Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-28 / 149. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPCJSAG 1957. június 28., péntek omlott ritmusok I II II |i| MUCI SS«MTUTHUtH 11 11 I IMI H II 1 I 111*11 Őrjöng a zene, a tenyérnyi par­ketten egymást taszigálva, rúgva, lökdosve gomolyognak a táncolok. A szakszofon bódultán rikoltja: „Óh, hó mesebeli Afrika, tűzvirá- gok illata, vad elefántok raja kó­szál...” Messzemenekült már a dallam, elűzték a bomlott ritmusok! A Kodály megálmodta „virágos kerteket,, lassan befújta a gaz, így szorítja ki a szép dalainkat a mambó, a népi és ízléses társasá­gi táncainkat a bugi-wugi, a szwing, vagy a Rock and Roll. „ A sivatagon át is vezet út — figyelmeztet Kodály Zoltán — de mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát, s vele a rossz ze­ne elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, ha­nem virágos kerteken“. Mennyire elgondolkoztatok, s milyen idősze­rűek ezek a szavak napjainkban is. Akiknek nem mindegy az, hogy mi lesz holnap a zenében és a tán­cunkban , hová fog vezetni az ízlés­telenségnek ez a típusa, az nem mehet el szótlanul a tények mel­Valljuk be őszintén: valahol na­gyon elhibáztuk, önteltségünkben először zsilipet nyitottunk a se­lejt előtt. Később, mikor már be­adott a vérünkbe, s a méreg faatAj kezdett, megrettentünk. Csúfolni, gúnyilni kezdtük gyer­mek# módján, s közben észre sem vettük, hogy éppen aí ellenkező­jét értük el vele: népszerűsítjük Swing Tóni sorvadás helyett megizmosodott, öccsével a Rock and Roll Petivel egyetemben. Hosszú, következetes esztétikai és művészeti nevelés kérdése ez. Sokat, és a múltnál lényegesen többet kell tennünk azért, hogy In zenét óhajtó és tápláló közön­ség', ízlélesen táncoló emberek 1 ne elődjeinek, hogy' megérezbes- sék, befogadhassák a szépet, Ez az a reális alap, melyet ha sikerül megteremtenünk, el­tűnnek zenei és táncéletünk torz­szülöttei. Súlyos betegség hogy népdalainkat mindinkább túihsarsogják az újkeletű slágerek, hogy népi eredetű táncainkat ki­szorítják az import-táncök. Ne ért­sen félre senki, nem a jó társasági táncaink és zenénk, tangó, kerin­gő, fox, stb. ellen emelek szót, mert azok sokszínűek, érdekesek és szépek, ha ízlésesen táncolják és adják elő azokat. Hanem az úgynevezett jampec-táncok és da­lok, nem utolsósorban az arányok ellen. Vájjon nem elgandolkoztató-e az hogy báljaink táncrendjéről, szó­rakozóhelyeink műsorából teljesen eltűnik például a csárdás? Hol van az a koegráfus, aki meg­kísérelné magyaros, népi motívu­mokra felépített társasági táncot alkotni, ami ízlésben, temperatum- ban, érzésben sokkal közelebb áll­na hozzánk, mint az új nyakate- kert táncok? Talán tánczeneszer­zőink is primitívnek, művelt em­berhez méltatlannak találják, ha régi népi zenénkből merítenek motívumokkal táncdalaikhoz? Az új táncdal és zeneszerzők, az ol­csó siker helyett a nehezebb, de művészibb utat választhatnák. De ha már erről beszélünk, szól­junk egy-két szót dalszövegíróink­ról is. Költőink kétségtelenül le­nézik ezt a műfajt, ahol szerepük tulajdonképpen másodrendű, alá­rendelt a zene mögött. De ne fe­ledjék, hogy annak idején Heltay Jenő, Ernőd Tamás és a többiek nem szégyelték nevüket inii egy- egy sanzon szöveg alá. Mindenesetre nem a mesebeli Af­rikáról zengtek: Nincs fagy itt, nincs hideg, szén, fa, koksz, hát minek, KIK és a FIK nem rideg, a gőzfűtés csudajó, csudajó. Avagy mint a Mambó Italiánó érzékeny lelkű poétája zengi t He egy kicsit megkevered, még a ház Is beleremeg-. . Csak hogy itt már többről van szó! Nem csupán a ház, de remeg már az ízlés és a gyomor is. Szín Béla 4 UatHtadik 950000 hektoliter sör készül <aifitiiiMmrmiiii4mtt!niiiiiiiintii!n1imiiiiitiiiiiiiUHmiiimmiimniiTmimiini!!!niifiii!t!!im!i!ti!it(!Tiiniiiimi k igényeket azonban az áj gyér építésével elég íthetik ki Jelenleg egy hónap alatt annyi sört főzünk, mint húsz évvel ez­előtt 12 hónap alatt — mondották a söripari igazgatóságon. — Ezt a mennyiséget új gyár létesítése nélkül értük el. Annak ellenére, hogy berendezéseink az igények­hez viszonyítva nem sokkal gya­rapodtak, termelésünket mégis növeljük. Az év második negye­dében például a tervezett 870 000 hektoliteren felül mintegy 40 000 hektoliter sört adtunk alakosság­nak. A harmadik negyedben pe­dig további negyvenezer hektoli­terrel főzünk többet. Három hó­nap alatt tehát 950 000 hektoliter sör készül, ami háromszorosa pél­dául az 1938. évi termelésnek. Mégis kevés ez, tehát jogosan pa­naszkodik a lakosság. Számítá­sunk szerint évente 3.2 millió [ , hektoliter sört kellene főznünk, hogy kielégíthessük az igényeket. Ezzel szemben évente csak 2.4 millió hektolitert tudunk az üz­letekbe küldeni. Sajnos, a termelést nem tudjuk tovább fokozni. Csak egy meg­oldást látunk: új sörgyárat kell építeni. Ennek megvalósítása már régi tervünk. Ki is jelöltük az új gyár létesítésére legalkalmasabb területet, Hernádnémetit. A ter­vezett hernádnémeti gyár 800 000 hektoliter sört főzne évente, ami fedezné az ország keleti felének I szükségletét. íácUány6i&satéS' Mostanában hazafelé ballagva, az ismert és megszokott utcákon zajos újdonságot fedeztem fel. Apró gyermekcsoprtok szaladnak magukkal ragadva a nagyszerű játékot, a sárkányt, közben ilyen zavakat hallani: „A tiéteknek hosszabb a farka, de nincsen raj­ta kölönc!” „Látod Laci, mond­tam, hogy a hatszögletű jobb.” így vitatkoznak. Felnézek a magasba: fent há­rom sárkány, mintha csak a Földgolyóra vigyáznának, büszke sárkányarccal lovagolnak a sze­lek hátán, miközben papírfarkin- cájukat a széllel borzoltatva csap­kodják jobbra-balra. Nagyon magasan vannak. Irigy­kedem. Képzeletben újra gyer­mek vagyok, újra szorítom izga­tottan a spárgának a végén a kis gömbölyű fadarabot. Remegő iz­galommal érzékelem azt a titok­zatos erőt, mely húzza, viszi, ki­akarja szakítani kezemből a sár­kányt. A gyulai temető mellett szaladok tíz méteres cukorspárgá­ra erősített sárkánnyal, mert több zsinórom nincs, apám csak 3 nap múlva kap fizetést, talán akkor lesz. És lett. Három gombol ’ag spárgára valót kaptam. Ak cor ilyen gyermekjátékra több sem tellett. Ismét a három sárkányra, a mostaniakra tekintek. Nagyon magasan vannak. Jóval maga­sabban, mint egykor az én sár­kányom. Ha a fizika törvénye en­gedné, talán végtelen" zsinóron függnének. (b) M1M| iitxi U« n n1I**+*r Kisiparosok Ebben az évben megélénkült a kisipari küldöttségek cseréje, gyakoribbak a külföldi tanul­mányutak, terebélyesednek a Kis­iparosok Országos Szabad Szer­vezetének kapcsolatai. A tavaszi lipcsei vásáron egy lakataos mes­ter és műanyagkészítő kisiparos járt. Ugyancsak Lipcsében, az or­topéd-cipészek és műszerészek találkozóján négy magyar kisipa­ros vett részt. A lengyel kisipari kamarák meghívásra öttagú küldöttség járt Varsóban és szerződést kötöttek a két ország szervezteinek együtt­működésére, a csereüdültetés megszervezésére. Az NDK-ból egyébként leg­utóbb a magyar asztalosok kap­tak meghívást a július 13-án kez­dődő erfurti asztalosnapokra és bútorkiállításra. RÖVIDEN FILMEKRŐL A Pannónia Filmstúdióban feliratozzák A két lotti című nyugatnémet és a 7 lányom volt című francia filmet. Dolgoznak már A koldusdiák című Mil­löcker operettből készült színes NDK-filmen, amely a városli­geti szélesvásznú Tó-mozi leg­közelebbi bemutatója lesz. • Rendkívül érdekes téma feldol­gozásához fogott Kollányi Ágos­ton rendező, aki A másodperc története címen alkot filmet. A népszerű tudományos film azt fogja megmutatni, hogyan reagál az emberi és állati szervezet egy másodperc eseményeire. • Az idei velencei filmfeszti­válra Magyarország a Melyiket a 9 közül és a Kiskunság című filmeket nevezte be. • Tervezik, hogy a jövő évben megfilmesítik közös lengyel-egy­iptomi alkotásban Prus Fáraó cí­mű regényét. * A taskenti filmstúdió Arali halászok címen filmet készít a Nagy Októberi Forradalom 40. évfordulójára. Ez az első szov­jet film a karakalpaki nép éle­téről. • Chaplin Egy király New-York- ban című filmjét a mexikóiak is, az olaszok is vágások nélkül vet­ték át, a franciák azonban nem engedélyezik vágások nélkül a film forgalmazását, mert úgy ta­lálják, hogy Chaplin egyéni kese­rűségét is belevitte a műbe és így túl messzire ment az amerikael- lenességben. • A bolgár művelődésügyi mi­nisztérium az írószövetséggel kar­öltve pályázatot hirdetett forga­tókönyvekre, hogy ezzel is előse­gítse a játékfilmgyártást. —o —o—o—o—o—o—o—a »—O—• o—c O—o— O—0 — 0—O—O—O — O—0-— O—O—O—O—O — O—O—0 — 0—O — O—O—i Dokument-kiállitás Budapesten az ellenforradalom eseményeiről Kiküldött munkatársunktól. Szombaton nyílt meg Buda­pesten, a József Nádor téren a Legújabbkori Történeti Gyűj­temény kiállítása. Az első te­remben néhány vázlatot, bete­kintést láthatunk a felszabadu­lás óta eltelt 12 év történelmi eredményeiből. Kell-e beszélni, mutatni valamit ezen a kiál­lításon a földosztásról és az ag­rárviszonyok gyökeres megvál­tozásáról, a bankokról és a bá­nyákról, az üzemekről és a nagykereskedelemről, az isko­lákról és a kórházakról? Kell! Kell azért, mert az festi meg mindennek a kiindulópontját és hátterét, ami a gyilkos ne- kivadűltságot, gyűlöletet adta 1956. októberéhez, az úri-Ma- gyarország visszaállítását célzó és követelő ellenforradalom ki­bontakozásához. Két nagy terem csupa fény­kép. Többségük ismerős, újsá­gokban, folyóiratokban, a Fe­hér-könyvekben láttuk. De így, együtt, — megdöbbentőbb. Itt egy kép: fejjel lefelé felakasz­tott sorkatona. Teste meggyaláz­va, meztelenül, rajta ezernyi seb, a hús cafatokban lóg rajta. S mögötte emberek. Emberek? Eltorzult arcú, rémdrámai sze­replőkön túltévő kifejezéssel; Valahol egy felirat elég szeré­nyen megjegyzi, hogy ezek az ember-állatok: rihe-rangy gaz­emberek, börtöntöltelékek, alvi­lági figurák, prostituláltak és más címeres „szabadságharcos honifjak...’‘ Időzzünk kicsit a másik tabló előtt; Fényképek, fényképek.:. Fegyverek, fegyverek..; Ezek nem a magyar fegyveres alaku­latokban rendszeresített típusok: Hogyan kerültek mégis Ma­gyarországra? Azt hiszem, nem kell különösképpen magyaráz­ni. A fegyverek egyrésze már október előtt beszivárgott az országba, úgy látszik, „illegális csatornákon át”, de zöme azok­ban a napokban jött, még pedig a nyugati országhatáron ke­resztül. . De nemcsak fegyverek vannak itt. Rádió adó-vevő ké­szülékek, kémtevékenységekhez szükséges egyéb kellékek, pre­cíz és finom műszerek, Made in USA, vagy Made in más vala­melyik „művelt“ nyugati or­szágból. Látunk Itt más egyebet is. A már kézrekerített ellenforradal­mi bűnözők büntető eljárása so. rán a hatóságok kezére ke ült bűnjelek rengetegét. Eredeti! en, vagy éppen fotóletétben. Cse íd- őr egyenruháktól izgató, röpla­pokig, széles skálán mozgot a szervezett ellenforradalom. De a történészek, akik ezi a kiállítást rendezték: a tudom íny emberei. Helyes célkitűzé lük nemcsak az ”olt, hogy csu ián leleplező anyagokat gyűjtse íek össze és ezt feltárják, hai em október—november mennél el- jesebb keresztmetszetét ad ák; Megmutatkozik az ellemforrí da­lommal szembeszállt legj >bb magyar hazafiak roppant ne léz, áldozatkész, sokszor már ill' ga- litásba szorult munkájának do­kumentumai is. Nem árt n eg- állni, hosszabban szemlélődn itt azoknak, akik még ma is ír on- dogatnák: nem is volt népi el­lenállás az újjáéledő fasizr us- sal szemben. Ez hazugság! Az ország legkülönbözőbb vidé :ei- ről vannak itt anyagok. Iga:, a felső vezetés akcióképtelens ige, illetőleg árulása eleinte tét en- ségre kárhoztatta a legjobba cat. De azután talpra álltak, hai cba zsáltak. Röplapok magyará ták a népnek az igazságot. Ne /én nevezték az ellenforradalmai, a fasizmust. Ezek a gyakran :ez- detleges körülmények közt ké­szült felhívások harcba szól tot­tak az ellenforradalommal szemben. Nem ezeken múlt, ha­nem a tobzódó fasisztákon és az általuk már kézben tartott különböző „forradalmi“ és „nemzeti bizottságokon“, hogy a harcba hívó felhívások el­akadtak és nem jutottak el a legilletékesebb: a nép közé. Nézegettem sokáig, hosszú perceken keresztül embereket, elvtársakat, beszélgettem is né­melyikkel ott, a helyszínen. Azt tapasztaltam, van, akit pusztán kíváncsiság hozott ide, s van, akit az itt látottak győztek meg végleg a történtek jellegéről, céljáról. S bizonyára van olyan is, aki ellenséges indulttal jött és méginkább duzzogva távo­zott. De most nem róluk írok, hanem arról az idősebb férfiről, akivel beszélgettem s egynél.á>ny mondat urtn ezt mondta ne­kem: — Nem tudom, ki maga, nem is nagyon érdekel. Megvallom Önnek, néha meghallgatom a nyugati rádióállomások adásait. Mostanában nagy lármát csap­nak az ENSZ ötösbizottságának, a „magyar-ügy” általuk történt „tanulmányozása? után beter­jesztett jelentéssel kapcsolat­ban. Hát azt mondom: nyugod­tan ki lehetne állítani azt a kor­mányt is. Ha jól tudom, — tet­te hozzá — annak a bizottság­■o—o—o—o—o—o—o — o—o—o— nak a vezetője Andersen, dán politikus, aki a hitleri megszál­lás idején hadügyminiszterként összepaktált a fasisztákkal. így £át persze, ami abban a jelen­tésben áll, melyet az ő vezeté­sével készítettek: rágalom; Talán nem sértem meg a nagy mesemondó Ardemsen emlékét, ha á szóvicc kedvéért azt mon­dom^ Ez a jelentés Ardensen me­séi. Amit itt láttam most: meg­cáfolhatatlan igazság. Ezt az élet beszéli el. S amint hazafelé robogott ve­lem az Orient-Express és szem­léltem a határt a fővárostól a Tiszáig, a Tiszától a Körösökig, visszagondoltam a békésen ha­ladó autókra Budapesten s em­lékezetemben rögzítettem a ki­állítás borzalmas képeit, igye­keztem magamban, gondolata­imban rendet tenni. Ma már boldog vagyok. Boldog, hogy győztünk, boldog, hogy építhe­tünk. Épp úgy tűnik fel nekem, a pesti utcákon az építőállvány, mint mikor ránéztem az eső utáni frissen nedves búzatáblák­ra, s a következő tőmondatba tudom rögzíteni gondolataim: Vajon mi lett volna veletek, ha ők győznek. Nem más, mint üszög és hervadás. így pedig élet. Szín Bé’a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents