Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

U&2. szeptember 1- vasárnap BRKfiS MEGYE! NÉPÚJSÁG s Gondolatok az Erkel-hónap előtt „Mi-dón ssá'tasdgtt a gyásaoló közönség, a magyar muisa úgy ér esette magát, mint «ki a vakí­tó fénnyel lefutott csillag után visszamaradt sötétségbe tekint. Utolsó nagy alakja szállt ő vele a sírta annak a nagy időszaknak, melynek alkotó hősei kimutatták az utat a magyar számira, hogy azon hatódva, másodszor foglalja el a hasát. A művészet terén nagy k inasé két hagyott örökségül a nemzetinek, mellyel égési lénye összeforrott“ — írja a kor társ krónikása Értei Ferenc temetése napján. S csakugyan. A hat évtizednél is hosszabb idő mit sem koptatott rajta, életműve időtáMőnak bizo­nyult, sőt bátran elmondhatjuk róla: élete és művészete iránt egy­re növekszik az érdeklődés, s most jutott el igazán azokhoz, akiknek szánta művészetét. Születése 100. évfordulóján egyik életírója, Fabó Bertalan pa­naszai ja: -nincs téla egyetlen for­rásmunkánk, sem kimerítő élet­rajz, sem műveinek részletes is­mertetése". Joggal hiányol ja egy i­ket is, másikat is, s megmagya­rázza, mi az oka ennek: „a ma­gyar tudományos élet olyan szer­vezetlen és anyagi eszközükben I annyira szegény, hegy a gond nél- i kül dolgozók itt is kedvteléseiket j űzik, az ahhoz értók meg kenyér után kénytelenek futkosni Félszáz esztendő alatt nem akadt magyar zenész, aki Értei partitúráit egyet­len egyszer is áttanulmányozta volna’1 — s aztán reménykedve fűzi hozzá: „...nálunk meg Sag ho- MMlni idővel a zenetörténeti ku­tatás és munkálkodás is, és ennek a tudományágnak mindig egyik legdicsőbb tárgya lesz Erkel Fe­renc élete és működése." Pólyája kezdetén közel került a népdalhoz A {elszabadulás óta sokat törlesztettünk Operáinak dallama egyre sűrűb­ben hangzik fel a rádióban, «He­téről film is készült, bejárta csak­nem az egész világot, Bánk bán­ja pedig otthonra lelt Dessauban csakúgy, mint N ovoszihirszkba n, Qpaválbam éppúgy, mint Moszkvá­ban. Saibctosi-Bartha: Erkel Fe­renc és Bartók Béla emlékére c. kötete a tudományos kutatás a- Japjait vetette meg, megjelölve az rkelfei való foglalkozás jövő táv­latait is. A vele való foglalkozást alkotó emlékezéssé kell változtatnunk. Faért határozta el a Hazafias Nép­front gyulai bizottsága l»54-ben, hogy minden esztendőben a város nagy fiáról -etoeveaett kulturális hónapot rendez, Dette ezt azért, hogy a külsőségekben megmutat­kozó Erkel-kúltusz, tartalmában gazdagodjék. Az intézmények e- gész sora (iskola, mozi, múzeum, tsz) viseld Erkel nevét Gyulán, de igen sokan vannak, akik csak ép­pen hallomásból ismerik a város nagy szülöttét. Az Erkelről elne­vezett kulturális hónap megren­dezésével éppen az volt a tó cél, hogy megismertessük mütesaete- nek egy-egy részletét, kőekinocsé tegyük halhatatlan munkásságá­nak éppen a mában gyümölcsöző eredményeit. A népfront már kétszer rende­zett Gyula# Erkel-hónapot, s most készülődik a harmadikra. El­érte azt, bogy az ünnepi hónap megrendelése immár hagyamány- nyá válik és évenkénti ismétlő­dése jelentős művelődési esemé­nye városunknak. S most már ar­ra is törekszik, hogy a helyi jel­iegű ünnepségek megyei méretű­vé szélesedjenek, hogy mire Er­kel születésének másfélszázados fordulójának (1980) ünnepéhez érünk, tartalmában elmélyült, mondanivalójában meggazdago­dott emlékezések országossá nő­jenek. Az idén szeptemberben zajlanak le az Erkel-hónap rendezvényei A nagy magyar zeneszerző, s te­gyük hozzá a magyar megújho­dásinak izmos egyénisége, sokrétű hnunkásságáraak egyik éppen nap­jainkban megvalósult, eddig még alig méltányolt területét kíván­juk megismertetni: a magyar da­los mozgalomban betöltött alkotó egyéniségét. Maga vall ja, hogy mesterei a- aok voltak, akiknek szánta mű­vészetét, — hiszen sohasem a hi­vatalos nagyságok elismerését a szélesebb néprétegek Ismerős gyermekkori étanémye. a- melyből egy életre való tanulság származik. Így bezsélte el Gár­donyinak, kenői öregségében. „Hogy én hogyam tettem zrau- asdfcus? Azt báaowy már Hum tu­dom. Igen korán kezdtem. Ha­nem, hogy hogyan lettem magyar muzsikus, arra emlékszem... Volt nekünk egy furfangos mindene­sünk. Igen szerettem aal az em­bert. Egy este üldögél a fűz mel­lett... álmosan pipázgat... Es a- mirot ott ül bóbiskolt’» a tűzhely patikáján, hát 'haükwn ám, bogy dúdol valamit... Hallgat egy pár­ost, «étén megisimétlji. Megdnt balll- gát egyet, megint fúj egyet. A dallam hol emelkedik, hol leszáll, de csak éppen annyit fúj belőle egyszerre, amennyire egy léleg­zetvétel éppen elég. Bámulva hall­gatom. A dal bűbája és szagga­tottsága megragad.- A* * tanulat­lan paraszt-mindenes, az lett a vezetőm egész pályámon". Természetes tehát, hogy a ma­gyar nemzeti opera megteremtó- jéraek .már tM műveiben (Bátort Mártó, Hunyadi Lászlói sikerült megoldania a kórus és tömegdal kérdését, hogy aztán a hagyomá­nyos operai elemek-áriák, kettő­sök sib. helyébe egymásba folyó jeleneteket komponáljon és sze­rephez jusson a kórus, a nép (Dó­zsa György) s hamarosan megol­dódik a zenei tómegjelenetek kér­dése is. (Bramkovics Gyöngy). Az épülő zenekultúra erejét mindig a zenében tevékenyen résztvevő tömegek mutatják Ez a felismerés áBMtoltta Erkel Fe­rencet a magyar dafegyesületek élére. A magyar daüegyletek a XIX. század közepén beadtok mű­ködni. EJgyiremásira alakultak o- lyain egyesületeik, ajmelyek azt tűz­ték ki feladatai, hegy műveljék! a magyar diait, fejlesszék a zene- és ónekk.ultaiát hazánkíban. Mun- kájnrt felbacsmillhetetilera érteke: ab­ban az időben, műkor száműzött volt a majgyar szó <és a magyar .gondolat. a magyar .dalámegy- tetók" ajkán csendült meg liszt®, igaz hangja, megőrizte a nép ki­fogyhatatlan daÜlamkimcBét. kife­jezd-e derűs világ^ffitnléüené'!. rmwrw- den vágyát és reményét. A magyar dalosok korán felis­merték, hogy működésüknek úgy leliet erősebb hatása, ha országos szervese tbe tömörülnek. Iá#4-ben indulnak el ezen az úton, s láéJ- ben megalakult az Országos Ma­gyar Daláregyesüiet Aradon. Et­től kezdve 14 éven át vezette. irá­nyította, szervezte Erkel a dados egyesületek országos megrooadu- lásait. Eredménye a magyar dal életre rendülése, felvirágzása, tiszta csengése szerte az ország­ban. Debrecen (14)68), Nagyvárad (1672,), Kolozsvár (1674), Szeged (1876), ismét Kolozsvár (1880), új­ra Debrecen (1882), Miskolc (1884) kiemelkedő ünnepnapjai a ma­gyar dalos mozgalomnak. Nincs helyünk, hogy az említett meg­mozdulások mindegyikét mélyre­hatóan elemezzük, de annyit meg­állapíthatunk: művészi értekük felmérhetetlen. Az eféle ünnep­ségeken szokásos versenyéneklés olyan főkön állott, amely szaka­datlan továbbfejlődésében ma is sok sikert hozna a magyar ének- művészetnek. Mindennek a lelke Erkel Ferenc volt. IkSű-toea az Országos Magyar Daláregyesület 25 éves fennállásá­nak ünnepére megírja a máig is egyik legnagyobb szabású, a ca- peöta férfikar kompozícióját, az „Elvennélek én, ha adnának" kez­detű kórusművét (Petőfi vaaaseire szerezte). Ezzel a művével, amely telve van magyar hangulattal, ma­radandó emléket állított magárnak a magyar dalos mozgatom terüle­tén. íme, röviden a magyar kórus- mozgalomban végzett tevékeny­sége! Népétel való iga» találko­zása csak most következik be. ‘»»te wrt« fent Egy Kossuth-csikkl Egy ici-pici! Gombostűről is elszív­nám. Haj, az a Traiskirchen! Két hétig isteni volt. Sokat hőzöng- tünk, így jutott nekűnki min­denből a tejföl. Piszok sokat balhéztunk. Ami ott volt, az nem igaz. Sohse hittem volna, hogy állat is tud fenni az em­ber. Hogy is volt? Egy táncterem­ben szállásoltunk a haverokkal. Annyi ágy volt ott, mint a sze­mét. Alig fértünk el közöttük. Nők, férfiak, össze- vissza. Po­csék dolog volt, mondhatom. Ott vetkőztek, öltöztek az or­runk előtt Először izgatott az ügy, aztán megszoktam, később már utálatos volt Krucifriksz! Micsoda nők! — Köpök egyet, ha nem ha­ragszanak, kedves montreali pol­gárok, de muszáj, mert eszembe jutott, hogy azok a tündérek két cigarettáért is dobták ma­gukat. Fúj! Hát így is állat az ember. Most jut eszembe, én is üzen­tem Jolinak a Tádiótoan. Valami olyasmit, hogy: „Csimpánz üzeni Jóéinak, szerencsésen szabad főkbe érkezett, levél megy." De nem írtam. Egy hónapig egy sort sem. Aztán később sem. Tél lett Akkor se írtam, mert semmi jót nem írhatam volna. Ott evett a fene bennünket Tra- iskfechenben. Az ígéretek fosz­ladozni kezdtek, se pénz, sok­szor már kaja sem, csak az una­lom, meg a kártya. Bitang ősz- szegeket nyertünk egymástól, elméletben. Már majdnem bele­hülyültünk a dologba, amikor végre mázlink volt, és ketten, Csöbör Frici, meg én, belekerül­tünk egy kanadai csoportba. Ak­kor írtam először egy lapot Jo­linak, hogy indulok Kanadába, ha megérhetek, írok, és ahogy tudok, küldök dohányt, hogy u- tánam jöhessen. Kanadába jöttünk. Teherau­tón, vasúton, hajón. Három hé­tig bumliztunk Montrealig. Itt azt pofázták szende képpel, hogy érezzük magunkat itthon szabad földön, és üdvözölve vagyunk. — Hallja, vén miss, üdvözöl­ve vagyunk! Maga nem üdvözöl? Az hiányzik nekem, hogy ide telepedjen. Idegein kutya vagyok tantikám, nem érzi? Meg éhes, mint a víziló. No, menjen öreg­anyára, mert ordítok. Hallja?! Hagyd a fenébe, fordíts neki hátat és könyökölj a padira. így. Figyeld a fű növését. Szép az a virág, mi? Szabad virág, hogy enné meg az a hétszentséges... De ronda a szád! Nem vagy ké­pes tartani! Azzal még semmi sem lesz jól, hogy fröcskölöd a rondaságot. Van még egy slukk. Szívd tüdőre, hódítson csak! Legaláb égésén meghülyülsz. Rettenetes, már ott tartok, hogy magamban beszélek. Ez biztató jel a diliház felé. Majd­csak odaérek, aztán vége min­dennek. Kell is az életem! Mire vagyok én jő? Semmire. Már azt is elfelejtettem, milyen otthon a Gelázs?! A jó öreg Gellért­hegy.- Azt se tudom már, mi a neve annak a kis vendéglőnek, ott; valahol Pestújhelyen, ahol Joliék laktak? Nem tudom! Nem. Joli, Joli! Milyen színű a szemed, amikor mosolyogsz? Zöld? Kék? Barna? Ezt se tu­dom, atyaisten! És amikor meg­csókolsz? Megsímogatod az ar­com, aztán „ aztán a hajamba kócolsz „ aztán „ öniiet, ebbe belebolondulok! Joli! Már bámulnak. Bevisz a sitt­re valami rendőr. Na, bumm! És akkor? Legalább kényelme­sen. alszom egy priccsen. Me­gint az állomáson dögöljek, vagy a híd alatt? Nem mind­egy? Vigyenek. Vigyenek a fe­néibe. Nincs erőm már semmihez. Süt a nap. Milyen szépek a fák. Zöldek. A bokrok is. Az utak még hófehérek. A nyerte­tem kőassaomy spirooeli a vizet: a víacseppeken tündököl a nap­sugár... Jó lenne enni valamit. De hol adnak ingyen kaját sza­bad földön? Kisfiam törj ne­kem a kiflidből! Nem hallja..; Hogy hallaná, nem is szóltam..-. Milyen szép ez a montreali park. Fák, bokrok, sétányok..; Minnf a Hűvös-völgy... Vége. Nirocs mese. Az óceán elönt. Mindem mindegy már. Nincs visszatérés. Búcsú sincs. Ott­hon?... Nincs otthon már soha többé. Elnyúlok ezen a pádon. Hát­ivá fel sem ébredek többet. Be- ledögiök az éhezésbe, meg a kínlódásba. Milyen kék az ég, és fehérek a felhők. Akárcsak otthon... Egyszer a népligetben feküdtem így egy pádon, ott is így látszott az ég. Ilyen kék­nek, a felhők meg ilyen fehér­nek. Hol van már az a dél­után? Hol a népliget? Közöt­tünk ásít az óceán, Európa... * Csend! Csend! Harangoznak? Itt Montrealban, harangoznak? Ahá, nem mese, ott a fák fcö- , tett látszik ggy torony. Valami templomféle lehet... Harangoz- í | mák. Tisztán hallom: két harang zúg, egy kicsi, egy nagy. , A kicsi bim-bammol, a nagy ' i i eg csak bamm-bamm, lustán, nagyokat kondúl. Harangoznak. Engem temet­nek. Hát ide jutottam. Ide a padra. Nem is csúnya ravatal: ; hupikék, meg karikicssárga. Harangoznak. Se otthon, se ha­za. Mindegy már, vége, nim*® 1 visszaút. Non kár érteim. Aljas, | pisaok alak vagyok, és gyenge, , mint a hajlongó nádszál. — Szervusz világ... Talán már 1 nem találkozunk soha többé. I — Joli, Joli drágám.. Gttíbcm : | éjszaka van. Alsaol? Gondolsz ; rám? Vagy.,; de nem! Most csalsz meg éppen?! Úristen! Pi- 1 szók világ! Piszok! i Harangoznak Montreálbaa... Vége a komédiának. lobogó bazafisiggal, nemzeti ön- jj tudattal dalol jón, mini amilyen-1 nel Petőfi sok-«ok dala tüzelt, Vő. j rösmarty szép éneibe zengett. igényeire figyelt, az igazi lángész biztos ösztönével érezte, mit vár tőle a nemzet. A*t várta, azt sür­gette, hogy muzsikáink is olyan i Az q magyar zene iraxxtas fejlődésére ösztönző a nép «ífa*» erejének iebnbadnlŐM A kuttárcscportok munkája nyo­mán a népi MekafflhÉcn taéteíftsB- tattaia ifiepődeaévél sEarradBaataank. Muaenesnk ma szabadon firMBÄiet a népaea* tiszte forrawaaBamll eQ- lépbeteöm ktpamtiÉHn fenaáSit egybe küadkäameoaaaaril, taresnmSi!- kal, gondoJalaánkikal, hatalmas országépítő terveinkkel. Brw tönefeedett Rntael i&, Jtaewe- sefefe Kikwrél, miiwt mi. Magúnak azért örttmőertúrok, «mert e!!ev®n valóság minden pélktrfíaese, ezaefl nyerünk, «nőt, ■öntiaidstelt, irorratero- T»pos mimikánkhoz, így temullijtuai meg igazán becsülni art, ami ér­ték, így tudjuk igazán saerétan egyre gaírtagodó, egyre itoktogBbb feultaiáibt étetüntoet. Erkel működése, Bartók Béla és .Kodály Zoltán munkásságában gyümölcsözik. Ök már a korszerű és velejéig magyar rou®ikát te­remtették meg. MegkezÉSék a ma­gyar népdal kincseinek rendszeres feltárást. Bepiaonyosodott, hegy a népis műdalok ámjékátoam. ftőlük sokszor számkivetve évszá-zttdok nagyszerű népi mmiaiilsáöa ntaiÄ- ködött. Dallamok, amdiyek a .né­pet végigkaséráek kiiiBdliefa)eii®, szenvedéseim, szaihíadsBjgkmirsiiim Osztoztak bánatában, váátaUtek: jó­kedvében. véle viollteik munkájá­ban, egjisaóvál: együtt nőttek év­ezredes történtemével. Eaént mynlliik az ErksMMsraaip az Államai Népi Együttes kórusának hangversenyével, eaért az emniléitae- zés gertnoe az együttes "tőtebsaori szereplése, ezért járják be me­gyénket művészei, bogy ilymő&an is sznrrosaWban kapcsolódhassunk Erkel eddig kevéssé ismert tm*- kásságának napjainkban kitelje­sedő eredménjébez: a népi mrő- vésaet megismeréséhez, amiwt a múltból a mához jutva bated a jövő félé. Nemzeti zenénk bí^yományait megbecsülni annyit jelent, mint megbecsülni népünk hősi TTsúitját. Annyit jeiewt, hogy a zene révén * megtanulhassuk szenem i saocte- üsta hazánkat. Szerdahelyi István gimnáziumi tanár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents