Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-12 / 109. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951. május 12., vasárnap szórakozóhelyen egyetlen ember dolgozgat az új kerítés betonoszlopainak festegetésén. Sok ablak kitörve, a fa- szerkezet korhad, a tető már hullámzik, és hogy a belső, valamikor nagyon szép nagy táncterem és étterem milyen állapotban van, azt nem láthatjuk, (zárva volt) de a kitört ablakokból nem sok jóra következtet az ember. Az udvar két, hosszú, szállodai szoba-sora megdöbbentően siralmas. Szétvert, zárnélküli ajtók, rogyadozó faoszlopok a folyosón, piszkos udvar, (valami siló-féle is van már ott, ahol annyi vidám-forgatagú majálist és juniálist rendeztek éveken át) és önkényes lakásfoglalók is felütötték ott a „lakóházukat”. Eny- nyi el^, úgy gondoljuk. A vasúti vendéglőben egész épületrészt bontanak, itt lesz valami — reméljük —, de a kerthelyiség, a termek —, jobb róla nem beszélni. A kerítés is szőrén- szálán eltűnt. A park — talán szép lesz, de csak ott, ahol „látszik” — tehát az épületek körül. Vagy máshol is? Megnézzük néhány hét múlva, A fürdővel szemben a valamikor híres orosházi úszók kitűnő verseny- uszodáját építették ki idestova 20 egynéhány éve. Nem törődött vele Ne csodálkozzon, kedves Olvasó, hogy e riportunknak azt a címet adtuk, hogy: „Ez lesz a vége?!” Gondolják ugye, hogy a cím mellett látható képre’ utaltunk — és el is mondjuk, hogy miért? Nem könnyű és nem. is egyszerű dolog röviden elmondani ezt a ;,miértet”, így hát nézzük sorjában, egyenként: mit láttunk, mit tapasztaltunk Gyopáros- fiirdőn, melyet sokan, régóta és joggal Békés megye gyöngyének neveztek el. "7 Hogy valóban az lesz-e a vége Gyo- párosfürdőnek, amit címképünk áb1 rázol, hogy egy-két év múlva csak a horgászok paradicsoma” és nem fürdőhely lesz, azt merészség lenne most állítani, de sajnos Gyopáros „fejlődése” égyélöffe ezt mutatja. Nem akarunk túlzásokba esni, — távol áll tőlünk. Sokan azonnal ;,visz- Bzautasíthatnák” az előbbi állításunkat azzal, hogy pontosan az ellenkezője igaz mindennek. A felületes szemlélődés valóban ezt bizonyítaná. A fürdőt tatarozzák, a kabinokat festik, a központi vendéglőt is csinosítják, színes drótkerítéssel kerítik el, javítgatják a fürdőzők kedvenc csónakjait, — de sajnos ezek valóban csak olyan kicsiny apróságok, amelyek az előbbi megállapításunkat nem döntik meg. ^ — Ilyen gyönyörű, nagy parkkal körülvett szép fürdőhely nines a környéken egy sem! — ezt mondták tavaly is a messzi országrészekből jött üdülövendégek, és igazat mondtak. korhadó deszkáik, le- , süllyedt oldalaik szomorú képet nakr — Egy-két év, és volt-nincs kabinsor mondják — és hiába festegeti • ízép, zöldszínűre Dénes Antal, a városi községgazdálkodás dolgozója a faépületeket, az csak amolyan külső máz, de belül korhadt. Az idei fürdőidényre körülbelül 180 kabint tudnak rendbehozni, hs> „lesz pénz rá, esetleg többet" — de ez nem valószínű. Hiába festegeti szép, zöld színűre Dénes Antal a faépülcteket, az csak amolyan külső máz... 35 ezer látogató, de lehetne kétszer annyi is Pénz, pénz, pénz! Minden mondat- ban előfordul ez a szó, azt mondjak, ha több lenne, minden megváltozna Gyopároson. Ha szigorú takarékosságról beszélünk, ugyanakkor az észszerűségről is szólni kell, és úgy véljük, nem mindig ésszerű az, ami Gyo- párosfürdővel történik már évek óta, és a tanács — sokszor eléggé merev — elzárkózása sem. Miért nem fejlesztik azt, ami már megvan? Miért engedjük az idő és a természet martalékának azt, amit már felépítettünk? Ugye, kedves Olvasó, sok ,,mi- á^t” van itt?! j Tavaly 35 ezer látogatója volt a fürdőnek és mennyi lenne, ha bővítenék, korszerűsítenék — és szépítenyári élet volt! Tízezrek fordultak meg itt, pihentek, üdültek a négy szállodában. Harminckilencben már sokkal rosszabb volt a helyzet, akkor valóságos katonai garnizon volt a fürdő. Még a parkba sem mehettek ki a fürdővendégek. 1945-ben lett igazán mindenkié, és most alig törődnek azzal, hogy fejlesszék, kiépítsék, a pihenni, szórakozni vágyódó emberek örömére. | ÜszH*térr és egyszerűen beszélgetünk. Szó esik a néhány éve nagy beharangozással bejelentett fejlesztési tervről, amély szerint az egész fürdőt másfél kilométerrel távolabb, a tó Szentetornya felé eső részén építették volna fel. (?!) Akkor egy kút senki, a sportkörök csak fitymálták a dolgot, ma már híres úszóélet sincs Orosházán, és uszoda sincs, mert a mólók beleroggyantak a vízbe, szétestek, meg el is hordták, amit még kályhában tüzelni lehetett. Verseny- uszoda tehát: volt-nincs! Tervek és ami megvalósul Meglehetősen szomorú látvány mindez, és nem is a legvidámabb és a legbizakodóbb hangulatban búcsúztunk Gyopárosfürdőtőlf*BSit Orosházán, a városi községgaídálkodás igazgatóját, Bikádi János elvtársat kerestük fel, hogy Gyopárosfürdő jelenéről és jövőjéről beszélgessünk. — Sok tervünk van, de annál kevesebb a pénzünk — így kezdte, és azonnal azt gondoltuk, hogy éz rossz előjel. Majdnem így is lett, — A községi vendéglőben 50 négyzetméter tánchelyet építünk, ez meglesz. Elkerítjük színes drótkerítéssel —, ezt is csinálják már. A szobákat üdülőnek alakítanánk át, a vendéglátó vállalat rendezi be és adja ki. (Nem lesz egyszerű munka — a szerit.) A vasúti vendéglőben új illemhelyet építünk, parkosítjuk a kerthelyiséget és kerítés is lesz. — A tervek? A fürdőben új móló- oldalfalat kellene épteni betonból; mert ami van, az nem sokáig bírja — ez 60 ezer forint. Lubickoló! is szeretnénk a gyerekeknek. tizenötször harminchárom méteres medencét. Szeretnénk, tervezünk.;-. De pénzünk az nincs.” Mást nem tud mondani Bikádi elvtárs, csak még annyit; ha a tanács nem segít, egyre tűrheMtért, miért, miért? Itt kérdezzük az illetékesektől az első miérteket: miért engedik ki a kezükből Gyopárosfürdő ügyét, miért engedik ‘ évről évre elavulni a fürdőt, a parkot, a szállókat, (valamikor négy szállodája volt Gyopá* rosnak, most egy van), miért nem ismerik fel azt, hogy ez a fürdőhely a befektetett anyagiakat rövid idő alatt sokszorosan visszaadná? I Nemrég jártunk Gyopároson, a für-« (dobén, a szállodák, vendéglők épüle* étéiben, a parkban és sok érdekeset jegyezhetett fel az újságíró és sokmindenen elgondolkozhatott, mely újból és mindig több miértet szegezett elé. A fürdőben Madarász Pállal, a ve- tetővel beszélgettünk. — A kádfürdő már április 30-án megnyílt — mondotta —, és furcsa mosollyal folytatta: — A strand ? Mikor nyílik meg? Ezt még én sem tudom. Nemcsak a jó időtől függ az kérem, hanem attól is, hogy helyre tudunk-e hozni megfelelő számú kabint? A kabinokat most javítják, de ott a hosszú kabinsorok között tűnt először a szemünkbe, hogy mennyire siralmas ennek a fürdőnek a sorsa. Több évtizedesek, legalább harminc évesek a kabinok* az épületek, és soha alaposabb javítást nem kaptak, Aklan Bálint, akivel őszintén és egyszerűen beszélgettünk. nék! A környék gyöngyszeme Gyopá* ros, — különösen azóta, hogy Júlia* fürdő és több más- kisebb fürdő megszűnt, jobban mondva „kiszáradt”. * — Gyopáros soha nem apad ki, — magyarázza Aklan Bálint, a 72 éves gépész, aki 32 éve dolgozik a fürdő gépházában. Sokat látott, tapasztalt e három évtized alatt, és minderről örömmel beszél. — Kérem, én mindenre emlékszem.- Arra is, hogy 1927—26-ban, amikor még új volt Gyopáros, micsoda nagy fúrásáig' el is jutottak, amely viszont kitűnően sikerült, és a 730 méteres mélységből 960 liter percenkénti átlaggal 41 Celsius-fokos víz tör fel.- Ezt a kutat használja a fürdő, de a kilométeres csővezeték miatt lehűl a víz és újra kell melegíteni. — Sajnos, ez már így van,- ezen változtatni nem lehet — mondják, és nem is tehetnek semmit. Mit lehetne, kellene tehát tenni a fürdő ésszerű fejlesztése érdekében? Ezt is elmondták később a városi kö* ségg'azdálkodás vezetői.^De nézzünk előbb szét a fürdőn kívül a parkban, a vendéglőkben is! tétlenebb állagotok alakulnak ki Gyo* párosfürdőm állanoto taroeisr — A tataroeisra csak annyi pénzünk van, amit mi, a községgazdálkodás össze tudunk szedni.., Valamikor azért hanyagolták a fürdőt, hogy nincs víz. Most az új kút fúrásával még sok is van, és kitűnő, jódtartalmú, ami számtalan betegségre gyógyító hatású. Nincs kihasználva! ' Reméljük, rövidesen sokkal többen felismerik azt a nagy lehetőséget; ami Gyopárosfürdőben rejlik. Mondjuk ki őszintén: anyagilag is, hiszen A Munkálkodik helyes fejlesztéssel és nem elhanyaOZ ,,iáő vasfoga'* gőlással sokszorosan visszafizetné a „Községi Vendéglő” néven ismert belefektetett összeget és messzi földről vonzaná a pihenni vágyó embereket; Gyopárosfürdő, a megye gyöngye —; így mondták; Sajnos, ha ezt elfelejtik, hamarosan értéktelen kaláris lesz. csupán,- ^ ' Sass Ervin Sok ablak kitörve, a fa-szerkezet korhad, a tető már hullámzik..., így néz ki a „községi vendéglő”. © toAJMfó Mese — de mé§ sem az Furcsa eset az, amit most elmondok, szinte mesébe illő. A gonosz „boszorkányt” a Békéscsabai TÜZÉP, s a rászedett, hiszékeny „gyermeket” a Csaba- csüdi Földművesszövetkezet alakítja. A mese így kezdődik : A Békéscsabai TÜZÉP 1957 január 18-án értesíti a Csa- bacsüdi Földművesszö- vetkezetet, hogy a 405.924 számú vagonnal 149 mázsa 30 kilogramm egységes kemény tűzifát viszont- eladásra feladott címükre, s ezért 5733 forintot beinkasszált. A csabacsüdiek ö- römmel vették tudomásul ezt a tényt, hiszen kevés volt a tüzelő akkor. Vártak egy hetet, kettőt, a szállítmány nem érkezett meg. Levélben reklamáltak február 1-én. Nem kaptak választ. Űjabb levél február 13-án, melyben közlik, hogy az áru nem érkezett meg, így az 5733 forintot visszainkasz-l szálják a TÜZÉP-től. Ezt már a TÜZÉP sepi hagyta válasz nélkül. Közölték, hogy áru feladása teljesítésnek számít, tehát a fenti összeget a földművesszövetkezetnek ki kell fizetnie. Üjabb levél február 22-én a TÜZÉP-hez: mi van az áruval? A válasz: forduljanak az ÉRDÉRT Vállalathoz. A csabacsüdiek megfogadták a tanácsot, írtak az ÉRDÉRT Vállalatnak, melyben _ megírták, hogy nem kapták meg az árut. Az ÉRDÉRT válasza: írják meg pontosan miről van szó. Marci’ >* 3-án ismét levélben közölték ugyanazt az ERDÉRT-tel, amit először. Vártak türelmesen egészen április 8- ig. Semmi válasz. Üjabb levél az ER- DÉRT-hez. Nem kaptak választ. Levél a Békéscsabai TÜZÉP- hez. Nincs válasz. Április 29-én levél az ERDÉRT-hez (új nevén a FÜRFÁ-hoz), nincs válasz. Májusban újabb levél a FÜRFÁ-hoz, semmi válasz. Szóval így megy ez hónapok óta, de az érdekeltek még a fülük botját sem mozdítják. A szövetkezet vezetősége fűhöz-fához fordul, hogy vagy a fát, vagy a pénzt megkapják, de eddig eredménytelenül. Eddig a mese, melynek még a mai napig sincs vége — a bürokrácia jóvoltából. Az a véleményünk, hogy legyen végre elég már ebből a levelezésből! Vagy a fát szállítsák le, vagy a pénzt adják vissza, mert minden mese vége egy: az igazság úgyis kiderül... — mond.
