Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-29 / 228. szám

4 BÉKÉS MEGYE! NÉPÉJSÁG 1857. szeptember 28., vasárnap Van-e újság Körösladányban? (Mozaikok) Kukoricával megrakott szekerek j szú évek során nehéz munkával döcögnek a köroslaiányi köves- o^zeknpsrgaítak és durva erő- úton. Javában törik a tengerit a szakkal feloszlatták a termelőszö­HÍREK Unis- és Fttéfi-SMtar lelete­zése lesz ünnepélyes keretek közölt Mezőhegyesen, az ipaiitannló in­tézel nagyomwn áttalt előcsarno­kában, szeptember 30-án délután 5 érakor. A Leitm-saabomál Ko­vács Mátyás tanár, s l*etőfi-szo- bornál dr Kocsis Ferenc igazgató beszél. A tanulók nevében Kerék­gyártó György, KISZ-titkár mond ünnepi beszédet. * Szeptember hónapban két he­lyen alakult Gyulán eszperantó- kör a területi KlSZ-szervezettoen 21 fővel, az Erkel gimnáziumban 45 fővel. Ezzel a Járási művelődési házban működővel együtt Gyulán jelenleg három aktív eszperantó­kor van. * A Murányi Állami Gazdaságban 400 hold őszi árpát, 250 hold őszi keveréket és csaknem 400 hold búzát vetettek eh Kukorica után 300 holdon kerül földbe a kenyér- magvakból. Jó ■nuikaszcrveséssel október 28-ra befejeznek minden őszi vetést. • A szarvasi Arborétumban az örökzöld tiszafák termést hozlak. Érdekessége e fáknak, hogy le­velük és magjuk mérgező, de bo­gyójuk jó. Megéreti a híres tjSf®1 mogyoró is. wi Gádoroson a földrendezés befe­jeződött. A község földterületének 60 százaléka szocialista szektor. A termelőszövetkezeti csoportok 3225 hiúdon gazdálkodnak. # Duinitrás Mihály elvtárs, az Orosházi Járási Tanács elnöke, áld egyben a Békés megyei eszperantó bizottságnak is elnöke moszkvai tartózkodása során a moszkvai eszperantisita elvtársakkal néhány órás megbeszélést folytatott. Ezen résztvett Domonkos Lajos elvtárs, a budapesiti eszperantisták veze­tője is. A kievi eszperantisták táv­iratilag kérték Dumdtrés elvtársi­kat, hogy hazafelé út jukat szakít­sák meg Kievben, (MM megbe­szélés céljából. • A gádorosi Petőfi termelőszö­vetkezet tagjai 120 holdat vetet­tek be őszi búzával és takarmány­keverékkel. • A tavalyi ellenforradalmi ese­mény óta a délszláv lakosság kénytelen volt nélkülözni az anyanyelvűn írt lapot, a Narodne Növi ne-t. A forradalmi munkás- paraszt kormány most ismét le­hetővé tette a délszláv — szerb, borvát — nyelvű lakosság részé­re a lap megjelenését. Az újság bővebb terjedelmű lesz, mint volt A Finommechanikai és Acéláru­gyár rövidesen befejezi a zsebrá­dió háromszálas nullszériájának gyártását. A csontszínű, ízléses műanyagházas készülék hossza 6, magassága 9 centiméter, tehát ne­véhez méltón, zsebben is hordoz­ható. • A Fürst Sándor utcai táncisko­lában a tánctanfolyam megkezdő-, doth Akik még «észt akarnak, venni a tánctanfolyamom, jelent-, kezzenek hétfőn, szerdán és pén­teken Nyíriné tánctanárnőnél. lépi tánc fcemttstáfe, színes liítrsoros estek lesnek Bélés Begfé- bei mester 7-éb Békés megye művészeti együt­tesei szrnpompás műsorral tépnek a közönség elé a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfoduió- ján. Gyuláa jé időben az Erkel Ferenc Művelődési Ház előtti ős­parkban, rossz ide esetén a nagy­teremben a gyulai magyar—román barátsági táncegyüttes másfél órás, környékbeli táncokból ösz- szeállííott új műsorát, közte a tá­bortűz melletti figánytáncet mu­tatja be népi zenekar kíséretében. A hangulatee esten a középisko­lás szavatok és a Harísnyagyár kulturális csoportjának fiataljai is ■terepeknek. Orosházán a város szimfonikus zenekara, a Petőfi dalárda, a helybeli Balett-iskola növendékei, szólóénekesek lépnek fel a Petőfi Művelődési Házban, a tanács színjátszó csoportja pe­dig a felszabadulás utáni életün­ket ábrázoló színdarabot adja elő a város közönségének. Újból megjelenik a B»fy#r#r*23fi sztevakek ttpjs a LuéoYé XotIij A magyarországi szlovákok top­ja újból megjelenik, Ludoré Movi­ng címmel. Az új lap hetenként egyszer jelenik meg és első száma október 3-án lát napvilágot. Az új szám mezőgazdasági ri­portot közöl Békéscsabáról, beszá­mol a - budapesti szlovák óvónő­képző és a békéscsabai szlovák gimnázium életéről, ezenkívül ak­tuális politikai anyagok, irodalmi művek teszik változatossá a Ludo- vé Noviny első számát. Szeretettel üdvözöljük taptár- svnkat első megjelenése alkalmá­ból. határban, s az utcán alig találunk tétlen embert. Csak a tanácsháza udvarán beszélgetnek néhámyan A köröstancsai tűzesettől folyik a vita. A napokban elégett 105 má­zsa rizs, gondatlan volt az őr, tü- zet rakott és kíshíján csaknem életét is veszhette... — Hát Körösladányban mi újság van? Történt-e valami esemény a közelmúltban? — kérdeztük a hir­telen összeverődött kis csapat be­szélgető kedvét kihasználva. — Itt-e? Nem történt itt semmi. — Talán mégis? Vágj' a napok­ban, vagy ha nem hát régebben? — Nem történt itt kérem sem­mi az ellenforradalom óta. * „Magyar testvérek, honfitársak, a szent forradalom megnyitotta az utat az igazsághoz. Szabad föl­dön újra szabad a magyar pa­raszt.” így szóraefcolt Tóth Imre kulák az ellenforradalom alatt és a „szent szabadság“ ürügyén a kulák banda megrohanta a terme­lőszövetkezeteket. Széthurcolták a jószágaikat, amit a tsz-tagok hosz­A Magyar Tudományos Akadé­mia földrajztudományi kutatócso­portjának munkatársai öt évig tar­tó kutatómunkával elkészítették az első magyar gazdaságföldrajzi retkeseteket. Eddig a történet. Tóth megérdemelt helyre került, a kommunisták és becsületes pár- toakívüiirk pedig újra hozzáláttak a közös gazdaságok szervezéséhez. És mi a helyzet ma? A régi hár­mas típusú szövetkezetek — szám szerint négy — fejlődésnek indul­tak. Kirázták magákból — mint kutya a bolhát — a szövet Vezet­ette ács embereket és még vala­mit tegyünk hozzá: tavaly csak két tszcs volt, jelenleg pedig tíz alacsonyabb társulásban keresik közös boldogulásukat a körösladá- nyí emberek. Fejlettebb, vagy még kezdetleges fámákban 8606 hói­don több. mint 800 család talált egymásra. Ez volt a válasz az el­len forradalmárok terrorjára. • — Egyszáz, kétszáz, háromszáz, ezeregyszáz. Négy forint visszajár — mondja ifj. Szentpéteri Bálint és már számolják is a pénzt, befi­zetési bizonylatot kap és mint aki jólvégezte dolgát, barátságosan búcsút vesz az adóügyi megbízot­tól. Rendezve van az adó egész monograliat, sanely a Duna—Tiszta, közének mezőgazdasági földrajzé-» lói szól. A könyv 1958-ben jelenik meg az Akadémiai Kiadónál. évre és megnyugodtak mind a két* ten. De mennyire hajtják hozzá- hasonióan, nyugodtan álomra a fe­jüket? Sokan! Érdeklődésünkre u- gyanis elmondják, hogy ez évben még minden negyedévben 100 szá­zalékon felül tettek eleget az em­berek az adófizetési kötelezettség­nek. És most, hegy áll a helyzet? A harmadik negyedévben? Tűrhe­tő! Adják meg a választ. Jelenleg 112 százaléknál tartanak. * Füst üli meg a Bem utcai szo­bát. Sűrű, vastag füst. Vágni le­hetne. Az asszonyok dohognak is a pípázgató emberekre. De túlte­szik magukat a zsörtölödésen. Sok­kal fontosabb dologról van szó Je­lölő gyűlésre jöttek össze. Az el­lenforradalom mellé szegődött F. Szőke Pétertől és Vári Istvántól megvonták a bizalmat és alkalma­sabbat jelölnek a választási lis­tára. Nehéz a döntés, hiszen sok becsületes ember van a körzetben, de a legalkalmasabbnak Domokos Imrét tartják és a választás során őrá adják majd le szavazatukat. * Sár, vendégmarasztaló ladányi sár. De sok csizmatalpat húzott le eddig a libádi soron, meg új la- dányban. Sokat rágták járdaügy­ben a községi elöljáróság nyakát az itt élő emberek, de miha znára. Akkor régen csak a kezüket tere­gették a virilisek. És ma mi a helyzet? 2500 folyóméter betonjár­da szerepel a községfejlesztési tervben. Jó, jó, de ez cs.sk terv. A kérdés az, hogy lesz e járda? A válasz pedig megnyugtató. A köz­ségi tanács udvarán rendületlenül gyártják a betonlapokat. Ötszázöt­ven folyóméter már kész. Meglesz 'a többi is mire kelt, csak minden­ki időben űzesse be a községfej­lesztési hozzájárulásra szánt ösz- szeget. * — Tanulj gyermekem, tanulj szorgalmasan, szégyent ne hozz a fejünkre" így búcsúztatta a tüzéptelepl munkás, Kozák házaspár a család szemefényét — Rozikát, amikor elment a Műszaki Egyetemre. De nemcsak ők búcsúztak így. Ebben az évben tizenkét munkás- és pá­toszt család gyermeke indult el Ladányból, hogy bevegyek a tu­domány várát és jó eredménnyel, a szülői intéshez híven elvégezzék az egyetemet. * — Egy csomag citrompótlót ké­rek. — Nincs. — Gumiragasztó van-e? <— Az sincs! — Akkor vaniliaíablettáí kérek. — Azt már hetek óta nem kap­tunk. Ilyen eszmecserének voltak ta­núi, akik végigjárták a tavasz fo­lyamán a boltokat. A Fa- és Vas­ipari Ktsz-ben pedig tanácskozás­ra ültek össze a vezetők. Szakem­ber van — mondották. Miért no állítsanak ők üzembe egy vegyi­ipari részleget? Az elgondolást tett követte. Létrehozták ezt a részle­get, megoldódott a gond, lett cit­rompótló, meg miegymás az üzle­tekbe. Igaz, hogy az élelmieikkek- ből most már nem termelnek, do annyi ipari ragasztóanya <rot gyár­tanak, hogy más megyét is szíve­sen ellátnak ezzel a jó portékával^ * A gyér meleget adó nap egyre lejebb csúszik az ég a1 ján. A ha­tárból recsegős kerékkel dörög­nek hazafelé a kukoricával telt szekerek. A hangoshíradóból pat­togós muzsikaszó árad s mi búcsút intünk a falunak, mert lám mégis csak akad újság Körösladányban. Deák Gyula mr>1,mVIVHW*t***‘*****.................................................................... Elszámították magukat... A szarvasi vásártéren ■nagy a lárma: disznók vi­sítanak, marhák bőgnek, ostorok csattogása halliki Egy kis alacsony embeaj és a felesége egy szép fi­atal bikával bajlódik. Az átvevő néaegefi a jószá­got, kis idő méltán olló­jával belevág a szőrébe. — Eteőoszíélyú ! —1 mondja egysaenien — ez a gazda becsületére vá­lik, olyan príma. Aztán megkérdezi a gazdától, Kelemen Lajos­tól: — Le van azet’BÖdve? — Nincs, — mondja szinte paraszti büszkeség­gel az ember is, meg az asszony is egysaerre. Az átvevő nem győri csóválni a fejét, hogy az kár, nagy kár, azután a többi állatot mustrálja. Hanem ekkor, vagy 20— 25 paraszt is közrefogja Kelemenéket. Tanácskoz­tak. Kis idő múlva vala­mennyien rárö ffennek KeTemeaékre a paraszt ember általános segítő­szándékával, amikor lat- bavetik az esetlegeset. A kis ember behúzza nyakát, nem néz senkire, úgy mondja kérdezés nél­kül, miközben sok éles! szempár őt nézi. — Nem szerződtem le, azt hittem, így jobban jö­vök ki. Arra számít az ember, hogy úgysem tart­ja be az állam, ami a szerződésben van... A pa­raszt idáig csak leszer­ződ tette a jószágot, aztán muszáj volt odaadni amy- nyiért, amennyit adnak érte. így meg nem muszáj... — Ne bomolj Lajos, és ne beszélj ilyeneket! — mondja egy Tóth neveze­tű ember. A szerződési mindkét félnek be tói tartani. Erre törvény van, vagy azt hiszed, lehet azt úgy csinálni, olyan tes- sék-lássék módra, hát hol élsz te? Én még mindig megkaptam a szerződött marháért és disznóért, a- mi jár. Mindenki meg­kapja, — hadonász a kis­ember orra előtt egy hosz- szú nyurga ember. Te is ezerhatszáz forinttal kap­nál most többet a jószá­godért, ha okosan tettél volna. A pórul járt gazda nem szólt, de a felesége annál jobban perlekedett. Nem másai, mint az urával kezdett vitatkozni, — hogy akkor mégiscsak le kellett volna szerződtetni a bikát. — Az pedig az ember dolga, nem az asszonyé, — mondja ingerülten, — miközben az urára néz, s látszik arcán, hogy szé­gyeüi magát ennyi ember előtt. A kis ember nemsokára megszólalt: — Ha leszerződtem vol­na, akkor meg nem ven­nék át első osztályúiba. Ismerem már őket... O- lyanok ezek... egyre megy itta dolog. Erre aztán egy ember az átvevőre mutogat, aki egy szerződött bikára, — amelyik semmivel sem különb, a Kelemenéké­nél, — most nyírja a je­let, — hogy elsőosztályú. Kelemen erre nem tud semmit mondani, odébb vezeti bikáját, az asszony meg megy utána. Ott hagyják a többieket, mert nem tudják elviselni a lcorholást Az asszony most már hallgat, de még mindig dühös pillantáso­kat vet urára, majdnem sír elkeseredésében. Szól­na egy-két szót, de nem akar. Ermyi ember eiőtt mégsem szép, az urát anytra korholni, de majd otthon, — nefélj meg­mondom a magamét, — így az aszón v. Kis idő múlva kiáltott az átvevő, hogy kössék be a marháikat a rakodó előtti akolba. Kelemen is beköti, — egy jő ideig nézi. aztán lehorgasztott fejjel visszamennek e- gyütt a feleségével a kö­zeli vásártérre, ahol fi­zettek. Benépesült a te­lem. Mindenki vidám, a férfiak meg-megöblintik torkukat egy kis tüzes pálinkával, viccelődnek egymással, s azon na­gyokat nevetnek. Csak Kekmenék hallgatnak a sarokban. Ügy gubbasz­tanak a pádon, mint a- kinek nem jutott diny- nyeföld. Az átvevő kiált, hogy a jártatokra ok­mánybélyeg kell, ezt a gazdák pénzben is kifi­zethetik, ha akarják, egymás után kiabálja a neveket, kis idő múlva Kelemen Lajos nevét is kiáltja, hogy fizessen 20 forintot a bélyegre. Kelemen feláll, s eköz­ben az asszony utána- szólt: *— Vágd oda, mint kó- dis a lelkét, te..; te..; Valami nagyot akart mondani, úgylátszik mégsem akarta kiejteni a száján. Utána, hogy mi történt otthon, azt már nem tudom, de hogy pur,parié volt és pörlekedtek egymással, annyi bizonyos. Hát igen, így jár, aki még mindig bizalmatlan az állammal szemben. Szín Béla Elkészült az első magyar gazdaság- földrajzi monográfia Déryné halálának 85. évfordulója Déryné Művelődé« Otthonban el­helyezik azt a képet, amelyet a szolnoki művésztelep művészei festettek a nagy magyar színész­nőről. alkalmából szeptember 30-án Jász­berényben emlékünnepélyt ren­deznek. Az ünnepségre meghívják* J a budapesti és a vidéki színházak képviselőit. Este a jászberényi

Next

/
Thumbnails
Contents