Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-04 / 102. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. május 4., szambái „Itt most már a mi kezünk épít“ Hornok elvtárs, az MSZMP kunágotai községi szervezetének elnöke, ahogy befelé igyekezett a faluba május elsején, többször megállították, mondja el, hogyan lehet belépni a pártba. És más napokon sem történt másként. Számolgatja, amíg az ünnepségre gyülekeznek az emberek: leg­utóbbi taggyűlés óta tizenkét át­igazolási kérelem gyűlt össze bu- gyelárisában. Helyesbítem: nem mind az, mert van belépési kére­lem is a lapocskák között. — Pedig egyeseknek október­ben majd szétrepedt a szájuk, hogy a nép nem szereti a kommu­nista pártot — jegyezte meg egy őszülő ember. Hornok elvtárs meg tovább szá­molgat: A faluban 135 tagja volt az MDP-nek, az MSZMP-nek most 112 tagja van. A 112 közül 30 olyan, aki azelőtt nem volt tag­ja a pártnak. Ott van Nagy Vin­ce, Balázs Zoltán, mind a kettő tsz-tag. Vagy ott van Albertus Ferenc egyéni paraszt. Hogy miért van ez így? Emlé­keznek októberre és nem felejtik el soha. Emlékeznek Ivsmovics Bertalanra, aki nagyanyja 300 holdját követelte már vissza, K. Tóth Pál kulákra, aki már azt la­tolgatta társaival: kinek adják ötödén művelni a kispar agatoktól és a tsz-perasztoktól visszavett fö’diiiket. Hát ezért van ez így, s azért, j volt és hűségesen mert nagyon jól emlékeznek, hogy Ivanovics-féléket. 1945-ben a párt adta nekik a föl- ! det és tudják, hogy csak erős kom­munista párt védheti meg őket az ; Ivanovicsoktól. A kommunista párt küzdött azért 1945-ben, hogy szabad parasztok legyenek és most' is a kommunista párt állt mellé jük, amikor már megint kiszolgálta az ,Igen. ő is be akart lépni a pártba, de elutasították. Megtanulták 1956 végén a kunágotai kommunisták: uraknak kezdték érezni magukat a régi urak. | akik szélkakas módjára igazodtak, azokra nincs szükség a pártban. Ezért zárták ki a párt tagjai so­réiból G. Szabó Józsefet és Urban János volt tanács VB-ütkárt. mert az októberi viharban ők is szélka­kas módjára forogtak. De nem­csak forogtak, hanem buzgón egyengették útját a szennyes ára­datnak. Most tudták meg az elv- társak, amíg a kommunisták, a a K. Tótbok, az Ivanicsok és a többiek . Azóta nem egyszer mond­ta Nagy Vince és társai: Majd a- dunk mi nekik földet! S ahogy végignéztem május elsején a ke­mény paraszti arcokat, és azokat, akik a munkásőrség kék egyen- ; becsületes emberek üldözött va­níliájába öltözve, markolták a dákká lettek, Urbánék sorsközös- fegyvert, bizonyos, hogy többet , »éget vállaltak azokkal, akik a ■nem lesz alkalma K. Tóthéknak | népi hatalmat akarták megdönte- latolgatniok, kinek adják ötödébe '■ ni­művelni földjüket. Azon persze nem lepődtem meg, amikor Hor­nok elvtáre és a többiek arról be­széltek, hogy azért nem mindenkit vesznek fel a pártba, — Csak olyanok legyenek — De, aki közénk való, azt nem ■hagyjuk — hajol közelebb hozzám a tömegben Homok elvtárs. — A Bercsényi Tsz-ben most készü­lődnek 15 taggal megalakítani a ■pártszervezetet. A gépállomáson a meg már vagy negyven tagja van párt tagjai — jegyezték meg —, j Meg hát ezek a nyilatkozatok — akik nem ijednek meg saját ár­nyékuktól. |— Az olyanok'nem kellenek — mondta a munkásőrség egyik tag­ja —, akik elárulták a pártot, mint Simon Géza, volt katonatiszt. Ok­tóberben motorkerékpárral szalad­gált ide-oda, olyan összekötőiéie MIKROSZKÓP Az ellenforradalmi időben az „ideien” eszme ellen „küzdők” között olyan egyénekkel is talál­koztunk, kiket a szándékosan és ravaszul bedobott jelszavak mint „haza, hazafiság“ sodort a haza- árulók közé, kik nem vették ész­re, hogy kalózlobogó alá kerül­tek, és hogy a hazafiságra hivat­kozás ebben az esetben sem volt más, mint üres szemfényvesztés. Nézzünk csak jól bele a mik­roszkópba! Pró Pátria! A hazáért! Hányszor hangzott el már az én életemben is ez a hamis jelszó! Ezzel vittek bennünket* a vágó­hídra az első világháborúba, és hánv millió ember pusztult el — a vérbosszú folyamán, melyet az „Isten kegyelméből” uralkodott császár és király a fenség pere­puttyán esett sérelemért meghir­detett. De mi köze volt ehhez a ha­zának? A hazáért! Ezzel a jelszóval tüzeltek évti­zedeken át a világ legbékeszere- tóbb népe ellen és az eszme el­len, mely hivatva van a világ ö&z- szes népét megváltani a szörnyű elnyomástól, ezzel a jelszóvá] za­varták f iatalságunk színe-javát a második világháborúba, és majd­nem elpusztult az egész nemzet — a grófok, bárók, nagybirtoko­sok és nagytőkések és ezek ki­szolgálói hatalmának fenntartása érdekében! De mi köze volt ehhez a ha- zának? A haza az az édes Anyátok! — j — hirdették kenetteljesen, fari- j zeus módjára! De kérdem, ki Iá- J tott már olyan Édesanyát, aki gyermekeit nem egyformán sze- j réti, aki csak a kiválasztottaknak; nyújt bőséget, míg a többieket, j amazok érdekében, koplalásra, verejtékezésre, vérizzadásra kény­szeríti? Azok, akik a „haza, hazafiság”, jelszavát az ellenforradalomba be- ' dobták, egész bizonyosan, ilyen hazára gondoltak. Annak idején szerettem volna a zsivajt túlkia­bálni: emberek, vigyázat, mázol­va, az a haza, melyet ők hirdet­nek, csak nekik haza, de nekünk nem, és százszor nem! A nemzet óriási többsége csak a felszabadulással nyert igazi ha­zát, olyat, amilyent álmodtunk; szerető Édesanyát, aki gyermekei között, ha az tisztességes, különb­séget nem tesz, aki nem tűri, hogy ebben a nagy családban bárkinek is bármiféle előjoga le­gyen, és aki, mint ahogy látjuk is, szigorúan bünteti azt, aki ilyesmire vetemedik. Az ilyen haza az, melyre mondhatjuk, hogy ez a mi ha­zánk! Ezt a hazát szeretni, az ilyen haza felemelkedéséért, mely egyet jelent a mi személyes fel- emelkedésünkkel, dolgozni és munkálkodni, ha kell érette meg­halni az igazi hazafiság! De a melldöngetők azt is kér­dezték és terjesztették: „Haza — nemzetköziség..: együtt.;, hogy fér ez össze?’* Pedig mennyire összefér, sőt egymástól elválaszthatatlan! Néz­zünk csak körül akár a Szovjet­unióban, akár nálunk vagy a népi danoknácdátóban. A seovjetunióbeli a romániai, a csehszlovákiai ma­gyar, vagy a magyarországi ro­mán, tót, német a saját hazájá­nak tekinti az országot, melyben él, és teljes joggal. Miért? Mert mindegyik szabadon élhet nyel­vében és szokásaiban, mert teljes egyenjogúságot élvez, mert egyik sem akar uralkodni a másik fe­lett, egyik sem akarja elnyomni a másikat. Kölcsönös megbecsü­lés, ez az alapja a nemzetköziség­nek és ez az alapja az igazi ha- zafiságniak is. Igen, vállvetve dol­gozni nemcsak szeretett hazán­kért, hanem az egész emberiség felmelkedéséért is! És ez a ket­tősség az egész világon el fog ter­jedni amikor a többi nép is meg­fogja lelni édes hazáját, amikor majd az amoda lévő „demokrá­ciák” helyén a mi, másfajta de- mokráicánk fog uralkodni, mely­nek neve: szocializmus! Kádár Lajos mutatott a szíve felett lévő tár­cára. :..És lobogott a piros-fehér-zöld színű zászlóval együtt, a vörös zászló, ragyogott a vörös csillag, hirdetve: „...Itt most már a mi kezünk épít.” (CSEREI) HÍREK Gyomáról A legeltetési bizottság ez év ta­vaszán 25 holdon a kipusztult gyepet újratelepítette. Húsz hold hullámtérre vörösherét vetettek, ezt a területet öntözik is. Kétszáz­ötven holdon műtrágyáztak, 150 hoűd legelőt istáUótrágyáztak. A 400 holdas ballal legelőt mész- iszappal most javítják; Ötszázöt­ven holdon elvégezték a rét bo- ronálását. A legelő vízellátását egy 80 ezer forintos költséggel épített kúttal megjavítják. Az itatóvályút 14 ezer forintos költséggel újra- íestettéki Az apaállat tartás megjavításá­ra a szántóföldi gazdálkodást ki­bővítették. Jelenleg 202 hold bú­za, 62 hold árpa, 80 hold zab, 140 hold kukorica és 8 hold fele® konyhakertészetük van. UIJSEPELT A HÍSII*AH A Békés megyei Húsipart Válla- 'zájárultak lit dolgozói május elseje elő- hez. Budapest élelinezésé­A nagy munkában kiválóan dol­gozok között 7700 forint jutalmat estéjén kultúrtermükben ünnep­séget rendeztek. Nagy László igazgató rövid be--osztottak ki. szedet mondott, melyben méltatta j A jutalomkiosztás után „házi- a május elseje ünneplésének tör-;lag- készített virslivel kedvesked- ténetét, majd a vállalat munkájú- j tek a dolgozóknak és vendégek­ről beszélt. Az ellenforradalom! nek. A vacsorára jól csúszott a alatt a húsipar valamennyi dolgo- sör. A hajnalig tartó jókedvet a zója megállta helyét. Biztosították' zenekar gyakran tetőpontig fokoz- Békés megye húsellátását ás hoz- íta. Belterjességi mezőgazdasági vándorkiállítás megyénkben A Békés megyei Tanács Műve- ;kodás, a zöldség- és gyümölester- lődésá Osztálya és a Mezögazdasá- mesztés, a növényvédelem és a gi Könyvkiadó rendezésében bel- tejgazdálkodás tárgyköréből nyújt terjességi mezőgazdasági vándor- ,közhasznú ismereteket, kiállítás nyílik május 8-án Gyű- j A hasznos kiállítást az elkövel- lán az Erkel Ferenc Járási Mű- kező hetekben a Körösök mentén velődési Házban. A kiállítás fény- . vándoroltatják s azokban a közsé- képék, szakkömyvek és füzetek, !gekban mutatják be, melyeknek a filmvetítés és előadások útján a .belterjes gazdálkodás fejlesztésé- talajjavítás, az öntözéses gazdái-]« kedvező lehetőségeik vannak. Vetik a földimogyorót Medgyesegyháza határában Medgyesegyháza fekete, laza, ;sok jó előveteménye. Mint a ki- homokos földjein a felszabadulás; sédetek, mint a gazdák szerint óta honosították meg a földi, vagy ^tartalmú szárának tápértéke amerikai mogyoró termesztését. A magasabb, mint a lucernáé ki- község határában és a szomszédos . . , , Pusztaottlakán az idén is néhány Val° ***???* ,s«'^knek « száz holdat vetnek be kisebb parcel jszarl aí,mal a na • Iákban a burgonyáéhoz hasonló A mogyoró vetőmagot a vörös- talajt igénylő mogyoróval. ., hangyák és a mocskos pajorok e!­A földi mogyoró a pillangós vt- .leni védekezésül Agntt/z-szal csa- rágú növények családjába tartozó, ■ vázták, vagy petróietTmos vízben jól jövedelmező, nitrogén gyűjtő | fürösztötték előzőleg s úgy kezd- tulajdonságánál fogva, a kalászo- í ték meg a vetését. Magtári gabonafúvó és zsákoló gépeket gyártanak a Mezőhegyesi Gépjavítóban A Mezőhegyesi Állami Gazda- tárakban tavaly már eredménye ság központi gépjavító ütemében sen használták eteket a gépeket, a gazdaságok sok gépének javí- [ melyek óránként mintegy' hatvan fásán kívül, különböző mezőgaz- | mázsa gabonát szállítanak az eme- da&ági gépek és motorkerékpárok ' letekre, közben szárítja, is a ma- alkatrészeit készítik. got. Nagy az érdeklődés e gépek Az idén az állaim gazdaságok iránt a sörgyárakban is, úgy, hogy részére sorozatban gyártják az júliusig előreláthatólag negyvenet, üzem két szakembere: Nagy Pál a második félévben pedig ötven és Ács Miklós főmérnök újítása- : gabonafúvó berendezést gyárta­vai szerkesztett, a magtári mun- nak. A percenkét két zsákot meg­köt jelentősen könnyítő és gyor- töltő, légszdvásos zsákoló gépekből sító gabonafúvó, valamint zsá- ez évben etőrelátkatóag hatvan kóló gépet. A mezőhegyesi mag- darabot készítenek. rvrvrrvTTnrrrrrYTVirrrrrYvvYVTvrvv'TVYVvvvrrvvrTrvrvrrvv'í A tavaszi virágos fák mély illata nehezedik a tájra, s közeli fütty hallatszik a cukorgyár felől. Az ember számára andalító vidék ez, a fák immár teljes lom bukkal védik az emberek egész­ségét. A cukorgyár kísérleti telepén vagyunk, — o- hol a szokottnál nagyobb tisztaságot találunk. Hat­van kíwt. hold területen kísérleteznek itt, első­sorban cukorrépa faj­tákkal, másrészt egyéb fontos növénnyel. A cél ezelőtt egy évvel az volt, hogy a helyi klímára kinemesítsenek egy olyan cukorrépa faj­tát, amely nemcsak mennyiségre, hanem cm­Egy a céljuk kortartrUomm is megfe­lelő a termelőknek, a gazdaságoknak, nagy­üzemi termelésre. Most a kísérlet, sok színben játszik. A szí­nességet a nemesített holland tulipánok adják. Rudnyánszky Béla te­lepvezető boldogan mondja: — Ma egy éve itt nem volt semmi, csak síma föld — s most nézzenek i kísérletre, beszéljen maga a tett. Korszerű laboratóH- umban, modern beren­dezések. műszerek. Álla­mi költségvetésből szár­mazik a ráfordítás közel 500 000 forint. — Célunk — mondja Rudnyánszki Béla telep­vezető — a laboratórium fejlesztése, a műszer­készlet gyarapítása. Kö­zel 200 000 forint szük­séges még ehhez. Huszonnyolc fajta ré­pával kísérleteznek — igen szépen sorolnak a frissen süppedő vető- ágyban. Kíváncsian nézzük a répákat, s meglátszik mindegyiken. hoavan idomul a klímához már kelés után is. A laboratóriumban ügyes leánykezek vég­zik a kísérleti munkát, kint a mezőn serényen dolgoznak a tarkaruhás leányok, ki kapával, má­sok kézzel. Ügy érezzük, minden­ki egy célért dolgozik, hogy jobb legyen. Ki ce­ruzával, ki szerszámmal. Boldogok ezek az embe­rek és boldog lehet me­gyénk dolgozó népe, hogy szépen fejlődik az ország második répakí­sérleti állomása, ami ha így halad előre, mint- ihogy megkezdte, rövid idő múlva eléri Sopron- borpács eredményeit. SZÍN BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents