Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-27 / 226. szám

2

BÉKÉS MEGYEI XÉPCJSAG

1957. szeptember 27., péntek

1| Pártélet * |1

Küzdjünk a revlzionlzmus és a szektaríanizmus ellen!

Az el len forradalom óta — sőt

részben már azelőtt is — alig a- kadt olyan taggyűlés, pártnap és egyéb hasonló összejövetel, ahol ne esett volna szó a revizinan izmusról, a dogmatizmusról, a szek- tari an izmusról, a jobb és baloldali elhajlásról. A taggyűléseken különösen a legutóbbi időkben, a- mikor az MDP tagokat igazolták ét az MSZMP-be, sokszor „vágták” egymás fejéhez: „Te szektás voltál’“, „Te meg revizionista“’ stb. E jelzők tényleges indokolt használata mellett, sokszor lehet találkozni e jelzők felületes, indokolatlan, sőt teljesen hamis alkalmazásukkal is.

Ez azért is veszélyes, mert nálunk már valósággal „hagyományai” vannak annak, hogy embereket és nézeteket „beskatulyázunk”. 1953-ban, majd később, 1958-ban is, amikor szó esett a „baloldali’“ elhajlásról és a szektarianizmusról, voltak elv- társak, akik mindenben és mindenkiben ezt keresték.

1955-ben pedig, amikor a fő feladat a jobboldali elhajlás elleni harc volt, ezt igyekeztünk mindenhol és mindenkinél kimutatni. Az ilyen gyakorlat káros. Egyrészt nehezíti a tényleges harcot az elhajlások ellen, főleg nehezíti a „két- frontos” harcot. A csak a „főveszély’“ elleni harc, tág teret enged az ellenkező előjelű elhajlásnak, vagyis annak, rtögy 'á’revi- zionizmus ellen egyesek: szektás

módon harcoljanak, illetve, hogy a szektarianizmus elleni küzdelemben feléledjenek a revizionista nézetek. Vannak elvtársak, akik szívesen foglalkoznak a Nagy Im- re-csoport revizionista, opportunista árulásával, ez feltétlenül szükséges, de „megfeledkeznek“’ a korábbi vezetés dogmatikus, szektás „baloldali” hibáiról. Az ilyen elvtársak nem mernek szembefordulni saját korábbi helytelen álláspontjaikká], nem mernek szakítaná sokéves hibáikkal. Ugyanakkor jócskán lehet találkozni o- lyanokkal, akik csak a „baloldali" hibáikat hajlandók észrevenni, Természetesen nem kevés azoknak a száma, akik helyesen látják a „kétfrontos” harc szükségességét. Félreérthetetlenül le kell szögeznünk, hogy a „kétfrontos” harc nem centrizmus — mint ahogy egyesek nevezik — hanem a marxizmus—leninizmus védelme, a párt helyes politikájának védelme a különböző elhajlások elleni harc egyedüli helyes módja. A pártértekezlet határozata erről így beszél:

„A pártnak az elméleti és politikai munkában a harcot jelenleg elsősorban a revizionista nézetek és az ellenforradalmár ellenséggel való minden fajta megalkuvás ellen kell vívnia. Ezt a harcot azonban oly módon kell vezetni, hogy a párt egyben lehetetlenné tegye a dogmatikus szektás hibák megismétlődését.“

Mindezek után vizsgáljuk meg a jobb- és baloldali elhajlás, a revi- zionizmus, a szektarianizmus és a dogmatizmus néhány vonását. Mi a lényege a revizionizmusnak?

A revizonizmus a munkásmozgalmon belüli eszmei ideológiai áramlat. Tehát nem kívülről támadja a marxizmus—leninizmust, mint pl. a keresztényszocializmus, vagy egyéb burzseá irányzatok,

hanem belülről, s általában marxista köntösben jelentkezik. Manapság főként a „sztálinizmus’“ elleni harc címén és zászlaja alatt támad a marxizmus—leninizmus néhány alaptétele ellen. így pl. az osztályharc automatikus és állandó éleződése helytelen elméletét bírálva, gyakorlatilag eljutott az osztályharc tagadásáig. Ez nálunk megnyilvánult többek között a népfrontpolitika „osztálybékés“ értelmezésében. Megyénkben különösen az ellenforradalom időszakában és közvetlen leverése után lehetett tapasztalni, hogy egyes tömegszervezetben, mint pl. a szakszervezetben „felütötte” fejét a párttól való függetlenségi törekvés, nem egy helyen tagadni kezdték a termelés pártellenőrzésének szükségességét és a centralizmust. A mai revizionisták u- gyan nem mondják ki, mint Bren- stein, hogy a „mozgalom minden, a végcél semmi’1, de tevékenységükkel lemondanak a végcélról, a szocializmusról. A jelenkori revi- zionizmus veszélyességét növeli, hogy jelszavai gyakran népszerűek, vonzók: a „szocialista demokrácia“’, a „hibák kijavítása”, „az életszínvonal emelése’“, „nemzeti sajátosságok figyelembe vétele” stb.

Nagy Imre kormányfői tevékenységének néhány napja bizonyította, hogy e jelszavak csak takaróul szolgáltak igazi céljaik leleplezésére.

A szocialista demokrácia ürügyén a burzsoá és ellenforradalmi elemek számára biztosították a „de-, mokrácdát“’, a hibák kijavításának zászlaja alatt a párt vezetőszerepét, sőt magát a pártot taposták sárba: a nemzeti sajátosságok figyelembevétele ürügyén szembeszálltak a pnoletárintema- cionalizmus legminimálisabb követelményeivel, a szocialista táborhoz való tartozásai és így tovább...

A revizionizmus terjedését, tömegbefolyásának növekedését nagy mértékben elősegítették a súlyos, szektás, baloldali hibák. Jelenleg is általában a revizdoniz- mus legjobb segítője és támasza a „baloldaliság", a szektarianizmus, mely akadályozza a párt tömegkapcsolatainak növekedését, helyes politikájának biztosítását.

A baloldali elhajlás is a munkásmozgalmon belüli eszmei ideológiai áramlat. Lényegében szintén antimarxista, „forradalmi” jelszavakkal álcázott opportunizmus, A marxizmus—leninizmustól balra való eltérésnek számos példáját láthattuk az elmúlt években. (Iparpolitikában, agrárpolitikában, stb.) Gyakran találkozunk olyan nézetekkel, hogy a „baloldali“’ elhajlás, „bocsánatos“’ bűn, s nem is olyan veszélyes.

Sokan nem látják, hogy a „baloldaliság” is antimarxista s bármilyen „forradalmi” színben tűnik fel, gyakorlatilag opportunista és súlyos károkat okoz.

A „baloldalisággal” szinte természetszerűen együtt jár a szektarianizmus. Természetesen a szektarianizmus nemcsak akkor jelent-, kezik, amikor „baloldali“’ hibák vannak a párt politikájában. Nem egyszer előfordul, hogy a párt politikája helyes, a marxizmus—leninizmustól nem tér el, és a gyakorlatban mégis jelentkezik a

, szektarianizmus. Napjainkban

lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy az MSZMP politikája helyes, semmilyen irányban „nem leng ki” a marxizmus—leninizmustól. A pártszervezeteink és párttagjaink egyre határozottabban szakítanak a régi szektás, merev módszerekkel és magatartással. Az ellenforradalmat követő hónapokban a pártszervezetek figyelmét s ez helyes volt — jórészt lekötötte az ellenforradalmi nézetek- elleni harc. Ez alatt az idő alatt a pért — érthető modem — csak nagyon kevés erőt tudott fordítani a szektás „baloldali” nézetek, módszerek ellen. E módszerek és nézetek pedig lassan kezdtek visszatérni ,s tért hódítani. Megkönnyítette jelentkezésüket és elterjedésüket, hogy a szektarianizmus a felszínen, mint az ellenforradalom elleni legkövetkezetesebb irányzat lép fel, s a szektás párttagok magukat tartják e harc legalkalmasabb bajnokainak. Megyénkben nem egy helyen találkozni azzal a nézettél, hogy „nem baj ha X. Y. egy kissé szektás, de jó harcos elvtársi’.

Lehet olyan elvtársakat is találni, akik büszkék arra, hogy „én mindég kipróbált szektás voltam“’.

Van, aki azt mondja, hogy „de jó lenne amúgy szektás módra egy kissé odavágni“’. A megyei pártbizottság a napokban tárgyalta a

pártpftütikaj:4örafi@pMnka helyzetét s megállapította, hogy több helyen olyan nézet jelentkezet, hogy „áki nem párttag, az nem becsületes ember” — azokat a párttagokat, akik nem kérték átigazolásukat, helyenként ellenségnek tartják. Szarvason a kommunista pedagógusok között vannak olyanok, akik lenézik a pártonkívüHeket, ellentmondást nem tűrően viselkednek velük szemben.

Egyes helyeken a helyi vezetők egy része és néhány párttag nem tudja magát túltenni azon, hogy közeledjen a megtévesztettek felé és azokat felvilágosítsa.

Több helyen a termelőszövetkezetekben a pártszervezet nem harcol az olyan nézetek ellen, mely a tsz-ekből kilépetteket elmarasztalja, mondván „kimutatták a foguk fehérjét“’ (Csorvás). A szektaria- nizmus megnyilvánulása az is, hogy a nőmozgalom, a KISZ s más tömegszervezetek vezetéséből és tagságában számos helyen csaknem kizárólag kommunisták vannak.

Bár az értelmiség ellenesség felszámolásában nagy eredményeket értünk el, mégis vannak főleg helyi vezetők, akik az értelmiséget általánosítva ellenségnek tartják.

Vannak helyek, ahol az értelmiséggel szóba sem állnak.

Ha ezt egyesek mégis megteszik, akkor vannak, akik azzal vádolják őket, hogy „lesüllyedtek a kispolgári mocsárba” (Tótkomlós, Nagyszénás).

Elmondhatjuk, hogy jelenleg a szektarianizmus legveszélyesebb megnyilvánulása a tömegek lebecsülése, s a közöttük való munka elhanyagolása. Mint említettük, vannak, akik a pártonkívülieket figyelmen kívül hagyják, s elvetik a tömegek felvilágosítását.

A szektarianizmus ma tehát elsősorban a tömegek lebecsülését, s a tőlük való félelmet jelenti. E zért — minden „radikális” látszat

ellenére — a baloldali elhajlás, a szektarianizmus nem más, mint „forradalmi1’ frázisokkal leplezett opportunizmus.

Manapság sok szó esik a dog- matizmusról is.

Tévedések elkerülése végeit meg kell mondani, hogy a dogmatiz- mus nem irányzat, nem áramlat, még csak nem is valami önálló rendszer. A dogmatizmus jó segítője akár a jobb-, akár a „baloldali” elhajlásnak.

Lényege a marxizmus—leninizmus egyes tanításainak merev, bürokratikus alkalmazása, mely tértől és időtől függetlenül próbál korábbi tételeket egészen más helyzetekre, eseményekre „ráhúzni”. Jellemző dogmatikus módszer, a- mikor egy-egy klasszikus idézetet kiragadnak összefüggéseiből, kiszakítva felhasználják valaminek az alátámasztására.

Megyénkben, hogy csak egyet említsünk, ilyen megnyilvánulás

volt, amikor egyes pártszervezetben egy-két vezetőségi tag és párttag sokat hangsúlyozta a párt demokrácia érvényesülésének szükségességét, ugyanakkor nem beszéltek a centralizmusról, s lényegében a demokratizmusra hivatkozva nem hajtották végre 3 felsőbb pártszerv határozatát. Tették ezt többszöri figyelmeztetés ellenére a pórtoktatás előkészítésénél is, amikor az önkéntesség megsértésével régi módon dolgoz-, tak.

összegezve és leszűrve a tanulságot, elmondhatjuk, hogy bármilyen hibás irányzat, nézet, módszer kerül is előtérbe, a lényege mindegyiknek ugyanaz: akadályozza a munkásosztály harcát, célkitűzéseinek megvalósítását. Ezért kérlelhetetlen harcot kell folytatni a marxizmus—leninizmus „köntösébe” bújtatott mindenfajta antimarxista nézet ellen.

Boda Zoltán

••••••••••••••••••••••••••••••••••a«

A beruházási összegek ésszerű felhasználásáról

A Magyar Beruházási Bank illetékes osztályán szerzett értesülés szerint a beruházási terveket új alapokon állítják ösz- sze.

Beruházást elsősorban olyan létesítményekre fordítanak, a- melyek hamarosan felépülpely í és termelnek. A gazdasági bilasztják ki a legjobbat. A legszűkösebb terv is 80 millió forintot biztosít a televíziós készülékek gyártására. Viszonylag nagy összegeket szándékoznak fordítani a mikrohullámú berendezések gyártására is. (MTI)

■ t Jjjj-iytw |

zottság utasította a minisztériumokat, hogy még a hároméves terv előkészülete előtt állítsák össze a félig kész létesítmények listáját. Ezek építését, ameny- nyiben a népgazdaság érdekei megkívánják, jövőre be kell fejezni. Űj intézkedés, hogy a vállalatok az évi tervbe meghatározott beruházási összeget a következő évben is felhasználhatják, Eddig a december 31-ig el

ja ,4 I

\

KOMMENTÁRUL

Különös

tendégmarasslalás

Tegnap több napilap közölte Greguss Zoltánnénak, a neves színművész feleségének a Maevar Távirati Irodának anem költött beruházási összeg a vállalat részére elveszett és ezért az év utolsó napjaiban felesleges gépekre, vagy építkezésekre igyekezett azt kiadni. Kísérletképpen már az idén bevezették azt a rendszert, hogy a felújításra szánt összegeket a vállalatoknál hagyták és azzal szabadon gazdálkodott. Ez a módszer továbbra Is fennmarad, kivéve olyan Iparágakat, mint például az energiaipar, ahol a felújításról az iparigazgatóságoknak központilag kell gondoskodtok. Segítenek azon a panaszon is, hogy a felújítási ösz- szegek, a gépek értékének helytelen felbecsülése miatt nem elegendők, ami újabb utalványozásokat, bürokráciát von maga után. A termelői árak rendezésével összefüggésben a felújítási költségeket is módosítják a jövő év közepétől.

A hároméves terv első évében 11 néhány milliárd forintot fordítanak beruházásokra. Ennek körülbelül tizedrészét kanja a szénbányászat s az ideinél va- valamivel többet kap a vegyipar. Nagyobb összegeket fordítanak a műszeripar fejlesztésére, hogy a műszeripari üzemek új munkahelyeket és gépeket kaphassanak.

Több száz millió forintot fordítanak a Diesel-motorok és mozdonyok gyártásának fejlesztésére. Az Orion Gyár rekonstrukciójánál ötféle terv közül vádott nyilatkozatát, amelyben férje izraeli incidenseiről számolt be.

Mi is történt voltaképpen Greguss Zoltánnal? A nyilatkozatban többek között ezt olvashatjuk: „...bizonyos körök izraeli vendégszereplése során megkísérelték arra is rávenni, hogy műsorát egészítse ki o- lyan műsorszámokkal, amelyek mondanivalója ellentétesek magyar állampolgárságával és meggyőződésével.“’ Greguss Zoltán nem volt hajlandó ezzel kedveskedni”. Nem, még az erőszakoskodás ellenére sem.

S mit tettek ezután az izraeli hatóságok? Olyat, ami e- gyáltalán nem egyeztethető össze a vendéglátás fogalmával. Ugyanis arra vetemedtek hogy elutazását jogellenesen megakadályozták. Talán azért mert Greguss Zoltán nem volt hajlandó saját meggyőző- j dése ellenére a magyar néppel szemben véteni? Azért, mert az erőszakoskodás után sem volt kapható egyesek szájízének megfelelő műsorszámokkal bővíteni műsorát? Valószínű, hogy ezért?

De történt még más egyél is, mert „...elutazása előtt — olvashatjuk a nyilatkozatban — letartóztatták, majd óvadék el- nében szabadon bocsátottá’- e elvették útlevelét.“’

Ez aztán igen! Mondhatni különös vendégmaraszta’ás!