Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

/ 19S1. szeptember 1., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 — Már annyi magyarnóta-est volt Békéscsabán, hogy az csoda, s most megint azt rendeznek, — mondogatták egymásnak az emberek az utcán. Nem lesz ennek sikere, erre nyakamat me­rem tenni — fűzték hozzá a borúlá­tók, s ajakbiggyesztve tovább men­tek. Nem lett igazuk ezeknek a vészhír­nököknek, mert -sikere volt ennek a magyarnóta-estnek. Bizonyítja ezt ve­lünk együtt az a 600 békéscsabai dol­gozó is, akik ott szorongtak csütörtö­kön este a Csaba-étterembe. Csodála­; tosan szép világba vitték el a hallga­tóságot Karácsonyi Margit — aki itt ünnepelte énekpályafutásának 25 éves | jubileumát, — László Imre és nem utolsó sorban megyénk szülötte, Lász­ló Imre legkevesebb tanítványa Tar- ' dós László népdalénekesek, j Kacagott, zokogott a dal az éneke- I sek ajkán, sírt a hegedű Kóté Elemér, Purcsi Pepi kezében, s a hallgatóság lenyűgözve gyönyörködött népdalaink ; szépségében. Szép volt. Méltán érde­melték meg az énekesek és zenészek azt a sok tapsot, mellyel a hálás csa- 1 bal közönség jutalmazta őket, A terméshozamok növelése érdekében MAR MOST szerezze be az őszi m ntrágya féleségeket Műtrágyák beszerezhetők: a földm űvesszövetkezetekbeni az Állami Kiskereskedelmi Vállalat bOTíjalban, és a vetőmagboltokban. — Forgalomba hozza: a Műtrágya és Növényvédőszer Értékesítő Szövetkezeti Vállalat; megyei kirendeltsége. Ma nyílik meg Brnoban a HL Csehszlovák gépipari kiállítás »HO? V h Oí A! — BUDAPEST!« C t tljegyzetek ^ kinyújtott kezét a busz ablakából megérintettük. Voltak, akik ezzel sem elégedtek meg és hogy ve­lünk lehessenek, még a busz ab­lakán is bemásztak. Brnoban szeptember 1—22 között rendezik meg a in. csehszlovák gép­ipari kiállítást. A kiállítás megrendezésére az alapot a rendkívül nagy si­kert aratott I. és II. gépipari kiállítás adta meg, mely bemutatta az egyre jobban fejlődő csehszlovák gépipar termékeit. Az ez évi kiállítás — minden bizonnyal — kielégíti majd a legigényesebb megrendelők és üzletfelek igényeit is, s egyben mélyebb betekintést ad a csehszlovák gépiparba. A kiállításon az idén 4000 különbötosan szép világba vitte el a hallga­tók, amiből 500 újdonság lesz. Körülbelül 300 különféle újdonsággal sze­repel az energetikai és erősáramú technika, valamint az öntészet, a forgá­csoló és a forgács nélküli megmunkáló gépek ipara, a bánya- és kohó-, va­lamint a közlekedés technikai ipar. Végigsétáltunk a TU 104-es lökhajtásos repülőgépben. Emlékezem még születésének körülményéire is. Kőművesek ~}e-l lentek meg a Kossuth utca és a Rákóczi utca sarkán, ahol nyá­ron évtizedek óta fagylaltosok mérik a hideg, ízletes, (néha-né­ha rossz) fagylaltot. Egyszóval jöttek, építettek, malteroztak és elmentek. Utána jöttek sorban a festők, akik kifestették, és ráír­ták. hogy a „KTSZ-ek dicsőség- táblája", aztán jöttek a dekoratő­rök és a munka legjobbjainak arcképeivel díszítették az épít­ményt, majd — minekutánna ez is megtörtént, jöttek a járókelők és megismerkedtek azokkal, akik­ről mindig elismeréssel beszéltek a KTSZ-ek, hiszen legjobb tag­jaik ők. Hogy aztán mi jött, arról jobb lenne nem beszélni. Telt-múlt az idő. — hónapok, évek? — de tel­tek, és az arcok sárgulni kezdtek, a képek rongyolódni, — később szép sorjában el is tűntek, — majd az omladozás stádiumába érkezett a dicsőség-építmény is. Sajnos, olyan régen építették már, hogy készítőjének nevét nem sikerült kinyomoznom. Végered­ményben azt sem, hogy ki a fele­lős azért, hogy a város központ­Megtekintettük a mezőgazdasá­gi és ipari kiállítást és ez is örök­re emlékezetes marad számunkra. A hatalmas területen elterülő ki­állításon annyi látványosság volt, hogy egy alkalommal lehetetlen­ség volt mindent megtekintem. Több délután kilátogattunk ide, de még így is csak kis töredékét lát­tuk annak, amit szerettünk volna megtekinteni. Ez a rész is különö­sen esténként volt nagyon szép. A több száz különféle szökőkutak, a fényszórók és reflektorok kü­lönféle színeiben mesébeillő tün­dérkert varázsát keltették. Ezt a szépséget még tetézte a millió szik­rából szétágazó tűzijáték varázsa. Mindezeket lehetetlenség szóban lefesteni. Röviden csak annyit, 'hogy ' gabona és gyümölcsfajták és még nagyon sok egyéb. Amerre gépkocsink járt, nó­taszánkra kiszaladtak az utcák­ra, felálltak a kerítésekre és ház­tetőkre, hogy bennünket üdvözöl­hessenek és kezet szoríthassanak velünk. Leírhatatlan az a lelkese­dés, mely bennünket fogadott. Mindenki velünk akart lenni, min­denki ölelni, csókolni akart ben­Az újjongó tömegtől megter- helt kerítések, háztetők, úti- társaink és vendéglátóink könnyei mindennél többet mondanak. A- zok a jelvény- és címcserék, me* lyek miatt közlekedni alig tud­tunk, mind kedves emlékek.- Egyik esetben, amikor a forgalmi jelzőlámpára várakoztunk, mel­lénk hajtott egy gépkocsi; Hátul egy harminc év kö­rüli csinos nő ült. Először inte­gettünk egymásnak, majd amikor megtudta, hogy magyarok va­gyunk, táskájába nyúlt és kivett abból három díszes zsebkendőt.­Megcsókolta azokat és átdobta hozzánk Már zöldre váltott a jelző és in­dult is tovább, amikor még sike­rült egy KISZ-jelvényt ablakán bedobni. Ilyen és ehhez hasonló események napirenden voltak. E- zeket soha nem lehet elfelejteni.­Emlékezetes egy francia fiúval való találkozásom is. öt-hat mé­ternyire lehetett, amikor megpil­lantottam őt. Jelvényeimet szem­jának — mondjuk csak meg nyíl­tan: szégyenfoltja ez. Mert szé­gyenfolt, ebben mindenki igazat ad nekem. Gondolkoztak-e már azon a KTSZ-ek vezetői, vagy a megyei KISZÜV vezetősége, hogy az, ami Orosházán a főutcán „dí­szeleg'’, a munka lejáratása, a versenyszellem lejáratása és an­nak megcsúfolása, hogy a munka azért becsület és dicsőség dolga is?! Lenne egy szerény javaslatom e levelemben: vagy sürgősen hozzák rendbe azt az omladozó dicsőség­táblát, vagy tüntessék el. Mit gondolnak, senkinek sem szúr szeme' az, hogy imigyen lcicsú- folják azt a tisztességet, hogy va­lakit egy egész város megismer­jen. mert jó munkás? Meggon­dolták-e, hogy kiknek tetszik az, hogy a város központjában a munka legjobbjainak szánt dicső­ség-tábla omladozik. szennyes, piszkos, esőverte falait tárva az akaratlan szemlélő szemébe? A sok száz orosházi KTSZ-ta- got kérem: járjanak csak a do­log végére! Róluk van szó első­sorban — én nem hagynám így tovább! Sass Ervin ez volt életünk eddigi legszebb élménye A kiállításon láthatók voltak a köztársaságok terményei, ipar­cikkei. Ezek szebbnél-szebb lát­ványosságok voltak. Itt volt a kb. 150 cm széles kamcsatkai óriás rák a mandzsúriai dió és kakaó­bab, a távolkeleti kőzetek és kő­széntermékek, Szibéria állatvilá­ga, a Bajkál-tó körüli 100 kg-os kos, az embernél nagyobb fóka, a kőszáli zerge, a prémesállatok és prémek különféle fajai, különféle Csoportunk egyik tagja jelvényt cserél egy szovjet fiatallal. Találkoztunk szoknyás skótokkal is. bünket. Autóbuszunkat sokszor feltartóztatta az utcán várakozó tömeg. Több ezer torokból jött felénk az üdvözlő szó: „Druzsba" vagy „Moszkva! Budapest!" Akinek nem sikerült a kézszorí­tás, az azzal is megelégedett, ha lélte. Mindig közelebb jött és a- mikor hozzám ért, kért, cseréljünk jelvényt. Nem mondhattam ne­met. Búcsúzóul néhány szót írt egy kis papírkára: „Éljen Fran­ciaország! Éljen Magyarország! Éljen a béke!" Mire. elolvastam e néhány szót, barátom már el­tűnt a nagy forgalomban. «iiuuiuiuuiiiiiKuuiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiniMiiiimiuaiiiiiwiiiiiiiiiiiiwiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiu iiimiiiHiiiiiiiuiiuiiiuiwiiiiuiiiiiiuiiimiimiiKUiiiiiiiiiiiiiumiiiiuiuiiiuiiiiiiiiiiwiiiiiiimw jóisikerüit nóta-est :>i<!llllllllilll!l|l!!llllll!illllllllllllllHl" Diesőség-lábla ügyében, Orosházán

Next

/
Thumbnails
Contents