Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-21 / 143. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951. június 81., pínteít összetevői Selyem Péter, alias Se­lyem Katalin lelkének, — és érez­tük, hittük, láttuk, hogy így is van. Szoboravatás Szarvason Babay József, a Három szegény szibólegény Írója darabjának leg­nagyobb sikere idején távozott el az élők sorából. Azt már nem ér­hette meg, amikor a Három sze­gény szabólegény országjáró útra indult és nemcsak Budapesten, ha­nem itt nálunk, Békéscsabán is megérdemelt, nagy sikert aratott. Elöljáróban el kell mondanunk, hogy színházunk minden erőt meg­mozgatott a siker érdekében, és ez — bár nem meglepő — de mé­gis azt bizonyítja, hogy a művészi színvotcat^melkedése egyre hatá­rozottabban kibontakozik. A Három szegény szabólegény szereposztása kitűnő. Minden író­Bívkóni akarsz te, nem pétiig teíényt szorongatni! (Pusztai ltuna, Bíró József) elképzelte figura megtalálta meg- formálóját, — megtalálta a sze­relmeséért bátran harcoló kislány, Selyem Katalin Puszta Ilonában, a szakmájában kiváló, de lelkében gonosz Lénia Gyuricza Ottóban, a két szabólegény Almássy Albert- ben és Cserényi Bélában, a bohóc- nak használt, keserű szívű, de be­csületes Tollnok úr Székéig Ta­másban, Posztó Márton Bíró Ji- zsefben. Poszt óné Szilágyi Etában, — és így sorolhatnánk tovább szinte lényeges különbség nélkül a főbb szereplőket. A darab meséje — valóban me­se, a valóság elemeivel szerencsé­sen keveredve, — és pontosan ez kölcsönöz annyi szépséget és any- nyi kimondatlanul is igaz igazsá- ságot a Három szegény szabóle- gény-nek. A céhvilág elevenedik meg a színpadon, mintegy kibont­va az elmúlt századok ködéből, megtisztulva minden sallangtól, bele- és félremagyarázástól, — Kassát, a kassai céhemberek, le­gények, családok életét látjuk, érezzük, tapintható közelségben. Posztó Márton — Bíró József. Megszokjuk lassan, hogy Bíró Jó­zsef komoly feladatok megoldá­sára képes, és ez a véleményünk most is igazolódott. Énekhangja kellemes és nagyon jól illik a da­rab hangulati levegőjébe. Külö­nösen a harmadik felvonásbeli játéka volt igen meggyőző. Posztó Barnabás — Gyuricza Ottó. Gyuricza pályája egyre fel­felé ível és olyan jólsikerült ala­kítások jelzik ezt, mint a Bánk bán Ottó hercege és most Lénia. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az előadás egyik legkfemelkedőbb alakítása Gyuriczáé volt. Posztóné — Szilágyi Eta. Köny- nyezíünk, amikor a harmadik felvonásban fiával találkozott,de nemcsak akkor, hanem minden jelenetében annyira meggyőző volt, hogy az ő alakítása szintén a legjobbak közé sorolható. Kü­lönösen aláhúzza tehetségét az, hogy olyan széles skálán képes kitűnőt alkotni, amely nem saját­ja mindenkinek. Gertrudisztól Szabó Júliáig, Szabó Júliától Posztónéig vezet most az útja és mindhárom alakításában magas színvonalú, művészi munkát lá­tunk tőle. A főbíró — Beck György. Tipi­kus főbíró volt, nemcsak figurá­lisán, hanem szerepfelfogásában is. A negyedik felvoásban, ami­kor a csodatevő cérnával var­rott ruhát felveszi, alakításának teljes átélése nyilvánvaló és külön- nösen elősegíti a darab mondani­valójának : — az igazság győzel­mének a gonoszság felett — tel­jes kibontakozását. A Tollnokot Székely Tamás formálta meg. Nem könnyű fel­adat még vidéken sem Pethes Sándor érdemes művész alakítá­sa után a Tollnok szerepében egyénit, s ugyanakkor kiválót al­kotni. Székely Tamás megtette ezt, nem másolta Pethes Sándort, egyéni volt és művész minden jelenetében. Pamut István — Almássy Al­bert, Cérna Gábor — Cserényi Béla. A két vidám, barátait ön­zetlenül szerető, de ellenségeit gyűlölő szabólegény szerepében mindketten emlékezeteset nyúj­tottak. Karrakterük is közel áll ehhez a két figurához és ez külö­nösen előnyére vált színészi mun­kájuknak. Feltétlenül szólni kell még Ko­vács Sándor öregecskéjéről. Ö a darab mese-hőse. Az ő cérnájá­val varrják a szabólegények azt a ruhát, melyet ha valaki felvesz, csak az igazságot tudja monda­ni. Kovács Sándor elmélyülten épí­tette fel ezt a megoldásában igen nehéz figurát és Megérdemelten ka­pott sok nyiltszíni tapsot. A töbiek: Sze­rencsi Hugó, Bén­áé Attila, Haraszin Tibor, Ferkovics Sándor és rajtuk kívül az egész sze­replőgárda elisme­rést érdemel azért hogy a Három sze­gény szabólegény Békéscsabán, a Jó­kai Színház elő­adásában nagyon sokáig emlékezetes élménye marad Ide anyám...igy... írja csak ide a nevét, mindjárt köny- mjr,den,jcjJlejc SASS ERVIN . Bűbájos és gyönyörű ez a tör­ténet, melynek végső kicsendülése olyan kristálytiszta, mint a for­rások vize.-az igazság mindig győ­zedelmeskedik a gonoszság felett. És amíg így, ilyen, megnyugtató­an megoldódik minden, addig any- nyi ötlet, annyi gazdag szín, fordu­lat fűszerezi a cselekmény bonyo­lódó szálait, ami — valóban — sokszor már nem is valóság, ha­nem mese. Itt meg kell állnunk egy pilla- ríatra és szemű gyre venni Horváth Árpád rendezői munkáját. Sokan nem értik és nincsenek megeléged­ve felfogásával. Szó esett arról, hogy rendezése sok helyen natu­ralista vonásokat tartalmaz. Nos, talán inkább azt mondhatnánk, hogy Horváth Árpád rendezése — nem csorbítva a darab meseszerű­ségét — közelebb hozta az élethez, tapinthatóbbá tette és né­sávq.1, szintf, ( korlátlan lehetősé­geket teremtett arra, hogy a darab nevelőhatását fokozza. Arról pe­dig, hogy ezt mennyire sikerült ki­használni, véleményünk az, hogy igen jól, — és nem csor­bította a darab mesés bűbáját, a csodálatos jelenetek összhangjába egyáltalán nem vegyült fülsértő, disszonáns hang. Selyem Pétert, az álruhás szabó- legényt Pusztai Ilona alakította. Színházunk új tagjának tulajdon­képpen (a Bukfencet nem számol­va) — ez volt az első bemutatko­zása Békéscsabán. Megállapításunk az, hogy igen jól „vizsgázott” a csabai közönség előtt. A nadrág­szerep minden színésznőnek érde­kes feladat, és Pusztai Ilona köny- nyedén megoldotta ezt is. Termé­szetes volt, könnyed, bájos és a- miltor szerelmeséért, Mártonkáért harcolt, sodorta a közönség érzelmi hullámait. Könny és mosoly, szív­béli tiszta szerelem: — ezek az Szarvason a "unka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Thesse- dik Sámuel Mezőgazdasági Tech« nikumban tanévzáróval egybekö­tött szoboravató ünnepséget ren­deztek. Az ünnepségen kegyelettel emlékeztek meg Thesedik Sámuel­ről, a szarvasi mezőgazdasági is­kola létesítőjéről, az egyszerű emberek szószólójáról, a kiváló mezőgazdasági szakíróról, aki e- gész életét a népnek szentelte. Thessedik Sámuel munkássága az utókor számára is nagybecsű. Ezért vette fel annakidején ezt a nevet a szarvasi Mezőgazdasági Technikum,, kifejezve ezzel azt is, hogy az iskolából kikerülő szak­emberek példaképüknek tekintik Thessedik Sámuelt, s az ő példamu­tatása, az egész nemzet jobb, bol­dogabb életéért vívott harca az 5 harcuk is, most, a jelenben. MEGJELENT « KÖKŐS MiPE második kötete A napokban hagyta el a sajtót | emelkedő dolgozat gazdagítja Be-^Ä a szép kivitelű Körös Népe máso- ; kés megye történetét. (A köteW^ dik kötete. Ebben a történelmi és ' részletes ismertetésére visszaté* ! néprajzi gyűjteményben sok ki- j rünk.) nyebb lesz szíve., (Szilágyi Eta, Gyuricza Ottó) (~KÉT CSODA, ^----------------’ -m -wr w r w 1 i;g\ k i t Azt mondják, hogy ma már1 ■nincsenek csodák. Ha valaki, ez-t i zel a megállapítással "egyetért,1 akkor mi ezt kézzelfogható pél­dával megcáfoljuk. Nem valami csodatevő szűzről, vagy vizet borrá varázsló atyafiról van. szó, hanem csupán egy egysze­rű kerekeskútról, melyre még azt sem lehet ráfogni, hogy ab­ból az élet vize támad. Ez a kút akkor vált széles körben ismertté, amikor először elromlott. Addig senkinek sem tűnt fel, hogy létezik és több utca lakóját látja el vízzel. (Al­koholisták később sem vették észre, hogy létezik.) Történt pedig vagy három éve, hogy ezen a kúton egyszerre aggkon tünetek jelentkeztek. Három évig folyt ádáz küzde­lem a kút megfiatalításáért. És ma?..; Még mindig folyik... azaz a küzdelem folyik, a víz azonban nem. Ez ugyan nem csoda, mert hajtani nem lehet. Az egészben csak az a csoda, hogy időnként még mindig javítják. A környék lakói elmondták, hogy kezdet­ben egy alacsony, köpcös em­ber javította, (akkor volt víz többször is), ebben az évben pe­dig már egy magasabb, sovány ember lett a kút javítási mun­kákért felelős. (Úgy. hírlik, hogy a kút használhatóságáért vi­szont a városi tanács felelős.) A környék lakói tisztelettel és csodálkozással néznek az időn­ként megjelenő javítási felelős­re. mert mágikus erőt tulajdo­nítanak neki. Általában havon­ta egyszer jelenik meg. Amikor elkészül a javítással, a kút szé­pen működik és folyik. Amikor elmegy, vége... Se működés, se víz! Egy hónapig aztán nyoma sincs sem a szerelőnek, sem a víznek, Azaz víznek van... A találé­kony lakosság rájött, hogy kút nélkül is vízhez juthat, csak kötél legyen! (Persze csak 29 napon keresztül, mert a 30. na­pon megjelenik a mágus.) Le­emelik a cementlapot és köté­len leeresztett vedrekkel és másfajta edényekkel merik fel­színre a vizet. Megfigyeltük, hogy ezek a merő segédeszkö­zök rendszerint a következők: vizes- és szennygyűjtő veder, korpás veder, mosófazék, mos- lékos dézsa stb. És hogy ez az eljárás hagyománnyá vált, az a kútban rothadt káposzta és karalábé levelekből, korpacso­mókból, csirketollakból. csikk­végekből stb. kétségkívül meg­állapítható. Csoda... igen, az a második csoda, hogy a környéken még nem ütötte fel a fejét valami járvány. Mert, ha felütné, az nem lenne csoda. A kúttal kapcsolatban java­soljuk, hogy az illetékesek a fémrészeket adják át a MÉH- nek. Ha új kút beszerelésére nincs költségfedezet, akkor ál­lítsák oda a csodatevő szerelőt, aki tartson mágus-szolgálatot legalább addig, amíg a kút job­ban bele nem jön a működés­be. Előzőleg azonban a kutat sürgősen fertőtleníteni kell. A két csoda, egy kút megtalál­ható Békéscsabán, a Békési út és Berényi út sarkán, a IV. ke­rületben. Ezen a környéken más mélyvizű kutat még hírből sem ismernek, tehát semmiképpen asm téveszthető össze más kút­tal. A vize viszont könnyen ösz- szetéveszthető mással.;; Pásztor Béla tudósító.

Next

/
Thumbnails
Contents