Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-22 / 195. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG

(Folytatás az 1. oldalról.)

népé. Ez a dolog lényege. Amíg *z az alkotmány érvénybein van, Iáidig a népnek van jelene és j elvűje. Ha ez az alkotmány veszélybe kerül, akkor veszélybe kerül a nép élete és jövője is.

— A mi rendszerünket persze támadják. De miért támadják? Azért, mert mépi rendszer. A nyugati imperialisták rádióikat, újságjaikat, telekiatoálják azzal, hogy a Kádár-kormány kegyetlen. Amikor mi találkozunk az elvtársakkal, mint például most is, mikor a vonattal jöttünk, s beszélgettünk a Tiwnfcásltialdöttfogeikkel, t— akkor a mi munkásaink és parasztjaink azt mondják, hogy mám elég kegyetlen. Az imperialisták szerint kegyetlen. De itt nem valami erkölcsi dologról van szó. Ha mi történetesen a tőkések kormánya lennénk, biztosan azt követelnék, hogy vérözönt csináljunk. Az idősebbek emlékezhetnek 1919- re. Annak a vége az lett, hogy ezerszámra legyilkolták a nép legjobbjait, tízezerszámra elűzték ő- ket. Mintegy kilencvenezer ember menekült ki az országból — nem saökött, mint a mostani dissziden- sek —, hanem menekült. Horthyék — magával Horthyval az élen — gyilkolták és csonkították a népet. mégsem volt szó semmiféle tiltakozásról. Mi nem vagyunk kegyetlenek, de engedjék meg nekünk — birkák sem vagyunk. Nem tűrjük meg többé, hogy a nép ellen a kést femegessók, hogy a kést a népi hatalom hátába döfjék.

A mi rendszerünk százszor jobb, mint az övék

Van az imperialistáknak a mi rendszerünkkel másféle bajuk is. Azt mondják, nem jó ez a rendszer, hiszen náluk lebet az üzletekben ezt, meg azt kapni, a- mi Magyarországom, az üzletekben még nines. Ez igaz. Nyugodtam kijelentem, hogy Ausztriáiban több neyk» kombiné kapható, mint Ma gyár országom. Az is valószínű, bogy jégszekrényből is többet árusítanak, s még van néhány fajta cikk, amelyből ők többet tudnak adni. Ez baj. Nekünk dolgoznunk kell, és fogunk is dolgozni, s nálunk még nykm kombiné is több lesz, mint náluk. Tnadmi kell azonban azt, hogy ugyanezekben az országokban több dobra vert és tönkrement paraszt van, több munkanélküli munkás van, több olyan mérnökember van, aki vil- lamoskalauzi állásra pályázik, mint a mi rendsaerünkbem.. És- ka csak annyit is tudtunk elérni a tizenkét év alatt, mint aSHS£'"t!S&t- türak, aranyit, hogy a dolgozó ember k^biTomytalamsága megszűnt,

hogy fedél van az emberek feje fölött, hogy kényén van a gyermekek kezében, hogy ruha van az ■embereken és bogy Magyarországom minden dolgozó embernek nevezheti magát — akkor azt mondhatjuk: a mi rendeszerünk százszor jobb, mint az övéké. Azt a jót, ami esetleg ott még van, nem fogjuk szégyellni átvenni tőlük. De ami nem jó, amitől annyi száz év kínja és gyötrelme után végleg megszabadult a magyar nép, azt rm soha többé vissza nem kívánjuk,

— Októberben, mint ismeretes, meg akarták semmisíteni a pártot, mint ennek a rendszernek politikai vezető erejét, likvidálni a- karták az Elnöki Tanácsot, az Országgyűlést, a helyi tanácsokat, egyszóval a népi hatalom minden szervét, és helyettük be akarták vinni a hatalomba a burzsoá pártokat, valamiféle burzsoá rendszert kiépíteni: visszaadni az uraknak azt, ami régen az övék volt.

Mincbzenty szeretett volna még többet ártani

*— Az ellenforradalom Magyar- országon nem győzött, de októberben, helyenként, néhány napig ■szabadon garázdálkodott. Ezalatt megmutatta igazi arcát, s azok az emberek, akik ezekben a napokban a parlamentben olyan javaslattal jelentkeztek, hogy a száz munkást foglalkoztató gyárakat v-issza kellene adná a cégi tulajdonosnak, vagy az útra keit Nagy Ferenc, aki az ötszáz holdas birtok-típus híve — mégcsak az első fecskék voltak — Mundsaenty már azt mondotta, hogy az egyháznak haladéktalanul mindent vissza kell kapnia. Persze, ha az ember mindenre gondol, akkor arra a több mint kileracszáaezer hold földre is gondol, amelyen már tizenkét esztendeje nyugodt telkiismerettel szántanak magyar parasztemberek, köztük hívő katolikusok is. És nem érzik, hogy ebben lelkiismereti hiba volna, mert úgy gondolják, hogy a föld az övék. Ez a Mímdszenty, aki nagyon sokat ártott a magyar népnek, s szeretett volna még többet ártani, olyan ügyetlenségeket követett el, hogy akarata ellenére is segített nekünk. Azokban a zavaros napokban, amikor Mindszemty megszólalt a rádióban, ügy hatottak szavai, mint egy kijózanító előadás. Amit ő magyarázott, abból tíz- és tízezer ember, aki addig nein értette, miről van szó, rögtön megértett mindent

*— Azokban a napokban sok zavar volt a közvéleményben, s a városokban nagyobb volt a zavar, mint a falun. De ez nem azért volt, mert a munkásosztály elmaradott, hanem azért, mert a városokban lakik, s gyülekezik a régi kizsákmányoló osztályok sok képviselője. Ezenkívül a városokban rengeteg olyan ember lépett fel ellenforradalmi követeléssel, aki azt hitette él magáról, hogy csak a hibák ellen harcol és nem a szocializmus ellen. S nem volt olyan egyszerű felismerni az ellenforradalmárok igaza célját.

A parasztságot elismerés illeti

— Falun egyszerűbb volt. A csendőr, ha megvolt a cégi ruhája, kirázta belőle a naftalínt és felvette. A régi főjegyző, meg a szolgabíró, akit talán 12 éve nem láttak, egy napon feltűnt és átvette a hatalmat. Ha ezekre a parasztember Tánézett, rögtön megértette, hogy a csendőr semmi szín alatt sem a szocializmus hibáit akarja kijavítani. Ez is szerepet játszott abban, hogy az ellenforradalom leverését megkönnyítette a magyar parasztság józan, politikus, helyes és a népi hatalom melletti

magatartása. Ezért a parasztságot elismerés illeti.

Ezután a kunsági termelőszövetkezetek és egyéb paraszti dolgozók helytállásáról szólott, majd igy folylata:

— Lebet vitatni azt, hogy a régi tsz-fejlesztésben mennyi volt a helyes meggyőző munka eredménye, a meggyőződés, és mennyi volt a nyomásra született eredmény. Ezen lehet vitatkozni. De októberben, novemberben, decemberben — meg kell mondanom becsületesen — nem tudtunk

olyan segítséget adni a termelőszövetkezeteknek, mint amilyet kellett volna, sem fegyveres védelemben, sem másféle tekintetben. S ha a termelőszövetkezetek helytálltak, a saját erejükkel álltak helyt. Mert nem volt nyomás, hogy „tarts 3d a szövetkezet mete lett“, de volt ellenkező nyomás, hogy „hagyd ott a szövetkezetei”. Semmiféle olyan admmsrtráciő nem működött, amit sokszor joggal bírálnak, viszont működött az ellenforradalmi pnessaió, s hogy ennek ellenére az. éMánsak helyt áTHak — ez mutatja, hogy a szo- cialdam* gyökeret vert a magyar

faluban, s hogy többé senki sem tudja kipusztítami.

— Október előtt, .az egyénileg dolgozó paraszt sokszor látott a szövetkezetekben óvódást, vitatkozást, veszekedést, egyenetlenséget Az ellenforradalmi támadásnak volt olyan hatása is, hogy az emberek a nagy bajban megismerték, s ma már jobban tisztelik és becsülik egymást, nagyobb az egyetértés, másképpen dolgoznak, ■s ma már nyugodtan mondhatjuk az egyénileg dolgozó parasztnak, hogy nézd meg a szöreilkeaeltóeket, akik szorgalmasan dolgoznak s bíznak a jövőben.

Hazánk alkotmányos rendjét helyreállítottuk

— Mivel a dolgozó nép, a munkásság és a parasztság alapvető tömegei a népi hatalom hívei, a dolgozó tömegek nagy többsége helyeselte a forradalmi munkásparaszt kormány megalakulását, helyeselte, hogy segítséget kértünk a szövetségesünktől, a Szovjetuniótól és ma is támogatják a kormány tevékenységét. Ennek a munkának és a dolgozó nép támogatásának köszönhetők azok az

eredmények, amelyek igazolják, hogy a párt politikája, a kormány politikája helyes volt. Milyen eredmények voltak ezek?

— Hazánk törvényes, alkotmányos rendjét helyreállítottuk és —ezt nyugodtan mondhatjuk — ma, augusztus 20-án, amikor a Magyar Népköztársaságot ünnepeljük, ez a népköztársaság erősebb, mint egy évvel ezlőtt vbW. A támadás nem gyengítette, hanem erősítette népköEtérsaságmna- kat, az egyetértés és a szilárdság a pártom beiül is, a munkásasztá- lyom béből is, a parasztságom belül is a miit évi foeSyzetfiuez képest, erősödött és növekedett.

— Varanak ««ednaaiijék a gazdasági élet terülteién is. Az ipart tennmelés jűaninkban, amely naég rendes termeim hónap, — (mert yubusbam már szabadságok kezdődtek) SS száraiéisáit, a termelékenység júniusban -már Iri százalékát érte él az egy érvéi aaélöt)tómunkát illeti: a termés "jó. Ebben persze az idő is segített valamit, de ha a nmtnka nem lett volna jobb az idén, mint a műt tavasz- szal vcilt, akkor hiisáfoa tett volna jó idő.

— A kulturális élet és általában a társadalmi élet gyógyulásának jele az a 40 díj, amelyet a felejthetetlen moszkvai fesztiválon a fiatal művész-emberek nyerték és az a 40 díj, —közöttük 1*9 első díj —, amelyet a fiatal magyar sportolók egy -nagyon erős nemzetközi versengéében kteTterméHé^

A szocializmus építésének feltétlenül együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának emelésével

— Az élet fontos kérdéseihez tartozik — folytatta —, hogy a munka* és párását tömegek keresete és jövedelme is komolyan növekedjék. Ismert dolog, hogy különböző kornwunyirrtézkedéeek következtében a munkások és az alkalmazottak keresete, a parasztság jövedelme növekedik. A munkásoknak és a parasztoknak most nem az a gondjuk, hogy az életszínvonallal nincsenek megelégedve, hanem — elsősorban — a kishitűekaek.. az a gondjuk, hogy nem fog-e a kormány ebből a megnővekedett jövedelemből visszavenni. Azt mindenki érti, hogy az adott viszonyok között 1 a dolgozók a maximumát kapták annak, amit kaphattak. De valamit éhből vissza kellett vésni. Nekünk felelősségünk van. s vigyáznunk kell a pénz értékesre, mert ha ezzel baj van, akkor annak megint a munkás, meg a paraszt issza meg a levél. Emiatt kellett tavasszal bizonyos cikkek árát felemelni. S most a bérekkel is kellett valamit .tenni. Nem a bérekből vettek le, hanem ahol a hívatlosam engedélyezett, a kormány által elrendelt béralapot túllépték, azt most le kell faragni, s ez persze bosszantó. De azt tudni kell, hogy azokat a rendieteket, amelyeket mi a dolgozók életszínvonalának javítása érdfel kében hoztunk — ide tartozik a parasztság számára olyan fontos kérdés, mint a begyűjtés eltörlése — belső meggyőződésből határoztuk el, mert' a ml véleményünk az, hogy a szocializmus é- pítésének feltétlenül együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának javulásával. És ebiből mi semmit sem fogunk visszacsinálni Qűm q Kűrttrt,íltóe+ ce>rv> eif

Az ötös bizottságnak semmiféle törvényes alapja nincs

Majd rátért arra a tényre, hogy az ENSZ közgyűlését az Egyesült Államok imperialista köreinek mesterkedésére September 10-re összehívták, hogy megtárgyalja az «bös bizottság jelentését:

— Mi ezzel kapcsolatban azt mondjuk: lehet, hogy az imperialisták ki manőverezték ezt az ötös bizottságot, de ennek semmiféle törvényes alapja nincs, mert az Egyesült Nemzetek alapokmányában benne van, hogy az egyes tagállamok belső életében még az Egyesült Nemzeteknek sincs joga beavatkozni. Az ötös bizottságot mégis létrehoztak.Kihallgattak 111 tanút — ahogy ők nevezik. Hármat mi is ismerünk közülük; Király Bélát, Kétfaly Annát és Kővágót, 108-at nem ismerünk, mert titokban tartották a nevüket. De arról a báromról, altit ismerünk, nagyon el tudjuk képzelni, mily«! tehet a többi 1®8, akit nem ismerünk.

— Az ötös bizottság azt mondja, hogy a magyar kormány nem e- lég törvényes, meg hogy erőszakoskodik, bejelentik, hogy a Szovjetunió beavatkozik Magyai- oiszág belügyeibe. holott nagyon jól tudják, hogy ilyesmiről szó sincsen. Viszont azt is tudják, milyen jó lett volna októberben a

13 országból legalább egyet lecsippenteni, ezt a nem nagyon nagy Magyarországot, s a szocialista táborból átvinni az imperialista táborba. Ez nem sikerült Ez az ő kifogásaik főoka, de ezt nem írhat ják be az ötős bizottság jelentésébe, mert akkor nem tudják összehívni a rendkívüli közgyűlést. Mi azt mondjuk, hogy ha a kérdéseket reálisan akarták volna vizsgálni, arra is megvolt a mód. Már januárban járt itt az Egyesült Nemzetek Szervezete gazdasági bizottságának egyik főtitkárhelyettese, Philippe de Sey- nes úr, körülnézett, beszélt, akivel neki tetszett. Az Egyesült Nemzetek főtitkárát, Hammarskjöld főtitkár urat, már hat hónappal ezelőtt meghívtuk. Ez a meghfyás most is érvényben van, a jövő héten is eljöhet. Tessék, beszéljen magyar munkásokkal, vagy parasztokkal, tisztviselőkkel, alkalmazottakkal, vagy a kormány tagjaival — ha minket nem nagyon szeret, akkor a kormánytagokkal ne. Ha a tényeket meg akarják ismerni, van rá módjuk, m3 ez elé akadályt nem gördítünk, — de az ország belügyeibe beavatkozni nem engedünk.

— Az imperialisták, akik a Szovjetuniót rágalmazzák beavatkozással, beavatkoznak nagyon sok ország belügyeibe. Gondoljunk csak a legutóbbi eseményekre. Egyiptomban lelepleztek egy kormány ellenes összeesküvést, Szíriáiban most néhány napja lepleztek te ugyancsak hasonlót, s az amerikai követfog három tisztviselőjének keze veit benne. Algériában ölik az embereket, akik saját szabadságukért harcolnak. Ománban reaktív gépekkel támadták a .sivatagi arabokat, akiknek aok, ha egy szál fegyver vám a kezükben. ÍRensze nana akarják, hegy az EN3 Z-kozgy űiés az <egyjptomi kérdéssel, az ománival ■meg a .számaival foglalkozzék,, étiért akarják oda vinni a magyar kérdést, hegy ezekről eltereljék a ügyeimet..

Enután az rtnperiailiiBtáik „kegyetlen k® déri” vádjáról szóttva megállapította, hogy az .dfctótBBiá események idején a hrttömöktesSl összesen több mint IS ezer bűnözőt engedlek kn. aatám fegyvert nyomtak a kezükbe — «és eteket nevezi szábdsághöeők nek a Szabad Európa nádió. Ugyanakkor csak az elmúlt napon az Országháziján mintegy ISO elesett öv- társ számára adtak át kitüntetést, — s az imeprialisták az ellenforradalom kegyetlenkedéseiről nem beszélnek.

— Kifogásolják azit is — folytatta—, hogy nálunk «bevezették a közfeóttonsági őrizetbe vételt. Milyen embereket veszünk kmzäsia- tonsági «őrizetbe? Horthysta «ezredest, osztályidegenf, izgatott, tarai- tőt, — igenis ezeket reiforrtégi őrizetbe vesszük. Azt genddynk, nekik is szolgálatot teszünk, mert ha kint hagynánk őket, holnap •esetleg «olyat jsinálnának. .amiért halálbüntetés jár. Meg JaeH azt is mondani, bogy mi a közbiztonsági őrizet, vagy az internálás rendszerének merni vagyunk foíwei. Mi rnern gaadcflkozmunk azon, hogy «ezt örökre femmtsrrtsmlk. «de noori sziúk- séses. * mhél raükfotses. mnegrsá- nóltiik. Amikor keewttipiniketté- sekvefl. halálra #étóse!krőll. kókftá*- tiwiwáiri rrnfrm^rőll mwrcwntrtendTma’V.. egyet ne foteSitefW'k él, .azt. hogy M VH# a MWü™ ifién.

—— TVn fp1t£+lpníil a&rsínuumfcr Mii «pfoíhw»7

A.7 ftvfWöv ;:nt7

(Folytatás a 3. oWMov "