Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-17 / 165. szám

199?. július 1?., szerda BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 AZ UTASELLÁTÓ VÁLLALAT a ddg-azák A napokban egy estét töltöttem el a békéscsabai utasellátóban: Az asztaloknál ismerősök, barátok, vagy éppen férj és fele­ség beszélgettek, iszogattak, Ma­gányosan ültem egy asztalnál, néhány pohár sör társaságában. Közben figyeltem a vendégeket, a felszolgálókat. Az első benyomás a ragyogó szép tisztaság, ízléses berendezés volt. Teltek a percek és az órák. A vendégek egyre jöttek. Nyolc ó- rakor már minden asztal foglalt volt. Ezután felkerestem az üzletve­zetőt, Kovács Istvánt. Érdeklődtem tőle a vállalat munkájáról. Elmondta, hogy eb­ben az üzemben 46-an dolgoznak, becsületes munkát végeznek va­lamennyien. Az üzem havi for­galma félmillió körül van. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a nyitás reggel fél 7-től este fél 11-ig van, meg kell hogy álla­pítsuk azt, hogy a forgalomra nem lehet panasz. Az étel az kitűnő. Az üzemben magyar és francia étlappal szol­gálnak fel. Italban sincs hiánya a vállalat­nak. A központi ellenőrzés folyama­tosan történik. Az utasellátó fagylaltféleségei is kitűnőek. Nagy a kereslet, de jó az ellátás is. Ezután megtekintettük a helyi­ségeket, raktárakat. Mindenütt ragyogó tisztaság, kifogástalan rend uralkodik. Az utaseüőtó vál­lalat valamennyi dolgozója dicsé­retet érdemel lelkes munkájáért, mert valamennyien egy célért küzdenek a dolgozók: minél jobb ellátásért, a kitűnő ételek és ita­lok előzékeny felszolgálásával. —ri Sokat lehet tanulni sajtóban megjelent cikkekből, melyek ne­velő, oktató céllal jelennek meg. Békéscsabán és a megyében is sokan olvasták a Népszabadság nemrég közölt sorait a fagylalt- adogolás visszásságairól. Okult is belőle sok vendéglátó dolgozó, fogylalt árus. De a fogyasztók is jobban megnézik a kért fagylalt gombóc elég nagy-e? Bizony nem! Legalább is erről győződött meg a kereskedelmi felügyelőség. Legnagyobb „mesterei” a fagy­lalt adagolásnak az utcai mozgó­árusok. Békéscsabán az Állami Áruházzal szemben izzad Laczkó Zoltán, a vendéglátó árusa fárad­ságot nem kímélve. Megéri, mert a forgalom után járó jutalékon kí­vül csak egy kis kézügyesség kell és komoly hasznot lehet zsebre- vágni. így történt, hogy a kért 10 a 29. fogadási hétre r százalékos esély 1. Bulgária—Szovjetunió válogatott mérkőzés 15 15 70 2. Szovjetunió B—Bulgária B válogatott mérkőzés 50 50 — 3. Egri SC <4, 5:0, 2)—Pereces (8, 0:6, 1) nyári totó kupa mérk. 50 — 50 4. Hatvani VSE (5, 3:5, 2)—Salgótarjáni SE (3, 4:2, 2) ny. t. k. m. 20 60 20 5. Oroszlány (6, 1:2, 1)—Kőbányai Lombik (5, 3:5, 1) ny. t. k. m. 45 45 10 6. Budafoki EMTE (3, 5:3, 3)—Szállítók (1—2, 6:3, 3) ny. t. k. m. 15 15 70 7. Székesfehérv. Vasas (1—2, 4:2, 3)—Gázgy. (7, 2:5, 1) ny. t. k. m. 70 30 — 8. Csepel Autó (4, 4:3, 3)—VKSE (8, 1:S, 1) nyári totó kupa m. 45 45 10 9. Siófok (8, 2:10, —)—Pápa (1, 2:0, 4) nyári totó kupa mérk. 15 15 70 10. Veszprém (7, 3:9, —)—Komárom (4-5, 3:2, 2) nyári t. k. m. 35 30 35 11. ATKA (1, 5:1, 4)—Elektromos (2, 8:2^ 4) nyári totó kupa m. 50 — 50 12. Húsos (8, Iá, —)—Kerámia (6-7, 3:9, —) nyári totó kupa m. 35 30 35 A pótmérkőzésekre 1, 1, x, 2 a tippünk. A csapatok nevei után szereplő számok (helyezés, gólarány, pontszám) eredményei. tipp 2 1 x 1 2 X 1 x 2 1 1 x 2 1x2 1 2 1x2 tippbontás 2 2 2 2 2 2 2 1 x 1 x 1 x 1 2 2 1 1 2 2 1 X X X X X X X X 1 X 2 2 2 111 1 X X 2 2 2 x 1 2 2 1 2 x 1 2 lxl 2 2 2 1 1 1 x 2 2 x 2 2 1 x 2 a nyári totó kupa mérkőzések eddigi 2%L, deka a fagylalt? adag 25 dkg helyett csak IS dkg volt — majdnem három gömb­fagylalttal kevesebb — értékben 1,40 forinttal lett a vevő megká­rosítva. A Jókai utca sarkán Rat- tai János mozgóárus 25 dkg he­lyett 19 dkg-ot mért. Erzsébethe- lyen a Vendéglátó 4-es sz. cuk­rászda vezetője, Flender Mihály- né. Ez utóbbi cukrászdától nem messze kínálja a fagylaltot Kur- tics Dávidné magánfagylaltárus hozzátartozója Steblák Jánosné, mondván „ez nagyobb gömb és jobb minőségű, mint a vendéglá­tóé.” A minősége valóban jobb, de nagyobbnak nem, mert a 10 gömb a vendéglátóénál is kevesebb volt, Kadri Izmail magánfagylaltám- son kívül mindenütt volt eltérés, a Népbüfében a 10 adag 21 dkg, a Béke cukrászdában 23 dkg-nak fe­lelt meg. A súlycsonkítás minde­nütt a pontatlan, szűk mérésből származott, bár hozzájárul ehhez, hogy előszeretettel, a megenge­dettnél jobban habosítják a fagy­laltokat. Békéscsabán mindenütt szab­ványszerinti fagylaltadagolót használtak, nem úgy, mint Mező­hegyesen, ahol Seprényi István, a földművesszövetkezet árusa kettő és fél dekás helyett másfél dekás adagolóval mérte, mondván „csőik ilyennel tud kijönni”. Biztos ar­ra gondolt, hogy így több jut sze­szesitalra, mert az ellenőrzés ide­jén kissé ittas volt. =3 8= A fogyasztók érdekében joggal vetődik fel a kérdés: a Vendég­látó szervek vezetői miért nem ellenőrzik hatékonyabban a fagy­lalt adagolását. Remélhető, hogy nem marad el cT„megtévedt” ki­szolgálók felelősségrevonása. 31=- —=3 =308—fg%g=3 8=n?gK5S' ..=3 HÍREK f Ü CUL méghozzá a moziba. Akkor me­gyek a moziba, amikor akarok, fizetni nem kell. Csupa haszon ez az újságírás... Van több ilyen, egyénileg „testhez szabott", akarommon- dani zsebhez szabott foglalko­zás. Irigykedni hát nem kell, hiszen van, aki az 50 százalékos vasúti potyát veszi igénybe, az­tán vannak potya ruhautalvá­nyok, félpotya húsutalványok, és így tovább... Én nem élvezhetem a felso­rolt patyákat, de hetenként egy- szer-kétszer ingyen sunyíthatok a bal egyesben. Blamás dolog ez kedves olvasóm. Valóban sokszor kell sunyítani, jobbra- balra leskelödni, hogy mikor ér váltamhoz a jegyszedő titokza­tos keze, jelezvén, hogy: — „ön kérem nem fizetett, álljon fel, ez a hely el van ad­va." Nem egészen így történt a családi katasztrófám. De előtte untatom az olvasót a potya mo­zijeggyel járó taktikával, tény­kedéssel, szóval azzal, hogy mit kell tennie egy potyajegyesnek> Huszonnégy órával a film megtekintése előtt telefonon, dg mivel ez hosszú ideig tart, sze­mélyesen bejelenti, hogy holnap szeretné elfoglalni a bal egyesti (Békéscsabán mindkét moziban itt ülnek a hozzám hasonlóak.) Telefonon, mgy személyesen^ igen kedvesen megkérdezik) hogy az ingyenes mozilátogatás­ra jogosító igazolvány száma hányas, ezután még kedveseb­ben suttogja a pénztárosnő, hogy „jó kérem, meglesz”. Szóval egészen egyszerű. Másnap elmegy az ember a mo­ziba és beoson a helyére. így tettem én is az elmúlt hét szombatján. Már éppen osontam a kezükben jegyet szorongató, nem éppen barátságos pillan­tásokat felém lövelő emberek között, amikor a jegyszedő ránk szólt (ugyanis a feleségemmel voltam). — Álljanak léire, oda az aj­tóhoz, majd elhelyezem magu­kat... Ezt a szégyent! Nem elég, hogy szóban mindenki tudtára adja a jegynélküliségünket, odaállít bennünket az ajtó elé, hogy minden mozilátogató jól megnézhessen. Hiába sütöttem le a szeme­met, a pillák között láttam a le­néző tekinteteket. Éppen egy középidős, festett szájú és kéz- és lábkörmú hölgy nézett ránk. Ezt mondta, láttam a szeméből; — Ni, itt vannak a kommu­nista urak, ötezer forint fize­tés, és még ingyen a moziba is... — Asszonyom csak ezerhat... — aJcartam mondani, de ő már nem hallotta, mert belibegett a nézőtérre. És jött a másik, egy világoskék csövesnadrágot vise­lő ifjú. — Mi van kisapám, nincs do­hány?... — ordította hangtala­nul a szemembe. — Van kisapám — akartam mondani — de hivatalból... — a- zonban ő sem hallotta, mert le­néző, grimaszt vágó pofával el­tűnt a nézőtéren. Őrjítő! Megfogadtam mindent magamban, hogy többet soha nem megyek moziba, sem po­tyán, sem pénzért, hogy a Bri­gád Mozi utcáját messze elkerü­löm, hogy... — szóval sokmin­dent. Egy mentő ötletem támadt a fogadalomtételek közepette. A megszégyenítő jegyszedőhöz mentem és a fülébe súgtam: — Kérem, tudom, hogy hol a helyünk, a pénztárosnő meg­mondta: a bal egyes... leülünk, jó? — Eladtam a jegyet kérem, várjanak csak, majd valahol le­ültetem magukat — így ő, nagy­lelkűen, jó hangosan, hogy még- jobban piruljon a 'potyaleső ké­pem. Ha ez így tartott volna soká­ig szégyenemben elsüllyedtem volna. De hál’ istennek elfogy­tak a jegyesek és ő fölényesen hozzámlépett. — Eladtam a jegyüket, telthá­zat akartam, de hát találunk majd valamit... — De kérem ■— nyeltem na­gyot — én szóltam tegnap... — Tudom, tudok róla, de el­adtam, maguknak mindegy hol ülnek. — És mindezt mosolyog­va. Képzelje kedves olvasóm! Mert, ha pénzért veszem a je­gyet jogos a felháborodásom, követelhetem a székemet! De nincs jegyem, nincs székem, mit követelhetek? Amilyen szemek­kel nézett rám, könnyen meg­tudhattam azt is, mit kíván kö­zölni velem: — „Örüljön, hogy beengedem ingyen, mit hőbörög itt”. Amint ezeket a szavakat sugározta szemével felém, azok között éreztem magamat, akik ott a jegyszedők mögött szoktak állni (mintha csak egy apjuk lenne a jegyszedővel, annyira hasonlíta­nak egymásra) s várják a vil­lany eloltását, hogy aztán az üres székeket elfoglalhassák. De rájöttem, hogy én nem vagyok ilyen, hiszen nekem iga­zolványom van! Nem a jegysze­dő jóvoltából mehetek a mozi­ba. Jól néznénk ki, ha az ötven százalékos vasúti kedvezményt élvezőket a kalauz csak a lép­csőn engedné utazni! , Az elmélkedés hasznos volt, mert ebből bátorságot göngyölí­tettem magamnak, hogy meg­mondjam: — Az igényemet bejelentet­tem tegnap, önök \ \ nem ad­hatják el akkor a jegyemet... Több se kellett. — Magával mindig baj van!(?) Ismerem már, újságíró, állandó­an fenyegetőznek... No tessék. Kellett nekem szól­ni. Most mindent mond rám, hogy megfenyegettem, meg hogy velem mindig baj van, nem mertem szólni többet, csak egy kérdést eresztettem meg bá­tortalanul: — Hol találom meg az üzem­vezetőt? , — Tessék, én vagyok, jöhet hozzám panaszra! Püff neki! — Köszönjük a helyet, az ösz- szes oszlopok mögötti pótszé­kekkel, de nem ülünk le — mondtam én, de a feleségemet nem tudtam lebeszélni. Én, tart­va emberi büszkeségemet haza- nientem és megírtam ezt a kro­kit, a feleségem ott maradt egy oszlop mögött, és lapzártáig még nem beszélünk egymással. Kellett nekem potyajegy.,, VARGA TIBOR Július 17 Szerda Elek A Szakszervezetek Békés megyei Ta­nácsa a megye funkcionáriusai részé­re július 19-én, pénteken két előadást tart „Az MSZMP munkája a dolgozó tömegek megnyeréséért. A szakszer­vezetek pártvezetése0 és „A szakszer­vezetek szerepe hazánkban. A szak- szervzetek és az államapparátus0 cím­mel. Békéscsabán a szakszervezetek székházában. Az előadásokat Vas Wit- tek Miklós tartja. te Lillafüredet évente csaknem 50 ezer üdülő és nyaraló keresi fel. A nagy forgalomra való tekintet­tel több, eddig más célt szolgáló épületet adtak át a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatalnak, ahol újabb 10 személyes üdülőt létesít tenek. Még ebbein az évben meg­kezdik a Borsodi Hőerőmű dolgo­zói részére készülő 50 személyes üdülő építését is. • Köröstarcsán a községfejleszté­si alapból a sportpálya bővítésére és öltöző építésére 20 000, a vil­lanyhálózat bővítésére 25000, jár­daépítésre 40 000 forintot fordíta­nak. Nagykanizsán a „Herbaria’ Or­szágos Gyógynövényforgalmi Szö­vetkezeti Vállalat feldolgozó üze­met létesített, amely a közeljövő­ben kezdi meg m tűnődését. Az örménykúti Állmai Gazda­ságbanegy disztiller éjjel-nappal végzyEg Mríóhántást. Másodvétés- ként 100 holdon siló kukoricát) cAüamádét és muhart vetettek. A brüsszeli világkiállításon a magyar üvegipar képviseletében a salgótarjáni, az ajkai és a tokodi, üveggyárak dolgozói mutatják be legszebb készítményeiket. A sal- gótarjániak adják a kiállításra ke­rülő üvegtárgyak felét. A gyáo iparművész tervezője eddig csak, nem hatvan szebbnél-szebb váza, kehely és különböző dohányzó-, hkörös-, boros- és más készletek, dísztárgyak tervével remekelt. • A Magyar Hirdető békéscsabai kirendeltsége, hasonlóan a itos- suth adó reklámadásához, rend­szeresen ad majd reklámműsort a város különböző hat pontján el­helyezett hangszórókon keresztüli • Ozd-Boiyokon, ahol korszerű lakó­telep épUl, eddig már 378 újlakásba költűztek be. A Borsod megyei Építő­ipari Vállalat jó munkájának eredmé­nyeként hétfőn 48 bányászlakás mű­szaki átadására került sor. • Dévaványán a kalászosok terü­letének mintegy nyolcvan százalé­kát aratták le kedd reggelig. • A Békéscsabai Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben négy óriási ventilátort szereltek fel a munkatermekben a levegőcsere meggyorsítására. . Az orosházi Üj Élet Termelőszövet­kezet tagsága a gabona betakarítása után aratóünnepségen avatja fel üj művelődési otthonát. f • A Termény forgalmi Vállalat dé- vaványai telepén a Szabad Nép Tsz 280, a Vörös Csillag Tsz 180^ a Dózsa Tsz pedig 40 mázsa kom­bájnbúzát adott el a szabadfelsá- sárlóknak. KŐVÁRI Márta és Gabnai Ist­ván (Békéscsaba) 1957 július 20- án délután 6 órakor tartják eskü­vőjüket a városi tanács nagyter­mében. t

Next

/
Thumbnails
Contents