Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-12 / 213. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. szeptember 12.. csütörtök Gromiké szovjet külügyminiszter a nemzetközi helyzet fontos kérdéseiről Moszkva. (MTI) Kedden este a Szovjetunió Külügyminisztériu­mában A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere a szovjet és a külföldi sajtó képviselői előtt nyilatkozott a nemzetközi élet né­hány fontos kérdéséről. Gromiko bevezetőben utalt Adenauer egyik legutóbbi kije­lentésére, amely szerint a londoni leszerelési tárgyalások sikertelen­ségéért a Szovjetunió „negatív” álláspontja és politikájának „ag­resszivitása" a felelős. Adenauer- nek persze nem tetszik a Szovjet­unió állásfoglalása, amely a le­szerelésre, a nukleáris fegyverek eltiltására^ az idegen támaszpon­tok felszámolására, az idegen csa­ljatok kivonására törekszik. A Német Szövetségi Köztársaság je­lenlegi kormánya céljai megvaló­sításának érdekében arra törek­szik, hogy ne szülessék megegye­zés a leszerelés kérdésében, ne enyhüljön a nemzetközi feszült­ség. A nyuganémet kancellár azt szeretné, ha a Szovjetunió a le­szerelés kérdésében feltétel nél­kül elfogadná a nyugati hatalmak álláspontját. A nyugati hatalmak úgy látszik, úgy képzelik, hogy a Szovjet­unió hozzá van szokva az ilyen hanghoz. A nemzetközi életben azonban legfeljebb a NATO tag­államai tárgyalhatnak egymás­sal ilyen módon. Adenauer .kancellárnak és part­nereinek sémája egyszerű. A né­met kérdés megoldását a leszere- • 'léstől teszi függővé, asl&gfM&fef pedig bizonyos politika^.főtételek­től, így a német kérdés megoldás sától. Adenauer mind a két kér­dést politikai spekulációs célokra használja fel. Gromiko ezután felhívta a fi­gyelmet arra, hogy míg Adenauer a leszerelési tárgyalások srkerte- telenségéről beszél, addig Stassen. az Egyesült Államok delegátusa a leszerelési albizottságban, egé­szen másféle kijelentséeket tesz: megállapítja, hogy a tárgyalófe­lek most közelebb vannak egymás­hoz, mint az elmúlt tizenkét év­ben bármikor és a tárgyalásokon bizonyos haladást értek el. A két álláspont közötti eltérés­nek az a magyarázata, hogy az Egyesült Államok nehéz helyzet­ben van. Az egyik oldalon egyen­geti a megegyezést, a másik olda­lon politikájával gátolja ennék létrejöttét. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a megegyezés elé újabb és újabb feltételeket szab. Gromiko ezután ezekkel a fel­tételekkel foglalkozott. Ezek kö­zé tartozik a német kérdés is. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a nyugati hatalmak és a Német Szövetségi Köztársaság elzárkózik a német kérdés meg­oldása, a két német állam kö­zötti tárgyalások lehetősége elől. Nyugat-Németországban maguk a nyugati hatalmak váltották ki a jelenlegi helyzetet azzal, hogy uralomra juttatták a revansisz- tákat. A nyugati hatalmak egy másik feltétele a Közel-Kelet kérdésének megoldása. De az e körzetben lét­rejött feszültség oka egyedül és kizárólag az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország beavat­kozása a független arab országok belügyeibe, azon törevése, hogy rákényszerítse akaratát ezekre az országokra^ Mi történik jelenleg a Közel-Keleten? A nyugati hatalmak egyik arab országot a másik után próbálják arra kényszeríteni .hogy megha­joljanak a gyarmatosítók akara­ta előtt, feladják függetlenségü­ket. A közel-keleti helyzetért tehát a nyugati hatalmakat terheli a fe­lelősség. Ugyanígy a nyugati ha­talmakon múlik sok más fontos nemzetközi kérdés megoldása, pél­dául a távolkeleti problémák, el­sősorban pedig a népi Kína ügyé­nek rendezése. Ügy látszik, a nyugati hatalmak sokat akarnak — állapította meg Gromiko. — Lehet, hogy azok, akik a le­szerelés kérdésének megoldását ilyen feltételektől teszik függő­vé, arra törekszenek, hogy a Szovjetunió mondjon le a szo­cializmus építéséről. De aho­gyan a Szovjetunió nem tá­maszt olyan igényt a nyugati hatalmakkal szemben, hogy mondjanak le a kapitalista rendszerről, úgy a Nyugattól is elvárja a hasonló állásfogla­lást. Gromiko a továbbiakban meg­állapította, hogy a népek béke­törekvése, a fegyverkezési verseny és az atomháború veszélye elleni állásfoglalása arra kényszeríti a nyugati hatalmakat, hogy valódi célkitűzéseikkel ellentétes meg­nyilvánulásokat tegyenek. Az ilyen manőverek azonban csak azok szá­mára szükségesek, akik félnek az igazságtól, s félre akarják vezetni a népeket. Világos, hogy a Szovjetunióban nagyon örülnének,! Jva a leszerelési tárgyalásokon sikert értünk volna el — mondotta Gromiko —, de sajnos semmi sem áll olyan tá­vol a valóságtól, mint a leszere­lési tárgyalások, ilyen értékelése. A tárgyalásokon egyetlen lépés­sel sem került közelebb a két tár­gyalófél álláspontja. A Szovjetunió például javasolta az atomfegyverkísérletek azon­nali és feltétel néküli beszün­tetését két-három éves időtar­tamra, valamint azt, hogy en­nek ellenőrzésére hozzanak lét­re nemzetköri szervet. Gyakorlati javaslatokat tett a fegyveres erők létszámának, va­lamint a fegyverzetnek csökken­tésére, mindenekelőtt a nagyha­talmaknál. Ezek a javaslatok a nyugati hatalmak előterjesztésén alapultak. A Szovjetunió javasolta, hogy azok a hatalmak, amelyeknek atom- és hidrogénfegyver van bir­tokában, ünnepélyesen vállaják magukra a kötelezettséget, hogy lemondanak e fegyver alkalmazá­sáról. A Szovjetunió javasolta a kato­nai támaszpontok felszámolását az idegen országokban levő ka­tonai erők kivonását. A nyugati hatalmak e javasla­tokat rendre elutasították. A le­szerelési tárgyalások sikertelensé­géért a NATO országainak eluta­sító magatartása a felelős. Ezek az országok semmilyen konkrét lépést nem kívántak tenni a lesze­relés területén. A szovjet külügyminiszter a to­vábbiakban az ellenőrzés problé­májával foglalkozott, amelyet a nyugati hatalmak leszerelési tár­gyalások középpontjába helyeztek. Megállapította, az ellenőrzés kér-1 désének ilyen feltevése szemben áll a gyakorlati megvalósítás le­hetőségével. Maguk a NATO-ban résztvevő országok folyamodtak az utóbbi időben számos olyan in­tézkedéshez, amely mutatja, hogy nem a leszerelést tűzték ki célju­kul. Az ellenőrzés megvalósítása ugyanis a népek közötti bizalomtól függ. A nyugati hatalmak intézkedé­sei nem a bizalmat, hanem a bizalmatlanságot szolgálják. Erre mutat például az a tény, hogy létre akarják hozni a NATO baltitengeri főparancsnokságát, ezzel a Balti-tengert háború öve­zetté akarják változtatni. Erre mutat az is, hogy elzárkóznak a Szovjetunióval való bármilyen kapcsolatok felől. A nemzetközi bizalom helyreál­lításához vezető reális út min­denekelőtt a kereskedelmi kap- csalotok növelésén vezet. A NATO országai azonban el­zárkóznak az ilyen kereskedelmi kapcsolatok létesítése elől. Gromiko a továbbiakban az a- merikaiak javasolta légifényké- bezési ellenőrzési rendszer kérdé­sével foglalkozott. Hangoztatta, hogy a légifényképezés nem old­ja meg sem a népek biztonságá­nak, sem pedig az ellenőrzésnek a kérdését. Teljesen világos, hogy a leszerelést addig nem lehet ki­mozdítani a holtpontról, amíg az Egyesült Nemzetek Szerve­zete nem törkeszik teljes ener­giával ennek a kérdésnek a megoldására és nem ébred tu­datára annak a hatalmas fele­lősségnek, amely a béke meg­védésében és megerősítésében, a nemzetközi feszültség enyhí­tésében terheli. Gromikó ezután négy pontban foglalta össze a Szovjetuniónak a- zokat a javaslatait, amelyek a le­szerelés gyakorlati megvalósítá­sát lehetővé teszik: I. Az atom- és hidrogénfegy- ver-kísérletek haladéktalan el­tiltása. Ez az intézkedés ha­laszthatatlan sürgősségű és minden további halogatás és feltétel nélkül meg kell valósí­tani — hangsúlyozta Gromikó. Ehhez csupán azoknak a ha­talmaknak a beleegyezése szük­séges, amelyeknek birtokában nukleáris fegyverek vannak. *• Vonják ki a külföldi csapa­tokat Németországból, valamint Európa azon más országaiból is, amelyeknek területén jelenleg külföldi fegyveres erők állomá­soznak. Nem szükséges részlete­sen elemezni, hogy ennek az in­tézkedésnek gyakorlati megva­lósítása jelentős mértékben ja­vítaná az európai helyeztet, hozzájárulna az országok békés, jó kapcsolatainak létrehozásá­hoz. 3. Fel kell számolni vala­mennyi idegen katonai támasz­pontot külföldi országok terü­letén. Ennek az intézkedésnek haladéktalan megvalósítása igen nagy mértékben enyhítené azt a feszültséget, amely jelenleg a népek között fennáll — hang­súlyozta Gromikó. — A kato­nai támaszpontok felszámolása segíti az országok békés együtt­működésének, valamint a biza­lom légkörének erősítését. 3. A szovjet kormány állás­pontja az ellenőrzéssel kapcso­latos intézked isek terén az, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül meg kell valósítani azo­kat az előterjesztéseket, ame­lyeket a Szovjetunió kormá­nyának augusztus 27-i nyilatko­zata tartalmaz. A leszerelés el­ső lépéseivel párhuzamosan lét­re kell hozni a nemzetközi meg­figyelési pontokat a legfonto­sabb kikötőkben, a vasúti cso­mópontokon és az országuta­kon. Ezek a megfigyelési pon­tok lehetővé teszik, hogy a fegyveres erők és a fegyverzet veszélyes összevonását haladék­talanul észleljék. Az ilyen meg­figyelési pontok felállításának az a célja, hogy lehetetlenné te­gyék a bármely országból kiin­duló váratlan támadást. A Szovjetunió ezenkívül java­sol} a, hozzanak létre ellenőrző pontokat a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Anglia területén, valamint a Csendes-Óceán körze­tében annak megfigyelésére, hogy a hatalmak teljesítik-e az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek be­szüntetésére vonatkozó megállapo­dásukat. gondolja, hogy Szíria részéről fennáll az „agresszió veszélye’*, módjában áll a kérdést a Bizton* sági Tanács elé terjeszteni. Az amerikai hivatalos körök azonban korántsem akarják a Biz­tonsági Tanács elé terjeszteni ezt a kérdést, mert világosan látják, hogy bármiféle tárgyalás csak le­leplezné Színia ellenes összeeskü­vésüket. Ami a Szovjetuniót illeti, a bé­kés egymás mellett élés és a népek közötti együttműködés politikáját követi. Éppen emiatt nem mehet el szó nélkül azon események mellett, amelyek a Közel- és a Közép-Kelet térsé­gében veszélyeztetik a békét és a népek biztonságát. Az Izvesztyija tudósítója a2 ománi helyzetről intézett kérdést a külügyminiszterhez. Gromikó válaszában rámutatott, a Szovjetunió mindig felemelte szavát a népek ügyének védel­mében, bármilyen kis nép sza­badsága és függetlensége for­gott is kockán. Gromiko ezután a Pravda tu­dósítójának kérdésére válaszol­va részletesen foglalkozott a Szí­ria ellen irányuló összeesküvés sikertelenségével. Megállapította, hogy az agresszív körök a Szíriái összeesküvés kudarca után köz­vetlen fegyveres agresszióhoz a- karnak folyamodni. A Szíria ellen irányuló össze­esküvést világosan leleplezi Ei- sehower és Dulles személyes küldöttének, Hendersonnak kö- zelkeleti látogatása. Ez a láto­gatás jellemzően bizonyítja, ho­gyan műkődnek a szíriaellenes összeesküvés szervezői, Gromikó részletesen foglalko­zott Törökország szerepével. Han-i goztatta, hogy a gyarmatosító ha­talmak Törökországot Közel- és Középkelet csendőreként akarják felhasználni. Egyenesen meg kell mondani, Törökország uralkodó körei készek arra, hogy erre az útra lépjenek — hangoztatta Gro­miko. Törökország számára azon­ban veszélyt jelenthetnek az ilyen tanácsadók. A Szíria elleni jelenlegi össze­esküvés szervezői azzal indokolják tevékenységüket, hogy a Szovjet­unió részéről történő „kommuni- zálást” akarják megakadályozni. Erről beszélnek az Egyesült Álla­mok hivatalos körei is. Az Egye­sült Államok sajtójában például szeptember 7-én közzétették Eisen­hower nyilatkozatát, amelyet Dul­les ismertetett. Az amerikai sajtó „figyelmeztetéseket” ‘ intéz a Szov­jetunióhoz a Szíriái események valamint a Közel- és Középkeleti helyzet miatt. Figyelmeztetésre azonban inkább az amerikai hiva­talos köröknek lenne szükségük. Nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok kormánya tesz olyan lépéseket, amelyek veszélyeztetik a Közel- és a Kö­zép-Kelet békéjét. Az Egyesült Államok kormánya szervezd az összeesküvést Sziria kormánya ellen. Az Egyesült Ál­lamok hadiflottája cirkál a Föld­közi tengeren a szíriai partok kö­zelében. Az Egyesült Államok szervezi és támogatja a Sziria el­len irányuló gazdasági blokádot. Ha az Egyesült Államok kormá­nya — amint ezt egyes amerikai vezetők kijelentései és a sajtó köz­lése nyomán vélni lehet — úgy A szovjet emberek a világ minden becsületes emberével együtt mé­lyen elítélik a fegyveres külföldi beavatkozást Omán belügyeibe. Az ománi eseményekre fel kell hívni az ENSZ közgyűlés XII. üléssza­kának figyelmét és a közgyűlés­nek Oman védelmében fel kell e­melnie szavát. Hasonlóképpen a békeszerető államoknak az Egye­sült Nemzetek Szervezetében ha­ladéktalanul meg kell 'fenniök azo­kat az intézkedéseket, amelyek vé­get vetnek a jemeni agressziós kí­sérletnek. A szovjet külügyminiszter ez­után a külföldi tudósítók kérdé­seire válaszolva elmondotta, hogy a szovjet küldöttség két-három nap múlva indul el az ENSZ-köz- gyűlés XII. ülésszakára. Befejezésül érintette Izrael politi­káját. Elmondotta: A Szovjetunió kormánya már az egyiptomi agt resszió idején felhívta az izraeli kormány figyelmét e politika vet szélyesiségére, mindezideig azon­ban még semmilyen változás nem tapasztalható az izraeli kormány^ politikájában, amely arra mutat­na, hogy hajlandó a helyes irány­ban tett konkrét lépésekre. A Hazafias Népfront A mejye több községébm a Uo- zafias ?! ép front rendezésében „Ha­zám, hazám" címmel Er kel-esteket rendeznek. Ünnepi estéket tartó- nak többek között Fiizesgyarrría* ton, Mezőkovácsházán, leieken, Bé­késén és másutt. Az Erkel-estéken fellépnek a Jókai Színház művé­szei és a zeneiskola művész-taná­rai. Még e hónap végéig járáson­ként összehívják a Hazafias Nép­front községi elnökeit értekezlet­re, ahol megbeszélik a népfront előtt álló szervezeti és politikai feladatokat az új tervezet sze­rint.

Next

/
Thumbnails
Contents