Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-09 / 133. szám
i BÉKÉS MEGYEI NÉPCJSÁG 1051. Június vasárnap CSALÁDI HORBEN VASÁRNAPI Hintázni jó! NÉGY KIS MESE . , |i Békéscsaba külső kerületében n © V © t © S} Dan a Sztraka utcai iskola, de a || napokban a liget árnyas fái alatt Különös levélnehezék [ a napsütötte játszótéren találkoz- . II tunk az iskola apróságaival, — ta— Érdekes ez a leviűnehezék. nulmé { klránduláson. Hamar Valami különleges kőzet? Lsszebarátkoztunk és valóban — & dehogy Az első zsemlye- jóbaráUságot kömtünk sok gömböc, amit a feleségem főzett. kisUmyal és kisfiúval. d Magaránál | Idegenvezető: Hölgyeim és ura-jj tan, ez hazánk legnagyobb vizesé-1 se. Ha a hölgyek egy pillanatra íj elhallgatnának, hallani lehet ne I 9z óriási fülsiketítő moraját. Bíróságon ) — Remélem, vádlott, ma íó-|| tóm itt magát utoljára! I — Miért? Racionalizálják ta-|| lan a bíró urat? [ Csalhatatlan fel II — Erről meri állítani, hogy iga-?. »1 dakszli? Nevetséges! P — Pedig az. Nem látja, milyen í görbe a lába? — Hát, ha csak ezen múlna, ma-/ ga is dakszli lehetne..i Óh. boldog háxaséletl — Mondd Péter, tulajdonképpen miért mégy mindig a balkonra, ha énekelni kezdek? — Nehogy a szomszédok higyjék, hogy veszekszünk.., /Inti nem megy, nem megy— A SZAMÁR A szamár irigykedve figyelte, hogy gazdája mennyire szereti szép paripáját. — Ó, most már tudom, hogy mi a hibám! — ugrándozott vígan a szamár. — Ezek miatt az átkozott, nagy legyező füleim miatt utálnak engem az emberek! Azonnal elballagott a juhászhoz, s megkérte, hogy füleit és farkát vagdal ja le. A varjak gyűlése A varjak gyűlést tartottak. — No, mit határoztatok? — kérdezte az egyik visszatérőt a szarka. — Azt, hogy a következő gyűlésen fogunk határozni. A paripa és a bika A büszke paripa sehogysem tűrte a patkolást: vágott, rúgott és harapott. — Nem! — kiáltotta — nem engedek vasat tétetni a lábamra! Egy arra elmenő bika megmosolyogta a rugkapáló lovat: — Akkor kellett volna így meg-, makacsolnod magad — mondta —J mikor nyereg alá törtek! Hiszen a nyereghez képest a patkó igazán csak semmiség! Az ács és a legénye Az ács feltette a gombot a magas torony tetejére, majd taps és örömkiáltások között leszállt a , várakozó nép közé. — Ó, mennyire féltettelek mester! — mondta megkönnyebbülten ! az aggódó ácslegény. 1 — Bizony, a megszokott magasságon felül én már alaposan szédülök! — Ennek az az oka, lu>gy nem ismered a dolog fortélyát! Ha a magasba sietsz, ne azokra a lép-> csőkre tekintgess, melyeket már meghágtál, hanem azokra, melyek még előtted állnak, s akkor biztosan nem fogsz szédülni! I A tanulmányi kirándulás köz- azt ben a ligeti játszótéren szórakoztunk a gyerekek. Lagzi Rázsika, akit fényképünk lábrázol, nagyon szeret hintázni és , "amint hallottuk, — jó tanuló is. Egy ember elmegy a fűlorvos- \M&r ^ utánra hajlott az idő. T^1 ?- pac!ens llamitoor elbúcsúztunk, a gyerekek f“léb2 V ’ ^sorakoztak, hazafelé indultak. A rot asszasan enez. gyermekkatcagdsíól hangos Bgyszerre megszólal a pácmna: j elcsendesült, utssan leszáll, — Doktor ur, nem láthat ke- h ,,, ’ , , , .... . . , .... . ez est, a fák. a bokrok eggye olresztul, hiszen a másik fülemben1! ’ • ’ , . ,, ” (vad bak a sötétséggel es talán meg\\őrizték a Sztraka utcai iskolások '[vidám kacagását is... való- |i »••••••••••••••••••••• még benne van a vatta..] iskolában — Aztán mondd Péterke ban egyedül csináltad ezt a léc- /lllll!l!!l!!l!llllll!!li két? I If C TI — Igen tanítóbácsi. Csak Wal- ^ ETREND Paradicsomleves, barátmar hapörHÉTFŐ: füle. KEDD: Csontleves, költ, spenóttal. SZERDA: Karalábéleves, rakott* krumpli, aszalt szilva. CSÜTÖRTÖK: Tojásos leves, rostélyos« rizzsel, savanyúság. PÉNTEK: Bableves, túróspogácsa. |i SZOMBAT: Borsóleves, fasirt, ^ petrezselymes krumpli, uborkasa- H láta. VASÁRNAP: Zellerkrémleves, töltött paprika, piskótatekercs, ba- rackízzel. lenstein meggyilkolásánál segített % papa. jj Virágüzletben || — Láttam a kirakatban egy t táblát, amelyre az van ráírva: II \ virágok beszélnek. Kérek szé- l rn egy kaktuszt, amely azt || mája, hogy: Mama. csak egy [ !nt 50 fillérem van.., || Logika Uuzsák Tóbiásnak fia szüle- | \ gyermek a Zakariás nevet ( T-ia Alig ér haza az apa a kór- || házból, csöngetnek az ajtón. A I Vacsorára: Tojásos sonka, ecetes levélhordó ajánlott levelet hoz. || uborka. — Kinek szól a levél? — kérdi [ Padluzsák. j| — Padluzsák úrnak. 1 Mire a büszke apa: u — Igenám, de melyiknek? Tó- j biásnak, vagy Zakariásnak? > Érdemes volt? Texasban haldoklik egy cowboy. I — Darling — suttogja élete pár- || Iának, — azt hiszem, ütött a vég- j órám. Könnyíteni szeretnék lelki- || ismeretemen. Tegnapelőtt, amikor [ azt mondtam, a vásárra megyek f avat venni, a szere... — Tudom, tudom — vág közbe z asszony. — Különben nem mér- eztelek volna meg... ( tz Is megtörténik né$a| — Miért érdekel téged any- || nyira az életkor meghosszabbí- [ tdsdnak problémája? || — Mert szeretném megérni, hogy felhasználják az újításomat. Szombat délben feleségem kiadta a parancsot: — „Fiam, délután légy szíves, vágd le a fehér tyúkot. holnap megesszük ebédre. A hétből legalább egyszer lakjunk jól!...” T. i. az ősszel még hét darabból állt a tyúkállomány, de közben „róka” vetődhetett a kertaljába, amely szinte észrevétlenül elfogyasztotta a létszámot... — A kiadott parancsot dörmögve nyugtáztam, mert ez a „véres kötelesség” újabb negyedórát vett el vasárnapi horgászatom előkészületeiből; de jól nevelt alaptermészetem felülkerekedett bosszúságomon s mindössze annyit jegyeztem meg: — „Jól van fiacskám, de hol a tyúk?... — „Keresd meg!...’* — hangzott a válasz, amely élességével és tömörségével minden újabb- tcHróró beh-etőségét kizárta... Mit volt mit tennem, váltamra vettem minden valamirevaló sporthorgász (és „madarász”) nélkülöz* hetetlen. szerszámát, a nyeles me* rítőhálót és elindultam a parancs teljesítésére.,1 A tyúk utáni nyomozás közben nem feledkeztem meg a halakról sem, és nejem látóköréből kikerülve, a szomszéd telken gilisztaásába mélyedtemj — Űjabb parancs riasztott fel a komoly lelki összpontosítást igénylő munkából: — „Zoltán... itt a tyúk!...,, — Nosza..; lecsaptam az ásót, lepkefogóként megmarkol* tam a merítőhálót és hajrá..; Negyedórás izgalmas hajsza után -* amelyhez a kint tereferélő szóm* szédasszonyok, s a harci lázban égő gyereksereg kórusa szolgáltat* ta a zenei aláfestést — a szom* széd kerítés tövében hatalmas ro* ■M i a; b I* |7 B i B8 1 1 ■IBI9 II MB' IBI10! Bi,a l,2l lü lí 13 Vízszintes: 2. Konyhakerti növény. 5. Kettőzve bányaváros. 6. Cipész szerszám. 8. Budapest fele. 9. Nem szeret. 10. A. U. 12. D-vel a végén város. 13. Falon függ. Függőleges: 1. Ehhez kötözik a szőlőt. 3. Csillebérc büszkesége az Üttörő... 4. Nyári lakás az úttörőtáborokban. 5. Ital. 7. Zötyög- tet. 11. Házi rágcsáló. Hogyan lettem isicke$<tyá?... binzonád után megfogtam a lep* két..; pardon, a tyúkot! Diadalmenet a konyhába, majd négyéves kisfiam asszisztálása mellett a nagykéssel szerencsésen elvágtam a tyúk nyakát. Olyan szerencsésen, hogy a tyúk feje elgurult, s balkezem mutatóújja lógott úgy ahogy a tyúkfejnek kellett volna nyakbőrén lógnia.;» tJjabb „fortisszimó” a kísérőzenében.;» nejem elájul.;» kisfiam ártatlan pofikával megkérdi: Apuka, a másik ujját mikor tetszik elvágni?...” — elsősegély... nekem is ,a tyúknak is (utóbbinak forró vízzel) ... végül bal öklöm helyén öklömnyi pólyával — felszabadult szívvel és félkézzel folytathatom a gilisztaszedést..; A többi már nem is érdekes — bár a kisebbik fiamnak szánt májat a kisebbik kismacska ette meg. a tyúkkal minden tekintetben meg voltunk elégedve. — Ebéd utáni sziesztában éppen megdicsőült ebédtárgyunk erényeit magasztaltuk. amikor kopogtak... Szomszéd- nőnk lépett be és kérlelhetetlen vádat emelt ellenem fehér, jóltáplált tyúkjának általam előre megfontolt szándékkal elkövetett elrablása, meggyilkolása és — körülnézve az asztalon heverő maradványokon — felfalása miatt! A hajam az égnek állt és kétségbeesetten emeltem fel balkezem fehér csonkját: „Esküszöm az égre..; nem én voltam!...*’ — De hiá- ► bavaló volt az eskü, mert a hely- * színi szemle során megenni vélt saját tyúkunkat egy darab tojáson vidáman kotyogva-kotolva leltük meg az udvar egyik zugában... Megvolt a „corpus delicti”, a vád bebizonyíttatott..» A fellebbezési és békéltetési tárgyalás ugyan eredményre vezetett, mert egy kövér tyúk «* két sovány kotló alapon megmenekültem a törvénysújtó keze elől, — de erkölcsileg megsemmisültem... Tyúktolvaj lettem, s ez a bélyeg most ts ott ég a homlokomon... — Cs. Z. — j Horgászzsákmány...
