erősítéséért, ami a szocializmus sikeres építésének biztosítéka. A két kormány kijelenti, hogy mindkét ország aSzovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, valamint az összes békeszerető népekkel e- gyütt mindent elkövet a béke és a népek biztonságának megőrzéséért. A Mongol Népköztársaság kormányküldöttségének magyarországi látogatása a magyar és a mongol nép őszinte barátságának újabb nagyszerű megnyilvánulása volt. A két küldöttség kifejezd azon szilárd meggyőződését, hogy tárgyalásaik méginkább elmélyítik és fejlesztik a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság barátságát és eredményes együttműködését, ami hozzájárul a szocialista tábor erejének további gyarapodásához. (MTI) légkört. Az angol delegátus ezután Magyarország belső helyzetéről tért valótlan megállapításokat, amikor kijelentette, hogy „a bizottság jelentésének nyilvánosságra hozatala óta Magyarországon még súlyosabbá vált a fokozódó terroruralom.” Még azt az állítást is meg-t kockáztatta, hogy Magyarországon az októberi események óta „több mint 2000 embert végeztek ki." Allan Noble ezután javasolta, az ENSZ közgyűlésnek, hogy nevezze ki külön megbízottjának Van Vajt- hajakom herceget, Thaiföld külügyj miniszterét, aki „kapjon széleskörű felhatalmazást arra, hogy elérje az ENSZ korábbi határozatid« nak iteliefítépét. Kormányom úgy képzeli -TT,mondotta — hogy a3 ENSZ közgyűlésének rendkívüli megbízottja érintkezést keres majd a szovjet vezetőkkel. „Végül hangoztatta, hogy „a mostani köz« gyűlést nem elégítheti ká másj mint az ENSZ korábbi határozatai. nak teljes mértékű teljesítése." Román Népköztársaság tedett szólásra a Szovjetunió anyagot bocsátott volna rendelkezésükre. Miért nem illesztette a bizottság jelentésébe a magyar kormány Fehér Könyvében leírt megdönthetelen érveket. Hangoztatta ezután, hogy a ma« gyarországi felkelés célja az ország belső rendjének felborítása volt és ezt elsősorban az Egyesült Államok szorgalmazta. Senki sem tagadhatja a Magyar Népköztársaság szuverén kormányának azt a jogát, hogy minden eszközt felhasználjon bármilyen belső felkelés leverésére — mondotta. Magyarországon az elmúlt tíz hónapban végbement fejlemények bebizonyították, —folytátta a román küldött, — hogy hasztalan az ENSZ beavatkozása Magyarország belügyeibe. A Kádár-kormány helyreállította az alkotmányos rendet és az ország gazdasági helyzete ál« landóan javult. — A mostani, újabb vitának csak az a célja, — hangsúlyozta — hogy) újabb lázadásokat idézzen elő Ma« gyarországon. • — Magheru befejezésül hangoztatta, hogy a tények megmutatták* & magyarországi ellenforradalom) veszélyeztette a magyar-román kapcsolatokat. A Román Népköztársaság kormánya örömmel üdvözölte a szovjet csapatok magyarországi jelenlétét, s hogy segítettek a felkelés leverésében.
