Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-06 / 208. szám
1 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. szeptember 6., péntek NYÍLT levél ......... eg y fiatal nevelötársamhoz Kedves gyermekem! A napokban jártam kint elhagyott tanyai iskoládban, s az ott tapasztaltak alapján nem állom ni eg, hogy néhány szót ne Írjak Hozzád s éppen a látottak késztetnek arra, hogy a nevelői hivatásról, a pedagógus magatartásáról, példamutatásáról ne idézzek emlékedbe néhány olyan dolgot, melyet már bizonyára nem először hallasz, de amely, úgy gondolom, még nem vált jellemvonásoddá. Kislányom! Te mindössze egyetlen esztendőt töltöttél el a mi iskolánkban, s akkor sem volt alkalmunk sokszori találkozásra, hiszen Te tanyán tanítottál. Most férjheementél, s így kérted áthelyezésedet a férjed munkahelyére. Az áthelyezésed idejekorán meg is történt, azonban Te már hetekkel előbb tudva ezt, bizony nem úgy végezted munkádat, mint azt rendes pedagógusoktól elvárnánk. Az iskolai évzáró ünnepélyről, ahol a szülőknek számot kellett volna adnod gyermekeikkel végzett munkádról, egyszerűen elmaradtál. Kartársnődet, aki szintén hozzád hasonlóan fiatal, de akinek Te voltál mégiscsak a vezető-tanítója, magára hagytad. Ugyanígy Cserbenhagytál bennünket, a nagy tantestületet, az évet bezáró értekezleten, ahonnan ugyancsak egyetlen szó nélkül távolmaradtál. Reád egész évben sok szülő bízta gyermekét, hogy megtanítsad minden nekik szükséges tudományra őket, s hogy neveld őket kötelességteljesítő emberré. Ugye, ha gyermekeid közül egy is mulasztott a tanítási idő alatt, s ha nem sietett mulasztását igazolni, Te felelősségre vontad őt, még olyan esetre is emlékszem, amikor igazolatlan órák sorozata miatt — egyébként teljesen jogosan — a szülőt is komoly felelősségre vonásnak tetted ki általunk. Hogyan egyezteted össze mindezt a Te viselkedéseddel? Hogyan fér ez össze a nevelői kötelességtudattal, amiről pedig évekig tanultál az iskolában? Mint levelem elején említettem, a napokban meglátogattam elhagyott iskoládat, hogy ott a szokásos nyári tatarozást előkészítsem. S itt újabb, eléggé keserves tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Nem egyedül mentem, velem volt az a mesterember is, aki az iskola rendbehozását vállalta. Mélységesen szégyeltem magam helyetted is, a- niiabt, ami ott, a Te elhagyott lakásodban a szemünk elé tárult. Rendetlenül öszedobált ágy, s benne az ágynemű olyan minőségben, mely egyáltalán nem váll arra. hogy a higiéniát egy kicsit is szeretted volna. Szekrényed ajtója tárva volt, s benne romlott élelmiszerek, szennyes és félig szennyes ruhák között, egyáltalán nem volt esztétikus látvány. Iskolai vázlataid és könyveid rendetlenül összedobálva az asztalon, elhagyott szépítőszereid között találtuk eléggé szennyes állapotban. Te a felsőtagozatos gyermekeidnek egészségtant is tanítottál. Hogyan magyaráztad meg e tárgy mibenlétét, mikor a látottak arra engednek következtetni, hogy Te is sokban magyarázatra szorulsz Gyermekem. Hogytip tcffäßadj nevelted tanítványaidat holmijuk rendbentartásám, munkaeszközeik megbecsülésére, mikor Te is hasonló hiányosságban szenvedsz? Kislányom! Te 12 évig jártál iskolába, minden bizonnyal sokszor hallottad ez idő alatt, s gondolom főként a tanítóképzős időkben, hogy a tanító mindenben mintaképe kell hogy legyen tanítványainak. Mindezeket a tanításokat a gyakorlatban sokkal jobban kellett volna megvalósítanod. Tudom, most nem esnek jól soraim, hiszen a bírálat bármilyen oldalról ér bennünket, általában csiszolásra szoruló tulajdonságainkkal foglalkozik, s ez sosem kellemes, míg hallgatjuk. Te még a- zonban fiatal vagy, s egyéves ismeretségünk alatt arról is meggyőződtem, hogy van benned jószándek, azért írok most röviden néhány szót a mi hivatásunkról, annak követelményeiről, mert szeretettel e- rösíteni akarlak azon a szép pályán, melyet magadnak választottál. Gyermekem! Oktatni, nevelni, nagy öröm, és nagy tisztesség. A tanítói munka érdekes, szép és Izgalmas, romantikával teljes, mely lehetővé teszi, hogy a jelenben a jövőt is lássuk. A mi munkánk nem könnyű, hiszen a legérzékenyebb élő anyaggal, a gyermeki lélekkel foglalkozunk. Művészi munka ez. S mint ahogyan a művész sem tud egyszerre kifejező szobrot formálni a holt márványból, úgy nekünk is keményen meg kell dolgozni azért, hogy gyermekeinkből a jövő alkotó embereit kiformáljuk. Munkánk nyomán sokszor ér bennünket sikertelenség, sokszor vannak szinte megoldhatalan.nak látszó nehézségeink, de ez nem szabad, hogy visszariasszon bennünket. Egyszerre egész csomó különböző viselkedésű ifjú emberrel kell foglalkozna nk, ezeknek fejlettsége is különböző, s hajlamaik sem azonosak. Ezekből kell kialakítani a közösen dolgozó és közösen érző együttest, s közben ahhoz is érteni kell. hogy mindegyikkel egyénileg bánni tudjunk. A jó tanítónak állandóan magának is tanulnia kell, hogy tudásban magasan fölötte álljon neveltjeinek. Munkájában állandó alkotónak kell lennie. A gyermekeket sajátjaként kell szeretnie, de nem elég szeretni őket, hanem törődnie is kell minden gyermek jólétével, gondot kell fordítania egészségükre, fejlődésükre, részt kell venni örömükben, s gyermeki bánatukban is. Azonban ne csak a gyermektől követeljen, legyen szigorú önmagával szemben is. Terjedjen ki ez a szigorúság mind belső, mind külső tulajdonságaira. Egyszóval legyen példa mindenben gyermekei előtt. Szeresse gyermekeinek szüleit, s törődjön a gyermek otthoni körülményeivel, neveltetési nehézségeikben adjon tanácsot. Ha mindezeket latba vetjük, megállapíthatjuk, hogy nem könnyű foglalkozás tanítónak lenni. Nem jelenthet ez hivatalt, kenyérkeresetet, hanem hivatást, melynek mélységes gyermekszeretettel kell párosulnia, s ugyanakkor a társadalom a haza szerete- tével kell egyesülnie. Próbáld ezeket a tulajdonságokat magadban fejleszteni kislányom. s ha ez sikerül, akkor jó tanító leszel, akkor majd szeretnek és becsülnek tanítványaid és a társadalom minden tagja. Iteneze Oüóné ált. iskolai igazgató, Gyoma Tanfolyamok indulnak a Balassi Kultúrotthonban A Balassi Kultúrotthon baji j nyelv, műszaki rajz, balettiskola, szeptember 16-án több tanfolya- szabás-varrás, népitánc iskola és mot indítanak, melyekre szeptem- néprajzi szakkör, bej; 15-ig lehet jelentkezni. A tan- i Értesülésünk szerint az egyes folyamok a következők: orosz, an- j tanfolyamokra már eddig is igen goi, francia, német és szlovák * sokan jelentkeztek. A hót könyvel Corvina Könyvkiadó Dickens: Karácsonyi ének* Prózában. Karácsonyi kísértethis- tória. Angol-magyar nyelven. (Kétnyelvű olcsó könyvtár.) 8.— Európa Könyvkiadó Greene: A csendes amerikai. Regény. 17.— A német elbeszélés mesterei. 1- 2. kötet. Vál. szerk. és bev. Ke- resztury Dezső. (A világirodalom klasszikusai.) Félvászon kötésben 73.—, egészvászonkötésben 79.— Steinbeck: Érik a gyümölcs. Regény. 34.— Európa Könyvkiadó — Szépirodalmi Könyvkiadó Babits Mihály: A gólyakalifa. — Kártyavár. Regények. 33.— Kossuth Könyvkiadó Ság vári Endre: Óriások és törpék. Mesék. 16.— Mezőgazdasági Könyvkiadó Állattenyésztéstan. írták: Csire Lajos, Czakó József stb. 3. átdolg. kiad. 60.— Jáky Miklós — Jónap Lajos: Olajipari növények termesztése és feldolgozása. 35.— Szépirodalmi Könyvkiadó Kosztolányi Dezső: Novellák. 1—3. kötet. 100.— Terra Könyvkiadó Hadrovics László: Szerbhorvát- magyar szótár. Munkatárs Surá- nyi Magda. (Kisszótár sorozat.) 26.— S. Leff és V. Leíf A varázslástól a modern orvostudományig ^ angol tórsszerzök népszerű áttekintést adnak az egészségügy fejlődéséről a legősibb időktől napjainkig. Történeti teljességre törekszenek, aminek megvan az előnye: valóban nyomon követik „azt a kalandos utazást, amelynek során az ember a vadonból és a dzsungelból a modern világ széles beton országútjára kijutott.” A könyv megvilágít egy olyan összefüggést, amelyet az eddigi népszerűsítő irodalom meglehetősen elhanyagolt: az egészségnek a társadalmi viszonyokkal való szerves összefüggését. Ezt az elvi ösz- szefüggést a legszemléletesebben feltárja, s az orvoslás történetét elejétől végig ebben a szellemben tárgyalja. Éppen ezért nemcsak a híres emberek és a kimagasló felfedezések krónikáját írja meg, hanem azt is, „hogyan éltek és hogyan szenvedtek az emberek, hogyan küzdöttek és- hogyan győzedelmeskedtek, hogyan teremtették meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a tehetséges emberek sikerrel küzdhettek a betegség ellen, szóval azt is, hogy miképpen hozta létre az emberiség az orvos- tudományt.” A közegészségügy története tehát egyben a társadalom története is. Miként az emberiség szellemi é- letének történetén két szemléleti irányzat húzódik végig, úgy az orvoslás fejlődésében is minden korban szembetűnik ez a két fő irányzat. Az irracionális (idealista) irányzat a primtív embernél a varázslat minden formájában (ráolvasás, amulettek, varázsszerek) nyilvánult meg, a modern korban a Christian Science misztikus gyógymódjában, vagy az egyoldalúan pszichológiai kezelés formájában jelentkezik. A racionális (materialista) orvoslás csíráit is megtaláljuk már a barlanglakó ősembernél, aki gyógyfüveket keres se- , bei enyhítésre. A történelem régmúltjában ez a racionalista elv a legendás hírű Hippokratészben testesült meg és a görög kultúra hippokratészi gyógyászatában érte el csúcspontját. De az ember még a középkori sötét században, a boszorkányüldözés, a kegyetlen bűnbak hajsza fanatikus korszakában is ráeszmélt arra, hogy csupán i- mádsággíü és böjtöléssel nem tud úrrá lenni a pestis és a lepra csapásán: csatcrnázással. elkülönítéssel és köztisztasági rendszabályokkal szállt harcba a tömegpusztító járványok ellen, míg végül az újkorban a baktériumok és antibiotikumok felfedezésével a racionális irányzat az orvostudományban végleges győzelmet arat. „Mit várhatunk ezek után a jövőtől?” — kérdezik a szerzők, s a közegészségügy fejlődésében látják a betegség problémáinak megoldását. A preventív módszerek, a betegség elhárításának, megelőzésének tökéletesített módszerei, az ember életviszonyainak gyökeres és sokoldalú megjavítása az egész világon — ez az út vezet el abba a korba, amelyben az emberek majd életüket egészségben, vagyis „a teljes fizikai, szellemi és társadalmi jólét állapotában élvezhetik.” ♦ Mjnt ebből a nagyon változatos ismertetésből is látható, az angol orvos és szociológus könyve nagyon érdekesen és színesen tárgyal ja az egészségügy fejlődéstörténetének izgalmas témáját, s hézagpótló kiadvány a magyar könyvpiacon. A mű értékét emelik a magyar kiadás magyarázó jegyzetei, amelyekben dr. Székely Sándor magyar vonatkozású történeti adatokkal úgyszólván áttekintést nyújt a magyar közegészségügy fejlődéséről. MtAJUjó % «a* «a* «é* «é* Egy „Kis“ névváltoztatás A napokban érdekei beszélgetésnek voltam fültanúja. A Muronyl Állami Gazdaság igazgatója több megyei vezető előtt sérelmezte, hogy elődje Kormos Kiss Márton még a múlt év októberében — az ellenforradalom előtt — úgy határozott, hogy a Murony- ban lévő állami gazdaság, amely Hidashát néven volt közismert, nem viselheti a hidasháti nevet. Az érvelés gyerekesen egyszerű és mindenki számára érthető: Mu- ronyban nem lehet a Hidasháti Gazdaság, csak a muronyi. Néhány községbelit annyira meg hátai t Kormos Kiss Márton elgondolása, hogy indítványát határozatra emelték. A következő napokban hosszú indoklással szőve, gezett papírt küldtek az Állami Gazdaságok Minisztériumába. Az aktát Budapesten — mint minden rendes helyen — iktatták, majd a felelős referensnek tanulmányozás végett továbbadták. Az ellenforradalom után az ügyet gyorsan elintézték. Erről a gazdaságot még februárban értesítették. A minisztériumból küldött levél tartalmát így lehetne legtalálóbban összefoglalni: kérésüket a gazdaság névváltoztatására vonatkozólag elfogadtuk, s a magunk részéről is indokolt na !<á tartjuk. így lett a gazda* ság hivatalos neve: Murányi Állami Gazdaság. Az amúgy is nehéz a- nyagi gondokkal küzdő gazdaság egységszámlájáról — természetesen megfelelő indoklással — eddig 22 ezer forintot vettek igénybe — az igazgató elvtárs szerint *— a névváltoztatással kapcsolatos költségek fedezésére. A gazdaság életében ez az eset jelentette többek között a konszolidációt,, de ami ezután történt, az sem volt valami elbűvölő. Újfajta pecséteket, cégjelzett iroda papírokat készítettek, átírták a zsákok feliratát, a marhaleveleket az egyszámlát, a lakásbejelentőket, a dolgozók személyi igazolványait, a kocsitáblákat, sőt a társgazdaságok és a velük termeltetést, kereskedelmi kapcsolatban lévő vállaltoknál a szerződésekre a régi név fölé az újat íratták. Most, amikor elvégezték ezt a munkát, gon* dolkoztak, s nem tudják mire föl volt ez a nagy hű-hó. Persze, ez eső után köpönyeg, mert ügy vélem nem szeretnék megismételni a kora tavasszal történteket. Vupsi Károly
