Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-22 / 222. szám

MRM. «September *í., vasénutp BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A gyulai uíc á(hf* falai melleit pezseg az élet a „Jon Frimu“ román diákotthonban szí napsugár botlado­zik az évszázadokat látott barna színű várromokon, megsímogatja a fala­kon burjánzó, futó zöldnövényt, aztán egy ugrással az épen ma­radt belső-rondella löporos tor­nyán terem és ott vet bukfencet. Ez már a vénasszonyok nyara, friss, kellemes, délutáni levegőt áraszt a közeli akácos, a fű illa­ta valósággal tapintható, — nyár van még, nyár, és a természet csendesedésére csak néhány meg­sárgult, sodródó, száraz levél fi­gyelmeztet a gyulai vár régmúlt, nagy időkről mesélő falai alatt. Sétáljunk arra! Tapintsuk meg az oltatlan mészhabarccsal szikla­keménységűre ragasztott égbe­nyúló falakat, s ha felnézünk, a csipkésszegélyű belső vár maga­sán borostyán integet. A csend megkapó és mozdulatlan. facetnek ck a conddta Uückt De csitt! Mi ez a zsivaly? Gyer­mekek?! Vagy hallucináció az e- gész? A lőporos-rondella íelől hal­latszik! Kik vannak ott? Először egy kék kötényke vil­lan elő, aztán egy szöszke fej, ka­cagó szemek: kisfiúk, kislányok, — Honnan jöttök? __— Onnan! — gurgulázik, csobog * kacagás, — onnan! — és egy kö­zeli, emeletes épületre mutatnak. — Ott laktok? — kérdem. — Igen. Az a „Jón Frimu” Ca- minul Romin De Stat. Román kollégium. Miután hamarosan összebarát­kozunk, együtt megyünk vissza, át a kollégium szép, lombos udva­rán, a vár falai alól az emeletes épületekig és ott Szántó György- gyel, a kollégium igazgatójával is­merkedünk meg. A U&iUoc Beszélgetünk. Már ahogy szo­kás, az első mondatokban a ro­mán kollégium „hőskoráról” esik ^zó. W — Kilenc éve már. Negyven ro­mán nemzetiségű leány és fiú volt a kollégium — vagy akkor még inkább internátus — lakója, a Vár. utca 18. számú kis saroképü­letben. Két év után költöztünk ide, a Vár utca egybe, ahol ma már két nagy emeletes, egy föld­szintes épületünk van, és ez most 165 általános iskolás és gim­náziumi kollégista birodalma. Az udvar egyik sarkában ha­talmas ír.szlopok körül szorgos- kodnak kicsik-nagyok. Fűrészel­nek: zizeg a fűrész, száll a fű­részpor, — mi készül? Kérdő te­kintetünkre Szántó György vála­szol: — Röplabda pályához hálótartó oszlopokat és nyújtót készítünk. Á gyerekek szívesen segítenek, valóságos versengést csaptak, hogy ki dolgozhat ott. Görbedi Jó­zsi és László, Buta László, Szele- zsán Gyurka és Csóka Mihály a főmester az oszlopfaragásban. Sze­retnek sportolni, s a munkát sem sajnálják étre. Sxig&cú napiiend Szigorú? Végeredményben az, mert kötött életet, napi foglalko­zást jelent a kollégium lakóinak. Reggel hatkor ébresztő, utána fel­• készülés, tanítás után az általános iskolások, majd a gimnazisták ebédelnek. Délután négyik szabad- foglalkozás, hétig szilencium, hét­kor vacsora. — Jó az étkezés? — Kérem, menjünk a konyhá­ba! Már messziről Ínycsiklandó il­latok felhoznék. Belépünk. Simon Andrásné, a főszakácsnő éppen fankot süt. Az étrend ma: gulyás­leves és fánk. Nem rossz! Sőt: kitűnő! — Aranyosak a gyerekek — mondja két fánksütés között Si­mon néni, — nagyon szeretik a főztünket. Az, hogy „maradék' nálunk ismeretlen szó. Olyan szép szalagos fánkokat süt, hogy mon dani sem kell: ebből valóban nem lesz „maradék”. Jó étvágyat!... Mi pedig men­jünk tovább! oUkónas UáfóUcmelc ' falujárást kezdünk, egész estiét betöl­tő, változatos, érdekes kultúrműsor­ral. A stíléi is- feit&ditc Erről Kozma Tivadar nevelő tá­jékoztat: — Sakk- és asztalitenisz-baj­nokság kezdődik a napokban — mondja —, ha a röplabda-pályát rendbehozzuk, röplabdabajnokság is, külön az általános iskolások­nak és külön a gimnazistáknak. Itt említi meg, hogy a kollégi­um fotoszakkörében 21 kollégista dolgozik három csoportban. Gyö­nyörű felvételeket készítenek, na­gyon ügyesek, de a legjobb fotós ki lenne más, mint a szakkör ve­zetője: Miru János negyedikes gimnazista. De accát is fatzä-ünU, ami tossz Ha nem is éppen rossz, inkább hi­ba, hiányosság és — gond. Gond az a Gyulai Román Kollégiumban, hogy 1953-ban közel egy millió forintot köl­töttek az épület belső tatarozására, átépítésére, de a tervek és a kivitele­zés nem sikerült mindenben úgy, a- hogy a legésszerűbb, legjobb lett vol­na. Miért építették például az egyik „mellékhelyiséget” a konyha fölé, a másikat az igazgatói lakás fölé? A mennyezet szinte naponként átázik: egészséges ez? Hogyan javították meg a vízvezetéket, hogy azt máris újra javítani kell? Az egész udvar fel van ásva, mert kilyukadt a vízcső, és más hasonló javításokra most jó né­hány ezer forintot adnak ki. 1957 szept. 22-én 7 órakor, a Ka­mara Színházban, a Balassi Kultúr- otthonban TARTUFFE vígjáték 3 felvonásban. MAI KOMMENTÁRUNK A ba átsfa {elt n Először a lányok „hálókörleté­be” látogatunk fel, az épület eme­letére. Ragyogó, tiszta folyosókon szekrények sorakoznak, a háló­szobák egyszerűek, mégis csino­sak. Az ágyak hófehérek, minde­gyiken hímzett díszpárna, az ab­lakokon függöny. — A szobatisztasági verseny­ben az 1-es, és a 4-es számú le­ány-hálótermek vezetnek. Buta Mária, Űj Ilona, Monok Etelka, Szelzsán Viktória, és Kora Mária a verseny, a tisztaság fő-mozgatói, sokszor elmondtuk már a gyere­keknek, hogy róluk mindenki pél­dát vehet! A fiúknál a „testvérek- szobája” vezet, ahol a Csóka, Sze- lezsán testvérek laknak. Körsétánk során a fiúk épületé­ben találkozunk Kozma Tivadar kollégiumi nevelővel. Csatlako­zik hozzánk és együtt nézzük meg a kultúrtermet. A tccudc: /lámán saí^elacaMtal tanulnak is fatuiá'ást izccv.tznck Régebben kitűnő kutúrgárdájuk volt. Most cuk i kórus működik, Köröndi Andrés énektanár vezetésével, de szervezik as ŰJ színjátszó csoportot is, mert Romániából értékes, új darabo­kat kaptak. — Az a tervünk, bogy már most az ősszel itt Gyulán és több román nem­zetiségű községben is rendezünk elő­adásokat, tavasszal pedig rendszeres A gyulai ,Jon Frimu” állami diákotthon a két nemzet barátsá­gának ragyogó jele, eredménye, — segítsük, támogassuk, hogy fej­lődése tovább íveljen felfelé és betölthesse hivatását. A vár ódon falai alatt gyerme­kek játszanak. Délután négy óra lesz nemsokára, megszólal a kol­légium csengője, kezdődik a napi szilencium, a tanulás. Sass Ervin MOZIK MŰSORA SZABADSÁG MOZI, BÉKÉSCSABA Szept. 19—25: Csodacsatár. Kezdés: h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8 órakor. BRIGÁD MOZI, BÉKÉSCSABA Szept. 19—25: A kötekedő Lia. Kezdés: h.: 5. 7, v,: 3, 5, 7 órakor: BRIGÁD KERTMOZI, BÉKÉSCSABA Szept. 19—25: Gyötrelmes éjszaka. Kezdés mindennap este 9 órakor, rossz idő esetén a fedett moziban. TERV MOZI, BÉKÉSCSABA Szept. 19—22: A siker útján. Kezdés: h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8 órakor, PETŐFI MOZI, GYULA Szept. 19—24: Külvárosi szálloda. Kezdés: h.: 6, 8, v.: 4, 6. 8 órakor. ERKEL MOZI. GYULA Szept. 20—25: Két óceán titka. Kezdés: h.: fél 6, fél 8, v,: fél 4 fél 6 és fél 8 órakor i BASTYA MOZI, BÉKÉS Szept. 19—25: Megosztott szív. Kezdés: h.: fél 7, fél 9, v.: fél 5, fél 7, és fél 9 órakor. TÁNCSICS MOZI, SZARVAS Szept. 19—25: Ganga. Kezdés: h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8 órakor, BÉKE MOZI, OROSHÁZA Szept. 19—25: Az én lányom. 'r.t Kezdés: h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4. fél 6 és fél 8 órakor...-Mi not,.- .. PARTIZÁN MOZI, OROSHÁZA Szept. 19—25: Aida. Kezdés: h.: 6. 8, v.: 4, 6, 8 órakor, MEZÖKOVÄCSHÄZA VÖRÖS OKTOBER MOZI, Szept. 21—23: Boszorkány. Kezdés: h.: 8, v.: 4, 6 és 8 órakor. PETŐFI MOZI, SARKAD Szept. 21—23: Tavasz a kisvárosban. Kezdés: h.: 8, v.: 4, 6 és 8 órakor, SZABADSÁG MOZI, GYOMA Szept. Zl—23: Pillanat embere. Kezdés: h.: 8, v.: 4, 8 és 8 órakor. 7skytcuMantik i Hol történhetne ilyen borzal­mas tett máshol, mint az A- merikai Egyesült Államokban? Mert ott történt, és a newyor- ki jelentés szerint a Klu-klux- klan négergyűlölő banditái re­pítették a levegőbe Nashville városka Hattie Cotton nevű e- lemi iskoláját, ahová néger gyermekeket is felvettek ta­nulónak. Ezek a kitűnő jenkik, ma­gasztos emberek, akik úgy tud­nak üvölteni az emberiesség­ről, mint az emberi jogokról, szabadságról, — ezek gyerme­keket is tudnak ölni, lám: itt a példa, és nem első, csak újabb! Agyafúrt, ördögi ötlettel az is- j j kola könyvtára és a tantermek közé helyezték el a dinamitot, és pokolgéppel felrobbantották. Emberek ezek? Van-e szó i- lyen brutalitás elítélésére 1: nyelvünkben? Nincs! A Kain* embereit színleg üldözik u- 1 gyan, de évek óta világos már, hogy vezető amerikai körökkel állnak összeköttetésben, és e- zek a körök szemethunynak minden rémtettük felett. *1 Nashville városka az ostrom , ; állapot képét mutatja. A fa- '1 siszta Klan, iskolát robbant, ; méff'bdá'-néger gyerekek jár­nak. Washington befelé moso- ' lyog: „ez is a malmunkra hajt-1 i ja a vizet!” ! | Lássa végre a világon min- . | denki, hogy ami az óceánon ,! túl történik, az emberiség leg- ’1 nagyobb tragédiájához vezet- ' I hét, ha le nem fogjuk gyűlölt I kezüket! fáidattnas októfa*. Az októberi hűvös szél végig söpört a Pesti ut­cákon. Felkapta a papír- foszlányokat és vitte, lo­bogtatta mint valami győzelmet jelentő leve­let.. A Köztársaság-tér fe­lől lőporfüst szagát hoz­ta az őszi szél, összekeve­redett a hétköznapi vá­rosi illattal és vitte szerte szét. Innen-onnan fegy­verropogás hallatszott. Majd nehéz lövedékek süvítettek át a levegőben. Elkeseredett harc folyt a pártháznál, a rádiónál és a nagyobb épületeknél. Az egész fővárosban bá­beli zür-zavar uralkodott. A Rákóczi úton egy fia­tal férfi és egy lány ha­ladt. őket nem érdekelte most semmi Ma volt az eljegyzésük. Ujjúkon fé­nyesen ragyogott, szikrá­zott a karikagyűrű. Sze­relmesen átölelték egy­mást. A férfi vitte a szót: — Meglátod, nem so­kára vége lesz ennek a cirkusznak és a&kor, megtartjuk az esküvőt... A leány a fiúra nézett, szemében ott volt az ég kéksége, a szerelem kris-í tály tiszta csillogása. — Csak neked ne tör­ténjen semmi bajod. Na­gyon kérlek ne avatkozz bele semmibe. Mi lenne velem, a lakásunkkal, az álmunkkal... Emlékszel — folytatta — mennyit álmodoztunk a Geliert hegyen? Álltunk és néz­tük a Duna hullámzó vi­zét. A rajta sikló moto­roscsónakot, a méltóság- teljesen úszó vontatógö- zösöket. Mind-mind mi­lyen szép volt. A fiú most elhallgatott, ránézett a lányra... És most már mégszebb lesz, ugye kedvesem? — fe­jezte be a mondatot. Hirtelen a Kőrútról egy fegyveres csoport fordult a Rákóczi útra. Egy 70 év körüli embert taszá- gáltak maguk előtt. Köz­ben hangosan szidalmaz­ták: — Na mozgás, te pisz­kos ÁVÓS kommunista — lökdöste egy magas, állig felfegyverzett férfi, s pisztolyával többször fejére csapott. Az öreg­ember arcát elöntötte a vér. ősz hajszálai ren­detlenül hulltak arcába, összeesett. A fiú meg­állt, szeme haragos vil­lámokat szórt. — Miért bántják azt az öregembert, hiszen nem ártott az senkinek? — No, hallgass apus. mert te is kapsz — lépett eléje egy tömzsi birkózó kinézésű ember. — Nem hiszem — e* melte fel hangját a fiú. — Nem? — s a követ­kező pillanatban egy ha­talmas pofon csattant a fiú arcán. — Hű, te őrült — szi­szegte a fiú és hirtelen mozdulattal hastoarúgta ellenfelét. A lány eddig nem tu­dott szólni, csak állt dermed ten. Majd a fiú jnellé ugrott. Feri hagyd őket, hi­szen... A lány hirtelen elhall­gatott szemei tágranyíl-i tak, mereven nézett elő­re, majd síkoltva a fiú elé ugrott. Ebben a pilla­natban lövés dörrent. Ä lány teste megvonaglott. majd lassú mozdulattal összerogyott az utca kö­vezetére. Feri rémülten térdelt melléje. A lány melléből, pontosan a szí­ve iránt, csendesen szi­várgott a vér. A fiú gyor­san kibontotta menyasz-i szonya blúzát s fülét a) szívére szorította. Né­hány másodperc múlva a fiú szeméből kövér könnycseppek hullottak alá... A lány már halott volt... A nap kibújt a felhők mögül és sugarai szeliJ den megpihentek a lány ujján csillogó karikagyű­rűn. Jantyik Tibor, Kamut,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents