Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-01 / 204. szám
/ 19S1. szeptember 1., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 — Már annyi magyarnóta-est volt Békéscsabán, hogy az csoda, s most megint azt rendeznek, — mondogatták egymásnak az emberek az utcán. Nem lesz ennek sikere, erre nyakamat merem tenni — fűzték hozzá a borúlátók, s ajakbiggyesztve tovább mentek. Nem lett igazuk ezeknek a vészhírnököknek, mert -sikere volt ennek a magyarnóta-estnek. Bizonyítja ezt velünk együtt az a 600 békéscsabai dolgozó is, akik ott szorongtak csütörtökön este a Csaba-étterembe. Csodála; tosan szép világba vitték el a hallgatóságot Karácsonyi Margit — aki itt ünnepelte énekpályafutásának 25 éves | jubileumát, — László Imre és nem utolsó sorban megyénk szülötte, László Imre legkevesebb tanítványa Tar- ' dós László népdalénekesek, j Kacagott, zokogott a dal az éneke- I sek ajkán, sírt a hegedű Kóté Elemér, Purcsi Pepi kezében, s a hallgatóság lenyűgözve gyönyörködött népdalaink ; szépségében. Szép volt. Méltán érdemelték meg az énekesek és zenészek azt a sok tapsot, mellyel a hálás csa- 1 bal közönség jutalmazta őket, A terméshozamok növelése érdekében MAR MOST szerezze be az őszi m ntrágya féleségeket Műtrágyák beszerezhetők: a földm űvesszövetkezetekbeni az Állami Kiskereskedelmi Vállalat bOTíjalban, és a vetőmagboltokban. — Forgalomba hozza: a Műtrágya és Növényvédőszer Értékesítő Szövetkezeti Vállalat; megyei kirendeltsége. Ma nyílik meg Brnoban a HL Csehszlovák gépipari kiállítás »HO? V h Oí A! — BUDAPEST!« C t tljegyzetek ^ kinyújtott kezét a busz ablakából megérintettük. Voltak, akik ezzel sem elégedtek meg és hogy velünk lehessenek, még a busz ablakán is bemásztak. Brnoban szeptember 1—22 között rendezik meg a in. csehszlovák gépipari kiállítást. A kiállítás megrendezésére az alapot a rendkívül nagy sikert aratott I. és II. gépipari kiállítás adta meg, mely bemutatta az egyre jobban fejlődő csehszlovák gépipar termékeit. Az ez évi kiállítás — minden bizonnyal — kielégíti majd a legigényesebb megrendelők és üzletfelek igényeit is, s egyben mélyebb betekintést ad a csehszlovák gépiparba. A kiállításon az idén 4000 különbötosan szép világba vitte el a hallgatók, amiből 500 újdonság lesz. Körülbelül 300 különféle újdonsággal szerepel az energetikai és erősáramú technika, valamint az öntészet, a forgácsoló és a forgács nélküli megmunkáló gépek ipara, a bánya- és kohó-, valamint a közlekedés technikai ipar. Végigsétáltunk a TU 104-es lökhajtásos repülőgépben. Emlékezem még születésének körülményéire is. Kőművesek ~}e-l lentek meg a Kossuth utca és a Rákóczi utca sarkán, ahol nyáron évtizedek óta fagylaltosok mérik a hideg, ízletes, (néha-néha rossz) fagylaltot. Egyszóval jöttek, építettek, malteroztak és elmentek. Utána jöttek sorban a festők, akik kifestették, és ráírták. hogy a „KTSZ-ek dicsőség- táblája", aztán jöttek a dekoratőrök és a munka legjobbjainak arcképeivel díszítették az építményt, majd — minekutánna ez is megtörtént, jöttek a járókelők és megismerkedtek azokkal, akikről mindig elismeréssel beszéltek a KTSZ-ek, hiszen legjobb tagjaik ők. Hogy aztán mi jött, arról jobb lenne nem beszélni. Telt-múlt az idő. — hónapok, évek? — de teltek, és az arcok sárgulni kezdtek, a képek rongyolódni, — később szép sorjában el is tűntek, — majd az omladozás stádiumába érkezett a dicsőség-építmény is. Sajnos, olyan régen építették már, hogy készítőjének nevét nem sikerült kinyomoznom. Végeredményben azt sem, hogy ki a felelős azért, hogy a város központMegtekintettük a mezőgazdasági és ipari kiállítást és ez is örökre emlékezetes marad számunkra. A hatalmas területen elterülő kiállításon annyi látványosság volt, hogy egy alkalommal lehetetlenség volt mindent megtekintem. Több délután kilátogattunk ide, de még így is csak kis töredékét láttuk annak, amit szerettünk volna megtekinteni. Ez a rész is különösen esténként volt nagyon szép. A több száz különféle szökőkutak, a fényszórók és reflektorok különféle színeiben mesébeillő tündérkert varázsát keltették. Ezt a szépséget még tetézte a millió szikrából szétágazó tűzijáték varázsa. Mindezeket lehetetlenség szóban lefesteni. Röviden csak annyit, 'hogy ' gabona és gyümölcsfajták és még nagyon sok egyéb. Amerre gépkocsink járt, nótaszánkra kiszaladtak az utcákra, felálltak a kerítésekre és háztetőkre, hogy bennünket üdvözölhessenek és kezet szoríthassanak velünk. Leírhatatlan az a lelkesedés, mely bennünket fogadott. Mindenki velünk akart lenni, mindenki ölelni, csókolni akart benAz újjongó tömegtől megter- helt kerítések, háztetők, úti- társaink és vendéglátóink könnyei mindennél többet mondanak. A- zok a jelvény- és címcserék, me* lyek miatt közlekedni alig tudtunk, mind kedves emlékek.- Egyik esetben, amikor a forgalmi jelzőlámpára várakoztunk, mellénk hajtott egy gépkocsi; Hátul egy harminc év körüli csinos nő ült. Először integettünk egymásnak, majd amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, táskájába nyúlt és kivett abból három díszes zsebkendőt.Megcsókolta azokat és átdobta hozzánk Már zöldre váltott a jelző és indult is tovább, amikor még sikerült egy KISZ-jelvényt ablakán bedobni. Ilyen és ehhez hasonló események napirenden voltak. E- zeket soha nem lehet elfelejteni.Emlékezetes egy francia fiúval való találkozásom is. öt-hat méternyire lehetett, amikor megpillantottam őt. Jelvényeimet szemjának — mondjuk csak meg nyíltan: szégyenfoltja ez. Mert szégyenfolt, ebben mindenki igazat ad nekem. Gondolkoztak-e már azon a KTSZ-ek vezetői, vagy a megyei KISZÜV vezetősége, hogy az, ami Orosházán a főutcán „díszeleg'’, a munka lejáratása, a versenyszellem lejáratása és annak megcsúfolása, hogy a munka azért becsület és dicsőség dolga is?! Lenne egy szerény javaslatom e levelemben: vagy sürgősen hozzák rendbe azt az omladozó dicsőségtáblát, vagy tüntessék el. Mit gondolnak, senkinek sem szúr szeme' az, hogy imigyen lcicsú- folják azt a tisztességet, hogy valakit egy egész város megismerjen. mert jó munkás? Meggondolták-e, hogy kiknek tetszik az, hogy a város központjában a munka legjobbjainak szánt dicsőség-tábla omladozik. szennyes, piszkos, esőverte falait tárva az akaratlan szemlélő szemébe? A sok száz orosházi KTSZ-ta- got kérem: járjanak csak a dolog végére! Róluk van szó elsősorban — én nem hagynám így tovább! Sass Ervin ez volt életünk eddigi legszebb élménye A kiállításon láthatók voltak a köztársaságok terményei, iparcikkei. Ezek szebbnél-szebb látványosságok voltak. Itt volt a kb. 150 cm széles kamcsatkai óriás rák a mandzsúriai dió és kakaóbab, a távolkeleti kőzetek és kőszéntermékek, Szibéria állatvilága, a Bajkál-tó körüli 100 kg-os kos, az embernél nagyobb fóka, a kőszáli zerge, a prémesállatok és prémek különféle fajai, különféle Csoportunk egyik tagja jelvényt cserél egy szovjet fiatallal. Találkoztunk szoknyás skótokkal is. bünket. Autóbuszunkat sokszor feltartóztatta az utcán várakozó tömeg. Több ezer torokból jött felénk az üdvözlő szó: „Druzsba" vagy „Moszkva! Budapest!" Akinek nem sikerült a kézszorítás, az azzal is megelégedett, ha lélte. Mindig közelebb jött és a- mikor hozzám ért, kért, cseréljünk jelvényt. Nem mondhattam nemet. Búcsúzóul néhány szót írt egy kis papírkára: „Éljen Franciaország! Éljen Magyarország! Éljen a béke!" Mire. elolvastam e néhány szót, barátom már eltűnt a nagy forgalomban. «iiuuiuiuuiiiiiKuuiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiniMiiiimiuaiiiiiwiiiiiiiiiiiiwiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiu iiimiiiHiiiiiiiuiiuiiiuiwiiiiuiiiiiiuiiimiimiiKUiiiiiiiiiiiiiumiiiiuiuiiiuiiiiiiiiiiwiiiiiiimw jóisikerüit nóta-est :>i<!llllllllilll!l|l!!llllll!illllllllllllllHl" Diesőség-lábla ügyében, Orosházán
