Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-26 / 225. szám
4 Bf'Kf.S MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. szeptember 26., csütörtök ev az okányi iöldmfivesszövetkezet élén Az Okányi Földműveeszövetke- zet irodájában, a szépen berendezett ügyvezetői szobában ragyogó tisztaság és mely csend fogadja az érkezőt Látszik, hogy a „gazda,, nem sokat tartózkodik az íróasztal mellett, napbamította arca, erős, kérges tenyere arról tanúskodik, hogy nem veti meg a fizikai munkát. — Dióverésből szaladtam haza, hallottam, hogy keresnek — menteget ődzik Szabó Sándor ügyvezető. — Kibéreltük az átmenti diófák termését, mi állítottunk őrt is mellé, most az apparátus dolgozói leverik, összeszedjük és remélem, jól keres ezen az üzleten a földművesszövetkezet. Amint nézem elgondolkozva ezt e mindenben „üzletet” látó kereskedővé fejlődött egyszerű paraszt- embert, mintha csak kitalálta volna gondolataimat, így folytatja a beszélgetést: — tegszottara már, twgi minden atkáimat megragadjak, araitól! »atomi bevéteta siáraíthatank Hisz tíz éve dolgozom itt, két évig felvásárló, azóta pedig ügyvezetői minőségben. Nem könnyű, de nagyon szép munka, én legalábbis megszerettem. Már a Szovjetunióban megbarátkoztam a szövetkezeti gondolattal, ahol mint hadifogoly hosszabb időt töltöttem s Tifliszben 9 hónapos antifasiszta iskolát végeztem. „ Tizenegy év a történelemiben nem nagy idő, de az Okányi iFöld- művesszövetkezet nagy utat tett meg ezalatt. Az alapító tagok jól emlékszenek rája, amikor 1946 tavaszán 110 tag szövetkezett, az ossz vagyonuk egy parányi bolt, egy kiskocsma és a Schwarcz- tesvérek egykori uradalmából visszamaradt három cséplőgami- túra. A dolgozó parasztság, — főleg az újonnan földhözjuttatottak — nagyon megszerették a minden bajban segítséget nyújtó szövetkezetei s 1949-ben már a taglétszám meghaladta az ezret. Traktorral, vetőgépekkel könnyítette a szövetkezet az igavonóval nem rendelkező gazdák munkáját s az apró- magvaktól kezdve, a sertésiízla- lásig mindenre itt lehetett jó árat biztosító szerződést kötni. — 1949-ben kezdett megváltozni a feladatkörűink, — folytatja az ügyvezető. — A gépeket a gépállomás, az épületeket pedig az Űj Élet Termelőszövetkezet vette át. Lassan kicsúszott a kezünkből a szerződéskötések jó része is, de minden túlzás nélkül elmondhatom, hogy a kapcsolatunk nem szakadt meg a parasztsággal. Emlékszem, amikor 1955-ben elhatároztuk, hogy a falu közepén egy nagy épületet átépítünk, rendbehozunk, a tagság 23 000 Ft értékű társadalmi munkával segített. Ma szép nagy vendéglő, bolt, süntés, konyha és raktár van itt. Textil- szaküzletünk, hat boltunk és több kocsmánk van. A forgalom az első évi nem egészen kettő millióról 14 millióra emelkedett, ma már 1373 tagunk csaknem 80 ezer forint részjegyalapot fizetett be. Az Okányi Föídművesszövetke- zet azonban nemcsak jó forgalommal, hanem életképes szakcsoportokkal is dicsekedhet. I rizstermelő-, juhtenyészto- és méhészeti szakcsoport messzemenő támogatást kap a szöveteiéitől A juhászok közös ólat, legelőt és a leszerződött juhok gyapjáért magasabb árat kapnak. Aratás után nyolc géphasználati társulás is alakult. A földművesszövetkezeti vezetők javaslatára dűlőnként a legjobban gazdálkodó parasztokat választották elnökül, akiket teljesen megbíztak a szerződéskötés és egyéb tennivalók intézésével. Eddig 3123 holdra szerződtek, aminek egyharmadát már felszántották a traktorok. A nyolc társulás előreláthatólag 5000 holdon mélyszánttat az őszön s mivel nagyüzemi jellegű gépi munkáért állami kedvezményt kapnak, ösz- szesen 85 ezer forintot takarítanak meg az okányi gazdák. Az idén a földművesszövestkezettel köthetnek szerződést, amit nagy örömmel fogadtak a gazdák. — rí ITéHAXitOH az orosházi Erkel-estről A TTIT rendezésében Orosházán szeptember 22-én este 7 órai kezdettel Erkel-estet tartottak. Az estre a Magyar Állami Operaház két kiváló énekese: Szecsödi Irén és Király Sándor és az Operaházi karnagya Madarassy Albert érkezeit Orosházára. A bevezető beszédet és a müvek ismertetését Gál György Sándor mondta el. A műsor első részében Giuseppe Verdi életéről és műveiről tartott beszámolót, majd párhuzamot vont az olasz nép és a magyar nép nagy zeneszerzője• Erkel Ferenc kozott. A beszámoló után Király Sándor adta elő Verdi „Rigdettó" című operájából a kesztyűáriát. Sajnos zenekar az\ nem volt, így csak Madarassy Albert kísérte zongorán, ámbár az énekes tudása így szépen érvényesült. Szecsödi Irén Leonóra áriáját énekelte a „Végzet hatalma" című operából. Nagy tapsot kapott a Traviáta bordalkettőse is. Szünet után Erkel Ferenc életét és munkásságát ismertette Gál György Sándor. Többek között mondotta: „Erkel a múlt század egyik óriás alakja. Alakját Petőfihez és Kossuthoz hasonlíthatjuk. Erkel költészetének lényeges vonása: kora Ezer tieid áj lucerna-telepítés, csatornáz, digózás a szikes talaj «agasabb terméséért Tdviskesen A Szeghalom közelében fekvő 13 0S0 holdas Töviskesi Állami Gazdaságban a nagyrészt szikes, mély fekvése miatt vízállásos talajon, évek óta súlyos ráfizetéssel gazdálkodnak, mert mindenből alacsony termésátlagot takarítottak Be. A* ütöbbirídőben egyre nagyobb gondot fordítanak a pillangós növények telepítésére, s ezek után gazdagabban fizet a föld. Búzából például az idén 816 kilós átlagtermést takarítottak be. 375 holdon lucernamagot fogtak, amiből 4 és fél vagonnal adhatnak a népgazdaságnak. A gazdaság vezetői nagy körültekintéssel készítik saját ötéves tervüket, s többek között elhatározták: tavasszal 1000 holdon telepítenek új lucernást, öt év múlva pedig 25 százalékán^ díszük pillangós növény. Digózással ösz- szesen 5000 holdon javítják, a talajt s a mélyebb fekvésű dűlőkön 24 kilométernyi hosszú belvízlevezető csatornát építenek, amiből egy négy kilométernyi szakasz ez év őszén elkészül. népzenéjéhez nyúl merész kézzel, a verbunkoshoz, amelyben benne él a magyar nép lelkülete. Erkel a jelennek mutatja meg, hogy mit kíván a jövő". Erkel helyzete az akkori Magyarországon uralkodó körülmények között igen nehéz volt. Nem voltak muzsikusok, énekesek és így mindenben újat kellett teremteni. Törekvését az előadó egy mondata jellemzi legjobban: „Nem akart mást, csak megtermteni a magyar zenét." A bevezető után Erkel operáiból szólalatattak meg az énekesek szebbnél-szebb részleteket. Mada- rassy Albert előadta zongorán a Palotást és a Csárdást. Király Sándor előadásában a Hazám, hazám aratott nagy sikert, majd Sze-1 csődi Irén kapott nagy tapsot Melinda tiszaparti áriájának tolmácsolásáért. Az előadás közönsége, amely számban sajnos elég kicsi volt, meleg ünneplésben részesítette a művészeket. A TTIT-től helyes volt ennek az előadásnak a rendezése. így megismerhettük a magyarság egyik legnagyobb zeneköltőjének életét, művészetét. Megismerhettük az olasz nép szintén nagy zenemesterét, Giuseppe Verdit. Sajnálatos az, hogy nem volt zenekar, de így is a művészek lelkes szereplése által gyönyörű előadásban hallhattuk ezeket a kitűnő dallamokat. Dicséretet érdemel az énekművészeken kívül Madarassy Albert is, aki mindent elkövetett, hogy zenekart helyettesítsen egy zongorával. Végülis dicséretet érdemel az egész művészgárda, mert mindent elkövetett, hogy Orosháza népe megismerkedhessen a zeneirodalom e két kiváló alkotójának gyönyörű műveivel. SASS ATTILA O _0_o_o_o - o—o—o-o—o — o—o—o—o — o—o—o—o—O—o — o—o—o—O—o—o—o—o—o—o—o- o—o — o—o—0—0 —0-0- 0—0—0—0—o—O—O—O—0 — 0—0—0—0—0—O •Fe lgyűrt nadrágszárral, mezítlábas parasztok hajlooiganak a bucsai határ rizstelepén. Aratják a rizst. Mezítelen lábuk bokáig iszapba süllyed, de még a tér dük is lucskos. Vannak kaszások is köztük meg sarlósok is — és Iá nyok, asszonyok, akik szedik a „markot”. A kaszások között van Váradi Pista bácsi, Bucsa ötholdas egyéni parasztja. Mint a többiek, ő is bérelt a rizsföldből. Az öt holdja mellett van ideje megmunkálni. S a termésből járó haszon jól jön a házhoz. Családja ugyan nincs, csak a felesége, de ha valamilyen munka haszonnal jár, abba belevág. Miért ne?! Parasztember, foglalkozása a munka, és a munka pénzzel fizet így van ez jól, így van ez Váradiéknál is. Meg is él, szűkölködnie nem kell semmiben. A föld meg a különböző haszon-lehetőségek, mint a rizs is, hoz annyit a házhoz, hogy jól megvannak párjával. Szóval, olyan jófajta paraszt- ember Pista bácsi, aki nem engedi el a legkisebb alkalmat sem, de csak becsületesen! Az államnak sem, másnak sem szeret tartozni. Ha van pénze, rögtön fizeti adóját, meg a többi anyagi kötelezettségét. A rizsföld végében, az árokpart szélén ülünk s ott keresetlen szavakkal, őszintén beszéli getünk. Miről? Az életről, a múltról és jelenről, a politikáról, a faluról, a pártról, egyszóval sokmindenről. Mit mond: — Meg lehet élni, csak dolgozni kell. A Horthy-rendszer- ben Is megélt, aki becsületesen dolgozott, meg most is. Különös Váradi bácsi logikája. Sok mindent elfelejtett, pedig 45 előtt ő is napszámos volt. Negyvenöt után földet kapott. Elfelejtette hozzátömi, hogy megélt úgy-ahogy, a Horthy- rendszerben is, de csak az, aki dolgozhatott. A becsület nem volt elég, munka is kellett volna. És akinek volt munkája, nem sokat kapott érte. Eléggé bőbeszédű. Nem kell noszogatni, beszél magától, úgj érzem őszintén. Elmondja, hogy volt már tsz-tag. És azt is, hogy hogyan lett az. — Jött a végrehajtó kilenc- százötven háromban. Nem volt pénzem, de jogtalan volt az adó is... én inkább a tsz-be léptem, így megmentettem mindent. Aztán kiléptem... Na, idehallgasson — mondja tovább — a paraszt önző ember. Én is az vagyok. Nekem mondhatják, hogy így meg úgy. Még ha mégegy- szer annyi példát mondanak is, hogy jobb a tsz, meg hogy így, meg úgy,.. Ha majd én érzem, idehallgasson, érti? csak akkor, ha érzem, hogy tényleg jobb a tsz, akkor megyek. A többi paraszt is ilyen. Ha jót lát, megy, sőt még el is túrja az útból a gyengébbeket. Ezt az a Váradi bácsi mondja, aki előtte tíz perccel egy mondatomra mérgesen ezt válaszolta: — Ki mondta?! Honnan tudja más, hogy én nem akarok tsz-tag lenni, hogy mer más ilyet mondani? Azt senki sem tudja, oszt* ne is mondja... ö is volt Kisújszálláson. Búcsúról sokan voltak ott, elmentek meghallgatni Kádár Jánost. — Mi a véleménye Kádárról? — ezt kérdeztem, remélve, hogy jobban érti így, s arra ad választ, amire szeretnék: véleménye szerint pártunk milyen módon dolgozik most, milyenek tartja általában a felső és alsó vezetést, milyen a politikai élet Bucsán? — Érdekes ember ez a Kádár János —| keresi a szavakat — hallottam már beszélni. Mond jó dolgokat... hát... magyar ember, az igaz... majd meglátjuk. Nem sikerűit a kérdés. Még egyszer próbálkozom. — Lát-e javulást Pista bátyám, úgy, általában? — Hát, van, van... Idehallgasson — újra megjött a szava — itt nálunk a párttitkár, a Földes. Rendes ember. Azelőt a párttitkár nem ilyen volt. Mindent jegyzett, nem nagyon mertünk vele beszélni sem... Most? Ez a Földes ez azt mondja: hát hallgasson meg Pista bátyám... — oszt elmondja, hogy miért mondok én rosszat. így kellene ezt. Én kinn vagyok a mezőn, mit értek én a politikához, ö okosabb, meg jobban is böngészi az újságokat... Tanítson hát meg, ha valamit rosszul tudok... — Az októberi dolgok? — A véleményem? — kérdezett a kérdésre. — Igen. — Hallgasson ide, megmondom őszintén. Én nem tudom mi volt az. Mi dolgoztunk, azt tudom. Azt is elhiszem, hogy ott Pesten csúnyául bántak a rendes emberekkel is. De viszont sok munkás is támogatta. Persze lehet, hogy csak amolyan munkások voltak ezek, nem a rendes munkások... Nem tudom én ezt eldönteni... Váradi Pista bácsit még nem győzték meg a tények az ellenforradalomról. Nem tudja hova sorolja. A mi dolgunk, bizonyítsuk, anélkül, hogy ezt bűnként rónánk rá. Mert ez nem az ő bűne, hanem a mi hibánk. Miért nem mondtuk el neki? Ő keveset tájékozódott, mert nem ér rá, így nem is jár utána. — Fő az — ahogy mondja Is, — hogy jó legyen az ember élete... — És erre van most remény? — Hát, talán van, majd meglátjuk. A kezdet nem rossz. Beszolgáltatás sincs már... Persze van baj/ de nem is bajnak mondom, csak az a baj, hogy sok mindent nem értek. Elmondom: alakítottunk mi egy társulást, lucematermelésre. Igényeltünk ehhez 50 hold földet. Azt mondták a tanácsiházán, hogy megkapjuk. Azóta termelőszövetkezet is akar alakulni. Most azért nem kapjuk meg az 50 hold földet, ahol mi kértük, mert azt e- zek a tsz-esek kérik... Ebben persze nincsen Igaza Pista bátyánknak. Ugyanis, azon az 50 holdon október előtt tsa volt, s most az újraalakulók természetesen igényt tartanak rá, ami jogos is. Aztán továb mondja: — A beszolgáltatás megszűnt, ez jó. De ránk rizstermelőkre most holdanként 280 forintos a- dót „sóztak”. Nem tudom én hogyan van ez. Legalább mondanák meg, hogy országos-e, vagy csak itt van ez Buc án. A rizsről jut eszembe: jó lene valahogy, ha az állam előre tudatná velünk, hogy menyi lesz a rizs fel- vásárlási ára. Mondom, a parasztember önző. Nemcsak azt a- karja tudni, hogy mennyit kell dolgozni, hanem azt is, hogy milyen hasznot kap abból, amit csinál. Megtörli arcát, s úgy fejezi be; — így van ez... szóval dolgozunk és élünk... Azt meg ne vegye rosznak, hogy őszinte voltam... ... És, kedves olvasó, most kérdezi ugye, hogy hova sorolja Vá> radi István 5 holdas egyéni parasztot? Ne soroljuk ka'egóriák- ba! Igaz, sok dologban nem ért velünk egyet, de nem azért, mert nem kell neki a népi demokrácia. A mi államrendünket szereti, csak még ezideig nem tudtuk eléggé bizonyítani neki, hogy a mi munkánk őértük, ő- érte van. Hát. dolgozzunk jobbat!! VARGA TIBOR
