Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-20 / 142. szám
1957. június 20., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÍJJSAG 5 T> anulságos történet A megyei Művelődési Osztály fegyelmi határozatot hozott és el bocsa j tóttá Csata Ilona kevermesi nevelőt ellenforradalmi tevékenysége miatt. Ki volt ez a Csala Ilona? Csala Ilona kevermesi nevelő, aki az ellenforradalmi események kitörése után elérkezettnek látta, hogy az igazgatói széket megszerezze. Természetesein ezt csak úgy lehetett elérni, ha az ellenforradalomnak segít. A terve sikerült is. Csala Ilona igazgató lett. De ne sajnáljuk tőle, hiszen rászolgált. Az ellenforradalmi események során állandóan szervezte a tömeggyüléseket. November 2-án a hősök emlékművét koszorúzták, december elején pedig megszervezte a nők néma tüntetését. Az e gyik gyűlés alkalmával a kevermesi kultúrotthonban, miután a Talpra magyar-1 elszavalta, beszédet mondott. A beszédében többek között kijelentette, hogy „kedves magyar testvérek, 12 évi rabszolgasors után újra szabad lett a magyar, nem engedjük, hogy elnyomjanak bennünket többé’*. Ezek után gyalázta a kommunistákat és a szovjet hadsereget. Megszervezte azt is a községben, hogy ha valami baj fenyegeti az úgynevezett „forradalmi vívmányokat” félreverik a harangot és akkor mindenki a tanácsháza elé fog menni. Mint nevelő, a nevelésére bízott gyerekeket több esetben fevonultatta. Röviden ennyit Csala Ilona tevékenységéről. Az ellenforradalom leverése után Csala Ilona félve a felelős- ségrevonástól, ismeretlen helyen tartózkodott. Majd ez év májusában fellebbezést nyújtott be elbocsájtása miatt. A fellebbezési ü- gyét a járási pedagógus egyeztető bizottság tárgyalta, amely az alábbi határozatot hozta: A járási pedagógus egyeztetőbizottság Csala Ilona fellebbezésének helyt ad és a Mt. kk. 2. §. 2. pontjának értelmében írásbeli megrovásban ifeszesíti. Indoklás: A fegyelmi vizsgálat jegyzőkönyvei valamint a megjelent tanuk vallomásai alapján nem bizonyosodott be, hogy a panaszos a Magyar Népköztársaság államának politikai, társadalmi, vagy gazdasági rendjének megdöntésére törekedett volna, csupán az nyert bizonyítást, hogy uevezett az ellenforradalmi eseményekbe a körülmények hatása folytán került. Szolgálati felettesei és a helyi párt- és közigazgatási szervek nem fejtettek Bkellő politikai felvilágosító munkát irányában, különösen magára hagyták az el- Wlenforradalmi események alatt. Minden büntetésnek nevelőhatásúnak kell lenni, így alkalmat kell adni a nevelőhatás érvényesülésének... írásbeli megrovásban azért részesült, mert a tények alapján nem tett meg mindent világnézetének megváltoztatására és módja lett volna az ellenforradalmi eseményektől távoltartani magát. Ez ellen a határozat ellen a kézhezvételtől számított 8 nap alatt a területi egyeztetőbizottsághoz fellebbezéssel élhet. Az egyeztetőbizottság határozatából csak azt hiányolom, hogy miért nem kitüntetésre javasolták, mivel az szerintem nevetőbb hatású lett volna. írhattak volna egy olyan indokolást, hogy pl. javasoljuk kitüntetésre azért, mert világnézete nem materialista, az ellenforradalomban aktívan tevékenykedett, de ennek ellenére Ke- vermesen kommunistákat nem akasztottak fel. Ez a javaslat sem sokkal nevetségesebb, mint az egyeztetőbizottság határozata. A kevermesi becsületes dolgozók jogosan fel vannak háborodva az ilyen eseteken, mert ők még emlékeznek arra, hogy az ellenforradalom idején a párthoz hű pedagógusokat minden fellebbezési lehetőség nélkül zavartak el állásukból. A becsületes emberek azt kérik, hogy az ilyen személyeket a pedagógiai vonalról távolítsák el ne mételyezzék tovább az ifjúságot. M. V. r. fhdgy. A Rosenberg házaspár kivégzésének negyedik évfordulójára Négy éve, 1954. június 19-én végeztette ki az amerikai kormány 3 évi boszorkányper után, az egész világ tiltakozása és felháborodása ellenére a Rosenberg házaspárt. A vád ez volt: az amerikai „atomtitok kémjei”, azaz „ellopták” és „kiszolgáltatták*’ az amerikai atombomba titkait a Szovjetuniónak, s ezért tört meg az amerikaiak „atombomba monopóliuma”, ezért rendelkezik a Szovjetunió is atombombával, s így veszélyben a „civilizált” , világ stb. A vádat azonban 3 évig tartó „bizonyító“ eljárásokkal, hamis tanúvallomásokkal, fenyegtő és zsarolási kísérletekkel, a sajtó, rádió és összes propaganda eszközök segítségével sem tudták bebizonyítani. A vád perdöntő és alapvető „bizonyítéka” ugyanis csupán Július sógorának, David Greenglossnak egy F1B. (titkos szolgálat) által kikényszerített vagy megvesztegetett tanúvallomása volt. Ebben azt állította, hogy egy atombomba grafikai vázlatát, 12 oldalas jegyzet kíséretében átadta Rosen- bergnek, aki azt kiszolgáltatta' a Szovjetuniónak. Ezeket ő Los Alanasban (atomkísérleti telep) töredékes közlésének és kihallgatott beszélgetések alapján emlékezetből gyűjtötte össze. így keverte bele ebbe az ügyr be a Rosenberg házaspárt az a rokonuk, akivel előzőleg közös üzletükből kifolyólag többszöri éles családi nézeteltérésük volt, sőt perben is állottak egymással. Vallomásának jogi és erkölcsi hitelét tehát már ez a tény is kétségessé teszi. De ennél is jobban az a másik tény is, hogy bűnösségük minden egyéb ténybeli bizonyíték hiányában csupán egy olyan fő „bűntárs” vallomásán nyugszik, aki elsősorban érdekelt abban, hogy mások (Rosenbergék) belekeverésével csökkentse, áthárítsa bűnösségét. Ezzel Greeng- loss meg is sütötte egyéni kejttős pecsenyéjét: 1. Bosszút állhatott gyűlölt rokonain, 2. az ezért vállalt bűnösségnek súlyosabb részét mindjárt át is háríthatta macáról. I Sokkad nagyobb politikai „pecsenyét” akart azonban megsütni a Rosenberg per tüzénél az amerikai imperializmus. Hogy milyet? idézzük csak vissza az 1950— 153-as évek világpolitikai és az USA belpolitikai problémáit. 1. A szocializmus, s így a Szovjetunió elleni hidegháború szinte a tetőfokára hágott. Az uszító propagandához kitűnő anyagot gyártottak a Rosenberg-perből. 2. Koreában dúlt az amerikai nép számára is igen népszerűtlen háború. A koreai halottak „bűnbakjait’1 szintén a Rosenberg házaspárban „találták” meg. Kaufman bíró az 1951 ápr. 6-i halálos ítélet kihirdetésében ezt nyíltan Is megfogalmazta. 3. Ebben az időben jelentette be maga Truman elnök ,hogy a Szovjetuniónak is van atombombája. Ezzel egyből csődöt mondott az atombomba monopóliumán nyugvó u. n. „atomdiplomáciájuk”. Ezt a kudarcot szintén a Rosen- berg-perrel akarták magyarázni. De hogy ez az érv mennyire csak a laikusok számára, propaganda célokra volt jó, azt csupán tőlük vett néhány ellenérvvel kí- jvánom cáfolni. a) Dr. Harold C. Urey nóbel díjas amerikai atomtudós, az atom- j bomba-vállalkozás egyik irányítója a New York Timesben megjelent cikkében ezt írja: „Akármelyik kém, amelyik képes ilyen adatok összeszedésére, hamarább jutna ezeknek az adatoknak a I birtokába, ha otthon maradna és ^ saját laboratóriumában dolgozna.’’ b) Greengloss nemhogy atomtudós nem volt, hanem az egyetem első vizsgáján minden tárgyból bukott, és kimaradt a gyenge képességű ember. Ezért, a per után még az amerikai 82. kongresszus is megállapítja (Jelentés a szovjet atomkérdésről), hogy „Greengloss grafikonjainak színházi kellék jellege van”, s hogy ezeknek „kevés értékük lehetett”. c) S legvégül hadd idézzem az Egyesült Államok Atomenergia i Bizottságának 1949 decemberi j közlését: „Az Atomenergia Bizottság pénteken titkos bizonyítékok alapján megállapította, hogy Oroszország 1940 óta ismeri az atombomba előállításának tudományos titkát, tehát azon idő óla, amikor az Egyesült Államok elkezdte a lövedék megszerkesztésére vonatkozó kísérleteket. Csak az ilyen politikai háttérben válik érthetővé és hihetővé j Ethel Rosenbergnek az a sajtónyilatkozata, hogy „Mi egy olyan sötét politikai machináció áldozatai vagyunk, aminőt Amerika népe még nem látott.” Minden politikai szóvirágnál jobban megértjük és értékeljük ezek után a Rosenberg házaspár [hősies magatartását, mert a leg- nagyobbal, életük ártatlan feláldozásával tették lehetetlenné, hogy ez a sötét „politikai machináció” elérje teljes célját; a háborús hisztériának, a szocializmus elleni gyűlöletnek egy esztelen atomháborúig való fokozását. Csupán négy év telt el azóta, s la világ egyszerű embereinek milliói mellett Nyugat-Németország- ban is 18 atomtudós, sőt az Egyesült Államokban is kétezer tudós és egyéb közismert társadalmi személy követeli határozottan az atomfegyverek betiltását. Ezeket ! bizony egy kicsit már sok lesz villamos székkel elnémítani! Ebből látszik, hogy a kivégzett házaspár fiain kívül sokan látják és tudják már, de egyre több becsületes embernek tudnia kell, hogy „miért szakadt félbe a dal, a feladat“ — amit oly megrázó an ír Ethel Rosenberg fiainak „Ha meghalunk” című versében: I Tinektek tudnotok kell fiaim, miért szakadt félbe a dal, a feladat; miért a könyv letéve olvasatlan. s Tűiért-nyugszik már a hideg hant [alatt. Jöjjön el végre mosolyok világa, mire zöldell sírunk felett a föld; hirdessetek megértést, békességet; | hirdessétek: az ártatlant ne öld! Szilágyi László a TTIT munkatársa; 'gyűjtésére, alkalmas karriert csinálni, ne lopjon, ne gyilkoljon és a többi. Hogyan került a Nagykunsági Állami Gazdaságba? Gyalog is hamar oda lehet érni, hiszen alig egy km-re van Ecsegfalvához. Miért ment ki? Talán azért, hogy figyelmeztesse az ottaniakat a tíz parancsolat főbb pontjaira? Á, nem. Különben majd meglátjuk, a későbbiek folyamán. Egyelőre csak arra emlékeztetjük az olvasót, hogy a dögkeselyűknek jó szimatjuk van. Most még be kell mutatnunk nagyvonalakban Görgényí Andrást. Egyik fő jellemvonása az, hogy túlságosan önző. Ez az „erénye" sikkasztásra ösztönözte, amiért az október 23-a után sokat átkozott s mindennek lehórdott rendszerünk fennállásának tizedik esztendejében hat hónapi börtönre ítélték. Másik jellemvonása a száj hősködés. Ennyi talán elég is lesz róla. November 4-én reggel, amikor a rádióból — a fene tudja már melyikből a sok közül — arról értesültek, hogy a szovjet csapatok nem kifelé mennek az országból, hanem befele jönnek Görgényi átvette Kiss Mi- hálytól a nemzetőrök feletti parancsnokságot. Persze Kweyssea Bélának, a forradalmi tanács el-* nőkének beleegyezésével, mert Görgényi bizonyult a legnagyobb szájhősnek. (Abban az időben felbecsülhetetlen érték volt ez minden valamire való ellenforra- delmár szemében.) Nos, Görgé- nyiben nem is csalatkoztak, mert rövid órák alatt bebizonyította, hogy neki nemcsak beszélötehe t- sége, hanem szervező készsége és stratégiája is van. És milyen „isteni”! Úgy intézkedett, akár egy hadvezér. Feleségét, Balogh Máriát és még néhány kapható fehémépet beszervezett vöröskeresztes szolgálatra. Ezek közül kettőre ráparancsolt, hogy men-, jenek a raktárba s kérjenek benzint Ramos Lajos raktárostól... Üres kézzel tértek vissza. — Hé, nemzetőrök ide! — kiáltotta a kezdődő felháborodással Görgényi — menjetek s mondjátok meg Ramosnak, hogy az én parancsomra, a nemzetőrparancsok utasítására adjon benzint. A két nemzetőr el is cammogott. S hozták — a hírt, hogy Ramos semmibe veszi a nemzetőrparancsnok utasításait, de még az „igaz” magyarok” szent ügyét is, mert kijelentette, hogy ő csak az igazgató utasítására ad benzint — Gyerünk — ütött fegyverére Görgényi. — Majd észretérí- tem én. Az anyjába azt a reakciós istent... — Mit könyörög- tetsz magadnak, miért nem adsz benzint? Mi? — Minek adjak? Papír nélkül nem lehet. — Adjál csak minél gyorsabban, nem a te gondod, hogy mire. — Nem adok én egy cseppet sem, csak... — Vigyázz, mert menten meg- döglesz — háborodott fel- a- mennyire csak tudott Görgényi s fegyverét Ramos mellének szegezte. ■** — Ha ennyire kell, akkor adok — adta meg magát Ramós, mert ebben a pillanatban annyira sem becsülte az életét, mint a raktárban ernyedten röpködő legyekét. Görgényi elvitte a benzint s kiadta az utasítást: — Töltsétek palackokba. Aztán megkereste Kweysser Bélát, s ismertette vele a haditervet: — A gazdaság központjába vezető úton csapra ütünk egy hordó sort s ha jönnek a ruszkdk, úgy teszünk, mintha nagyon vártuk volna már őket: Drasztutye tovaris! Gyertek igyatok! S míg isznak, az út két oldalán elhelyezett nemzetőrök fegyverrel és benzines palackokkal elintézik a rusz-i kikat tankjaikkal együtt. Kweyssernek tetszett a haditerv. Ezért Görgényi kérésére megígérte, hogy tart egy hareria buzdító beszédet a nemzetőröknek. Azok össze is jöttek. Ott voltak a szanitésznők is vöröi- keresztes nemzetiszínű szállá g- gal a Karjukon, s ott volt —bizonyára isteni sugallat vezérelte oda lépteit — Szűcs Ferenc tiszteletes úr is. Kweysser Béla jól kivágta a rezet. Felkészült a beszédre és minden eshetőségre — beszopogatott egy fél liter rumot, ami meg sem kottyant neki. Akik beszélni látták és hallották, szentül azt hitték, hogy a hazafiság és a harcosság lobogó szellemétől mámoroso- dott meg. Megmagyarázta, hogy miért kell harcolni az oroszok ellen. Utána Görgényi azt magyarázta, hogy hogyan: egy tank — egy ember — hajtogatta az általa kiagyalt jelszót. — Magyarországon kilenc millió magyar van. Minden magyar kezébe egy benzines palackot, s akkor elintézzük az oroszokat, még ha kilencmillió tankkal támadnak is ránk. A hallgatóság körében itt-ott kuncogás támadt Bizonyára a- zon kuncogtak, hogy Görgényi nemcsak a esecsszopókat, hanem a házi őrizetben lévő párttitkárt és igazgatót is számításiba vette. Görgényi mérgesen ránézett a kuncogókra, zavartan ismertette, milyen haditervet eszelt ki az oroszok tőrbecsalására. A terv azonban nemcsak a nemzetőrök többségének, hanem a református egyház megszentelt s a harcosokat, valamint fegyvereiket és benzines üvegjeiket megáldani eljött szolgájának, Szűcs Ferencnek sem tetszett egészen. Ezért monda vala, mint Jézus az Olajfák-hegyén a tanítványainak: Kedves magyar testvéreim! Én is részt veszek veletek a magyar nép ellensége ellen tervezett dicsőséges harcban. Legyen rajtatok és fegyvereiteken Isten áldása. De én azt mondom Tinéktek, könnyebben megtámadhatnám^ «e oroszokat abból a kis erdőből — és megszentelt kezével az említett kis erdőre mutatott. A nemzetnek a nagykunsági gazdaságban lévő őrei azonban ( semmi hajlandóságot sem mutattak a szovjet csapatok elleni harchoz. Kiss Mihály lefokozott nemzetőrparancsnok szóvá is i | tette: — Marhaság volna ötven benzines üveggel és néhány fegyverrel a szovjet páncélosokra támadni. Görgényi azonban olyan hirtelen fogta a szószólóra fegyverét, mint ahogyan azt a cowboy-regényekből elégszer lehetett olvasni és azt mondta: — Vigyázz, mert, aki nem velünk, az ellenünk és aki ellenünk, azzal leszámolunk. Az ilyen és ehhez hasonlóan már tapasztalt erélyes fellépés , után egyesek azt mondták — persze csak önmagukban — a- gyon kellene verni ezt a Görgé- nyit, Kwejsser Bélával és a pappal együtt. Igaz, hogy ők elpusztulnának, de legalább nem lőnék össze miattuk a szovjet csapatok a népet és a gazdaságot. . Nem lőtték össze. Pedig még aznap, november 4-én este jöttek a katonák — magyar katonák Karcagról, s egyetlen lövés nélkül elszedték a fegyvert a nemzetőröktől, még a hősök hősétől, Görgényitől is,.. A börtönben igencsak az lett a nótája neki is és társainak is, hogy „Nem tudom az életemet, hol rontottam ísv el?” I
