Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-29 / 201. szám

1957. augusztus 29., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 5 A kölcsön gabonáról Továbbra is változékony ii Szárazföldünk nagy részét hűvös légtömegek árasztják el, változékony Időjárást okozva. Ezzel szemben Spa­nyolország nagy részén, valamint a Fekete-tenger és az Ural hegység közötti térségben kissé fokozódott a felmelegedés és harminc fok feletti hőmérsékleti értékek alakultak ki. Várható időjárás csütörtökön estig: változó felhőzet, többfelé eső, mérsé­kelt, később megélénkülő északnyuga­ti, északi szél, a hőmérséklet alig vál­tozik. Várható legalacsonyabb hőmér­séklet ma éjjel 10—13, legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön nyu­gaton 17—20, máshol 20—23 fok kö­zött. (MTI) Az utóbbi években néhány ál­lami gazdaság kivételével nem fordítottak kellő gondot az istál­lótrágya kezelésére. A föld ter­mőére ie a szövetkezeti és egyé­ni gazdaságban nem növekedett az állami gazdaságokéhoz hasonlóan. Ha a kollektív gazdaságok és e- gyénileg gazdálkodók a talaj ter­mőképességét fokozni akarják, akkor elsősorban a trágya keze­lésében mutatkozó hiányosságo­kat kell megszüntetni. A trágyaérlelés legnagyobb el­lensége a Nap, a szél és az eső. A szél ellen oldalfalakkal, vagy tömöttséggel, az eső ellen fe­• ssel védekezünk. A tömörítést írással vagy betonlapoknak a laza rétegre való helyezésével ér­jük el. Több gazdaságban a na­ponta nyert istállótrágyát a szarvason vékony földréteggel ta­karják le, hogy ezzel is elősegít­Az elmúlt év őszén az októberi események előtt több termelő a terményforgalmi telepeken liszt- kölcsönöket vett fel. Az októberi események alatt nem egy TV-ralt- tárból az állami készletet — Nagy Imre volt miniszterelnök engedé­lye alapján — elhurcolták. Batto- nyán és számos községben nem egy kulák is ráfanyarodott az ál­lami készletre. Kormányunk határozatot hozott, hogy a kölcsönvett fejadag ga­sék a trágya szakszerű érlelését. A trágyakezelés korszerű módsze­reivel a kiszáradást és a kilúgo- zódást megakadályozhatjuk. A magasan rétegezett trágyake­zelési eljárásnál (szarvasban) számos-állatonként két négyzet- méter alapterületet számítsunk. Ha a kazal már annyira magas, hogy kényelmetlen a trágya fel­rakása, újabb szakaszt kell kez­deni. Mielőtt azonban újabb sza­kaszt kezdenénk, a trágyát föl­deljük, takarjuk le. A trágyate­lep és környékén a csurgalék le­vet egy úgynevezett trágyalé kútban légmentesen lezárva gyűjtsük össze. Légmentesítésre legjobb záró réteget az olajfélesé­gek (fáradt olaj) adják. Az így összegyűjtött csurgalék komposzt vagy szalmából való trágyakészi- tésre használható fel. honának kétharmad részét azok­nak a termelőknek, akik a múlt évben a háztartási szükséglet fe­dezésére vették fel, elengedik és csak egyharmadát, azok pedig, a- kik a „kölcsönvett’“ gabonát üzér­kedésre, spekulációra használták fel, teljes egészében természetben tartoznak visszafizetni. Hasznos ez az intézkedés azért is, mert a becsületes szándékú kis­embereken segít s az üzéreket, spekulálókat pedig megtanítja, hogy az állami készletet nem le­het „csákl szalmájaként" széthor­dani. Jelenleg a spekulánsok, üzérkedők, akiknek nem létfontos­ságú volt a fejadag kölcsön felvé­tele, arra szervezkednek, hogy ne fizesse vissza senki sem a köl­csönvett gabonát, még azok sem, akiknek kétharmadát a kormány elengedte. Ezeknek az uszítóknak — akik­nek vissza kell az egész mennyi­séget szolgáltatni — ne üljenek fel a becsületes emberek, mert ezek éket akarnak verni a kor­mány és a kölcsön gabonát ka­pott parasztok közé. Battonyán például legnagyobb a kulákok szá­ja, mert nekik a „kölcsön” ga­bonát mind vissza kell szállítani. A dolgozó parasztok többsége megértette a kormány által ho­zott intézkedés jelentőségét és za­vartalanul eleget tesz az ősszel kölcsönvett kenyérgabona egyhar- mad részének leszállítására, mely- lyej a tartozást teljesen kiegyen­líti. A kölcsöngabonát szeptember bér második felére, a helyi intéz­kedéseknek megfelelően az ál­lamnak vissza kell szolgáltatni. NÉHÁNY SZÓ J az istállótrágya kezeléséről O—O—O —O—O—o—O—O—0 — 0—0—0—0 — 0—O -O— —O—0 — 0—O—0—0 — 0—0 -O—O—0—0—0—0—0—O—0­ARY RÓZA: IRÁNY A BALATON! Kirándulás Balatonfüredre (Folytatás) Az egyik legszebb balatoni üdüdlőheJyre utazott a kis tár­saság, amikor először ültek sé­tahajóra. Többségük közelről kiég nem is látott hajót s nagy "römmel szálltak fel a „Belo- anniszna”. Mire kényelmesen el­helyezkedtek a fedélzeten, a ha­jó mintha csak őket várta volna, felszedte horgonyait s zajos víz­csobogások közben elhagyta a tarka virágokkal színpompázó kikötőt. Szép, napfényes nyári nap volt a lágyan ringó sétahajó-J ról még szebbnek még felejthe­tetlenebbnek látták a távoli vendégek, mint fürdés közben. A ha Hamas víztömeg enyhe hul­lámaira le-leszáHtak a röpködő sirályok s egy-egy pillanatra úgy tűnt, mintha az odatűző nap sugaraival játszanának. Az egyre közeledő hajóról úgy tűnt, mintha a kékeszöld víztü­kör öleléséből bontakozna ki a csodálatos szépségű füredi part. Előtérben a vitorlások egész serege útrakészen várta a csóna­kázni vágyó vendégeket. A rit­kaszép sétányon a hűvös árnyat adó ősrégi fák alatt, a színpom­pás virágok között kavicsos, fe­hér utak kígyóznak. „Óh, de szép”! „Milyen gyö­nyörű” — kiáltanak fel önfe­ledten a fiatalok. Lassan anda- logva ballagtak a parkban, a- miikor érdekes plakát vonta maj gára a figyelműket: „Bornapok” — hirdették az arasztnyi be­tűk, s látni lehetett, csakhamar a díszes sátrakat, érezni a friss lacipecsenye, hurka, kolbász és kürtöskalács ínycsiklandozó édes illatát. A borkóstolásból persze a kondorosnak sem maradhattak ki s utána napokon át emleget­ték a jó badacsonyit, amit Fü­reden ittak. A borkóstoláshoz hasonlóan a fürdés sem marad­hatott el s órák hosszat bíbic-* koltak a vízben s napoztak a forró homokban. Ezután sétára indultak a Mag­vető Tsz tagjai. Közismert do­log, hogy a „puszták népe" gyor­sabban elfárad a hegymászás­nál, mint a dombos vidéken ne­velkedettek. Nos, a kondorosnak is hamar elfáradtak. Gyakran megálltak az enyhén emelkedő dombokon, részben azért, hogy minél jobban szemügyre vehesJ sók ezt a felejthetetlen kedves tájat, s odahaza részletesen el­mesélhessék, hogy mit láttak, résziben pedig azért, hogy kifúj­ják magukat egy kicsit. A kerí­tésen belül óriás szöllőfürtök és pirosodó őszibarackok dicsérték a „kertészek” gondos munkáját s a gyümölcsre éhes embernek úgy tűnt, mintha incselkedve, kínálhatnák magukat a drága szemek, hisz a kéz úgysem érhet messze be a kertbe, annál bosz- szantóbb volt látni a kívánatos gyümölcsöt, mert a Balaton kör­nyékén valóban „minden szemjs drága”. Külön élményt jelentett ia Jó­kai kastély megtekintése. A köz­kedvelt, nagy romantikus írónk egykori nyaralójának a kertjé­ben megpihentek egy kicsit s elmondták, hogy ki melyik Jó­kai regényt ismeri és szereti leg­jobban. Kiderül, hogy a Füreden írt ,.Aranyemher”-t többen ol­vasták s ez a szabadságharcról szólp, jólsikerült könyv, akik olvasták, azoknak nagyon tet­szett. Sok-sok új élménnyel gazda­godva indultak vissza estefelé Siófokra. A Balaton szerelmesei „odahaza” (itt volt a szállásuk) csakhamar ismét a vízben talál­ták magukat s sokáig labdáztak a csendes nyári estén, A késői órákban megrendül­ve hallgatták a kedves házinéni­nek, özvegy Kovácsnénak elke­seredett panaszát, aki mélységes anyai fájdalommal beszélt az októberi események után a tenge­ren túlra disszidált két fiáról. Sok mosásban alaposan elfáradt öz­vegy úgy maradt, mint a sze­dett fa. Budapesti kedves kis la­kása üres fészek maradt, s a hű­séges cirmoscicán kívül csak a rettenetes bánat kíséri lépten- nyomon. A lányok különösen sajnálják, próbálják vígasztani, amikor pedig „saját” szobájuk­ba vonulnak, megdöbbenve mon­dogatják: „Hogyan lehetett ilyen gyönyörű tájat itthagyni, hisz az édesanyát, a meleg otthont és ezt a kedves vidéket semmi nem pótolhatja? A bánatos anya nagy örömére elkérik mindkét fiú címét és Balatont ábrázoló képeslapot küldenek nekik a kö­vetkező szöveggel: „Kedves ismeretlen! Engedje meg, hogy a drága Magyar-Tenger partjáról, a ma­ga elhagyott otthonából üdvö­zöljük. Édesanyja sokat mesélt nekünk magáról. Szegény na­gyon egyedül van. Jó lenne, ha mire beköszönt a zord hideg tél, ismét meleg, barátságos lenne ez a kis lak anya és fiai társa­ságában. Üdvözlettel a kondorost Magvető Tsz 14 tagja. Bár keveset aludtak ezen az © zerkesztőségi üzenet mll^1lllilll!iHl)lmlfil!l!llll!!lm!!!ll!1iHlll!llmlt1Ui!ö!llHl!l!lln^lll!mmml,’' Ollár László, Elek: A járási ta­nács pénzügyi osztálya közölte a szerkesztőséggel, hogy a ház vé­telár után a 14 százalékos — azaz 4900 forint — illetéket minden felszólítás nélkül ki kellett volna fizetni ez év május 4-ig. Mivel levélírónk kötelességének nem tett eleget a 6470-52/1950. PM. rendeltben előírtaknak, a járási tanács pénzügyi osztályának mun­katársai kénytelenek voltak a községi tanácsházához behívatva, az illeték befizetésére felszólíta­ni. Ugyanis az adás-vételi illeté­ket részletekben nem lehet fizet­ni. Azonban a járási tanács pénz­ügyi osztálya tekintettel levél­írónk rendkívüli körülményeire, úgy határozott: ha szeptember 5- ig befizeti az illeték egyharma­dát, akkor a fentmaradt hátralé­kot 3 hónap alatt kell rendezni. Ezt a kedvezményt azonban 10 forintos illetékbélyeggel ellátott és a helyi tanáccsal javasoltatott kérvényben kell kérni a járási tanács pénzügyi osztályától. Vetőmagboltban vásárolhatja meg. • Névtelen levélíróink figyelmébe: Az utóbbi hetekben újból meg­szaporodott a névtelen levelek szá­ma. E névtelen levélírók közül többen másokat igyekeznek befe­ketíteni, megrágalmazni. Már ko­rábban közöltük —, de most is­mételten felhívjuk e levélírók fi­gyelmét —, hogy nem áll mó­dunkban a név nélkül beküldött leveleket kivizsgálni, elintézni. Ismételten közöljük olvasóink­kal, hogy ha személyekről is ír­nak levelet, kérjük, írják oda ne­vüket és pontos lakcímüket. A szerkesztőség megőrzi a levéltit­kokat. Azonbán az adott esetek­ben csak úgy tudunk érdemlege­sen intézkedni, ha felkereshetjük a levél íróját, vagy legalább is is­merjük. Amennyiben a panasz­tevő titokként akarja megtartani nevét, úgy írja azt a levélre, és kérését teljesítjük..: * A csirkekeltető-géphez szüksé­ges hőszabályozó szelencét, hőmé­rőt és levegő páratartalmat mé­rő eszközöket a következő hely­ről szerezhet be: Malomszerelő és Gépjavító Vállalat, Budapest, IX., Soroksári u. 48. Az említett magféleségeket pe­dig Békéscsabán, a Sztálin úti Szilágyi István Okány: A ház- tulajdonos közti rosszviszony és a lakbér felemelése rendezésé­ben nem tudunk segíteni. Ugyan­is mint magánemberek egyeztek meg odaköltözéskor. Azt javasol­juk: ha nem tudnak megegyezni, forduljanak a bírósághoz, ahol törvényes keretek között intéz­kednek. ■0—0 — 0—0—O—0—O—0 — 0—O—O—0 — 0—o o—o—o - o—o—o—o—©-* éjszakán, de hajnali 2 órakor frissen ugrottak ki az ágyból, nagy volt a készülődés, hiszen Hévízre, a híres gyógyfürdőbe indultak a kirándulók. Siófok­tól Hévízig csaknem 70 kilomé­ter az út a Balatonparton. Haj­nalban ugyan nem sokat láttak, de mindnyájan ablakhoz ültek, s amint virradt, nem győzték csodálni a félig már „ismerős” s mégis új táj szépségét. A hévízi forrás pedig minden elképzelést felülmúlt. Itt már az öregek is iparkodtak bejutni a vízbe, hisz a meleg víz még ezen a borús napon is kellemes. A zavaros víz kellemetlen kénes szagot áraszt, úe a gyönyörű tündérrózsák fe­lejthetetlenné varázsolják ezt az értékes tavacskát. Némely he­lyen csaknem térdig süllyedtek az iszapba, ami különösen jól melegítette a lábukat. Üszógumi- val a legmélyebb helyekre is be­merészkedtek a lányok s ragyog­tak az örömtől, ha a tündén-ó- zsák között pihenhettek egy ki­csit, mert ez a csodálatos szép virág a mélyvizet szereti. Az idősebbek korlát mellett ma­radtak s élvezték az áldott jó meleget. „No, te szegény sok zsákot ci­pelt vállam, te sem gondoltad valamikor, hogy egyszer még megszív e hévízi víz” — magya­rázta Halász bácsi, miközben jólesően mosogatja magát. „Kicsi a bors, de erős!” tartja — a közmondás. Halász bácsira igazán ráillik ez a jelző. Olyan hihetetlennek tűnik, hogy ez a kisember — akit elég vékony fi­zikummal s 65 éves korára haj­lott háttal áldott meg a sors — 16 éven át Kondoros legelső zsá­koló ja volt a gabonafelvásárlő telepein. Kondoros környékén mindig sok gabona termett s a- mint visszaemlékszik, s számol­gat, bizony rengeteg szemmel telt zsák fordult meg a vállán. Naponta 2—3 vagon gabonát ra­kott a kocsiról a magtárba, vagy fordítva, a felszabadulás előtt évente 1000 vagomnyi gabonát cipelt 80 kiló súlyú zsákokban a vállán. 1952 után a Teriményfoirgalmi Vállalat telepvezetője lett a sa­ját falujában. Jó munkájáért Munka Érdemrend-et kapott, 1955 óta pedig 1005 (ezeröt) fo­rint nyugdíjat folyósítanak ré­szére az állam pénztárából. Ezen kívül a Magvető Tsz legszorgal­masabb tagjai közé tartozik, s erejéhez mérten igen becsülete­sen dolgozik. Az idén például aratásig 150 munkaegységet szerzett, s csak előlegként több mint 15 mázsa búzát vitt haza. öregségére tehát gondtalanul él végre, s arra is jutott idő, hogy a Balaton környékén üdüljön társaival együtt. A kis kollektíva igen megéhe­zett a szokatlanul meleg vízben, s a hazai finom kolbász és sza­lonna ugyancsak jólesett min­denkinek. Hazafelé menet Keszthelyen is szétnéztek egy kicsit. Az ősré­gi, műemlékekben gazdag vá­rosban először a gr. Weinckheim féle nagykiterjedésű, több eme­letes kastélyt tekintették meg. — De jó, hogy itt járok — magyarázza Halász néni! — Mi­előtt eljöttem volna, a nőtanács­tól egy csomó téglajegyet kap-i tam, hogy áruljam a gyermek- város létrehozásának a megse­gítéséért. Ügy mondták, hogy itt rendezik be az első gyermek-t várost, ahol sok apátián, anyátlan ifjú talál majd otthonra, leg­alább megmondhatom az asz- szonyoknak, hogy láttam ezt az óriási kastélyt. A kastély környékén fényké­peket is készítettek, hogy örök emlék maradjon ez a kirándu­lás. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents