Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-05 / 207. szám

tarn. a. neues megyei népújság ± fPiuluirikü. török fiát tor, a gyémánt (élkrafcáront , add euuui ii Alig telik el azonban negyedóra, jön vissza Frei Miska a nagyma­mával ,de csak akkor hajlandó be­ülni a padba, ha a nagymama is mellé üLA nagymamának sem kell több, odaül Miska gyerek mellé, a- kinek kimondhatatlan büszkeség feszíti a mellét, hogy „lám, az én nagymamám is beült mellém a padba, mostmár igazi iskolás va­gyok'” Tizenegy órakor jönnek a szü­lök, vége az első osztály első taní­tási napjának Negyvenkét gyer­mek rohan kacagva, nevetve édes­anya vagy édesapa, vagy a nagyobb testvér karjába, és hazáig nem fogy ki a mondóka: ezt mondta a tanító néni, ezt tanultuk, még játszottunk is, ugyanúgy, mint az óvodában.1’ Csak Székely Árpi szomorkodik, amikor elmondja édesanyjának: „annyit mondtak itt, hogy nem tu­dok semmit megjegyezni!...” Annyi baj legyen Árpi, majd holnap job­ban kinyitod a kis füled, meg 3Z eszecskéd is, aztán úgy belebújik a tudomány, hogy egy hiba sem lesz! Fogadjunk?! Elmennek a lurkók, a tanterem elcsendesedik Zsemlye Katalin tanítónéni visz- szamegy az osztályba, leül asztalá­hoz, és elgondolkozik. Szép hiva­tás ez, amit már évek óta becsü­lettel végez: tanít, nevel, formálja a kisemberek lelkét, játékosan, egyszerűen, emberi módon. Vége az első napnak. Holnap már komolyabb munka kezdődik: a, b, c, d... számtan, írás, olvasás... Végig sétál a padok között, nini: az egyik lurkó itt felejtette a tás­káját! Jól kezdődik, — gondolja, és mosolyogva simogatja meg a barnaszínü hátitáskát, mintha va­lamelyik kis tanítványának szösz­ke fejét simogatná... Sass Ervin Vidó Gyurka, Székely Árpi, — so- , kan már az óvodából ismerik egy- ' mást. A tanítónőm minden gyer­meket megsímogat, mindegyikhez ’ van néhány kedves szava, és mire : | kilenc óra lesz, már játszanak, ■ körbe-körbe hajlonganak és éne- i kelnek; Búj, búj zöld ág, zöld leve­■ - leeske, nyitva van az aranykapu, ■ csak bújjatok rajta. És az arany­kapu a tanterem kapuja, úgy ját­' szartak, a tanítónéni úgy irányítja : a játékot, hogy énekelve, hajlong- : va, játékosan egyszer csak vala­• mennyien a tanteremben, a hófe- - bérre súrolt apró padok között ta­lálják magukat. A nagy, csodálko­í zó gyermekszernek megpihennek ■ egy pillanatra a feketelábú táblán, ■ a furcsa ákom-bákom betűkön, ké­• pékén, Iassan-Iassan oldódik a fe- ' szültség, és megbarátkoznak az új ■ környezettel, az iskolával, a tanító­■ nénivel, akinek olyan sok kedves i szava van hozzájuk, hogy még a­nyukát is elfelejtik egy-egy pilla­natra. Egyedül csak Povázsai La­ci sírdogál, de aztán é is megnyug­szik, és potyogó könnyeit törülget- ve megembereli magát, nehogy ki- ’ j nevessék a lányok. ' I Az első órán, 42 hatéves herényi leányka és fiúcska életének első iskolai óráján beszélgetés a feladat. ' Óh, sok mindenről beszélgetnek a ' tanítónénivel. Mesét is hallgatnak a kis kakas gyémánt félkrajcárjá- ’ ról, aztán egymással versenyezve jelentkeznek, hogy újra elmesélik. — Olyan bátrak legyetek, mint a kiskakas volt, — magyarázza a tanítónéni, — majd kórusban harsogják: „Kuku- síku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!...” I Telik az idő, lassan tíz óra lesz. Szünet után Frei Miska mégis el- pityeredik, és haza akar menni. A tanítónéni mit tehet? Hazaengedi. t A& els'á keresd Légoltalmi kiállítás nyílik Békéscsabán szeptember 15-én A megye légoltalmi törzspa- reincMioksága légoltalmi kiállítást rendez Békéscsabán. A kiállítás célja az, hogy széles néprétegek­kel megismertesse a légoltalmin fontosságát, és bemutassa a lég­oltalom egyéni felszereléseinek használatát A kiállítást a Munkácsy Mihály múzeumban rendezik meg, és szep­tember 15-én, délelőtt 10 órakor nyitják meg. A kiállítás 10 napig tart nyitva. A légoltalmi törzspa* rancsno-kság elhatározta azt is, hogy a kiállítással egyidőbeo, és a kiállítás előtt is valamennyi bé­késcsabai filmszínházban légoltal­mi keskenyfilmvetítéseket rendez­nek. Hazatérve a munkából mit látok? Gabriellánk éppen akkor tolja be a kiskocsit a kapun. A rúdnál a nagypapa „mű­ködik?. Lassan, óvato­san igazgatja, nehogy le­hulljon a, drága rako­mány. Honnan jöttek? Talán bizony Krumpli- országból? Mert krump­lival van tele a jármű, méghozzá púpozotton s a púp tetején zsák tró­nol, az is tömve a jó té- lirevaló csemegével. De jaj, hogy milyen ez a kislány! Bárki a Sarak Királykisasszonyának nevezhetné. Sáros tetőtől talpig. Jól körül kell te­kintenem masmtos ar­cocskáján, hogy hová is adhatom a viszontlátás csókját. — Aztán miféle zöld­ségesbolt az olyan, ahol a vevők ördögfiókákká változnak? — kérdezem. — Nem bolt az apu, hanem föld! — kacag rám huncutkásan a Sár­kisasszony. — Tán csak nem ebből a jó városszéli vendég­marasztalóból szedtétek ki ezt a drága csicsókát? ‘ — mutatok a sáros útra. A nagypapa veszi át a szót és nyomban kide­rül minden. KrumpHfi- zetségért krumplit sze­dett a szomszédiknak. — Gabi úgy dolgoztt, mint hét nagy! — büszkélke­dik nagyapó. — Ez már döfi! No, ha így van, aló, kor kapsz egy ajándéka puszit is mára. Megdől-* póztól érte. — S már a-» dóm is. Most nem here-> sek az arcocskáján tiszta helyet, hiszen a munka, hevében lett sáros! — ö kissé csodálkozva, de há­lásan fogadja, aztán el­rohan, az esővizes kádig meg sem áll. Perc se tán és tele a mosdótál s a krumpliföld kis munká­sa a legkacsább kacsán is tnltéve igyekszik ott­honképessé változni. No, gondolom, ezzel a burgonyahistória befeje­ződött. Vacsorához ü- lünk. s alaposan ellátjuk a baját annak a farkas- étvágynak. Már a vizet isszuk a jóféle pörköltre, mikor megjelenik a nagytata és hol komoly­kodó, hol mosolygó arc­cal egy kosár krumpli« tesz Gabi elér — Nesze kislányom. Ez a fizetséged a krumli- szedésért. Gabi nem érti, hogyan, miért kapja, a- zért, mert jól elszórakc­— néz — Aztán mit fogsz csi­nálni ennyivel? — ként: édesanyja. — Megfőzöm. — Egyszerre? rá ijedten. — Dehogy is. Beosz­tom. TJtóvégre nem kell mindent egyszerre abba a büdös hasba rakni. Mindnyájan kacagunk mert ezek a szóalak Gabink szavai. Anyu mondja, ha nyalánksá­gunkban és falánksá­gunkban túlságoson ve­szélyeztetjük háztartási tervét. Már erősen alkonyul. Itt a lefekvés ideje. De hol van Gabi? Ezt kér­dezi e táskája is, mely ott lapul ágyasaké járnál, tömve vadonatúj köny­velőkéi, frissen kötött füzetekkel, a tamarté­ban csillagé tollhegyek­kel és kihegyezett ceru­zákkal és várja, hogy kisgazdája lefekvés előtt mégegyszer átnézze, rendben van-e a tartal­ma, mielőtt holnap, elő­ször magával viszi! Va-1 lóban, hol az a gyerek? Óit találjuk a folyosó*. A kisszékben iil a kosár- nyi krumpli melleit s hangosam, számolja étet* első keresetét. ŰJ REZSŐ j jelenségeket tapasztalhat még a figyelmesen járó ember a békés­csabai utcán, vendéglőkben, étter­mekben és máshol is az éjszakai órákban. Láttunk már 10 évesnél fiatalabb fiúkat, akik éjszaka csa­tangoltak a főutcán, láttunk 13— 14 éves gyereklányokat a Körös- parti ligetben késő este csoporto­san csavarogni, és ha türelmes volt a szemlélő, észrevehette, hogy tő­lük húsz-harminc méterre ugyan­annyi fiatal fiú követte őket Med­dig tartották be a húsz-harminc métert? Azt senki sem tudja, és nem is kutatja, — igaz? A mozik ontják magukból a gyerekeket. Most nem a 16 éven felülieknek bemutatható filmek megszigorítását javasolnám, ha­nem csupán annyit: szülők, miért engeditek gyermekeiteket az éj­szakai, késő esti előadásra? Jet vas latolgat és intézUeetésít Nem kívánom ezeket a jelensé- geket tovább sorolni. Bárki, aki el­olvassa ezt a cikket, önmaga so­rolhatja, tovább, hiszen ilyen irá­nyú tapasztalata mindenkinek van. Mégegyszer: tegyünk végre va­lamit! Találjuk meg a módját an­nak, hogy meggátoljuk fiatal fiúk és lányok korai züllését. S. E, Reggel 6 óra, Mezőberényben va­gyunk, kedves olvasóm. Kedd van, és ez piaci nap Serényben. Már kora reggel megindultak a kocsi­karavánok a közeli tanyákról, mái kora reggel kipakoltak az árusok a főtéri „standra”, és hat óra kö­rül már forgalmas, népes volt a piac mindenütt Aki korán füdt, íz­letes sültkolbászt vásárolt a piac egyik sarkában, ahol a legjobb he­rényi kolbászkészítő hentesmestei ütötte fel a sátrát Mondhatnánk lacikonyhának is, de a herényiek Inkább kolbász-konyhának neve­zik, és százan álltak sort az illa­tos, friss, zsíros harapnivalóért. Nyolc órát írtam riportom első sorában, keressük meg hát gyor­san, milyen nevezetes dolog is tör­tént kedden reggel nyolc órakor eb­ben a községben? Sétáljunk égj kicsit vissza a főtérről a Békés­csaba felé vezető úton, és hamaro­san ráakadunk e nap legnagyobb eseményére. A kettes számú általános iskola udvarán vagyunk Az udvaron Zsemlye Katalin ta­nítónő mosolyogva és végtelen sze­Í re tettel a szemében várja gyerme­keit, az első osztályos kislányokai és kisfiúkat az első tanítási napra Igazam volt kedves olvasó? Nagj pillanatok ezek, és őrökké emléke­zetesek szülők, tanítók és gyerme­kek szívében. Még van annyi idő, hogy néhánj szót válthatunk Zsemlye Katalin tanítónénivel. — Már hét éve tanítok első osz­tályt. Végtelenül szeretem a leg­apróbb iskolásokat, és ne vegye túlzásnak, ha azt mondom: ez í legszebb pedagógiai feladat, az el­ső osztály... Több idő már nincs a beszélge­tésre, mert nyolc órára fordul m óra mutatója, és feltűnik a kapu­ban az első nagy hátitáska, és tu­lajdonosa: Balatoni Zolika édesan j jával. Zolika riadtan tekintget kör- be-körbe, riadtan nézi a tanítónő k nit és anyukát is mikor hazaindul ' és megcsókolja őt azzal, hogy „}< légy kisfiam, majd eljövök érted...’ Egymásután jönnek a kispajtások, Bereczki Imre, Mátrai Irénke Mosolygó és pityergő gyermekek között egy első osztály első tanítási napján A legidősebb: — Jó nő. mi? Az anyját! item volna rossz dolog... (innen már jobb hallgatni.) — Nebomolj, hapsi, az egy vén... stb. (Itt se lehet folytatni.) — Gyerünk a ligetbe, hátba ke­rül valami csaj. Nos, kelí-e kommentár? ügy gondolom, felesleges. Amíg haza­értem, azon törtem a fejem, hogy ] kik ezek a szerencsétlen fiúk?Mert azok. Nagyon szerencsétlenek, hi­szen lesz-e belőlük valaha rendes j ember, ha már 14 éves korukban .így kezdik? Sokat és sokaknak kellene ezen gondolkozni, és nem­csak gondolkozni, hanem cseleked­ni is. Mit? Nehéz hirtelen megfon- I tolni és kijelenteni. De tenni kell, [és ez a lényeg. Vállukon nzsonnás táskával Békésen » szeptember 2-án reg­gel 8 órai kezdettel tartották meg az évnyitót az I-es és Hl-as számú Jantyik utcai általános iskolában. A gyermekeken kívül a szülök és a tanácsi szervek képviselői is megjelentek az ünnepségen. Vágó István, az iskola igazgató­ja üdvözölte a megjelenteket, s ismertette az új tanév jelentősé­gét. Az első osztályosok figyelme­sen hallgatták az igazgató bácsi ünnepi beszédét. Vállukon k» fa­ros uzsonnás táska volt és egy fü­zet a kezükben, amit az óvodából kaptak ajándékba útravalóul. Az iskola részéről a szülői mun­kaközösség a szeretet jeléül egy szál piros szekfűvel és néhány darab csokoládéval kedveskedett a kis első osztályosoknak. Ezután Bagó Magda nevelő fo­gadta és köszöntötte az első osz­tályosokat. Befejezésül Vágó Ist­ván igazgató az iskola különböző osztályainak feladatairól beszélt. zott azzal a szedéssel ott kint a földeken? És milyen sok! Félelmesen sok krumpli! Eddig csak kistányérjába kapott. — Irul-piru l, táiogat-há po­pot, a fejét forgatja és segélykérőn néz hol rám, hol az édesanyjára, mert hiszen még ilyen hely­zetben sosem mit. — Odajön a nagymama is, biztatni. — A tied aranyom. Megszolgáltad. ö azonban minden biz­tatás ellenére, édes tehe­tetlenséggel tárja szét karját. Jól tudja, hogy így nyersen és egyszer-» re ennyit meg nem ehet. Takarékba sem teheti meg a polcára sem. Nem is játék, amivel elszóra- kozhatna. — A segítsé­gére sietek: — Add el nekem kis­lányom. Két forintot is adok kilójáért. Ez így szemre legalább huszon­öt forint! — Ám hirte­len, tudom is én honnan, feltámadt benne a ke­nyérkereső öntudata. — Nem adom él, hogy­isne. Akkor mi lenne ve­lem? — Keményen oda­áll krumplija mellé és szembenéz velünk. Hosszan, nagyon hosszan lehet­ne foglalkozni azzal, hogy rraöyer Gyermeklönyok, &avá indultok ?/ Hová vezet az életük? — Néhány pillanatkép a békéscsabai utcákról éjszaka — in, vagy — csoda-e? — szerelmes­jár andalog a suhogó lombok a- att. EZ a kép azonban nem minden lap egyforma. És ez a nem egy- órmaság döbbenti meg a késői já- •ókelőt, ha figyelmesen jár az éj­szakai utcán. Valamelyik nap este tizenegy á- é rakor igyekeztem hazafelé. A vár- 5 1 ros utcáin ilyenkor már kevesen 1 járnak, a ligetben csend van, és a { Köröspart is kihalt. Ka mégis ta- f lálkozol valakivel, vagy munkába r siető ember, vagy hazasiető, mint s Tizennégy éves Don Jüanok tapasztaltam, amikor elkerültem őket. A legidősebb sem volt közöttük több 14 évesnél! Kissé tántorogtak is, és „férfi-mivoltukat” bizonyí­tandó: úgy fújt ák a füstöt, hogy az István-malom kéménye szégyené­ben 18 métert zsugorodott. És mit beszéltek? Néhány mondatát eset­leg elbírja a nyomdafesték: Akkor, amikor llőra tájban in­dultam haza, találkoztam egy han­goskodó csoporttaL Már jónéfaány utcasarokkal távolabb hallottam, hogy fiatalok. Jókedvűek, — gon­doltam, — miért ne lennének a- zok?... A jókedv-megállapításban igazam volt. Abban is, hogy fiata­lok. De azt már nem sejthettem, amit akkor láttam, hallottam és ■Rovta széválta» a ,,nőkről"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents