Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-25 / 172. szám

4 BÉKÉS BEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. július 25., csütörtök A KI ŐSZ főtitkárának nyilatkozata a kisiparosokat érintő rendelkezésekről Az utóbbi időben több olyan rendelkezés jelent meg, amely segíti a kisiparosok működését. Ezekről az intézkedésekről és a ' most készülő rendelkezésekről Gervai Béla, a Kisiparosok Orszá- i gos Szabad Szervezetének főtit­kára a következő nyilatkozatot adta az MTI munkatársának: — Egy nemrégiben megjelent rendelet végrehajtásával rende­ződik a kisipari termékek ár­megállapításának módja. Az egy­séges árjegyzék kötelező voltát eltörölték és most a tényleges a- nyag- és munkabér ráfordítás, a törvényesen megengedett új re­Barabás Tibor: Mozart párizsi utazása Barabás Tibor Beethoven-köny- ve után a zene másik géniuszá­tól Wolfgang Amadeus Mozartról írt életrajz-regényt, mely törté­nelmi hűséggel követi a nagy ze­neszerző sorsdöntő éveit. Mozart Pl éves korában indult el má­sodszor a világ meghódítására. Útiránya: München, Augsburg, Mannheim, Párizs. Mindenhol be­mutatja csodálatos tehetségét, de már sehol sem találkozik olyan lelkesedéssel, amelyekkel egykor, gyermekkorában oly könnyen a- jándékozták meg. Tapasztalnia keü, hogy már mindenhol elfelej­tették, de különösen Párizsban. Sikertelenség, gyász és csalódás kíséri útját: szeretett anyja meghal a nyomorúságos párizsi fogadóban, visszatértéig elárulja nagy szerelme, Weber Aloysia. Es a győzelméről álmodozó fiatal mester megtörtén tér mssza Salz­burgi rabságába. De mindent — vereségeket, csapásokat s a her­cegérsek gonoszságát — legyőz kibontakozó zenei géniusza. | zsi- és haszonkulcs alapulvételé- ■ vei készítik el az árvetéseket. A renedelet megjelenéséig a kisiparos 3.50—5.50 forint órabért számolhatott el, s mivel ez igen alacsony volt, sokszor a tényle­gesen felhasznált időnek a két­szeresét tüntették fel a kalkulá­cióban. Az új rendelet lehetővé teszi, hogy a ténylegesen eltöltött időt és bért vegyék tekintetbe, u- gyanakkor az is igaz, hogy így le­hetőség nyílik az eddigieknél drá­gább ár felszámítására is. A kis­ipari árak egyedi munkáknál ál­talában azonosak az állami mű­helyek áraival, kivételt képeznek jelenleg a szabók, a bútorkészí­tők, ahol most igen nagy vásárló­erő lépett fel, s nagy a kereslet. Ezeknél az iparcikeknél emelked­tek az árak. A kormány nagy súlyt helyez arra, hogy az árdrá­gításoktól megvédje a lakosságot. Éppen ezért az Országos Árhiva­tal vizsgálatot tartott több válla­latnál a kereskedelemben és a kisiparosoknál is. A vizsgálat részletes értékelése még nem fe­jeződött be, de máris megállapí­tották, hogy általában nem jel­lemzőek az árdrágítások a kisipa­rosokra. Aki rendellenességet ta­pasztal,' bejelentheti a tanácsok­nál, a KIOSZ szakmai bizottsá­gainál és az Országos Arhivatal- nál is. — Kétségtelen, hogy nagyobb jövedelemhez jutottak a kisiparo­sok, munkakörülményeik, életkö­rülményeik megváltoztak. Rend­szeresen kapnak hitelt, anyagok, szerszámok beszerzésére. E'rre a célra 15 millió forint hitelkeretet nyújt az állam. Az alkalmazotta­ik után járó SZTK-járulékra és az adókra kedvezményt kaptak az idén, ami 140 millió forint megfizetése alól mentesíti őket. Rendelet jelent meg az exportte­vékenységet gátló akadályok megszüntetésére. Foglalkoztunk azzal, hogy nyilvános ajánlattétel alapján a kisiparosok is kaphas­sanak megrendeléseket a közüle- tektől. Az erre vonatkozó javas­lat rövidesen a Minisztertanács elé kerül. Megoldásra vár még a kádárok, a bognárok, a szűcsök, a tímárok anyagellátása és annak a kérésnek a teljesítése, hogy a szabómesterek ne csupán megren­delésre dolkozhassanak, hanem saját konfekcionált cikkeket is árusíthassanak. — A kormány megadta a lehe­tőséget arra, hogy előterjesztést készítsünk a Minisztertanácsnak a kisiparosok betegség- és nyug­díjbiztosításáról. A kisipari biz­tosító intézet szakemberei kidol­gozták a tervezetet, amelyet a kisiparosok most megvitathatnak. A jelenlegi önkéntes biztosítástól eltérően az eddigi juttatásokon felül táppénzt, gyermekágyi- és szülési segélyt is kívánunk juttat­ni a biztosítottaknak -és hozzá­tartozóknak. A tervezet lényege, hogy hatvanöt éves kortól tíz évi biztosítás után a kisiparosok is kapnak nyugdíjat. Hatvan éven felüli kisiparosok is megvásárol­hatják az éveket, vagyis rövidebb idő alatt tíz évre kiszabott járu­lékot fizethetnek be, hogy nyug­díj képesek legyenek. Ez azért fon­tos, mert több mint 18 ezer hat­van éven felüli kisiparos van. A javaslat területileg három kate­góriába, ezen belül pedig szak­mai csoportokba sorolja a kisipa­rosokat. A járulék a tiszta jöve­delem tizenkét százaléka. Ez nem csekély összeg, de ha figyelembe vesszük, hogy a kisiparos alkal­mazottjáért 17+3 százalékot fi­zet, akkör saját magáért jóval ke­vesebb biztosítási díjat kell tör­lesztenie. A kisiparosok észrevé­telei alapján a javaslatot megvi­tatjuk. Óriás fartő illatos nyári orgona virágzik a Szarvasi arborétumban A Szarvasi Arborétumban bódí- tóan kellemes illatot áraszt a Kí­nából származó óriási fürtű orgo­na. A két méteres bokrok teljes virágdíszbe öltöztek s a két arasz­nyi hosszú fürtök kitűnő mézgyűj­tő települ szolgálnak a szorgalmas méheknek. Az udvarokat és tere­ket ékesítő, a méhesekben pedig i- gen hasznos orgonátok rokból el­adásra több száz tövet nevelnek a szarvasi kertészek. HULLADÉKÉRT sorsjegy Nagy népszerűségnek örvend megyénkben is a MÉH által be­indított „MÉH sorsjáték". Az át­adott hulladék (vas, fém, papír, rongy, toll, nyersbőr, barackmag stb.) ellenében minden négy fo­rint ellenérték után egy sorsje­gyet adnak a MÉH átvevőhelyein. A legszorgalmasabban az úttörők gyűjtik a hulladékokat, mert sze­retnének a boldog nyertesek kö­zött lenni, mivel nem megvetendő dolog négy forintért 50 ezer forin­tos lakásberendezést, szobabútort, Pannónia motorkerékpárt, vagy zeneszekrényt nyerni. A gondos munkájáról országos­hírű Füzesgyarmati Gépállomás körzetében lévő termelőszövetke­zetek 1500 holdon veszik igénybe az ingyenes tarlóhántást és ezzel párhuzamosan az őszi talajmun- kákra is megkötötték a szerződést. Az egyes típusú termelőszövetke­zeti csoportok szintén több mint 1200 hold kedvezményes tarlóhán­AMI HELYES és AMI NEM HELYES ... HELYES ... ha a nagy kánikulában spó­rolnak a vízzel! NEM HELYES :.. ha a Csaba Étteremben ezért nem mossák le a poharakat. HELYES ha a papírhiányra való tekin­tettel spórolnak a papírral. NEM HELYES ... ha a cukrászdában Békéscsa­bán ezért a süteményt újságpa­pírba vagy elszaggatott zacskók­ba csomagolják. SEMMIKÉPPEN NEM HELYES :.. ha a Népbüfében három deci szódát kérve a pénztáros azt mondja 50 fillér, blokkolni azon­ban 45 fillért blokkol. tásra szerződtek. A gépállomás ki­lenc traktora éjjel-nappal a téri melőszövetkezetek földjeim tevé­kenykedik. Csordás Imre, a gép­állomás egyik élenjáró dolgozója, a Füzesgyarmati Arany Kalász Tsz határában két nap alatt 52 holdon fejezte be a tarlóhántást s ezidő alatt 320 forintot keresett. Több mint 2500 hold ingyenes és kedvezményes farlóhántásra szerződött a Fiizesgyarmati Gépállomás Tóthék csalódása... Egy ládában őrizte az egymás tetejére roskadozó százasokat. Esténként lopva, mikor már a nyolc gyerkőc elcsendesedett, előszedték az asszonnyal; szám­adást csináltak. így szokták meg a múltból, mert hogy ez a láda még a mai napig is rejteget közel ezer pengőt... A régi pengőt, új házas koruk óta rakták, rakosgatták, hogy egyszer valamit vegyenek rajta, Mit? Bizony ők maguk sem tudták! Sokat tépelődtek felőle, mert nagy szükségben voltak. Mire meg eldöntötték volna, hogj) földet és házat vesznek, csak fordult egyet a világ, aztán a kutyának sem kellett a pengő..: Elcsodálkoztak ezen nagyon, de Mihály megnyugtatta az asz- szonyt: — Kódis a világ, hát nem ös- merik a pénztk.. Hadd csak hadd! Jó lesz ez még, ezer az mindig ezer!... Azt pedig tudod milyen sok?... — Enmyiforma... — mutatott az asszony a ládára. — Ühü! — bólintott az ember helyeslőén. Na, nem sok idő múlva örül­tek, hogy nem herldálták el azt a pénzt, mert földet kaptak, há­zat építettek, s ugyan szerencsé­sen: mégcsak pénzbe is alig ke­rült, adta az állam. Ez igen tet­szett nekik. Azt azonban már nem értet­ték: hogy egyik napról a másik­ra a pénz ismét és ismét meg­keresztel tetett! — Volt már mill, bill, meg az ördög tudja hányfajta pengő! Ebbe majd- hogy belezavarodtak. — A nyavaja essék bele! — dühöngött Tóth — ehhez már nem tud konyítani az ember írás nélkül! Mit volt mit tenni, úgy szá­molták: ötven 6árga, harminc piros... s megnőttek a tarka­barka oszlopok a ládában. Egy napon elámult Ttóthné a piacon, mert olyan pénzt adtak neki, a- milyet még nem látott. — Ez mi? — kérdezte. — Forint, — gyanakodva megfogta, forgatta kezében, ezi után visszaadta: — ez nekem nem kell! — Pénzt adjon, papírt! Nagy sokára megértette, hogy most már ez a pénz. Odahaza az ember felmordult. — Látod-e, addig cserélgetik, míg ez is elfogy, oszt előveszik a régit. Később már nem óhajtották a cserét, mert az új pénzért min­dent tudtak venni, s ez meg­nyugtatta őket. Lassacskán ép- penolyan szerelmesek lettek eb­be is, mint amazokba. Azért valahogy megcsapta még valami az új idők szeléből; egy szép napon a hozzáértő em­berek ott is felszereltek egy vi­lágvevő rádiót. — Miért ne? Mi kell annak a beszereléséhez? — Pénz — sem­mi más!.,. Az volt, hát meglett. Tátott szájjal figyelte ezt a nyolc apróság. Még a téli hideg sem didergette vékonyka ron­gyaikban a testüket. Meghúzód­tak a szalmafedte „kuckóban'’ hangtalanul, szinte szájtátva fi­gyelték a „zenélődobozt"... Órákon át elüldögélt előtte Mihály szomszéd, — esténként — szájára fordított favödrön, és halgatta. Dehogy hallgatta... Oda pislantott időnként, az asz- szonyra, vágott méghozzá a fe­jével, akár ha mondaná: — „Hé, na hogy véled!... Meg­mondtam én!” — Az meg hüm- mögve a nagy, türelmetlen vá­rakozás örömében elvigyorodott és füléig húzta a száját, hogy kilátszott fogatlan ínye. Az idő szalad, ha nem húzzuk is az órát, s a hetek hónapokká, majd évekké érnek. Az esztendők el­múltak mögötte, de Tóth nem élt, csak várt... Szeretett volna belerohanni a holnaputánok óráiba, hogy be­teljen vágya, melyet felszított benne estéről-estére az a távol­ról jövő hang... Annyira megbabonázta a nagy várakozás, hogy füle botját sem mozdította az adóval kapcsola­tos felszólításokra. „Mit, fel­emelés? Végrehajtás?... Na, az­zal már csak a barmot lehet ijesztgetni!" — s egy kézlegyin­téssel elimtézettnek vélte aa ügyet. Te, Mihály, hallod-e — fogad­ta az egyik alkonyaikor az asz- szony — lefoglalták a hízót!... — No és? — Aszonták: elviszik! — Mondták, mondták!... Bo- londítsák az öreganyjukat, de ne engem! Néhány nap múltán igen meg­lepődött, mert nem bolondítot­ták... Elvitték... Este, veszett keserűségében odatelepedett a rádió elé. Rátá­maszkodott a térdére könyöké­vel, s hallgatott haraggal. Hébe- hóba felmordult: — A nyavaja essék beléd!... — mondta a rádiónak zavartan. Engem oszt gerlelhetsz majd!... majd, de a disznót már elvitte a hátralék!... Keservében megcsökönyösö- dött: „Oszt most már azért sem!" — és nem fizetett. Máso­dik disznó is útra kelt, s utána eloldották a Szegfű tehén köte­lét is. Az évek adóssága olyan, mint a lyukból szövött zsák: sosem le­het megtölteni! Még akkor is igen nehéz, ha megvan a jó­szándék. Acsarkodóit csúnyán az egész világra, s ocsmányul átkozta, aki az adót kitalálta. — „Nem elég, hogy a földet elfogadtam, még fizessek is?!” — s káromkodott bőségesen, ha­nem a ládát, azt nem nyitotta fel. Kocsira került az a kevés kis tengeri is, amit a háztáji szük­ségleteire félretett. Utána napo­kon át tétlenül, hangtalanul tett-vett magába. Csikorgatta a fogát, töpren­gett, dirmegett-dörmögött. Egy októberi reggelen beállított a ta­nácsházára. Köszönni se kcezönt annyira nekirugaszkodott a ha- ragvásnak. Odaállt az adós asz­talához. — Tőccse ki a papírt! — re­csegte szinte vörösen. — Mennyit fizet Tóth bácsi? — Mennyit?!... Mennyit?!... Mindet! —azután elvette a csekket, indult a postára. Az aj­tóban fohászkodott egyet: — „Hű, azt a szomorú istenit. — annak a Szabad Európának'“’ Másnap reggel Horváth Jóska bácsi ott ballagott el Tóth kapu­ja előtt. Megállt, mert igen fur­csállotta Mihály tevékenységét. Ritka látványosság az, hogy va­laki nagyfejszével rádiót aprít­son! — Mihály, mi az úristent csi­nálsz?! — Láthassa! — fordult felé. — Agyonverem a szentségét, mert kipusztított mindenből!... $ — Ne .bomolj te!... Azt kék a- gyonvemi, aki belepofázott és meghüjített!... — Ej, csak megkaphatnám kézbe! — s eközben belerúgott a roncsba. — Addig markolnám a nya­kát, míg lenne benne szusz!... Hogy a dög essék bele! — és I kiköpött. Rá a pucéran maradt, szájá­ra fordult hangszóróra, amint az ott fénylett a • földön, akárcsak egy arc... Az elszakadt vászon aláhajlott, és hogy a szél meg­mozgatta, megrándult, mint zsírfényes telt ajak alatt a fel- gyűrődött toka. Szín BéU.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents