Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-02 / 179. szám

4

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG

195t. augusztus 2.. pénlefc

Külföldi hírek

iiiiRilmfli

újságírókkal, hogy a szu

tán „kőFEL IFJAK!

Gyertek tanölni a szabaákígyúsi ^tenyésztési szakiskolába!

KuHnrmnsorral

készülnek

augusztus 20-ra a geszti fiatalok

A tanácsházán tudtuk meg, hogy a geszti kiszisták kultúrműsort adnak augusztus 20-án.

*— A csoportokat Gál Antalné tanítja — mondták. Megkerestük Gálnét, az óvoda vezetőjét. Éppen az apróságokkal játszott, amikor elnézését kértük amiatt, hogy most nem az óvodáról szeretnénk érdeklődni, hanem a kultúrcsopor- tokról.

— Készülünk augusztus 20-ra.

A tánccsoport már próbázik. Több táncot tanulunk és öt párral fogjuk a betanult magyar táncokat előadni.

■— És a színjátszó csoport?

— Azzal baj van. Helyesebben nem is a csoporttal, mert fiatalok vannak, akik szeretnének szerepéim, de egyelőre még nem tudunk műsorkönyvet szerezni, így még nem tudjuk mivel lépünk színpadra. Két egyfelvonásost szeretnénk előadni.

*— Nem lesz kevés az idő?

— Most már bizony nem sok. de reméljük, néhány nap múlva kezdhetjük az összeolvasást, mert Ígéretet kaptunk, hogy adnak színdarabokat.

Mi is reméljük, hogy a járási elvtársak mielőbb gondoskodna, hogy ebben ne legyen akadály a geszti fiataloknak, hiszen ők a nei héz nyári munkák ellenére is szívesen vállalják a szereplést, csupán az akadályozza a tanulást, hogy nincs miből szerepet tanul- niok.

V.

Sztalino. (TASZSZ) A Olasz Kommunista Pártnak a Szovjetunióban tartózkodó küldöttsége szerdán Kievből Sztálinéba érke- kett. A küldöttség tagjai megismerkednek a Donyee medence párt- és szakszervezeteinek munkájával, a helyi tanácsok tevékenységével, ellátogatnak több üzembe, népművelési intéznu .y- be és iskolába,

•

Sardzsa. (Reuter) Neil limes, az imami szultán külügyminisztere szerdán Muszkatiban közölte, hogy ízki, az omani felkelőknek az az erődje, amelyet a brit légierők elsőnek bombáztak, megadta magát.

Hivatalos szóvivő szerint valószínűleg ez annak a jele, hogy a felkelők egy része újból csatlakozik a szultánhoz..:

A külügyminiszter közölte az

IMPORT SZÍVETEK

a belkereskedelemben

A kereskedelem augusztus első felében hozza forgalomba az eddig érkezett import szöveteket. A szállítmány több mint tízezer méter, legnagyobbrészt öltöny és kosztümszövet. Különösen a kitűnő minőségű tropikálanyagok nyerik majd el a közönség tetszését. A szövetek kisebb hányadat a mérték szerinti szabóságok kapják, nagyrészét pedig az állami áruházak és a szakboltok árusítják. A szövetekből juttatnak a vidéki városoknak is.

vetkező lépésére” készül, amely esetleg katonai jellegű lesz. A szultán három északi hadserege bekeríteni készül a felkelőket, — mondotta a külügyminiszter —, de itt nem vesznek részt a hadműveletekben brit szárazföldi haderők.

Muszkát iker-kikötőjének kormányzója szerdán kijelentette, hogy a felkelőket Szaud-Araknából eredő pénz és onnan származó amerikai gyártmányú fegyverek, valamint a kairói rádió izgató hangú adásai erősítik, amelyek szerint Nagy-Britannia a szuezi vereség után nem siet a szultán segítségére.

*

Bonn. (AFP) Rolf Lahr nagykövet, a Moszkvában tárgyaló német kormányküldöttség vezetőjét tanácskozásra visszahívták Bonn- ba. A szövetségi kormány hivatalos szóvivője szerdán délután bejelentette, hogy a tárgyalások folytatása attól függ, milyen jelentést tesz a nagykövet.

Párizs. (AFP) Ahmed Imam, Jemen királya szerdán felhívással fordult, valamennyi arab országhoz és arra kérte őket, hogy „támogassák a szabadságáért küzdő omani népet” — jelentette a kairói rádió

A királyi üzenetet Abu Taleb, Jemen kairói nagykövete nyújtotta szerdán át az egyiptomi külügyminisztériumban és az Arab Liga főtitkárságánál.

A szabadkígyósi Mezőgazdasági Technikum 1957. év szeptembertől állattenyésztési szakiskolává szerveződött át.

A tanulók úgy elméletileg, mint gyakorlatilag megtanulják a tehenész, mesterséges borjúnevelő, a tehenek mesterséges megtermékenyítése, a helyes növendékmarha nevelés, szarvasmarhahizlalás, sertés, juh, baromfitenyésztést és ezzel kapcsolatos takarmánytermesztési, takarmányozási ismereteket.

1957. szeptembertől kezdve a tejgazdasági ismereteket, — így a tej kezelése, hűtése, fölözése, zsír- vizsgálata, kannázása, túró, vaj, gomolya készítése, gib. — úgy elméletben, mint gyakorlatban teljesen kibővítve oktatjuk. A végzett tanulók alkalmasak lesznek termelőszövetkezet, áUami gazdaság és tejipari vállalat kis tejbegyűjtöi munkakör ellátására.

A termelőszövetkezetek ugyanúgy, mint az állami gazdaságok, de az egyéni dolgozok is sokat harcolnak tejátadáskor, a tej zsír- tartalom helyes elismeréséért. Ismeretek hiányában termelőszövetkezeteink, egyéni dolgozó parasztjaink igen hátrányos helyzetben vannak, ötven-hatvan darabos tehenészetnél egy-egy termelőszövetkezetnek ez a hátrány havi 1500—2000 forint anyagi kiesést jelent. A 3,5 százalék feletti zsír- tartalmú tej után a Tejipari Vállalat minőségi prémiumot fizet, viszont, ha az alatt van a tejzsin 0,1 százalékként levonást eszközöl a tej átvételi árából. Egy-egy képzett tejkezelő a neki kijáró munkaegység utáni fizetést tej- gazdasági ismeretek birtokában biztosítani tudja magának.

Nagy népgazdasági, Me fáz,''ÁG és egyéni dolgozó paraszti érdek

fűződik ahhoz, hogy állattenyésztésünk és gazdálkodásunk belter je sebbé tétele érdiekében miinél több elméletileg és gyakorlatilag képzett szakmunkás dolgozzon.

Az oktatás teljesen, ingyenes. Felvehetők azok, akik ez általános iskola nyolc, esetleg hot osztályét elvégezték és két évet dolgozlak mezőgazdaságban. Felvételi korhatár 17—27 év,

A felvételi kérvényhez csatolni kell:

1. Születési anyakönyvi krwwial.

í. Iskolai végzettséget igazoló bizonyítvány.

3. A kétéves gyakorlati munka igazolása <Tsz., AG., egyéni ■dolgozóknál tanácsi igazolási.

4. Tsz-íagoknál a közgyűlés jegyző- könyvi kivonata az iskolára vaJó küldésről.

5. Szülők, vagy a tarra ló saját vagyoni helyzetéről szóló igazolás.

Jelentkezési határidő 1957. augusztus 15.

A tanulók kollégiumban laknak. Az iskola gondoskodik élelmezés-» rőt, lakásról, fűtésről, gyakorlati oktatáskor munkaruháról és az oktatáshoz szükséges tankönyv, írószer és füzetekről. Előmenetel szerint havonta 30—50 forint zsebi pénzt is kapnak a tanulók, továbbá évente háromszor haza-vissza utazási térítést is. Továbbtanulási lehetőség biztosítva van. A szakiskolát jól elvégző tanulói felvételt nyerhetnek a technikum II. évfolyam levelező osztályába. Továbbá, kérhetik felvételüket a péceli egyéves baromfi telepvezetői, valamint a balassagyarmati törzskönyvezési egyéves szakiskolára.

Felkérem a megyénk tsz tagságát, hogy küldjön egy-egy leány, vagy férfitanulót iskolánkba.

Iskola igazgató.

CSEREI PÁL: %

JRfl OTTHON

Pistának ilyenkor mindig fájó szomorúság ülte meg a szívét, hogy milyen jó lehet azoknak, akiknek él az apjuk. Milyen jó lehet azoknak az anyáknak, akik nincsenek egyedül. S ilyenkor újra és újra felbukkant benne, hogy mindig vigyázni fog az anyjára. Most is arra gondolt, ha letelik még az az egy esztendő, hazamegy.

— Egy év múlva már hazamegyek édesanyám — szólt gyengéden s a férfiasodó arcát gyermeki naívság borította el.

— Kisfiam — szólalt meg Kapásáé, s kezével magafelé fordította Pista arcát. — Te olyan jó leszel, mint apád volt..;

Azután, hogy hazament, mesélt a szomszédoknak, milyen jó lesz, ha hazajön a fia. Itthon dolgozik. Csak beveszik talán a gépállomásra? Ismerik. Nem volt sose haszontalan gyerek. Most meg már sokat is tanult abban a nagy városban..;

I Kapásnét nagyon bántotta, ha

csak egy héten nem küldött Pista levelet. Az meg sose fordult I elő, hogy két hétig se írjon. Oki tóber dereka táján meg, egy hónap múlva, hogy hazament Pestről, hiába leste a postást, már 1 harmadik hete nem jött levél; ö már a negyediket is elküldte, de ez után sem jött hír Pistáról. Ezután már nem is várta ' a levélhordót, hanem minden

i reggel elszaladt a postára, de

mindig azt mondták: nincs levele Kapás néni. Szaladt már 1 a tanácselnökhöz is, hogy telefonál jón Pestre a tanulóotthon- ba. Onnan azt válaszolták, hogy nincs semmi baja Pistának, dolgozik. Amikor a tanácselnök letette a telefonkagylót, mély sóhaj szakadt ki belőle: nincs semmi baja a kisfiamnak. De csak nem nyugodott meg. Elővette Pista régebbi leveleit. Újra és újra elolvasta, nézegette azokat... Nincs semmi baja és nem ír. Mi lelte? Bántja valami? Azt is megírta mindig. Milyen szépen írta, hogy eljöttem Pestről, „milyen jó lenne már otthon lenni. Valami mindig hazahúz.“ Nincs talán pénze? Azért írhatna, bélyeget küldtem neki..; Csak nem bántotta meg valaki? Talán nem írtam olyat, ami rosszulesett neki? Ö édes istenem..;

Ezen az estén nem feküdt az ágyba, a hajnal ott találta asztalraborulva, a Pista levelein. Arra ébredt, hogy eső veri az ablakot. Szomorúnak látta az utcát is, ahogy kinézett az ablakon. A késő októberi esőben a Körös parti fák, melyeket az ősz már félig lekopasztott, mintha tehetetlenül birkóztak volna a neki-nekivaduló széllel. Ügy érezte, az ő bánatát jajongja az ősz is. S csak az ébredő lányainak a csivitelése vont egy kis derűt az arcára, de azok is nemsokára magára hagyták, iskolába mentek. Gondolataiból a postás hangja riasztotta fel: Ka- pásné, levelet hoztam! Mintha szárnya nőtt volna a vézna asz- szonyi testnek, úgy perdült ki a konyhából.

— Ugye nem veszett el a gyerek! — nyújtotta a postás Kapásáénak a levelet, aki úgy ragadta el tőle, mint rétisas kotló mellől a csibét. Kebléhez szorította a kék borítékot, úgy rohant be a konyhába. Ahogy felszakította az asztal felett, egy tépett írkalap esett ki belőle. Mintha nem is Pista írta volna, annyira kapkodva voltak odavetve a betűk. Úgy érezte, hogy azok is táncolnak előtte, oly‘ rideg szavak sorakoztak belőlük. Ennyi volt az egész levél: „Mama! Mindig azt kérdi, mi van velem. Mi volna? Megvagyok. Pista.”

Mégegyszer belenézett a borítékba, az igazi levél nem lapul-e ott, hogy a tépett irkalap nem került-e csak véletlenül a borítékba. De nem volt benne más. Majd azt nézte hosszú ideig Kapásné, hogy a borítékon nincs rajta a feladó neve. Máskor az is olyan szépen rá volt írva. Aztán meg a megszóllítás kavargóit a fejében. Mama... Néhányszor halkan el is mondta: mama, mama. Mi bánthatja?...

Nem is hallotta, hogy kinyílt az utcaajtó, csak akkor kapta fel a fejét, amikor nagy dörejjel becsukódott. Riadtan dugta keblére a levelet, ahogy egyik szomszédja, Gaálné rontott be hozzá.

— Erzsiké, hallotta milyen baj van Pesten?!

— Baj?... Milyen baj?! — e- melkedett fel lassan az asztal mellől és magában már Pistát látta veszedelemben.

— Valami forradalom. Azt mondják, tegnapelőtt, kedden ütött ki. Az én fiam meg ott katona — sírta el magát Gaálné.

— Forradalom? — tűnődött félhangosan Kapásné. — Mi van ott? — nézett Gaálnéra. —Mit csinálnak ott?.;;

■— Lőnek, mint a háborúban. Tegnap reggel, ahogy kinyitottam a rádiót, hallottam a puskaropogást, Ma már a?, új*

ság is íja, az előbb olvasta az uram.

— Istenem — sóhajtott Kapásné. É6 se éjjele, se nappala nem volt ezután. Egyik nap újra elment a tanácselnökhöz, hogy telefonáljon Pestre, de nem találta ott. Azt mondták neki, ne is keresse, az már nincs itt és nem is lesz soha. Sonka- nadrágja volt annak, aki mondta s az ujjam meg külöböző gyűrűk csillogtak. Kicsit megszeppent Kapásné, sohase látta ezt itt a tanácsházán, de, ha már itt van, valami elöljáró ember lehet s nekibátorodott, elmondta, hogy mit akar.

— Telefon, Pestre?! — húzta fel szemöldökét a sonkanad- rágos. — Forradalom van most mamám! He-he-he-he-he — nyi- hogott, kivillantva arany fogait.

Szaladt aztán Kapásné a szak- szervezetbe, meg mindenhová, ahol gondolta, hogy segíthetnek, de seholsem törődtek a bajával. Minden olyan volt, mint a felbolygatott méhkas. A pártirodában idegen emberek pálinkás ü- vegek mellett hortyogtak. Az egyik felnyitotta vérben forgó szemét, hogy benyitott és ráordított: nem látja, hogy most nem érünk rá?! Vagy a dutyiba akar kerülni, vén szajha!?

— Én csak a fiam...

— Elég! — rivallt rá a véresszemű. — Aljas kommunista banda, még most is pofátlanko- dik.

Kapásné megrettenve hátrált az ajtó felé, majd egyenesen Gaálékhoz rohant, hogy mi lesz most, ő nem vétett semmit és olyan csúnyán beszéltek vele. Fiáról sem tud semmit és még őt is bántani akarják. Olyan zokogás kezdte rázni vézna testét, hogy se látott, se hallott. Vizes

éC* *0* V**

ruhát kellett rakni a szivére, hogy valamelyest magához tér-* jen.

Aznap éjszakáján csak hánykolódott az ágyon. Ha néhány percre elszenderedett, álmában Pistát látta, hogy véresein viszik haza...

*

A Holt-Körös fáin napról-nap- ra kevesebb lett a levél, novemberre fordult az idő. De Pistáról még mindig semmi hír nem jött. Az egyik reggel Gaálné szaladt át Kapásáéhoz, hogy valami nagy dolog történt Pesten, másként beszélnek a rádióban, valami Münich, meg nem tudom még kicsoda, azt mondta, nem hagyják hogy elvegyék tőlünk azt a kis földet.

— A fiamat adják vissza! — szakadtak ki a szavak fájdalmasan Kapásn-éból. — Az istentelenek. Hogy beszélt az a sonka- nadrágos, meg az a véresszemű az emberrel? Nem vagyunk mi nekik kutyájuk! — villogott Kapásné fényevesztett kék szén«.

— Hova is menjen az ember? Azt mondják vonat sem jár. I- lyen világ. Csak haza jönne, soha nem hagymám elmenni.

— Erzsi! — kiáltott Gaálné. s az ablakhoz szorította homlokát.

— János bácsi, a tanácselnök ott jön a gáton.

Az ajtókat tárva-nyitva hagyták, úgy szaladtak ki az utcára. A tanácselnök meglátta őket3 megállt és odaszólt nekik; Van- e valami újság asszonyok?

— Nem tudom, mi van a fiammal — szólt vissza Kapásné.

— Majdcsak megkerül mosi- már — mondta a tanácselnök és elköszönt tőlük. Gaálné is ö- rőmmel szaladt haza.

Kapásnén olyan érzés futott végig, amilyen csak régen, ami-