Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-18 / 193. szám
1987. augusztus 18., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG» 5 Olvasóink írják Szorgalmas munka — jó eredmény Rádióműsor Örömmel közlöm, hogy a Dózsa Tsz kivételével a cséplést befejez, tűk. Igen jó a községben a termésátlag. Előzetes számítgatások alapján búzából meglesz a 8—9 mázsás átlagtermés. A tavaszi árpatermés jóval túlhaladja a 10 mázsás átlagot. Az Üj Élet Tsz tagjai holdanként 13 mázsás átlagtermést értek el búzából A szorgalmas munkának a mi községünkben is meglesz az eredménye. Gaál János mg. felügyelő, Újkígyós. Becsület dolga volt ez. Augusztus 9-én történt: Keserű elvtárs, a Mezőhegyest Cukorgyár pénzügyi előadója 269 ezer forint munkabért vett fel a Gyulai Nemzeti Bank fiókjánál, ahol tévedésből 157 ezer forinttal többet adtak neki a pénztárnál. Mikor hazaérkezett a gazdaságba, akkor vette észre a tévedést. A még aznap egy fillérig visszaadta a nemzeti bank pénztárosának. Csordás elvtársnak. Csak azért irtani meg, hogy ilyen becsületes emberek is vannak. Illyés Gyula, Mezőhegyes. Nines kiesés a eséplésnél Gazdaságunk cséplőcsapata becsülettel helytáll a tikkasztó meleg napokban is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy nyújtott műszakban dolgoznak. De segítik a cséplőcsapat munkásait a gazdaság szellemi dolgozói is. Hiszen csak természetes, hogy a nyújtott műszak hat napja után szükséges a vasárnapi pihenés. Hogy vasárip se legyen kiesés az irodai dolgozók és a gazdaság vezetőd vállalták a vasárnapi cséplést. A 126 százalékos vasárnapi cséplést eredmény minden szónál jobban bizonyítja, hogy lelkiismeretesen dolgoztak. Az eredmény annál is inkább figyelemreméltó, mert három személlyel kevesebben voltak, mint az eredeti cséplőcsapatok száma. Merényi Bálint, Állami Gazdaság, Csorvás. VASÁRNAP, AUGUSZTUS 18 Kossuth Rádió 8.00 öt perc tudomány. 8.10 Zenekari hangverseny. ».00 Peti, én meg az atomok. 9.20 Lapozgatás az énekeskönyvben. 9.40 Vidám dalok és hangszerszólók. 10.10 Sullivan: A házasság- szédelgő. 10.50 Sibelius: A tuonciai hattyú. 11.00 Tamás bátya kunyhója. 11.20 Ajándékfelvételeinkből. 12.10 Sárgadinnye levele. 13.00 Mi van a könyvesboltokban? 13.10 Művészlemezek. 14.20 Egy summásgyerek élete. 14.40 Keringek, polkák. Indulók. 15.00 Albán és bolgár népzene. 15.12 Hajnal Gábor versei. 15.25 Kórusaink életéből. 15.45 A nemzetközi munkásmozgalom Időszerű kérdései. 16.10 Ismertetjük mai és holnapi műsorunkat. 16.15 Zenés hétvége. 17.00—17.15 Amiről a nagykönyv meséi... 17.37 Hol van a nyár?... 18.10 Szív küldi... 18.40 írjunk együtt. 19.00 Magyar művészek népszerű o- pera—operetthangversenye. 20.00 Esti krónika. 20.25 Jóéjszakát, gyerekek! 20.32 Tíz perc vidámság. 20.42. Pesti paprika. 22.15 Sporthiradó. 22.35 Táncoljunk! Petőfi Rádió 14.20 Népek zenéje. 14.55 Fotoamatő- rök ötperee. 15.00 Rimszkij-Korszakov: Hőpelyheeske. 17.05—17.15 Válaszolunk hallgatóinknak. 17.57—18.17 Lányok, asszonyok... 19.05 Tánczene. 19.40 Munkássorsok. 20.00 Liszt: Faust szimfónia. 21.05 Ifj. Magyar! Imre és zenekara játszik. 22.00 Az opera mindenkié. NÉPÚJSÁG LOTTÓJA 1 1 i 5 i 13 17 23 25 33 36 42 1 46 50 53 59 65 69 1 71 80 89 11. hét. 1. nap Lottózók, figyelem! A Népújság 9. heti húzását Elek községben tartottuk meg. A játékhétre 669 darab összesítőlap érkezett. Az értékelés során hármas, négyes és ötös találatot elért összesítőlapot nem találtunk. A két találatot elért ösz- szesitőlapok száma 13, melyek a 13. hét vigaszdíjas sorsolásán vesznek részt. A 10. hét húzását 21-én délután 4 órakor tartjuk Dobozon, a községi tanács épületében. Közöljük olvasóinkkal, hogy a 9. heti nyerőszámok húzásával egyidő- ben megtartott vigaszdíjas sorsolás nyertesei * névsorát helyszűke miatt augusztus 22-i számunkban közüljük. MOZIK MŰSORA SZABADSÁG MOZI, BÉKÉSCSABA Aug. 15—21: Aida BRIGÁD MOZI, BÉKÉSCSABA Aug. 15—21: TiU Ulenspiegel BRIGÁD KERTMOZI, BÉKÉSCSABA Aug. 15—21: Aida TERV MOZI, BÉKÉSCSABA Aug. 15—18 : 306-os számú ügy PARTIZÁN MOZI, OROSHÁZA Aug. 15—21: Hét lányom volt BEKE MOZI, OROSHÁZA Aug. 15—20: Hetet egy csapásra TÁNCSICS MOZI, SZARVAS Aug. 15—19: örök éjszaka titka PETŐFI MOZI, GYULA Aug. 15—20: Megosztott szív SZABADSÁG mozi, gyoma Augusztus 17—19: Nevetés a paradicsomban. ERKEL MOZI, GYULA Aug. 16—20: Két színésznő, egy szerep. VÖRÖS OKTOBER MOZI, MEZÖKOVÄCSHAZA Aug. 17—19: Halló, itt Gabriella. BÄSTYA MOZI, BÉKÉS Aug. 15—21: Pillanat embere Olvasd A NÉPÚJSÁGOT Az októberi ellenforradalmi áradat magával ragadt néhány ellenséges érzelmű, meg néhány naiv embert a Békéscsabai Fémforgácsológyárban is. Miskolci Pé tér olyan nagyképűen mondogatta, hogy „mi majd teremtünk itt jó világot’1, mintha őt jelölték volna ki kormány- elnöknek Nagy Imre helyett. Voltak arra aspirálók éppen elegen. De legfőképpen ott volt Mindszenty bíboros úr, őeminenciája, aki egyszer már próbálta a kormányrudat megragadni, s aki bejelentette,, hogy ott folytatja, ahol abbahagyta. Hogy aztán úgy csinálta volna, ahogy előbb akarta? Ottó királyfit ültetté volna a trónra, vagy ő maga terpeszkedett volna rá? — nem tudná megmondani száz pap sem. Annyi bizonyos, hogy a forgácsoló dolgozói nem Miskolci, hanem a bíboros szavaiból tudták meg, hogy milyen „világ” készül. Világosan megmondta, hogy vissza a földet! De ha nem mondja ki ilyen érthetően — mint ahogy őszentsége a pápa szerint sem lett volna szabad dobolni a verébfogásnál — a forgácsoló dolgozói akkor is megtudják abból, hogy a hercegek és grófok: Festetich Miklós, Apponyi Albert és a többiek torony iránt loholtak hazafelé, akár az éhes disznók a csürhéről.., Éheztek és szomjúhozták mindazt, amitől 45-ben megfosztották őket: a gyárakat, a végeláthatatlan földbirtokokat, a busás jövedelmet, a kastélyokat, üdülőket, egyszóval mindent, az ország és népe feletti hatalmat sem kivéve. Ezóta már előszedték volna a lomtárból a saját jogaikat biztosító alkotmányt, Eisenhower zajos külsőségek között adta volna át az általuk őrzött „Magyar Szent koronát”, amelynek nevében jóval több haladószellemű embert aggattak volna fel és gyilkoltak volna le, mint a fehérlovas „mészáros legény őfőnagymé! tósága” idejében. Ilyesformán következtetett a forgácsoló dolgozóinak többsége. Egymás között találgatták milyen „világ” jöhet. Az 54 éves Kucsera András elvtársból szinKísértett a jogtalanság; té kirobbán: Ez így nem mehet tovább. Fogjunk össze és csináljunk valamit,'mert ezek’' az őrültek tönkreteszik azt, amit eddig építettünk! A 20 éves Balázs Gábor azt mondta: A kutyának se kell a múlt rendszer. Apám mesélte hogyan nyomorgót t filléres keresetekből, menynyien voltak munka nélkül. Hát megint ezt akarják, meg azt, hogy a hozzám hasonló parasztfiatalok cselédnek menjenek. Endrődi János elvtárs is felkiáltott tehetetlen dühében: Lehetetlen, hogy visszaállítsák a fasizmust, hogy üldözzék a kommunistákat. Nem engedjük az anyjuk csibész istenit, csináljunk valamit. Én kommunista voltam, s az is maradok, még ha agyonütnek is... • Hónapok teltek el a hazánkon végigsepert ellenforradalmi áradat óta. S bármiről beszélgettünk, azóta mindig feltör belőlünk a kérdés, mi lett volna hazánkkal, népünkkel, ha nem jönnek önzetlen, nagy barátaink, a szovjet nép fiai, ha bátor, harcos kommunistáink csatasorba nem állnak? Különösen most, alkotmányunk ünnepén döbbenünk rá, hogy mennyit, hogy mindent elveszítettünk volna.- Megnyílnak a visszaemlékezések zsilipjei, s párhuzamot vonunk a múlt és a jelen életkörülményei, hazánk egykorú és mostani arculata között. S olyan megdöbbenéssel vegyes forró szeretettel nézünk eddigi munkánk minden gyümölcsére, mint a szülők a halál torkából kiragadott gyermekükre. Úgy volt, hogy minden elvész—de mégis a miénk az ország, a jog, a hatalom. Jobban őrizzük, jobban vigyázzuk, mint eddig. Soha, soha nem tágítunk többet a „jognak asztalától1’, amelynél egyformán foglal helyet mindenki, aki bőséget, közös jólétet akar, azt, hogy a bőség kosarából majd mindenki egyformán, vehessen* Vannak gondjaink, bajaink, olykor hiányunk, de mennyi volt j Emlékezzünk. S hogy könnyebb legyen az emlékezés, hogy köny- nyebb legyen különbséget tenni a múlt nyomara és a mai életkörülmények között, ismerkedjünk meg Endrődi János életével. Egy 6 a múltban nyomorgók s a ma emberségesen élő milliók közül. • Fodrászinasnak szerződött s megtanulta a szakmát a lehető legjobban, mert tudta, hogy milyen keserves, ide-oda hányódó élet várna rá másként. Nem is a borotválás és a hajvágás volt a nagyobb kunszt ebben a szakmában, hanem a mindenre kiterjedő figyelmesség, a kifogástalan előzékenység, udvariaskodás, a haj langes, a bókolás derűs arccal még akkor is, ha éhség marja a gyomrát, még akkor is, ha elkeseredett volt kopott ruházata miatt. De mindezt csinálni kellett a saját érdekében is, mert csak így pottyant a borravaló. A mesterrel ugyanis úgy egyeztek meg, hogy havi hat pengő fizetést kap. Kevés? Azt mondta a mester, hogy ha gyorsan és jól dolgozik, ennek az összegnek a dupláját is megkaphatja — borravalóként a vendégektől. Aztán kapott is borravalót, meg nem is. De azzal vigasztalta magát, hogy a köpködőn, az emberpiacon ácsorgók még ilyen sovány keresethez sem jutnak. S mennyien ácsorogtak! Egész hadsereg, össze tudták volna zúzni az egész rendszert. Apróra, mint a „féderveis”. Dehát sok volt a csendőr, meg a rendőr. Féltek is, meg aztán annyit hallották azt a bölcselkedést, hogy gazdag és szegény mindig volt és mindég lesz, hogy végül elhitték. Sok mindent el lehet hitetni az emberekkel s hallgatásra, tűrésre lehet bírni kecsegtetésseJ, Ígérgetéssel. „Majd,akkor, }e$z itt jobb az élet, ha az elszakított országrészeket visszacsatoljuk az anyaországhoz” — hajtogatták a jóléttől majd kihasadó urak. A „szebb jövőt” kötelező köszönési formának is bevezették, gondolván, ha sokat emlegetik, akkor elhiszik, hogy lesz ilyen, s tűrnek, amíg visszatérnek a lecsatolt részek a „szent koronához”. Hej, de sok családnak szerepelt az étrendjén hétről- hétre a cibereleves, a herba tea főtt kukoricával. Jantyik Mihályné felkelt a gyerekágyból, kiment az eperfa alá s annyiszor lakott jól, a- hányszor megéhezett napjában. A férje valahol az országban kóborolt munkát keresgélve a kubikostalicskával. Ha arányosan elosztják a nemzeti jövedelmet, átlag minden lakosnak jutott volna 604 pengő évi jövedelem. De akkor miből dőzsöltek volna külföldön az urak? A kis és nagy tőkéseknek egyenként 2000 és 4200 pengő között mozgott az évi jövedelmük. Persze ez az átlag. Chorin Ferenc úr 1940-ben tízmillió pengő vagyont és évi 621 ezer pengő jövedelmet, Festetich György herceg 12 millió pengő vagyont és 797 ezer pengő évi jövedelmet vallott be. Utóvégre az övéké volt a gyár, a föld, a bank, az ország. Meg is akarták védelmeztetni és szaporíttatni vagyonukat a nincstelenekkel. Miután már visszacsatoltak néhány országrészt, s a nyomás még mindig nagy volt, azzal küldték őket a háborúba, hogy ha Hitler terve szerint kialakul az új „világrend”, akkor Kánaán lesz itt, hiszen Magyarország vezetőszerepet kap. A háborús kaland 600 ezer magyar életébe került. Endrődi Jánosnak csak a keze sebesült meg, s vált érzéketlenné. 1950-ig még próbálgatta a borotválást, de azt tanácsolták neki az orvosok, hogy jobb ha szakmát változtat. Beállt átképzésnek az akkor felépült forgácsoló üzembe. Ügy nézett ki a volt vágóhíd helyén létesült tízem, hogy sokan art mondták. ! ( nem lesz abból gyár a büdös f^ aztán mindig tökéletesítették, fejlesztették s ’ különösen amióta elkészült és üzembehelyezték a hatalmas új műhelyt, egészen nagyüzemi stílusa van, és export szerszámokat is gyártanak. Az üzemmel együtt növekedett Endrődi János szakmai tudása is. Hamarosan sztahanovista lett, aztán „kiváló dolgozó” jelvényt és oklevelet kapott. A napi munka mellett művezetői tanfpJyaimot végzett s három évvel ezelőtt csoportvezető lett. Ma is az. Jó fizetése, szépen berendezett lakása van. Anyósa, Jantyik Mihályné mindig meghatódik, ha hozzájuk látogat. Üjra és újra elmondja: örülök neki fiam, hogy így éltek. Én a szegény apátokkal nagyon keservesen neveltem fel kilenc gyermekemet. Nem kaptam babakelengyét, mint a mostani a- myák. Rongyokba pólyáltam őket, mikor megszülettek, s gyerekágyas létemre eperrel kellettt jóllaknom... Bizonyára elmondta már ezt a rendőrszázados fiának, Mihálynak, a Békéscsabai Ruhagyárban havi 1300 forintot kereső Juliskának, és Icának is. Endrődi János is elmondta már néhány dolgozónak a forgácsoló üzemben. Hadd tudják, mi volt. hadd értékeljék a tanulók a 150 és 400 forint közt lévő fizetésüket, a szép, elegáns ruhát, amiben járnak, amilyen régen csak a tőkések gyermekeinek volt. Hadd értékeljék a fiatal segédek a havi 1400 forint keresetet és mindazt, amit a borítékon kívül kapnak a tanulási, szórakozási, üdülési lehetőséget (az idén nyolcvanan üdülnek az üzemből', mindent, amit biztosít az alkotmány, amit eddigi erőfeszítése- [ ink nyomán adni tud államunk, mindent, ami elveszett volna számunkra, ha győz az ellenforradalom. I
