Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-24 / 197. szám

1951. augusztus M„ wombat BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Közvetlenül a felszabadulást kővető években egyre több és több ipari dol­gozó élt azzal az adott lehetőséggel, fcogy kizsákmányoltságát megszüntes­se és az ipari termelésnek is a közös­ségi termelésen alapuló, emberibb és több jólétet biztosító formáját válas­sza jövőbeni életcéljául. A közösségi termelés helyességének, előnyeinek a felismerése Tótkomlóson sem váratott magára sokáig. 1941-ben megyénkben az elsők között — meg­alakult a község első kisipari terme­lőszövetkezete: a mai Cipész KTSZ. Ez a szövetkezet ma ünnepli fenn­állásának tizedik fordulóját s e jelen­tős ünnep alkalmából meglátogattuk a Izövetkezetet, hogy elbeszélgessünk a szövetkezet dolgozóival ennek a tíz tsztendőnek Jelentősebb eseményeiről. a TÓTKOMLÓSI CIPÉSZ KTSZ Amint belépünk a szövetkezet kapuján, rendezett, rózsákkal teli kert fogad bennünket. A bejára­tot pedig virágzó futórózsa sze­gi be. Motorok zúgása, varrógépek kattogása hallatszik a munkater­mekből, kellemes zenéje az életet jelentő termelő munkának. A gé­pek zajába belevegyül a szorgos kezek tealapácsütésének zaja és egv-egy dolgozó nótájának dudorá- szása. Jókedvvel, vígan dolgoznak. Van okuk rá. Meg így könnyebb is a munka. Legelőször is az alakulás felöl ér­deklődünk. k Az alapító tagokból heten még lindíg a szövetkezetben dolgoz- afc, készséggel csoportosulnak ko­ránk, hogy a legjelentősebb dolgo­kat elmondják. így Lóczá Andrástól megtudtuk, hogy 1947. augusztus 16-án tizen­öten egy megbeszélésre jöttek ösz- 6ze, arrifeynek eredményeképpen úgy határoztak, hogy a közösségi termelés útjára lépnek: szövetke­zetei alapítanak. — Nagyón nehéz volt az indulás —- veszi át a szót Tóth Mátyás. — Legtöbbünk segédként dolgozott, tartalékolt pénzünk nem volt. A beinduláshoz pedig pénz kellett. Általában kölcsönt kértünk s azt üzletrész formájában a szövetke­zetbe vittük, biztosítva így az in- Y,~ v‘-r~ '“‘r~ v"r" va—we>­duláshoz szükséges minimális r 'nzösszeget. — Egy kevés pénzünk így már volt. Annyi, hogy néhány pár cipő anyagát megvásároljuk — folytat­ja Gyivicsán Pál. — De szükség volt szerszámokra is. Ezt is megol­dottuk. Kinek mije volt, elhozta. Egy-egy kalapácsot, árat, fogót, széket. De tűzőgép egyikőntonek sem volt, azt úgy kellett kölcsön- bérbe venni. lyamatosságához a szükséges anya­gokat. ♦ így, ilyen nehéz körülmények között indult tehát az a szövetke­zet, amely ma korszerű üzemház­ban. egészséges munkafeltételek­kel dolgozik, ahol ma 6 darab mo­torhajtású tűzőgép duruzsol s ont­ja a szebbnél-szebto felsőrészeket; ahol az aljamunka megkönnyíté­sére 2 kombinált pucológép áll a dolgozók rendelkezésére, melyeken sok munkamenet végezhető; ahol a termelés folyamatossága minden vonalon biztosított. A közösségi munka előnyösségé­be vetett hit és a szorgalmas mun­ka így hozta meg gyümölcsét. A szövetkezet dolgozói munkájuk u- tán tisztes munkadíjat kapnak, a szövetkezet, a közösség vagyona pedig évről-évre gyarapodik. A jó­formán semmiből így kovácsoló- dott össze az a 360 000 forint, mely ma e szövetkezet vagyona. A kezdeti nehézségeket már is­merjük. A legilletékesebbek tájé­koztattak bennünket, azok, akik részesei voltak az indulás ezernyi nehézségeinek. Most a szövetkezei elnökéhez: Hovorka Pálhoz fordu­lunk, beszéljen a későbbiekről. — Szövetkezetünk komoly for­májú fejlődése tulajdonképpen csak 1949-ben indult meg — mond­ja. — A helyi pártszervezet és a tanács ekkor már több segítséget tudott nyújtani, mint 'a korábbi í- dőben. A mostani üzemházat is ek­kor bocsájtották szövetkezetünk rendelkezésére. Ebben a volt ku- lák-házban jutott hely mindenre. Hatalmas, egészséges munkater­meket létesítettünk, de jutott hely bőven raktárnak, irodának, öltöző­nek, mosdónak is. Sőt, társadalmi munkával, még kultúrtermet is lé­tesítettünk, a gabonatároló átala­kításával. Fokozatosan beszereztük a szükséges tűzőgépeket, (egyelőre lábhajtású), felújítottuk az egyéb berendezéseket, kéziszerszámokat. Az új helyen újult erővel kezd­tünk hozzá munkánk folytatásá­hoz. Kormányzatunk is egyre több segítséget adott a szövetkezeti mozgalomnak, szervezetté tette és biztosította az anyagellátást s a kerpskedelmi szervekkel már tud! tunk szerződéses szállításokat köt­ni termelvényeinkre. Elmondta Hovorka Pál azt is, hogy a szövetkezet dolgozóinak a létszáma is fokozatosan emelke­dett. A kívülálló szakmunkások, de egyes kisiparosok is, egyre job­ban látták: igenis van jövője a szö­vetkezésnek, és egymás után kér­ték felvételüket. A dolgozók létszá­ma így 1950-ben már 24-re, 1954- ben 40-re növekedett, jelenleg pe­dig mér 48. A szakember utánpót­lásról sem feledkeznek meg, jelen­leg 2 ipari tanulója van a szövet­kezetnek. — Milyen gazdasági eredménye­ik voltak? — 1949-bén 16 000 Ft volt a nye­reség, 1952-ben 187 000, tavaly év végén 238 000. Most az első félév­ben 179 000 forintot akkumulál­tunk. — Gazdasági eredményeink. — fűzi hozzá az elnök — adtak lehe­tőséget arra, hogy gépeinket újak­kal cseréljük, azokra motort sze­reljünk s két kombinált pucoló gé­pet állítsunk be. Ez adott lehető­séget, hogy a javításvállalás lebo­nyolítására egy helyiséget told­junk a meglévő épülethez. ♦ A beszélgetések során még sok egyebet megtudtunk. így azt, hogy a tavalyi nyereség­ből átlagosan 1100—1200 forintot kaptak a dolgozók évvégi részese­désként. Megtudtuk, hogy több é- ven keresztül goyservarrott férfi duplatalpas cipőket készítettek, de szállítottak a Honvédelmi és Bel­ügyminisztérium részére is tiszti cipőket. Jelenleg minőségi dugott- goyser női szandálokat készítenek Meg is néztük. Igen tetszetősek ezek a leheletkönnyű szandálok, melyek fehér, drapp, szürke, bar­na, zöld, kék, piros színű bőrökből készülnek, gumi- és bőrtalppal, különböző sarokmegoldással. Lát­va ezeket a csinos, szép cipőket, nem csodálkozunk azon, hogy a kereskedelem minden mennyiséget hajlandó átvenni, úgy hisszük, az eladásuk sem nehéz. " Ezekből a szandálokból havonta 1700 párat termelnek. Most éppen Békéscsabára készítik a szállít­mányt, de szerződésük van a győri pécsi, kaposvári és budapesti Ci­pőnagykereskedelmi Vállalattal is Ezenkívül egyéni megrendelésre méretes cipőket készítenek, egy részlegük a hozott javításokat vég­zi. A termelés szalagrendszerben fo­lyik, egy cipő elkészítése 16—18 munkamenetre van bontva, igy sokkal termelékenyebbek. A tavaly októberi ellenforrada­lom itt nem talált talajra a régi úri rendszer visszaállítását akarók számára. Minél jobban hallatszott az útcán a sztrájkra uszító szó, an nál keményebben dolgoztak, ök szövetkezet tudták, mit jelent számukra a kö­zösség, ez a szövetkezet s nem ül« tek fel a sokat ígérő hazug szavak-* nak. Amíg ebben az időben egyes szövetkezeteket feloszlattak, amíg másutt a tagok egy része kilépett, itt fokozott szorgalommal dolgoztak s kilépés helyet újabb tagot vet­tek fel. A dolgozók havi átlagkeresete 1600—1700 forint. Több régi tag­nak már a gyermeke is a szövet* kezet dolgozója és többen, férj-fe­leség, itt dolgoznak. A szövetkezet az elmúlt év IV. negyedében 50 000 Ft beruházási keretet kapott üzemi fürdő építé­sére. Sajnos, a kivitelezésre nem kerülhetett sor, az októberi ese­mények miatt. Reméljük, ezt az akkor fel nem használt összeget hamarosan újra megkapják s a fürdő megvalósításával újabb jelét bizonyíthatják a dolgozóikról való gondoskodásnak. ♦ S még egy, amiről senki sem be­szélt, de mi láttuk. Az iroda falán sorakoznak a különböző oklevelek. Három évvel ezelőtt elnyerték a megyei szövetkezetek közötti ver­seny I. helyezését: gyönyörű ván- dórzászlót, pénzjutalommal, „Ki­váló szövetkezet“ címmel, a Me­gyei és Községi Pártbizottság ván­dorzászlaját és a „Szakma legjobb szövetkezete” vándorzászlót. Ezen­kívül számos II. és III. helyezést tanúsító oklevelük van ugyan­azon versenyből. Az Orszá­gos Szövetség piros bársony tokban elhelyezett ezüst plakettje ott díszük a könyvszekrény egyik polcán, melyet jó munkájukért kaptak. Ezek, s a látottak, mind-mind azt bizonyítják, nem tévedtünk, a- mikor azt állapítottuk meg ma­gunkban: ez a szövetkezet jól dol­gozik/ ♦ Ma este ünneplőbe öltözötten — megérdemelt ünnepély és közös vacsora keretében —- tartják meg jelentős évfordulójukat. Mi pedig elbúcsúzunk. Jó szóra­kozást a ma esti ünnepségen a ' — Az első helyiségünk egy kita­karított istálló volt — mondja' Hrivnák Pál — s csak néhány hó-* nappal későbben tudott a Tanács egy valamivel megfelelőbb helyisé­get biztosítani. De bizony ez is na­gyon egészségtelen volt: földes, a falai vizesek, pici ablak, villanyvi­lágítás nem volt. I — Az első időben munkabér já­randóságunknak is csak egy kisebb hányadát vettük fel, a többit „köl­csönöztük” a szövetkezetnek, —l jegyzi meg Roszkos Mátyás, — de kitartottunk. Tudtuk, hogy holnap­után úgyis legyőzzük a nehézsé­geket. — Az áruértékesítés sem volt o- lyan egyszerű — mondja id. Pau- lik János. — Ha elkészült 15—20 pár cipő, az akkori elnök batyut csinált belőle s elindult körútra, hogy értékesítse. Voltak szerencsés napok, hogy már Szegeden, vagy Békéscsabán sikerült eladnia, de volt, hogy egészen Pestig kelleti menni, míg sikerült az értékesítés — Szerencsénk, — világosítja meg Bubik Pál, — hogy anyagi nehézségeinkben a Földművesszö­vetkezettől és az akkori Hitelszö­vetkezettől rövidebb lejáratú köl­csönösszegeket tudtunk kapni s ez­zel biztosítani tudtuk munkánk fo-1 ROCSKÁR JÁNOS: /: \ 1 Ult&d (Folytatás) Igen. Hiszen anya vagyok — gondolta hirtelen. Már-már el is felejtettem. Nem kell mást tennem, csak megkeres­nem a fiamat... És akkor megtaláltam azt, amihez min­den asszonynak joga van, az igazi ölelő karokat. — Hogy kicsit késő? Az se baj. Bizonyosan megérzi, rög­tön ki vagyok és könnyű lesz kiengesztelni. És hirtelen mennyi minden torlódott fel benne összekeveredve. A vá­rosa, a templom melletti hosz- szú ház, ahol született és fel- nevelkedett. A nagy hársfát biztos kivágták azóta. Az ap­ja ablaka biztos világít, ott ül az asztalnál, dolgozik. Óh, ha bemehetnék, ölébe bújhat­nák és vállán megpihenhet­nék, mint régen... Gondolatában már a leány­szobájában járt, ahol minden bútoi darabjához valami em­lék fűzi. A játékaihoz, a nagy alvós babához, amit sohasem adott oda játszani másnak. A fényképekhez, amely ötét áb­rázolja, Tecáékhoz, azok szo­bájához, az ágyfölötti képhez, amely szintén őt ábrázolja szürke szoknyában, kék blúz­ban. Aztán a többi kép, mel­lette a férfi büszkén tekint rá akkori nagy szerelme: a gyer­mekének apja. Óh mennyi ideig.nem jutott eszébe. Majd a tükör jutott eszébe, amely­nek hízelgőn mindig azt mondta: „Ugye szép vagyok, legszebb talán. Olyan vágyat, ellenállha­tatlan vágyat érzett, hogy megkeresse fiát, fiát a húsá­ból, véréből való fiát. Már indulni akart, hogy láthassa és megtalálja a sok hazug ölelés után aZ igazi szerető karokat. Pár óra múlva vonaton ült. Zöldes-barna tarlók vonat­füstbe takarózva. Tavak, er­dők, a sűrűsödő homályban. Várótermek, átszállások. Ha­jó és megint vonat. Hetekig tartó utazás után előbukkant a város. A vasútállomás kijárata e- lőtt percekig állt. Senki nem jött elé, csakúgy, mint senki- sem kísérte el ide annakide­jén. Ügy jött, ahogy ment. Üldözött vadként ment, üldö­zöttként, fáradtan jött meg. Tizenöt évig élte az ő életét, talán nem is azt, hanem má­sok életét. És most mintha egy percre elfelejtené akkori életét, újra mintha kislány lenne, játékosan csípdesi a falevelet és abban a pillanat­ban, amikor eszébe jutott Zol­tán, el tudta hinni, houy igen neki kellett az idősebb férfi szerelme. De minden, amit azóta csi­nált, prólbálkozás, könnyel­műség, az érzelmek játéka. Igen az és semmi más. (Elta­lálta az igazat). Azután azon töprengett, hogy is kezdje, mit is tud mondani? Mindezt miért? Lépteit hol meggyorsította, hol lelassította, ígv ért el a szürke emeletes házig. Félő arccal, remegő kézzel megnyomta a csengőt, öszbe- csavarodott asszony nyitott ajtót. — Tessék. — Teca! Édes nővérem, nem ismersz meg? Nyakába borult és könnyei végigpe­regtek az öregasszony arcán. — Jóságos isten1 Persze, persze édes Verám. Óh, bo­csáss meg, de hirtelen... De olyan ismerős volt az arcod... Hiába tizenöt év... Kerülj bel­jebb drágám. A nappalin át beléptek ab­ba a szobába, ahonnan Vera elindult. A falon a kép, el­száradt. tarka virággal éke­sítve: Vera, Zoltán és egy előtte ismeretlen kisfiú kme. Vera aika, szeme mosolyra görbült, de mintha észre sem vette volna, szó nélkül hagy­ta. — Mi újság itthon? — Megvagyunk. Egyik nap, úgy, mint a másik. És te mit csinálsz? •= Élek! (Folytatjuk.) minden dolgozó­jának és családtagjának. De utana friss, újult erővel in­duljanak el a 20. éves fordulóhoz vezető úton, mely — hisszük — még további szép eredményeket hoz majd. ♦ Zúgjon, berregjen tovább a motor. Dolgozzanak a szorgos munkáskezek. Ápolják és építsék tovább szövetke­zetüket a maguk és a társadalom ja­vára. Gyömrei Dezső SZOMBAT, AUGUSZTUS 24 Kossuth Rádió 8.10 Zenekari hangverseny. 9.00 Vau Vili kalandjai. 9.20 Lapozgatás az é- nekeskönyvben. 9.40 Könnyű hegedű­szólók. 10.10 Népszerű operettek. 11.00 Tamás Bátya kunyhója. 11.20 Kamara­zene. 11.57 Technikai szünet. 12.10 líj; Magyart Imre zenekara játszik. 13.00 Mi van a könyvesboltokban?13.10 Ope­rarészletek. 14.20 „A madarat füttyé­ről”. 14.40 Szív küldi... 15.25 Kórusaink életéből. 15.45 Világgazdasági negyed­óra. 16.10 Ismertetjük mai és holnapi műsorunkat. 16.15 Egy népdalgyüjtő útinaplójából. 16.35 Zenés hétvége, 18.10 Román zenei hét. 18.45 Egy agro- nómus kínai emlékei. 19.00 Bemutatjuk új operafelvételeinket. 19.45 Könnyű melódiák. 20.00 Esti krónika. 20.23 Jó­éjszakát, gyerekek! 20.30 Tarka-barka, 22.35 Táncoljunk! Petőfi Rádió 14.20 Népek zenéje. 15.09 Zongoramü* vek. 15.25 Motorosok ötperce. 15.30 Ze­nekari hangverseny. 16.40 Polkák, ke- ringők, mazurkák. 17.00 A Rákóczi- nóta útja. 17.40 Válaszolunk hallgató­inknak. 17.50 Nagy slágerek. 18.20 Lá­nyok, asszonyok.:; 18.40 Dalok. 19.05 Tánezene. 19.40 A néprajztudomány nagy vitája. 20.00 Az opera mindenkié. 21.05 Verbunkosok, népdalok. 21.50 Ze­nekart hangverseny.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents