Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-06 / 130. szám

IMI. Jünula «„ csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 . Néhány gondolat a diszidensekről és a honvágyról Bocsásson meg H. József, hogy akaratom ellenére végighallgat« tam egyik este, amikor felolvas­ta egyik ismerősének azt a le« velet, amelyet a tengeren túlról írt egyik barátja önnek,, ön palástolhatatlan irigységgel ol­vasta a dicsekvő sorait, hogy „saját autóm van már, s a pénz az utcán hever s kinek szakmá­ja van, jól megél”, meghogy „pá’maligetekben szórakozunk s esténként mezítelen revükben gyönyörködünk...” „...Egyáltalán nincsen honvágyam..." — olvas­ta a levélből s akkor ön cini­kusan legyintett és azt mond­ta: „a honvágy is csak egy ki­talált propagandafogás s arról csak az itteni lapok firkálnak. S azt sem hiszem el. hogy oda­kint éheznek és sanyarú körül­mények között élnek az embe­rek..." Az, amit barátja leírt, lehet, hogy így is van — nem taga­dom. azt is elhiszem, hogy akad sok disszidens között olyan is, mint az ön barátja — aki olyan körülmények között él. Azt is elhiszem, hogy a barátjának nincsen honvágya. Lehet, hogy barátja nem érzett egyebet, a- mikor elhagyta hazáját — visz- szatekintve a határról — mint az idegen föld varázsát. Megle­het. Leheti, hogy vannak talán ez­ren, de az is lehet, hogy tízez­ren, akik hasonlóképpen érez­nek. Akiket elbűvölt a fényes reklámok erdeje, a tovatűnő missek és mademoissellek hal­kan suhanó léptei s a mezítelen revük görljei. De higyje el, hogy odakint azért nfiásként fúj a szél. A csillogó ígéret: schilling, font és dollár, a meztelen revük ás a luxuskocsik, s megannyi csábító, bódító ígérethalomból megrészegültek, akik kitánto­rogtak az „ígéret földjére”, csak­hamar kijózanodtak. A belgiu-j5ravj[t4Sjt Immár hány hónapja? S mi bányákban. Kanada és Ausztrália erdeiben, Ausztria Ennyit az újságokból, de, hogy lágereiben megkoptak a csillogó még szemléletesebb bizonyítéko- ígéretek, de megmaradt a mez- kát szolgáltassunk önnek, néz- telen valóság. ze meg a közölt képeket, Egyik — Levél H. Józsefnek — embereknek. Nos hát én csak leírom ezeknek az embereknek a véleményét. íme: „A disszidensek zöme már ezerszer tapasztalhatta saját bőrén, hogy vesztébe rohant, amikor megtagadta Magyaror­szágot, külföldön keresett bol­dogságot, jobb életet.“ A „The Times” című lap egyik május elejei számában pedig ezt olvashatjuk: „Dublini jelentés szerint a külügyminisztérium és az igazságügyminisztérium veze­tő tisztviselői leküldték Knoc- kalisheen-táborba, hogy meg­magyarázzák az éhségsztráj­kot folytató magyar menekül­teknek, miért nem tehet töb­bet a kormány Kanadába és az Egyesült Államokba törlé- nő tovább utazásuk érdekében. Remélik, ha megmagyarázzák a kormány álláspontját, az éhségsztrájkolók, akik közül 12 már orvosi kezelésre is szorul, abbahagyják öt napja tartó böjtjüket.” Az egyik osztrák lap pedig így ír: „A lágerekben egyre több az idegösszeroppanás, téboly és az öngyilkosság.“ heverő dollárokat” s most örül­nek egy csajka bablevesnek, s számkivetetten róják a tarka térképű Európa országútjait, vagy a menekülttáborok nyo­mortanyáin álmodoznak a ka­nadai luxusvillákról, s a guru­ló dollárokról, — s uram bocsá’, ha ön nem is hiszi el az itthoni tájakról, szülőföldjükről, szeret­teikről..! ön lekicsinylőén beszélt a honvágyról is, s azzal vádolt bennünket, hogy mi, újságírók találtuk ezt ki. Én nem kérem öntől azt, hogy higyjen nekem, hiszen cinikus vakságában erre talán képtelen is. Csak arra ké­rem, hogy olvassa el ezeket a sorokat, amelyeket 1852-ben ve­tett papírra Jókai Mór: „...S mi az a honszeretet? Lel­ki gyöngeség, költői rajongás, gyermeki ösztön? Ha kérdeni találja benned valami titkos érzelem: nem látod-e az is­merős rónákat, minek virágait is név szerint ismered? Nem andalog-e emléked azon ház kü­szöbén, ahol gyermekéveidet Még ülőhely sem jut, hogy elfogyasszák ^amelyet Ausztria egyik lágerében kapnak, ön az ittteni újságírók sze­mére veti, hogy mi találjuk ki a „meséket” a disszidensek sa­nyarú helyzetéről, ön rágalmaz bennünket, de én nem goromba­sággal válaszolok önnek erre, hanem tényekkel. Még arra sem akarom önt erőszakolni, hogy higyjen nekem, midőn arra ké­rem, gondolkodjon soraimon. Tegyük fel — hiszen így is van —, ön nem hisz nekünk, újságíróknak. De hisz barátjá­nak s az „ígéret földjén" élő Ilyen tömegszállásokon élnek a disszidensek s várják az ígéretek va­talán mindhiába... eijátszottad? Nem csengnek-e füledben azon ismerős dalla­mok. mik a mezők virágaival együtt teremnek? Nem je­lennek-e meg álmaidban mind­azok arcai, akiket szerettél? Nem alszo!-e csendesen azt tudva, hogy fejed szülőfölded keblén pihen... S mindezeket magaddal fogod-e vihetni? A délibábos rónákat, az ismerős hajlékot, az édes dallamot, a kedves arcokat, az emléke­ket,..“ r..Most szerte az országban vi­rágzik az akác. Érezte már ugye csendes estén, hazafelé bandukolva bódító illatát? A mi utcánkban nincsenek szikrá­zó neonyfények, nem robognak luxuskocsik ezrei, banánnak sem vagyunk bőviben — de higyje el, hogy pálmafánál sok­kal szebb a dús akác, s honta­lannak lenni nem gyönyörű, de szülőhonunk megtartani mind­halálig — ez öröm s valóban gyönyörű.:. Mégegvszer elnézését kérem, de ezt önnek meg kellett ír­nom: 1957i júniusában. Kovács Jenő Beszélgetés Gajdács Andrással, a Felsőnyomási Állami Gazdaság igazgatójával A napokban felkértük Gajdács gyomtalanok, jól elmunkáltak, ve* András igazgatót, hogy nyilatkoz­zon lapunknak a Felsőnyomási Ál­lami Gazdaság munkájáról, a kö­zelmúltban felújított párosver­senyről: — Gazdaságunk — kezdte nyi­latkozatát Gajdács elvtárs, ez év­ben jó eredményeket ért el a ta­vaszi munkáknál. Földjeink téseink kifogástalanul beálltak. Az esőzések előtt sikerült befejez­ni a cukorrépa egyelését, kapálá­sát, ami a legtöbb kézi munkát igényelte. Most a sok csapadék lehullása után megkezdtük a ku­korica és egyéb kapásnövények ápolását. Milyen távolabbi tervei vannak a gazdasának? — Szeretnénk példamutató gaz- \ állapota a tervben foglaltak érté- daság lenni. A párttal és a szak- | két előzetes becslés szerint felül­szervezet tel mindig megtárgyal- j múlja. Párosversenyre hívtuk a juk a napi munkákat, ugyanakkor az egyszemélyi felelős vezetést to­vább erősítjük. Nagy átalakítást végzünk az állattenyésztésben, jobb munkaszervezést a növény­termesztésben. Szeretnénk ez év­ben megmutatni, hogy nemcsak ráfizetéssel tud dolgozni egy álla­mi gazdaság, hanem nyereséggel is. Bővíteni kívánjuk a marha- hizlalást, ami igen szép jövedel­met ad a gazdaságnak. Arra, hogy termelési tervünk reális, aminek évvég! egyenlege 555 000 forint tisztanyereséget mutat, hiteles bi- zonyíttékként mutatják az őszi Muronyi Állami Gazdaságot azért, hogy hasonló területen melyikünk az erősebb. Itt megmutatkozik a jó munkaszervezés eredménye, áruink értékesítése, és dolgozóink szorgalma. Véleményem a mun­kaverseny értékelésről a követke­ző: Az értékelésnél elsősorban fi­gyelembe vesszük a munka éríé-i két, mindkét gazdaság éves terme­lési tervének teljesítését, mert nem közömbös, hogy reális körül­ményeket figyelembevéve na­gyobb és szebb eredményeket ér­hetünk el — fejezte be nyilatkot zatát Gajdács András igazgató. Szín Béta kalászosaink területei, melyeknek H agyományos tűzoltó-nap azt az egy csajka levest, amerikai filmvállalat határozta el, hogy filmet készít a nyuga­ton élő magyar disszidensekrőh El is készült ez a £üin. Csak két kockáját mutatják be, de elég is belőle ennyi. Nézze meg eze­ket a képeket. Az „ígéret föld­jén" készítették azok, akik sok mindent ígértek s azokról, akik az ígéreteket el is hitték. A csábígéretek hatására mentek el, hogy felszedjék az „utcán A tűzoltók e hó 9-én tartják ha­gyományos, szép ünnepélyüket Mezőberényben. Petncs Dániel tűzoltó-parancs­nok tájékoztatása szerint gazdag műsor várja vasárnap Mezőberény lakosságát, valamint a szomszéd községekből meghívott vendége­ket. Reggel 6 órakor zenés éb­resztő, 11 órakor térneze. A zenét a Mezőtúri Honvédzenekar szol­gáltatja. Délután kezdetét veszi a majális. Orosz-kugli, sörhalászás, szer«ncse-kerék. S a nap fény­pontja a Békéscsabai Szőnyegszö­vő Háziipari Szövetkezet kultúr- csoportjának vendégszereplése. Szépségverseny; ki a legszebb gyermek? Este a szép ünnepséget a regge­lig tartó bál zárja be. A bálon is­mét fellép a háziipari szövetkezet bűvésze, aki szép mutatványokkal szórakoztatja a vendégeket: Amint a műsorból láthatjuk, jól készülődnek a tűzoltók, azonban va egy aggály, ami az ünnepség sikerét veszélyezteti: az Előre Tsz felajánlotta gépkocsiját a Mező­túri Honvédzenekar Mezőberény- be szállításához, de az engedélyt még a mai napig sem adta meg a Posta- és Közlekedésügyi Minisz­térium szegedi kirendeltsége. Bízunk abban, hogy ez is elin­IVlezőberénybaa téződik. A jó szórakozás valóban .nem marad el. — rt AAA^VWWWWWWWWNA tűt tetttudni «i NÉPSZABADSÁG számára apró- és kocka- hirdetéseket felvesz a Békés megyei Lapkiadó Vállalat Békéscsaba, Szt. István-tér 3, Elsősegély felfúvódáskor Mi a teendő a felfúvódott szarvas­marhával az állatorovos meg­érkezéséig? A felvúvódott szarvasmarha kendőjében felhalmozódott gázok felböfögésének megkönnyítése cél­jából a következőket tehetjük: a hátulsó lábakat árokba, gödrökbe állíttatjuk, vagy az elülső lábakat dombra léptetjük, esetleg a mar­hát lassan hegynek felfelé hajt­juk. Lényeg az, hogy az állat ele­je magasabban legyen, mint a há­tulja: Nagyon jó a bendőtájék masa- szálása, illetve hidegvizes lelocso- lása, mert ezáltal a bendőt össze­húzódásra serkentjük. A gázok különválásának előse­gítése céljából lehet 1—2 dl pet­róleumot üvegből a szájba önteni) Ez azzal a kockázattal jár, hogy az esetleges kényszervágás alkal­mával a hús petróleumos lesz. A kockázat elesik, viszont az ered­mény is kisebb, ha ugyanebből a célból 0,5—1 liter tejet öntünk szá- j jón keresztül a bendőbe. ! A bendőnek laikus által késsel történő megszúrása csak a fulla- j dás közvetlen veszélye esetén en- I gedhető meg. Nem szakszerűen. (végzett bendőszúrás ugyanis leg- j jobb esetben olyan következ- ! ménnyel jár, amely az állat érté- ^ két tetemesen csökkentheti.

Next

/
Thumbnails
Contents