Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-30 / 202. szám
1951. auguszua SO., péntek BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Ausztriának szállítanak rizst a Dévaványaiak Egy szégyen, de sokkal több büszkeség A gyárkapun egymás után robognak ki a megrakott teherautók. Megkezdődött a rizshántolás Dé- vaványán. Bár még csak egy műszakkal, de így is van mit vago- n ír ózni a szállítóknak, hogy aztán a szép, fényezett rizst útjára bocsássák, egy részét a csemege- boltokba, a felesleget pedig exportra. Valutát kapunk érte, megéri. Az üzemvezetőt keresem. A portás bácsi karonfog és úgy kalauzol az épületig, melyben — küld tovább — megtalálom. Több kérdésre vagyok kíváncsi, melyek az üzemeltetés megkezdésekor általában érdeklik az embert: -melyik országnak készítenek rizst; mennvit termelnek; milyen a munkaerő elosztás; a gépek rendben vannak-e és a munkakedv? — ezek az üzem megkezdésekor mindig friss kérdések, úgymond aktuálisak. Az első embertől rögtön, kérdés nélkül kapok a munkakedvről választ. — Ilyenkor már jól érezzük magunkat, mert halljuk a gépek zúgását, — így az üzemvezető. Tanúja szeretnék lenni mindennek, így hát elcsaltam Demcsák Istvánt magammal, mutassa meg az üzemet és útközben adjon kérdéseimre választ. Öt perc a karbantartóknál Egy kis melléképületbe vezet először, ahol a lakatosok és asztalosok, a gépek „őrangyalai” dolgoznak. A főbb szerelési munkák már befejeződtek, de munka m<jg, mindig van. Kopnak a hántolókövek, ritkán, de üzemzavar -is, előfordul, s hogy a munka ne álljon le, vagy csak rövid időre, a lakatosok készítik az alkatrészeiket, csapágyakat, hogy hiba esetén nyomban meggyógyíthassák a „beteget”. Gépek az udvaron Ahogy kilépünk a műhelyből, gyanús gépi berendezéseket látok az udvaron, kissé vörösödnek már. Óvatosan eresztem meg a kérdést: — Hát ezek? S mivel választ nem kapok sem az üzemvezetőtől, sem a közben hozzánk csatlakozó Szaszák elvtárstól. arrafelé kényszerítem a menetet. Ott egy darabig nézegetjük szó nélkül az íves silóberen- dezéseket. A helyzet elég kínos. Hiszen az elvtársak érzik, hogy az újságíró ..rossz helyre” nézett, S választ vár. — Ide tettük ki, hogy lecsurogjon róluk a víz... Mindhárman tudjuk, hogy a válasz nem sikerült, mert szabadég alá tenni valamit azért, hogy a víz lecsurogjon, egy kissé logikátlan. Feladtam a helyzetet, menjünk tovább. Talán mire ez a riport megjelenik, elszállítják onnan a drága gépeket. Az új műhelyben Örömmel mutatják meg az elvtársak az új műhelyüket, ahová még az idén beköltöznek az „őrangyalok". Szép, kényelmes, modem. És egy dolgot még említsünk hozzá: gondos. A beton alapzaton, a munkapadok előtt mindenütt padlót építettek be. Igen, mert vigyáznak az emberek egészségére: Dicséretes dolog. A zúgó gépek között Érdekes egy ilyen üzem. Altatóban a malomhoz hasonlít. Mindenütt hosszú, szemvezető csövek, egyenletes bugással dolgozó gépek. És, ami a legjellegzetesebb, sehol egy ember, mindenütt gépek. Elvétve találkozunk az egyik almolnárral, Szilágyi Lászlóval is. Sokat nem tudunk beszélni, hisz csak a szájmozgásról tudjuk következtetni, hogy mit mondunk egymásnak. Megtudtam tőle, hogy jól van, hogy 1500 forint körül keres, s most sokkal nyugodtafob a munka, miután két ilyen hőbörgő elkerült az üzemből. Hogy mennyit gondolkodnak Demcsák elvtársék a több és jobb termésen, arra is akad példa, míg a gépekkel zsúfolt emeleteket járjuk. Egy, a többihez hasonló géphez vezetnek. A lakatosok munkálkodnak körötte. — Ez egy jelentéktelen kefélőgép volt. — Látom, Szaszák elvtárs szájmozgásáról, hogy ezt mondja. — Kiiktattuk, s követ tettünk be a kefék helyett, s most hántolásra használjuk. ;..Ezzel is több lesz..; Helyes, ha nincs rá szükség. — És a kefélőgép kiiktatása nem megy a minőség rovására? A választ a laboratóriumban mutatják meg. Ugyanis most az osztrákoknak hántolnak. A laboratóriumban állandóan vizsgálják a már kész szemeket. A nemzetközi kereskedelem szokása, hogy a megrendelő fél általában mintát ad, milyen terméket kér. Nos, hát az osztrákok is adtak minta rizsszemeket. És szó ide, szó oda, olyat „félkézzel" is előállít a dé- vaványai rizshántoló. — Nem tartjuk mérvadónak az osztrák mititSli'— mondja Demcsák elvtárs, — mert nagyon gyenge és mi ezt presztízskérdésnek tekintjük. Ezek szerint valóban nincs szükség a kefélőgépre, mert ezt — titok — másképpen oldják meg. Még egy büszkeség Szinte jólesik a fülnek a csend. Az üzemépület egyik földszinti helyiségébe megyünk. Ez a központi fűtésre épült, — mutat egyikük egy hatalmas katlanra. — Kecskemétről „hoztuk” az ötletet, rizspelyvával fűtjük és egy hatalmas ventilátor csöveken keresztül nyomja fel az egész üzembe a meleg levegőt... Talán még szárításra is tudjuk használni, de az biztos, hogy többé nem fagy el egy molnár lába sem. Ezt sem lehet elismerés nékül hagyni. Fülünkben még zúg a gépek monoton hangja, de már az udvaron vagyunk, ahol építkező emberek dolgoznak. Bővítik, szépítik és főleg kényelmesebbé teszik üzemüket. Végül egy kérés a mezőgazdasághoz Készségesen megtesszük, amit az üzemvezető elköszönés előtt kér tőlünk. — írják meg, hogy a mezőgazdaság többet törődjön a rizs betakarításakor a tisztasággal, mert igen sok idegen mag és még több rög van a hozzánk szállított szemek között, s bizony igen nagy gondot okoz ez nekük... De még így sem tudjuk mindig teljesen kitisztítani. Igaz, így van, akad bizony föld, meg búzaszem bőven a feldolgozatlan rizs között. Ha tud, segítsen hát a mezőgazdaság a déva- vánvai rizshántolóknak. Varga Tibor Segítséget vár a Battonyai Téglagyár A Battonyai Téglagyárban min- j — akit saját kérelmére azóta más- díg sok gondot okozott a munka- hová helyeztek, — is hibás, mert erőhiány. A tavasszal úgy-ahogy elengedte a munkásokat, akiket pe- sikerült összeszedni, szerződtetni dig szerződés kötött a gyárhoz, az idénymunkásokat. S aztán, ami- így július 1-én, amikor Schmidt kor elérkezett a kapálás, aratás i- Péter, az új, ideiglenes telepvezető deje — egyre kevesebben marad- átvette a gyárat, a hatvan dolgo- tak meg. És hogy így történt, ab- zóból csak mintegy harmincat ta- ban Debreczeni Lajos telepvezető, | Iáit munkában. Mléri fiagytdk el a munkások a gyárat ? Először talán a mezőgazdasági munkák miatt. Aztán meg azért, mert a rossz munkaszervezés miatt rossz volt a kereseti lehetőség is. Júniusban az egy munkásra e- ső átlagos kereset mindössze 800 Ft-ot tett ki. Júliusban pedig — s ebben jelentős része van Schmidt elv társnak, mert helyes munkaszer vezetet alakított ki — 1200 Ft volt. A munkáslétszám is növekedett, bár ez is igen nehezen ment. Kénytelenek voltak úgy segíteni a bajon, hogy még iskolás gyermekeket is fölvettek a gyárba. Jelenleg ] 45-re tehető a dolgozók száma. I- gaz azonban az is, hogy a jobb munkaszervezés révén majdcsak annyi nyerstéglát gyártanak, mint amikor korábban hatvanan dolgoztak. Innen van az, hogy most jobban keresnek. A legnagyobb baj; nincs íörxsgárda Igen, az a baj, hogy a gyár munkásainak többsége csak amolyan „vándormadár.” Belép, aztán meggondolja magát és odébbáll. Legutóbb, augusztus 12-én a Déva- ványai Téglagyárból jött el — s még mindig Battonván dolgozik — három munkás: Somogyi András, Péter Mihály és Ivány József, hogy kisegítse a battcnyaiakat. Természetesen, ezzel sem lehet végleg megoldani a munkaerőhiányt. Ennek megoldásában, a törzsgárda kialakításában a községi tanács és a pártszervezet lis segíthetne, s legalább annyi fáradságot vehetnének, hogy olykor a gyárba is kijussanak. Sajnos, ezt még nem tettéle meg. Pedig érdemes lenne a gyárral is egy kicsit többet törődni. Tervek, melyekbe* a megyei tanács ipari osztályának segítsége kellene Sok panasz érkezett mindig a gyárban gyártott téglák minőségére. Ottjártunkban láttuk is a régebben gyártott és égetett téglát. Silány minőségű! Törik, könnyen szétmálik. Mindez a korábbi hozzá nem értésből, a nyersanyag hely- télén keveréséből adódott. Pedig jó minőségű téglát is* lehet gyártani. Mindezt a keverési arány megváltoztatásával, az agyag so- ványításával, Schmidt elvtárs útmutatása alapján el is érték és jelenleg már olyan tégla készül a gyárban, hogy bármilyen téglával felveszi a versenyt. És még valami, ami mellett szó nélkül elmenni nem lehet. Schmidt elvtárs kísérletei alapján néhány ezer nagy szilárdságú, úgynevezett pillértéglát gyártottak. És ilyen tégla lehetne a termelésnek mintegy 70—80 százaléka. Ehhez azonban, valamint ahhoz, hogy a mostani minőséget is ne csak megtartsák. hanem tovább javítsák segítség kellene. Bágert kérnek sürgősen, mert a bánya magas vízállású. s emiatt kézierővel lehetetlenség a feldolgozásra mélyen fekvő, alkalmas anyagot kitermelni. £- zért a megyei tanács ipari osztályának segítségét várják, illetve azt, hogy az említett géppel mielőbb ellássák a gyárat. A gép üzemeltetése egy év alatt kifizetné önmagát, nem beszélve arról hogy a bányászok munkáját is megkönnyítenék vele, ezenkívül az értékes nyersanyagot is felszínre hoznák, amivel a jó minőségű tégla gyártását könnyebben előmozdíthatnák. Gondolkozni kellene ezen — s ha lehet — segíteni. P. P. JHeíjlesett ői'őiil Az egyik papír- és írószerkereskedésben találkoztam Erzsivel. Aranyszőke haja hullámosán omlott a vállára, fehér masnija elbűvölő volt, kék szeme huncut mosolygással villogott körbe, pici, fehér kezecskéjében új hátitáskájának szijját szorongatta. Persze, persze, már mondanom kellett volna, hogy Erzsiké még csak hat tavaszt látott, és másik kezecskéje bizony édesanyjának kezében pihent. — Erzsiké, megvan a táskád? — kérdezte anyuka. Erzsiké a pultnál ágaskodott. — Meg! És füzetet, könyvet »mikor veszünk? — Azt is kapsz, kislányom! Már jött is a boltos bácsi. — Első osztályba megy a kislány? I- gen. Hozok mindent. Néhány perc és Erzsiké vadonatúj hátitáskája megtelt vadonatúj füzetekkel, ceruzákkal. Az arcát, huncut, játékos kék szemét figyeltem. Most micsoda komolyság! Micsoda öröm! Erzsiké visszavonhatatlanul nagy lány lett, már nem óvodás: iskolás! Első osztályos. Anyuka fizetett, Erzsiké köszönt, a boltos bácsi jó tanulást kívánt. — Mindent megtanulok — mosolygott még a pöttöm szőkeség, — de azt már most is tudom, hogy mennyi öt meg öt! Igazi nő. Produkálja magát. Hogy kérdő szemek néztek rá — kivágja: — Tíz! Anyuka mosolygott, bizonyosan örült a szíve, Erzsiké pedig kecsesen, hóna a- latt az új táskával, kilépett a boltból. Odakünn özön napsugár, hófehér masniján, aranyszőke haján csillogott. Erzsiké iskolás lett. Van még más boldogság?! — s — H 1 Rt K K Megkezdték a cukorrépa szállítását augusztus 27-én a Mezőhe- gyesi Cukorgyár részére. Az orosházi Béke, a kardoskúti Kossuth és Aranykalász, a tótkomlós! Viharsarok Termelőszövetkezetek és a Pusztaszöllősi Állami Gazdaság az első tételeket már át is adták. Két és félszeresére növedekett az élelmiszer áruk forgalma 1951 és 1957 közötti időszakban — jelentette a Békés megyei FŰSZERT. • Kombinált villany-, szén-, fafűtésű asztaltűzhely gyártására az ország különböző részeiből több megrendelést kapott a békéscsabai lakatos ktsz. • Közületeket is kiszolgálnak a Békéscsabai 119. számú Vas- és Edónyboltban. Az állami gazdaságok, tsz-ek, gépállomások és vállalatok több olyan cikket beszerezhetnek — ebben az üzletben — melyek eddig csak a magánfogyasztók részére volt eladó. • Öt kiló búzát, 2,60 kg árpát oszlottak előlegként a mezökovács- házi Új Élet Tsz-ben. • Az irodalmi színpad őszi műsorának tervét a megyei TTIT békéscsabai klubhelyiségében, a megyei tanács művelésügyi osztályának... kezdcjjiényezésére augusztus • A Békéscsabai Ruhagyár legújabb készítményeiből az Orosháza és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat nagy áruházában kiállítást rendeztek. A kiállított fehérnemű-féleségek iránt nagy az érdeklődés. • Az orosházi járási mezőgazda- sági kiállításon bemutatják a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, valamint az egyén deg gazdálkodók gyümölcstermesztésében elért eredményeket, • A Babarci Állami Gazdaságban külföldi tapasztalatok alapján a növendék borjakat édestej helyett aludtejjel etetik. Áz etetésnek nagy előnye, hogy a tej erjedése következtében elpusztulnak a hasmenést okozó baktériumok és így az állatok egészségesebben nevelhetők fel. * A belvizek levezetésére nagyteljesítményű szivattyútelepeket építenek Gyoma, Szeghalom és Sarkad határában. A szivattyútelepek egy része a magyar-román vízügyi egyezmény keretében, a belvizek levezetésére létesül. * Szélesítik a Budapest—Nyíregyháza közti műutat. A négyes fő- közlekedési útvonal, Budapest—• Nyíregyháza közti szakaszán megkezdték az útburkolat javítását és az út szélesitését. A műútat az eddigi 5,5 méteiTŐl 6,8 méterre szélesítik. A munkálatokat jövőre fejezik be. • Megkezdték a Gambrinus sör gyártásának előkészületeit a Soproni Sörgyárban, A 18 fokos, világos sörfajtát félliteres palackokban hozzák majd forgalomba. A gyártáshoz válogatott ma'átát használnak. Az eljárást a avar legjobb szakembereiből pinkult bri Pád de1 «ózta ki.
