Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-04 / 181. szám

1951. augusztus 4., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Szorgalmas munka a Békéscsabai Teiipari Üzemben (Tudósítónktól.) A Békéscsabai Tejipari Üzem­ben naponta 12—13 000 liter tej kerül be a környék állami gazda­ságaiból, tsz-eiből és az egyéni tej­termelőktől. Ezt a mennyiséget dolgozza fel az üzem és juttatja pasztőrözés után részben a fo­gyasztóhoz, részben pedig a Gyu­lai Tejporüzembe. Békéscsabán a tejipari üzemen keresztül történő tejfogyasztás na­ponta átlag 2500 liter. Fáskerti Márton üzemevezető elmondja, hogy az üzemből kikerülő tej az egészségi szempontoknak teljesen megfelelő minőségű. Az üzem ál­landó orvosi felügyelet alatt áll: Ezt a tejet szállítják a különböző intézményeknek (napközdotthonok, kórház, stb.) valamint a Kiskeres­kedelmi Vállalatnak. Az üzemen keresztül látják el a várost a kiskereskedelemben vásá­rolható vajjal és sajttal. Üjra megjelenik a poharas tejfel is, a- miből a városban naponta 300—400 pohár volt a szükséglet. Megtudjuk, hogy a környékről bejáró tejárusok sok esetben ala­posan feltöltik vízzel a tejet. EUenJ őrzés során nem egy eset igazolta ezt, ami természetesen súlyos bün­tetést vant maga után. A terme­lőknek tudniok kell, hogy az állam az átvett 3,4 százalék zsírtartalmú tejért 2,30 forintot fizet. Magasabb zsírtartalom esetén a zsír kilo­gram j a után további 56 forintot fizet ki. Az üzemben tisztaság és rend uralkodik. Nem nagy a dolgozók létszáma, mert jóformán minden munkafolyamat géppel történik, Mégis nagy a sürgés-forgás: 12—* Dneleids német rilianycsépfő dolgozik A Muronyi Állami Gazdaságban A Muronyi Állami Gazdaság szérűskertjében nagyszerűen be­vált a kiállításon vásárolt, önete- tős, húsz lóerős, villanymotor meghajtásos cséplőgép, melynek kezelésére mindössze négy dolgo­zó szükséges. A gép óriási előnye, hogy önműködő kévevágóval, zsákemelővel és pelyva-elfogóval szerelték fel. A szalmát azonnal bálákba préseli. Szokatlan lát­vány, hogy a teleszkópos rúgóval ellátott gép, alig rázkódik, a ma­got pedig nagyság szerint osztá­lyozza. Az 1100 mm dobszélességű masina naponta játszi könnyed­séggel ereszt zsákokba 200 mázsa gabonát. —ir’v v V V w w v '.w m Új hatékony oltóanyag a sertéspestis ellen A sertéspestis ellen az utóbbi években az úgynevezett kristály- ibolya-vaccinával kísérleteztek. A szérum onnan kapta nevét, hogy a külön erre a célra tartott sertések­ben az úgynevezett virus-sertések- ben kitenyésztett kórokozót kris­tályibolya nevű festékanyaggal öl­ték el, s ebből készítették az oltó­anyagot. A sertéspestis ellen iá Phylaxia Állami Oltóanyagterme- lö Intézet nemrég oltóanyag, a myúlvirus vaccina gyártását kezd­te meg. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az oltóanyag — amelyet szárított állapotban ílyofiilizálva hoznak forgalomba — sokkal hosszabb időre teszi védet* té a beoltott állatot, mint a kris­tályibolya vaccina. 13 000 liter tej naponkénti beszál­lítása, feldolgozása és a rendelte­tési helyére való továbbítása gyors munkát igényel. Szaszák András pasztörös és Juhász And-, rás kannamosó értik is a mester­ségüket. De a gépkocsivezetők sem maradnak el tőlük. Az ellenforra­dalom alatt egy napra sem álltak meg ebben az üzemben, tudták jól, hogy a tej — különösen a gyerme­kek számára — az élet kérdése. Ezért s a most is folyó szorgalmas munkájukért elismerés illeti meg őket. Pásztor Béla Usztatlan siker Magához ölelte az óriási vörösrózsacsokrot, meghajt lássál köszönte meg az első tapsot, — Karácsonyi Mar­git, fővárosi népdal énekesi nő. így kezdődött meg csütör­tökön este a Csaba Szálló­ban Karácsonyi Margit és László Imre népdalestje, mely osztatlan sikert ara­tott. A kedves énekesnő most jubilál: 25 éve énekli nagy sikerrel a magyar nép­dalokat s ezen az estén az ajándékba kapott rózsacso-f kor ellenében László Imré­vel népdalcsokrot nyújtott át a dal szerelmeseinek. Zsúfolásig megtelt a nagy terem és a kerthelyiség Dési elvtárs szerint még egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Remekelt a népi zenekar is — este 9-től éjfél" 2 óráig játszotta meg­állás nélkül a népdal-reme­keket, közöttük Bankó Pis• ta világhírű nótáit. Amikor elhalkult a zene,* sokszáz kézpár dörgő taps­sal jutalmazta meg a felejti hetetlen estét Karácsonyi Margitnak, László Imrének és a zenekarnak... Pallag az — növekszik a képzés színvonala a mezőgazdasági egyeteme­ken és főiskolákon Az MSZMP agrárpolitikájának tézisei többek között kimondják, hogy csökkenteni kell a mezőgaz­dasági főiskolákon kiképzendők számát és növelni kell a kiképzés színvonalát. A Földművelésügyi Minisztér um szakoktatási főigazgatóságá szerzett értesülés szerint a mi nisztérium felügyelete alá tartozó mezőgazdasági egyetemeken é«i főiskolákon az ősszel megkezdődő új tanévben összesen csaknem 50 százalékkal lesz kevesebb elsőéves hallgató, mint a múlt tanévben Legnagyobb arányú lesz az első évesek számának csökkenése az agrártudományi egyetem mezö- gazdaságtudományi karán, kisebb arányú a többi főiskolán és a me­zőgazdasági akadémiákon. A kiképzés színvonalasabbá té tele érdekében átdolgozzák és egyesítik az agrártudományi egye­tem mezőgazdaságtudományi ka­rának és a mezőgazdasági akadé­miák tantervét. Az új, egységes tanterv különösen nagy súlyt he­lyez a műszaki, közgazdasági\ technológiai képzés fejlesztésére valamint az elmélet és a gyakor­lati képzés szorosabb egybehango lására. tr»r«r«ri>ri Társasutazás repülőgépen Franciaországból a népi Kínába Párizs. (MTI) Pénteken reggel indult el Párizsból az egyik nagy francia utazási iroda kínai társas utazásán résztvevők első csoport­ja. Ez volt az első eset, hogy fran­ciák repülőgépen utaznak társas- utazásra iá Kínai Népköztársaság­ba. A 24 napos út igen költséges. 680 000 frankjába kerül a résztve­vőknek, akiknek többsége ipari szakember. Jliptákéh üáqqa... Itt ül velem szem­ben, e szép kis tanyai lakás folyosóján Lip- ták Mihályné, tördel­ve kérges, naptól ko­romfeketére égetett kezét. Nem tudja úgy látszik mit aka­rok, de valamit mégis sejt abból. Igen a kocsiról? A Moszkvicsról érdek­lődve terveikről, jövőről. Öröm az embernek egy pár keresetlen szóval le­írni ilyen „virtigli” parasztemberek ter­veit, ezidáig végzett munkája fáradozá­sát, a sok egyszerű, de bearanyozott hét­köznapokat. Ilyenkor még inkább. Minden percet külön számol­nak munkában, pihe­nőben. Vajon meg­kapják-e a kocsivá­sárlási engedélyt? Ilyen gondolatokkal vesződnek manapság. Most van döntés előtt a minisztériumban. Nem titok, kissé ide­gesek. Minden nap munkában vannak, férje a központi istál­lóban hízómarha gondozó, ő meg a mezőgazdasági mun­kában segédkezik: S hogy is merült fel képzetükben a kocsivásárlási gondo­lat? Ezen gondolko­zom. Nagyon egysze­rűen. Motorjuk volt, eladták, és a járan­dóság! 1950. óta a kondoros: Micsurin Tsz tagjai, sok szép termény került azóta a padlásra, sokszor volt tömve a „bugyel- láris". Sokat számol­gatnak. Mióta a kö­zös küszöbét átlép­ték, 3700 munkaegy­séget kerestek ket­ten. Ebből is jut a kocsi árába. Soha nem gondol­ták ,hogy még ilyen jól is menjen. A fel- szabadulás előtt a bé­kési határba jártak napszámba Komáro­mi, Csicsely kulák- hoz, reggeltől napes­tig dolgoztak és nem jutott luxusra. Másra sem, — hát még au­tóra. Most igen. Ez az „igen" nagy nyo­matékkai bír. Ötven­ezer forint van a há ta mögött a pénztár­cában. Állandóan a kocsi­ról álmodnak, a sok aprólékos napi prob­léma közt most ez az első. Hogy megkap­ják-e? Azt hiszem, i- gen. Miért ne lehet­ne egy tsz-tagnak is autója? Amikor a jövőről beszélgetünk, könny­cseppek ülnek a sze­me sarkába a sok­sok estén kigondolt, megtervezett dolgo­kat beszéli el. Még nem volt soha a Ba­latonon. Az a tervük, ha a kocsi meglesz, megnézik, természe­tes, ha majd a nagy munkát elvégzik. Televannak ezek az emberek remény­nyel, vágyakozással, Márpedig, ha egy­szer elhatároznak va­lamit, ismerem őket, annak sikerülnie kell mert érte kérges, két­kezi munkával adóz­nak. Szin Béla Érdekes dolog az ilyen nyílt le­vél. Nemcsak a címzett olvassa el, hanem sok ezren mások is, ön is kedves olvasóm, akivel lehet, hogy éppen most találkozom először, és itt, ia sorok között nyújtunk kezet egymásnak. Engedje meg, hogy vasárnap esti levelem címzését egy kissé jobban megmagyarázzam, értheJ többé tegyem, hiszen „valakinek, valahová, Miskolciéi Békéscsabá­ig" — ez nagyon tág fogadom. A történet „valahol" -ott kezdő­dik, hogy szerkesztőségünkbe egy levél érkezett Miskolcról. Igen vaskos levél volt — felbontottuk: rejtvénymegfejtések, különböző lottó és totótippek és egy lila in­digóval gépelt, nyolcadíves papír­szelet hullott ki belőle, — Nos, ez a levél magja — gon­doltuk és mivel számunkra mii> den levél fontos, figyelmes böngé­széshez igazítottuk a szemünket. Ilyet aztán még Néró, az antik Róma egykori atyaistene sem mű­velhetett, fmit ez a levél-feladó szemrebbenés nélkül megtett. Már az első sor után megállapítottuk, hogy valami hiba van „valakinél, valahol’1 és mivel a bélyegző Mis- kolcot mutatott, — hát Miskolcon. Idézek: „Kérem az alábbi verse­met, hozzászólásomat, tippemet, rejtvényemet lapjukban nevem alatt közölni, és azokra a szerkesz­tőségi üzenetekben nevem alatt válaszolni. Mellékelem fényképe­met is, közlésre!’’ Először összenéztünk, azután még egyszer, és azután olyan nevetés tört ki, hogy egy kétnégy- zetdeciméternyi vakolat az aszta­lomra hullott a plafonról — sze­gény plafon, nem bírta ő sem megrázkódtatások nélkül eme új korszak beköszöntését jelentő nagy szellem megnyilvánulásait elviselni. Elfelejtettük. Azaz, hogy sze­rettük volna elfelejteni. Nem hagyta magát, és képzelje el ked­ves olvasóm: minden héten maka­csul jelentkezett. A néha alig ol­vasható indigós gépelés-bőt megál­lapíthattuk, hogy feltehetően az ország valamennyi újságját boldo­gítja nérói dicsőségével, mi azon­ban nem hatódtunk meg, és „re­cipe ferrum“ kiáltással ugyan nem kardvasat süllyesztettünk bele. hanem a „szerény kis levélkét’’, a közlendő verset, fényképet, sa­többit süllyesztettük a papírkosár­ba. Egyszercsak két hétig semmi. A harmadik héten már hiányzott. No, de, hogy ne hiányozzon nekünk az öröm, a negyedik héten befu­tott csabai bélyegzővel. — Mi lesz ebből?! — szörnyül- ködtünk, maholnap már szemé­lyesen is megjelenik a mi bará­tunk, hogy őt is közöljük! — Na és?! — mondtam én — Éppen ideje lenne megismerni, hi­szen aki az ország valamennyi lapjának ír, ugyebár, satöbbi, ~- szóval wárjuk. Ezért írom most ezt a vasárnap esti levelet „valakinek, valahová, Miskolctól Békéscsabáig’1, B. P. monogrammra. Olvassa, kedves címzett? Ne haragudjon, de a fényképét nem közöljük még és jelzett elbeszélésének sem tartot­tunk fenn helyet. Tudja, attól fé­lünk, azt írná meg nekünk, hogy megszervezete az első Hold-expe­díciót, a Marsba. Különben hozzászólásait, verseit közlésre. Emlékszik? A megfejtése az volt, hogy: kontár. Nézze, az irodalom, az újságírás sem szű­kölködik ilyenekben. Elnézését kérjük, de mi nem adunk helyet még egynek. Különben hozzászólásait, verseit rejtvényeit ezután is rettenthetet­len türelemmel olvassa: SASS ERVIN Eav levél — és egy kommentár £3 I llllllllllllllllll!lllllllllllll!lll!!!ll!l!llllillllllllllllllllllllll> lllllllll Népújság szerkesztőségének Kedves Elvtársak! A Békés megyei Népújság augusztus 2. számában olvastuk a „Kultúrműsormi készülnek a geszti fiatalok augusztus 20-ra” című cikket, amelyben műsorfüzet-hiányra panaszkodnak. Emiatt a színi játszó csoport nem tud működni. Örülnénk, ha a mellékelt műsor­füzetekkel segítségükre lehetnénk a geszti fiataloknak. Kérjük az elvtársakat, hogy amennyiben tudomása van arról, hogy a geszti fiataloknak még nincs meg a várt műsorfüzet — amit illetékesek megígértek — úgy szíveskedjék a mellékelt füzeteket nekik eljuttat­ni. A színjátszóink nevében a gesati fiatalságnak sok sikert kívá­nunk. Nyisztor György kultúrotthon igazgató, Elek A műsorfüzeteket eljuttattuk a geszti fiataloknak. Az ő nevük« ben is, és magunk is köszönjük az elekiek figyelmességét. Szerkesztőséé. Valakinek, valahová, Miskolctól Békéscsabáig

Next

/
Thumbnails
Contents