Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-13 / 162. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. július 13., szombat Miért bánnak így Bognár Károlyné ötgyermekes anyával a Békéscsabai Kiskereskedelmi Vállalat vesetői? Csütörtök délelőtt 11 óra múlt néhány perccel, amikor Pálfiné elvtársnő, a Békéscsabai Kiskereskedelmi Vállalat kenyérboltjának eladója telefonon hívott. Egy ötgyermekes édesanyáról, egyik munkatársam sorsáról van szó. Szeretnénk, ha eljönne a kenyérboltba. Segítsen az elvtársnón — hangzott a segélykérés. Nem tudtam elmenni, s megkértem az elvtársnőt, küldje fel a szerkesztőségbe az édesanyát — várom. Nem, ez az édesanya nem vezet félre Alig negyed óra múlhatott el a telefonbeszélgetés után, amikór halk kopogás után valamivel több, mint negyven éves asszony lépett be az ajtón, nagyon lassú léptekkel. Balkezét szívére szorítva, nehezen lélegezve, rendkívül sáp- padtan lépett asztalomhoz. Leült B néhány másodpercig fejét lehajtva hallgatott. Láttam: nagyon beteg asszony ül előttem. Tőle tudtam meg, hogy Bognár Károly- nénak hívják és 15 éve dolgozik a kereskedői szakmában. — Segítsen rajtam az elvtárs... öt gyermek édesanyja vagyok. Az utóbbi időben sokat betegeskedők... lerokkantam. Itt az orvosi igazolványom, kezdődő szívizom pgyulladás és trombózis tünetét ismerték fel az orvosok. Nem szabad emelnem, de nem is bírok. Sokszor rosszul vagyok az üzletben és munkatársaim ápolgatnak. Az orvos könnyű munkára javasolt, de... az igazgatóm Szabó András, hallani sem akar róla... Hangja elcsuklik, szeme könny- árban úszik, kezébe hajtja fejét és sír... — Azt mondta, ő nem tud köny- nyebb munkát adni, s gúnyosan elutasított, hogy menjek a vendéglátóipari vállalathoz pénztárosnak... és nem is tárgyalt tovább velem... Elvtáns, mi lesz az öt gyermekemmel... különösen a magával tehetetlen nyomorékkal. — Nem tudom, miért ilyen kegyetlen hozzám Szabó kartárs. Nekem is élnem kell, hiszen öt gyermek kapaszkodik munka után odahaza a ruhámba... és a hetvenöt éves beteg édesanyám is tőlem vár segítséget... Nehéz és végtelenül nyomasztó szavak voltak ezek. Ügy éreztem, mintha fejembe tódulna a vér. S amíg Bognárné beszélt, elhatároz-! tam: minden tőlem telhetővel a- zon leszek, hogy a szerkesztőség nevében segítsek ezen az ötgyermekes édesanyán. Éreztem, igaz ügy mellé állok, amikor ezt az asszonyt megvédem, s ez az anya nem vezet félre. Szabó elvtársat nem találtam irodájában. Murányi Antal elvtárs, a pártszervezet elnöke nem tudott Bognárné ügyéről. Sólymo- si János elvtárs, az ÜB elnöke ismeri Bognámét, hiszen lakásuk is közvetlen szomszédos volt. Nehéz családi körülményeiről Is tud. Az a véleménye, sürgősen segíteni kell rajta. Azonban bátortalanul megjegyzi: „már szóltam Szabó elvtársnak, de nem tudom miért nem intézte... Én egyedül nem sokat tudok tenni...” Szabó elvtárs szerint semmi sem igaz Délután 2 óra lehetett, amikor telefonon hívtam az igazgatót. Mindent elmondtam, amit Bog- nárnétól hallottam. Persze korábbi találkozásunkból következtetve tudtam, Szabó elvtárs nem fogadja el a bírálatot. Nem is csalódtam elképzelésemben. -■!-> 'u — Ismerem Bognámét — kaptam a választ — tegnap beszéltem vele, azonban visszautasítom, hogy én durva lettem volna hozzá. Én mindig udvariasan beszélek az emberekkel, így beszéltem vele is. — Különben szeretném, ha az elvtárs itt lenne három órakor, s végighallgatná a szembesítést. Őszintén szólva felháborított ez a tetemre hívó szembesítési dolog. Ügy határoztam, hogy minden körülmények között részt veszek a nem valami barátiasnak \ ígérkező megbeszélésen. Féltettem a szívbeteg édesanyát, s mint kiderült: joggal. „Nem jött a nagysága" Az igazgatói szobába közvetlen előttem lépett be Murányi elvtárs. Személyesen még nem ismertük egymást. Azonban fülemre nem panaszkodom, s ennek köszönhetem, hogy amikor az ajtón beléptem tisztán, félreérthetetlenül hallottam az elítélendő gúnyos megjegyzést: „Nem jött a nagysága." Ekkor értettem meg Bognárnét, hogy miért nem akar találkozni a vállalat vezetőivel. Valóban igaza volt. Hiszen az olyan emberektől, akik nagyságának gúnyolnak egy ötgyermekes édesanyát, aki a becsületes munkában rokkant meg, sok jót valójában nem is várhat. Elkopott mentőöv ez már Szabó elvtárs Még nem kezdődött meg a megbeszélés, mert a Murányi elvtárs által nagyságának gúnyolt beteg Bognárné még nem érkezett meg, így volt ideje Szabó elvtársnak előttem szapulni a beteg asszonyt, s arról elmélkedni, hogy ő milyen korrekten viselkedik az emberekkel. — Nem tudom megérteni — kezdte —, hogy mire alapozta a kartársnő az én gorombaság«« és azt, hogy elutasítottam... Hisz’ én mindig segítségére voltam. Többször adtam neki segélyt is... Arról nem is beszélve, hogy gyenge munkaerő volt és sokszor nem látta el a feladatát megfelelően... De azért mi nem éreztettük ezt ve- le...(?) Nem válaszoltam e mindenáron való mosakodásra, hiszen jól ismerem már az ilyen kifogásokat. Ugyanis amíg valaki nem tesz pa— nem gondolja? naszt egy felsőbb szervnél, addig munkáját nem kifogásolják. A- zorvban ha már nem bírja a zaklatást, s valahonnan segítséget kér, mindjárt a zaklatás, a kifogásolás pergőtüzébe kerül, s ezerszer jaj aztán neki... — De különben meg kell kérdezni munkatársait az 1. sz. boltban — ahol próbálta bizonygatni makulátlanságát. Szakmunkások lettek... «MiiWMiiHiiiiimniiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiniiiHimiMiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiMMiiiiiiuiiuiiuHiiiiiMiMiiiiiiii III. Radics Virág Gyuláról, az ottani 27-es számú Papír- és Iró- szer boltból jött Békéscsabára, hogy szakmunkásvizsgát tegyen. Itt ,a 21-es számú csabai „rokonboltban” — mivel a vizsgáztatók még nem jöttek — azonnal munkába is „fogták“. Gyorsan, ügyesen szolgálta ki a vevőket, s már ekkor látni lehetett, hogy jól elsajátította a szakmát, kedvvel csinálja munkáját. Gyulán, a Román Gimnáziumban érettségizett a múlt évben, majd elhatározta: tanulónak megy el. Teltek a hónapok, egyre inkább megszerette szakmáját. . elérkezett a szakmunkásvizsga ideje is. A vizsgabizottság megkezdte munkáját. Szarvas László, a fut- ballpályáról ismert, népszerű bíró, a Papímagykereskedelmi Vállalat lerakatának vezetője kezdi a vizsgáztatást. Látszik rajta: elégedett a feleletekkel, jónak tartja fladics Virág szakmai felkészültségét, akinek a vizsga végén megérdemelten adják meg a kitűnő osztályzatot. Közben a „Csaba” Étteremben öt tanuló várja izgatottan a vizsga kezdetét. Ambrus István, a békéscsabai fürdő éttermének üzletvezetője kiosztja számukra a feladatot, s a tanulók a kapott feladat alapján hozzálátnak a munkához, az aszta ok terítéséhez. Tányérok csörrennek, poharak koccannak, kések, villák csengése hallatszik. Dolgozik az öt tanuló... Rendezgetik az asztalokat. Az egyik sarokasztalnál egy fiú tűnik szemembe, aki számoszlopok fölé hajol. Gy. Vári Lajos, a Gyulai Vendéglátóipari Vállalat cukrászüzemének tanulója szátnol. nagyban, árkalkulációt állít ösz- sze. ö már túl van a gyakorlati vizsgán, ez az utolsó feladata. De ez is sikerül, jó eredménnyel nyilvánították szakmunkásnak. Érdekesen indult az ő tanulóideje, erről mesél, amikor beszélni kezd. — Édesapám azt akarta, hogy lakatos legyek — mondja, — pedig én mindig cukrász szerettem volna lenni. Beálltam lakatosnak, de később mégis csak cukrásznak mentem. így lett hát belőle rossz lakatos helyett jó cukrász. És így van ez rendjén. De megkezdődik a felszolgáló tanulók vizsgája, ezért abbahagyjuk a további beszélgetést. Czom- bos István, az orosházi Alföld Étterem tanulója vizsgázik először. Hat külföldi vendég részére terítette meg az asztalt reggelihez, ez volt a vizsgatétele. ízlésesen, elrendezetten sorakoznak az asztalon a tányérok, poharak, evőeszközök. A vizsgáztatók kérdeznek, ő pedig felel. Telik az idő, s Czom bős István már felszolgáló szakmunkássá lépett elő. A következő vizsgázó Pécsi Tibor, a „Csaba” Étterem tanulója. A hatszemélyes eljegyzési ebédhez megterített asztal olyan, hogy az ember önkéntelenül is odaképzeli a boldog jegyespárt, a párolgó ételt és a pohárban gyöngyöző bort. A kérdésekre pontos, szakszerű feleleteket ad Pécsi Tibor. Hiába, az érettségi mégis jelent valamit! Ő is végzett, szakmunkás lett. Aztán következnek a többiek, Valki Ferenc és Lengyel József, mindketten a „Csaba” tanulói. Míg vizsgáznak a tanulók, gyakran bekukkant a vizsga színhelyére Csonka István éttermi felszolgáló, a tanulófelelős is, aki együtt szurkol velük, hiszen mind- annyiukat ő tanította, készítette elő a szakmunkásvizsgára. Harmincegy év alatt szerzett gazdag tapasztalatát adta át a fiataloknak, mindezért köszönet jár neki. Az izgalomra azonban nincs ok, mert mindegyik tanítványa megfelel a vizsga követelményeinek. Vége a vizsgának. Az öt tanuló közül Pécsi Tibor kitűnő eredménnyel tette le a szakmunkás- vizsgát, az egyik vidéki tanulót pedig gyakorlati járatlansága miatt a vizsgabizottság nem eresztette át a vizsgán. Négy szolgálatkész szakmunkással gyarapodott a felszolgálók száma. Sokat tanultak azért, hogy tovább öregbítsék a híres vendéglátás jó hírnevét, azért, hogy előzékeny felszolgáló szakmunkások lekéssenek. Ezzel riportjaink végére értünk Harmincegy tanuló útját kísértük végig a szakmunkásvizsgákon, a- kik közül huszonkilencen bizonyultak alkalmasnak arra, hogy megkaphassák a szakmunkás bizonyítványt. Tovább erősödött velük a szocialista kereskedelem, a vendéglátó vállalatok személyzete. Kolozsi Gyula, a megyei ta-i nács kereskedelmi osztályának csoportvezetője, a vizsgabizottság elnöke arra kérte mindannyiu- kat, hogy továbbra is tanuljanak, gyarapítsák szakismereteiket. Mi a magunk részéről sok sikert kívánunk az új szakmunkások munkájához! Bízunk abban, hogy szakmunkásokhoz méltóan az életben is jól megállják helyüket, Podina Péter | Szóvátesszük | 'Zünek okaimtkkedaedkedtU ? Az igazság azonban mégis Negyednégyre megérkezett Bog- námé is. Mondanom sem kell, mint a héja csapott rá igazgatója. — Na, hogy is volt az a durva elutasítás, kartársnő?! — Ügy, hogy gúnyosan a vendéglátó vállalatot javasolta az igazgató kartárs, csakhogy megszabaduljon tőlem. Hát nem látja és nincs emberi érzése, s nem gondol arra, hogy mi lesz az öt gyermekemmel, ha végkép kidűlök...? Hiszen maga is apa... Mit szólna, ha a felesége lenne hasom ló helyzetben? — mondta sírva, kezét mellkasára szorítva Bognárné. — De mi többször segítettünk magán, adtunk segélyt, — próbálta az igazgató megzavarni Bognámét beszédében, méghozzá o- lyan hangon, mintha a korábban Bognáménak adott segélyt legalább is ő fizette volna saját zsebéből, könyöradományként és nem a nép állama. Az igazság azonban kiderült. Bognárné nem ijedt meg, elmondta, hogy igenis durván beszélt vele Szabó igazgató. így volt ez a múlt év novemberének első két hetében is, amikor Szabó elvtárs csupán néhány napos igazgató volt, mivel az ellenforradalom idején ó ült az igazgatói székbe, s a kiskereskedelmi vállalattól is egymás után bocsátották el a kommunista vezetőket. Akkor Balázs Ilonát, a Sztálin úton lévő tej ivó eladóját bocsátotta el Szabó elvtárs. Amikor. Balázs Ilona ügyében személyesen felkerestem — s erre kell emlékeznie — csak néhány gúnyos megjegyzése volt csupán hozzám, melyből megértettem, hogy a párt lapjának még nem sok keresnivalója van a kiskereskedelmi vállalatnál. És most a Bognárné ügye a második olyan eset, amelybe a szerkesztőségnek kellett beleavatkoznia. Ügy látszik Szabó elvtárs szívében az emberi humanizmusnak még a szikrájából is kevés vans Ennél a vállalatnál — úgymond —> ez csak mese. • Hogy mi volt az eredménye a háromnegyedórás beszélgetésnek? Megígérte Szabó András igazgató, ha lesz könnyebb munkakör akkor elhelyezi Bognárnét. Nem túlzás, ha azt mondom: nincs szükség olyan gazdasági vezetőre, aki szív nélkül bánik a beosztottakkal, a sokgyermekes anyákkal. Azt hiszem, hamarosan feleszmél Szabó András igazgató és cselekszik — ám cselekedjenek vele szemben a tanács illetékesei is. Balkus Imre Viharvert homlokzata van a kondorosi postahivatalnak, ráférne már a renoválás. A homlokzat közepén ott ékeskedik az „októberi forradalom” egyik hatalmas vívmánya, „nemzeti hagyományaink" leghűbb kifejezője, az októberi „hősök” szentképe, a Kos- suth-címer. Ezért a címerért hullott sok ezer ember vére, ezért omlottak össze emeletes házak Budapesten, ezért ment tönkre sok milliárdos érték az országban. Meg kell hát becsülnünk e jelképet nagyon. így gondolkodhatna az, aki a legutóbbi pár hetet átaludta. Ma azonban másként gondolkodunk; A címer mögé bújt ellenforradalmárok rács mögé kerültek. Népköz- társaságunknak kifejező címere van, hogy nem jutott még eszébe | a postásoknak a címert kicserélni? Vagy azoknak akarnak kedveskedni, akiknek ez kedves látvány? — O — Gégesi Kiss Pál akadémikust tiszteletbeli tagjává választotta a Szovjetunió Gyermekgyógyász Tudományos Társasága A Szovjetunió Gyermekgyógyász Tudományos Társaság június 28-tól július 3-ig Len in gr ád- ban tartotta hetedik összszövetségi kongresszusát. . A záróülésen a Szovjetunió gyermekgyógyász tudományos társa-. sága — ezúttal első ízben — külföldi tiszteletbeli tagokat választott. összesen nyolc külföldi tudóst ért ez, a megtiszteltetés, köztük a magyar orvostudomány részéről Gegesi Kiss Pál akrdé- mikust választották a tudományos társaság tiszteletbeli tagjává.
